Ugrás a fő tartalomra

Gnome-Shell - Az asztal, ahol élünk - 7. rész


Az előző részben a Gnome-Shell alapvető felépítéséről írtam, de mindenki szereti kialakítani az egyedi személyre szabott környezetét. Ezért most bemutatom a Gnome-Shell extra lehetőségeit.

Hozzávalók telepítése

A Gnome-Shell alapból elég egyszerű kezelőfelület, viszont ügyes kis kiegészítőkkel elég jól fel lehet tupírozni. Ahogy azt előzőleg már írtam, ha ellátogatunk a https://extensions.gnome.org/ -weboldalra, ott a mi shell verziónknak megfelelő kis kiegészítőkből válogathatunk. az én verzióm, mivel még elég friss, ezért nem igazán bővelkedik kiegészítőkkel. Viszont már van az Ubuntu tárolókban is pár alapvető kiterjesztés, amit egy Synaptic segítségével hamar feltelepíthetünk:



Ezek után, ha használni is akarjuk ezeket, fel kell telepítenünk a Gnome-Tweak-Tool-t:



Miután ez is megvan, körülnézhetünk, hogy milyen lehetőségeink vannak. Ehhez csak meg kell nyitnunk a Gnome-Tweak-Tool-t, ha magyar nyelvű a rendszerünk, akkor az alkalmazások közt Tweak-Tool -ként fog szerepelni. De használjuk ki a Gnome-Shell képességeit, és egy Windows(Mod4)-gomb leütése után írjuk be, hogy Gnome és ott fog szerepelni a listában. Lássuk, mivel lehet fokozni a Gnome-Shell hatékonyságát:

Gnome-Tweak-Tool


Az alkalmazás első fülén az ablakok viselkedését "dirigálhatjuk".


A második fül számunkra a legérdekesebb, hiszen itt találhatjuk az installált Shell-kiterjesztések kapcsolóit. Nálam csak a User-Themes  kiterjesztés van bekapcsolva.


A harmadik fülön, az asztal viselkedését szabályozhatjuk. Legyenek/ne legyenek saját mappa, hálózati helyek, kuka, meghajtók ikonok az asztalon. Ezzel pótolhatjuk a más rendszerekről érkező felhasználók azon hiányérzetét, hogy: "hol van a sajátgép?"


A negyedik lapon a felület betűkészleteit állíthatjuk be, ha felkeressük a http://www.dafont.com/ , vagy a http://www.urbanfonts.com/ -helyeket, ott további rengeteg változatos betűtípust tölthetünk le. A saját kedvenc betűinket elmenthetjük a /usr/share/fonts -mappába. Persze ehhez root jogok kellenek. Ha be akarjuk állítani újdonsült szerzeményünket, a font-fájl letöltése után csak indítsuk újra a Tweak-Toolt, és változtassuk meg a betűtípust.


Ötödik fül: Itt a Nautilus "helysávját" változtathatjuk teljes elérési utat kijelző interaktív(azaz szerkeszthető) beviteli mezőre. Így, ha fejből tudjuk, hogy hova akarunk navigálni a fájlkezelőben, könnyen megtehetjük:



A hatodik fülön a Gnome-Shell beépített naptárával szöszmötölhetünk, valamint egy igen fontos beállítási lehetőségünk is van ugyanitt: A Gnome-Shellben alapértelmezetten nem látható ablakkezelő gombokat szépen visszatehetjük a helyükre. Ezen felül, a virtuális asztalok viselkedését és számítógépünk energiagazdálkodását is módosíthatjuk. itt jegyezném meg, hogy a dinamikus virtuális asztalok nagyon hasznosak tudnak lenni!


Végül elérkeztünk az utolsó lapfülhöz, itt a GTK+, a Gnome-Shell, az ikon, valamint az egérkurzor témákat variálhatjuk kedvünkre. Sajnálatos, de eddig nem sok olyan asztaltémát találtam, ami "passzol" a Gnome-Shell minden eleméhez. Elég sokszor ütközik az ember meghökkentő grafikai hibákba -


- de ez nem lesz mindig így, hiszen a lelkes modderek mindig dolgoznak valamin... 

Egyéb megoldások

A letöltött asztaltémákat, Gnome-Shell témákat, a /usr/share/themes -mappába másolva fokozhatjuk a látványt. Ikonokat pedig a /usr/share/icons -mappába helyezhetünk. Ez az eljárás minden ablakkezelő és asztali környezet alatt működik, így célszerű, ha a fájlkezelőben ki is tesszük őket az oldalsó panelre a hivatkozásokhoz. Persze ahhoz, hogy ezeket a mappákat írhassuk, ismét root -jogok szükségesek. (alt+F2, majd a "futtatás" buborékablakba írjuk: gksu nautilus /usr/share/themes) Ha témaszerkesztésre adjuk fejünket, akkor láthatjuk, hogy egy témafájl tulajdonképpen egy mappa, amelyben a különféle felületeknek megfelelően vannak almappák, ezekben pedig a konfigurációs fájlok, valamint a kis képek, amelyekből "összeáll" a felület. 


A Gnome-Shell-ben, ha nem telepítjük a fent említett kiterjesztéseket, és nincs Gnome-Tweak-Tool sem, akkor sem kell nagyon elkeserednünk, hiszen a /usr/share/gnome-shell/theme -mappába bemásolva egy frissen letöltött téma fájljait, meg tudjuk változtatni a felületet.


Ehhez csak annyit kell tennünk, hogy a régi témát először elmentjük a biztonság kedvéért egy biztos helyre, majd miután felülírtuk a régi témát, egy futtatás ablakba beírunk egy "r" betűt. Ezzel a Gnome-Shell újraindul és már az új látvány tárul elénk. Egyébként tapasztalataim szerint, akármi történik, olyan még nem fordult elő, hogy a Gnome-Shell merevre fagyjon annyira, hogy ne tudjak semmit tenni, hogy kilépjek, vagy legalább egy Alt+F6-tal átlépjek a konzolra. Ha megszoktuk már a felületet, akkor pusztán billentyűzettel nagyon jól el tudunk navigálni a Gnome-Shellben. Ha valaki sok időt szakít rá, nagyon át lehet szabni a Shellt, persze ez a régebbi verziókra igaz, mert ehhez a verzióhoz, mint azt említettem, még elég kevés a kiterjesztés/bővítmény. Mindenesetre van sok hasznos bővítmény, néhányat felsorolnék a teljesség igénye nélkül, melyeket én hasznosnak vélek(bár ez erősen szubjektív):

Hasznos bővítmények

- Dock /bal oldalra kihelyezi a dockot, amelyet alapból csak a "Windows" -gomb hatására láthatunk
- Removable Drives / a felső panelen is elérhetjük/lecsatolhatjuk a merevlemezeinket, pendriveokat
- Places Status Menu / a fájlkezelő jobb oldalán lévő hivatkozásokat, azaz a kedvenc mappákat érhetjük el gyorsan és könnyen
- Applications Menu /alkalmazások menü


Hogy lássuk a különbségeket, készítettem egy előtte-utána videót.  Így néz ki a Gnome általam tesztelt  kezelőfelülete (3.5.91-0ubuntu1) :




Ez pedig egy kis "modding" után készült:




Végszó

Ezentúl hétfőnként friss cikkel jelentkezem!
A következő részben egy végső tesztnek vetem alá a Gnome-Shellt. Általános hétköznapi felhasználási tapasztalataimat fogom bebillentyűzni. Mivel ez a cikk Ubuntu-n készült, így más disztribúciók esetén nem biztos, hogy hasonló tapasztalataim lennének, ezért a következő rész elég szubjektív lesz.

Addig is, mindenkinek kellemes böngészést!

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

openSUSE 42.2

Folytatódik openSUSE használatom története..

Ami azóta történt:

Már nem csak virtuálisan használom, hanem élesben
Már nem a 42.1-et, hanem a 42.2-t.

Eredetileg Xfce-vel telepítettem fel, de "ránéztem" a KDE 5.9.3-ra (remélem helyesen írtam a verziószámot). Eddig minden rendben. Boot idő kiváló, apró szokásos openSUSE-s óvintézkedések listája telepítés után:

1. Azonnal felvenni a packman repót
2. Telepíteni a kodekeket
3. KDE esetén belőni, hogy a VLC backendet használja
4. A network settingsben beállítani, hogy ne a Wicked, hanem a Network manager kezelje a hálózatot. (a boot idő igy SSD-vel lerövidül kb 9-10 másodpercre, az előzőleg 40(!!!) másodpercről). Mert az van, hogy bootkor a wicked vacakol a nettel, és ez sokáig tart neki.

Továbbra is negatívum/vagy nem tudom hova tegyem:

Yast....... Váááá annyira jó, hogy van egy GUI tool, amin lehet csesztetni a dolgokat, de néha annyira nehézkes.. És szénné pörgeti a procit egy laza szoftvermenedszer indítás is. Mondjuk ez az egés…

openSUSE Leap 42.1 What a bummer...

openSUSE újra és újra visszatér a gépre..

Nemrégiben lehetőségem volt gépet bővíteni, ezért gondoltam a megnövekedett háttértárnak hála, no meg, mivel először van SSD-m, kipróbálom megint az openSUSE-t. Az SSD-re való telepítésről eddig bibliányi anyagot olvastam. Majd azt a végkövetkeztetést vontam le, hogy:
- btrfs-ben alapból van autotrim - azért nem árt a /var, valamint a /tmp mappákat külön kezelni (mivel van HDD, ezért arra áttenni) Így is tettem. Bár így utólag elgondolkodva, lehet, hogy paranoid vagyok. A fórumon (hup) sokan azt írták, hogy felesleges para ez az SSD partícionálgatás, mert mire az írási lehetőségeinek végére ér, addigra úgyis vesz az ember nagyobbat. Mindegy, én azért még a / partíciójának becsekkoltam telepítés közben a noatime opciót is. Mert hogy ezt szépen lehet grafikus felületen ma már.
Na de a lényeget: Az openSUSE-nak legutóbb a 13.2  kiadását használtam hosszabb távon. Azóta egyszer próbáltam a Leap-et, de akkor még nem nyerte el a tetszésemet az új K…

openSUSE 42.1 A kaland folytatódik..

Kisebb balfékségem története:

Ma belefutottam egy érdekes hibába, bár valószínűleg én magam okoztam. Tegnap, mielőtt kikapcsoltam volna a gépet kipróbáltam/ki szerettem volna próbálni, milyen a Gnome az openSUSE Leap-en,  most hogy már SSD-ről fut a cucc, de el sem indult, de mivel már este volt, nem volt vele kedvem sokat xarakodni, szóval gondoltam jól van, akkor gyalu minden ami csak Gnome, gdme le, lightdm vissza.. Szóval vissza a jó öreg stabil Xfce-hez. No nem mintha a Gnome nem lenne az, csak mivel már megpiszkáltam a rendszert(volt csomag, aminél terjesztőt váltottam((vendor change))), így nem volt kedvem kibogozni a függőségi hibákat, csak. A lényeg, hogy valószínűleg szétcseszte azaz átállítgatta a pulseaudio configot a nagy Gnome uninstall, ezért Firefoxban a videók, Deadbeefben meg a zenéim mentek dupla sebességgel, hang nélkül(Deadbeefben dupla sebességgel ment a progressbar). Beírva a "double speed audio and video playback linux" kifejezést a gugliba, ezt dobt…