Ugrás a fő tartalomra

Az asztal, ahol élünk - 3. rész Bejelentkezés


Bejelentkezés. A számítógépünk elindítása után nem sokkal általában a bejelentkező képernyő fogad minket. De mi is ez valójában?

Mi az a Display Manager?



A Display Manager (kijelző kezelő ha helyesen fordítjuk, de a továbbiakban inkább maradnék az angol rövidítésnél: DM) az a felület, mely lehetővé teszi számunkra, hogy felhasználónevünket, és jelszavunkat beírva a Linux grafikus felületét (az X-et) elérjük. Persze számos egyéb funkciója is van, amik nagyon hasznosak:

- Kiválaszthatjuk az asztali környezetünket, amit használni szeretnénk
- Kiválaszthatjuk az asztali környezetünk nyelvi, valamint billentyűzet beállításait(billentyűzet kiosztás)
- Bejelentkezhetünk rajta keresztül távoli számítógép grafikus felületére
- Bejelentkezhetünk rajta root(rendszergazda)-ként a grafikus felületre
- Beállíthatjuk a rendszer óráját.
- Leállíthatjuk, hibernálhatjuk, újraindíthatjuk a számítógépünket ezen a kezelőfelületen is
- Automatikus bejelentkezés(jelszó nélkül)

Lehetőségek

Ahogy azt már Linux alatt megszokhattuk, itt is van számos választási lehetőségünk.
Majdnem annyiféle DM közül választhatunk, ahányféle asztali környezet létezik.
A legtöbbet lehet könnyen témázni is(testre szabni a megjelenését). Így már a bejelentkezéskor tudathatjuk a felhasználóval, hogy:

-milyen disztribúciót használ
-hasznos információkat írhatunk ki üdvözlő szövegként

A leg közismertebb DM-ek:

XDM
GDM
KDM
LightDM
LXDM
SLiM
Enter
Dtlogin
WDM

Végül, de nem utolsó sorban, arra is van lehetőségünk, hogy bejelentkező képernyő nélkül indítsunk el egy asztali környezetet. Ezzel legtöbb esetben Linux alapú mobil eszközökben találkozhatunk.

Erre itt (is)találunk megoldást.

Persze akár ennyivel is megelégedhetnénk, és itt véget is érhetne a DM-eket tárgyaló rész. Alapinformációnak ennyi elég. Azonban a későbbiek folyamán, még találkozni fogunk a bejelentkező képernyőkkel..

Az elkövetkezendő részekben ki fogok térni arra is, hogy adott asztali környezet esetében a DM-et hogyan szabhatjuk testre. Azért nem ebben a részben írtam róla, mivel ez erősen asztali környezet függő. Egyes esetekben lehetőségünk van grafikus környezeten kattintgatva állítgatni, de van ahol csak szöveges fájlok segítségével tudjuk testreszabni kedvenc DM-ünket. Bármilyen asztali környezeten, egyedi munkameneten is dolgozzunk, egyéni opciónk az, hogy melyik DM-et használjuk hozzá. Ezért akár Gnome alatt is használhatunk SLiM-et, ha nekünk az tetszik.

A következő részben az ablakkezelőkkel, ablakozókkal ismerkedünk, majd azután kezdődhet a kezelőfelületek sajátosságait, egyedi lehetőségeit tárgyaló sorozat!


Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

openSUSE 42.2

Folytatódik openSUSE használatom története..

Ami azóta történt:

Már nem csak virtuálisan használom, hanem élesben
Már nem a 42.1-et, hanem a 42.2-t.

Eredetileg Xfce-vel telepítettem fel, de "ránéztem" a KDE 5.9.3-ra (remélem helyesen írtam a verziószámot). Eddig minden rendben. Boot idő kiváló, apró szokásos openSUSE-s óvintézkedések listája telepítés után:

1. Azonnal felvenni a packman repót
2. Telepíteni a kodekeket
3. KDE esetén belőni, hogy a VLC backendet használja
4. A network settingsben beállítani, hogy ne a Wicked, hanem a Network manager kezelje a hálózatot. (a boot idő igy SSD-vel lerövidül kb 9-10 másodpercre, az előzőleg 40(!!!) másodpercről). Mert az van, hogy bootkor a wicked vacakol a nettel, és ez sokáig tart neki.

Továbbra is negatívum/vagy nem tudom hova tegyem:

Yast....... Váááá annyira jó, hogy van egy GUI tool, amin lehet csesztetni a dolgokat, de néha annyira nehézkes.. És szénné pörgeti a procit egy laza szoftvermenedszer indítás is. Mondjuk ez az egés…

openSUSE Leap 42.1 What a bummer...

openSUSE újra és újra visszatér a gépre..

Nemrégiben lehetőségem volt gépet bővíteni, ezért gondoltam a megnövekedett háttértárnak hála, no meg, mivel először van SSD-m, kipróbálom megint az openSUSE-t. Az SSD-re való telepítésről eddig bibliányi anyagot olvastam. Majd azt a végkövetkeztetést vontam le, hogy:
- btrfs-ben alapból van autotrim - azért nem árt a /var, valamint a /tmp mappákat külön kezelni (mivel van HDD, ezért arra áttenni) Így is tettem. Bár így utólag elgondolkodva, lehet, hogy paranoid vagyok. A fórumon (hup) sokan azt írták, hogy felesleges para ez az SSD partícionálgatás, mert mire az írási lehetőségeinek végére ér, addigra úgyis vesz az ember nagyobbat. Mindegy, én azért még a / partíciójának becsekkoltam telepítés közben a noatime opciót is. Mert hogy ezt szépen lehet grafikus felületen ma már.
Na de a lényeget: Az openSUSE-nak legutóbb a 13.2  kiadását használtam hosszabb távon. Azóta egyszer próbáltam a Leap-et, de akkor még nem nyerte el a tetszésemet az új K…

openSUSE 42.1 A kaland folytatódik..

Kisebb balfékségem története:

Ma belefutottam egy érdekes hibába, bár valószínűleg én magam okoztam. Tegnap, mielőtt kikapcsoltam volna a gépet kipróbáltam/ki szerettem volna próbálni, milyen a Gnome az openSUSE Leap-en,  most hogy már SSD-ről fut a cucc, de el sem indult, de mivel már este volt, nem volt vele kedvem sokat xarakodni, szóval gondoltam jól van, akkor gyalu minden ami csak Gnome, gdme le, lightdm vissza.. Szóval vissza a jó öreg stabil Xfce-hez. No nem mintha a Gnome nem lenne az, csak mivel már megpiszkáltam a rendszert(volt csomag, aminél terjesztőt váltottam((vendor change))), így nem volt kedvem kibogozni a függőségi hibákat, csak. A lényeg, hogy valószínűleg szétcseszte azaz átállítgatta a pulseaudio configot a nagy Gnome uninstall, ezért Firefoxban a videók, Deadbeefben meg a zenéim mentek dupla sebességgel, hang nélkül(Deadbeefben dupla sebességgel ment a progressbar). Beírva a "double speed audio and video playback linux" kifejezést a gugliba, ezt dobt…