Ugrás a fő tartalomra

Mate - Az asztal, ahol élünk 9. rész


Kedves, hűséges olvasók! Ezen a héten a Mate(Gnome 2.xx fork) asztali környezettel ismerkedünk.

Előszó

Aki nem ismerős a Linux felületeinek világában, az elsőre azt gondolhatná, minek egy olyan felület, mint a "régi" Gnome? Nos, a LinuxMint lelkes fejlesztőcsapata úgy gondolta, hogy nekik nem tetszik a Gnome új ruhája, ezért továbbfejlesztik a régit, de más néven. A más név nem csak az asztali környezet nevét jelenti, hanem a legtöbb egykoron Gnome 2.xx környezetbe integrált alkalmazásét is.

A teljesség igénye nélkül
- Nautilus -> Caja
- Gedit -> Pluma
- Eye Of Gnome ->Eye Of Mate
- Gnome Terminal -> Mate Terminal








De még a GDM neve is megváltozott MDM-re. Ezektől a változásoktól eltekintve, a környezet a "régi ismerős" benyomását kelti.
Mivel a Mate voltaképp a LinuxMint csapat fejlesztése, így nem meglepő, hogy a LinuxMint telepítésével érhető el legkönnyebben egy átlagos felhasználó számára. Ugyan más disztribúciók alatt is elérhető, de így a legegyszerűbb. Ez azt is jelenti, hogy a Mate asztali környezet próbálgatásakor nem lehet nem részrehajlónak lenni, hiszen a környezetbe eleve beépült egy sornyi "mentolos" fejlesztés:

Szintén a teljesség igénye nélkül

- Mintmenu
- Mintupdate
- Mintupload

Hogy ez mennyiben befolyásolja a Mate összehasonlítását a többi asztali környezettel? A Mintmenu az egyik olyan dolog, amiért mindig is szerettem a "mentolos disztribúciót". Ha akarjuk, akkor a tálcán a jól megszokott módon kikapcsolhatjuk a Mintmenu-t, és helyette a régi "Főmenü"-t használhatjuk(a következő oldalon az első videóban bemutatom). Ez nem annyira összetett, mint a Mintmenu, de használható.  De most én meghagynám a Mintmenu-t. A sok új név a környezetben egyáltalán nem tűnik fel, mert a menüben, valamint a fájlok társításánál a Caja is fájlkezelő, az Engrampa, pedig simán archívumkezelő. Viszont aki egy kicsit avatottabb, és nem néz nagyon körül, mondjuk ha segíteni akar egy Mint felhasználónak, az csalódhat, ha beírja a terminálba, hogy "gksu nautilus"...

Funkciók, Beállítások

Aki régebb óta ismerkedik a Linuxszal, annak már nagyon is ismerős lehet a környezet. A Mate sokban hasonlít a Windows régebbi kiadásainak asztali környezetéhez. Így aki először "találja" magát Linuxon, az sem fog megijedni túlzottan. Az asztalon a Sajátgép, Saját Mappa ikonok.
A tálcán szépen sorban a menü, a megnyitott ablakok, a systray, majd az indikátorok, végül az óra.

Az asztal














A menüt felnyitva (Mintmenu) megtaláljuk egy átlagos felhasználó által használt leggyakoribb funkciókat. A menüben van egy keresőmező is, amivel az alkalmazásaink, fájljaink közt keresgélhetünk. A menü maga külön említést érdemel, hiszen a Mint csapat egyik olyan fejlesztése, amely még felhasználóbarátabbá teszi a Mate asztali környezetet. A menü bal sávjában az általános interakciók láthatók. Számítógépünket innen könnyen kikapcsolhatjuk, újraindíthatjuk, kijelentkezhetünk. Ugyanitt találjuk a "vezérlőközpont"(rendszerbeállítások), a csomagkezelő(synaptic), szoftverkezelő(a Mint csapat által fejlesztett szoftverközpont, ami ha hisszük ha nem, régebb óta létezik, mint az Ubuntu megoldása), terminál(mate terminal) menüpontokat is.

A szoftverkezelő



Fölötte a hivatkozások találhatók, amit lehet szerkeszteni, így a saját mappa, kuka, számítógép, hálózat, valamint az asztal elérése mellett további lehetőségeket vehetünk fel. Ezt a menü szerkesztésével érjük el:

Ha megnyitjuk a vezérlőközpontot, ott a Gnome rendszerbeállításokhoz hasonló, ám bőveb felületet találunk. Itt minden a rendszerrel kapcsolatos alapvető beállítási lehetőséget "babrálhatunk". Hálózati beállításokat, hangkártya beállításait, kijelzővel kapcsolatos beállításokat, beviteli eszközöket stb.
Nem szeretnék túlzottan részrehajló lenni, pedig már az vagyok, hogy a Mintmenu-t preferáltam az egyszerű főmenü helyett. De a Mate esetében bátran kijelenthetem, hogy a Mate szinte összeforr a LinuxMinttel. Ha most kitérnék a LinuxMint csapat által fejlesztett összes alkalmazásra, az már eltolná egy nagyon más irányba ezt a kis cikket. Ezért nem mutatom be őket. Azért nem, mert ez egy asztali környezeteket bemutató sorozat. Mivel azonban vannak olyan asztali környezetek, melyeket adott disztribútorok fejlesztenek/nyomnak le a nép torkán, ezért a cikksorozat már így is egy kicsit eltér a tárgytól.
Ahogy azt már régebben is említettem, nem szeretnék senkit szándékosan egy adott Linux terjesztés felé terelni!

A vezérlőközpont





A Mate funkcióinál érdemes még megemlíteni, hogy nincs Compiz alapból(persze ezt a csomagkezelőből könnyen orvosolhatjuk, ha szeretjük a "szemcukrot" (eye-candy). Ami egyáltalán nem baj, mert ugyan nincsenek szép áttűnések, meg effektek, de cserébe gyorsan reagál a Mate mindenre. Ha nem akarjuk, hogy ennyire "fapados" legyen, akkor a Gnome-kompozit módot bekapcsolhatjuk a vezérlőközpont/asztalbeállítások/ablakok pontban. Így már "dobnak" árnyékot az ablakok, menük. Mivel engem nem zavartak az alapbeállítások, én ezt nem kapcsoltam be.

Összegzésként elmondhatjuk, hogy a Mate érzésre ugyanaz, mint a régi Gnome. Fürge, felhasználóbarát felület. Az asztal, a vezérlőpult jellegű vezérlőközpont, valamint a többi megszokott dolog megkönnyíti egy frissen váltó egykori Windows felhasználó életét.

Testreszabás

A Mate felülete csakúgy, mint a Gnome 2.xx verziói is testreszabható. Ezt megtehetjük a vezérlőközpont/megjelenés menüpont(vagy inkább kisalkalmazás) segítségével. Itt könnyen módosíthatjuk a háttérképet, betűkészletet, ikonokat, valamint további asztaltémákat telepíthetünk. Aztaltémákat az előző cikkekben már említett gnome-look.org, valamint a linuxmint-art.org webhelyekről tölthetünk le. Telepítésükre több mód is van, az egyik a már említett "megjelenés beállításai"-ban kiválasztjuk a letöltött asztaltéma .targz kiterjesztésű tömörített állományát. A másik mód, hogy a már jól ismert módon kitömörítjük annak tartalmát a /.themes(ikonokat a /.icons; betűkészleteket pedig a /usr/share/fonts -mappába, ide root jogok szükségesek) -rejtett mappába, ami a saját mappánkban található(ha megjelenítjük a rejtett fájlokat). A harmadik, egyben legegyszerűbb módja, ha a letöltött .tar.gz -állományú témákat egyszerűen belehúzzuk a "megjelenés beállításai" -ablakba. Figyeljünk a kiterjesztésre, és a tömörített mappa tartalmára, mert csak .tar.gz állományokat ismer fel!

Két videót készítettem, az egyik még "modding" előtt, a másik utána készült. Nem szabtam nagyon át a felületet, mert sokat veszítene a gyorsaságából, ha teszem azt egy Compizzal elrontanám. Továbbá az első videón azért egy-egy Mint specifikus alkalmazás is látható, annak ellenére, hogy ez nem disztribúció teszt, vagy bemutató. Hiába, nem bírtam ellenállni annak, hogy egy kicsit "túl mentolozzam" ezt a cikket...

Modding előtt



Modding után



Szubjektív

Ugyan én nem vagyok nagyon híve a sok forkolásnak, de ez esetben azt hiszem elismerést érdemel a Mint-Team! Úgy hozták vissza a régi Gnome felületet, ahogyan azt anno a legtöbb felhasználó szerette. Felhasználóbarát, gyors, nem mellesleg nem is túl nagy az étvágya. Számszerűen, ha megy a Mintmenu, meg a háttérben a Mintupdate, akkor beéri az egész környezet mindössze 270-280 MB rammal, ami nem sok! Ez azt jelenti, hogy bátran telepíthetjük olyan gépekre is, ahol nincs több, mint 1GB memória. Ahogy a képernyő videókat készítettem, a Mate szinte semmit nem veszített a fürgeségéből, sőt, még a kódolás közben is elég reszponzív maradt, ami örvendetes! Mindenkinek merem ajánlani a Mate-t, aki nem az effektek rabja, de egy nagyon jól használható asztali környezetre vágyik! Ha pedig valaki először ismerkedik a Linuxszal Windows után, annak különösen ajánlom!

Beszerezhető:

Minden nagyobb(Ubuntu, Mint, Fedora,  Arch, OpenSuse stb.)disztribúcióban a csomagkezelőből. Extra tárolók felvétele szükséges lehet hozzá!

Végszó

A következő részben a Mint csapat másik fejlesztését, a Cinnamon asztali környezetet fogom bemutatni. A cikk késése miatt pedig ezúton is elnézést kérek minden kedves olvasótól!

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

openSUSE 42.2

Folytatódik openSUSE használatom története..

Ami azóta történt:

Már nem csak virtuálisan használom, hanem élesben
Már nem a 42.1-et, hanem a 42.2-t.

Eredetileg Xfce-vel telepítettem fel, de "ránéztem" a KDE 5.9.3-ra (remélem helyesen írtam a verziószámot). Eddig minden rendben. Boot idő kiváló, apró szokásos openSUSE-s óvintézkedések listája telepítés után:

1. Azonnal felvenni a packman repót
2. Telepíteni a kodekeket
3. KDE esetén belőni, hogy a VLC backendet használja
4. A network settingsben beállítani, hogy ne a Wicked, hanem a Network manager kezelje a hálózatot. (a boot idő igy SSD-vel lerövidül kb 9-10 másodpercre, az előzőleg 40(!!!) másodpercről). Mert az van, hogy bootkor a wicked vacakol a nettel, és ez sokáig tart neki.

Továbbra is negatívum/vagy nem tudom hova tegyem:

Yast....... Váááá annyira jó, hogy van egy GUI tool, amin lehet csesztetni a dolgokat, de néha annyira nehézkes.. És szénné pörgeti a procit egy laza szoftvermenedszer indítás is. Mondjuk ez az egés…

openSUSE Leap 42.1 What a bummer...

openSUSE újra és újra visszatér a gépre..

Nemrégiben lehetőségem volt gépet bővíteni, ezért gondoltam a megnövekedett háttértárnak hála, no meg, mivel először van SSD-m, kipróbálom megint az openSUSE-t. Az SSD-re való telepítésről eddig bibliányi anyagot olvastam. Majd azt a végkövetkeztetést vontam le, hogy:
- btrfs-ben alapból van autotrim - azért nem árt a /var, valamint a /tmp mappákat külön kezelni (mivel van HDD, ezért arra áttenni) Így is tettem. Bár így utólag elgondolkodva, lehet, hogy paranoid vagyok. A fórumon (hup) sokan azt írták, hogy felesleges para ez az SSD partícionálgatás, mert mire az írási lehetőségeinek végére ér, addigra úgyis vesz az ember nagyobbat. Mindegy, én azért még a / partíciójának becsekkoltam telepítés közben a noatime opciót is. Mert hogy ezt szépen lehet grafikus felületen ma már.
Na de a lényeget: Az openSUSE-nak legutóbb a 13.2  kiadását használtam hosszabb távon. Azóta egyszer próbáltam a Leap-et, de akkor még nem nyerte el a tetszésemet az új K…

openSUSE 42.1 A kaland folytatódik..

Kisebb balfékségem története:

Ma belefutottam egy érdekes hibába, bár valószínűleg én magam okoztam. Tegnap, mielőtt kikapcsoltam volna a gépet kipróbáltam/ki szerettem volna próbálni, milyen a Gnome az openSUSE Leap-en,  most hogy már SSD-ről fut a cucc, de el sem indult, de mivel már este volt, nem volt vele kedvem sokat xarakodni, szóval gondoltam jól van, akkor gyalu minden ami csak Gnome, gdme le, lightdm vissza.. Szóval vissza a jó öreg stabil Xfce-hez. No nem mintha a Gnome nem lenne az, csak mivel már megpiszkáltam a rendszert(volt csomag, aminél terjesztőt váltottam((vendor change))), így nem volt kedvem kibogozni a függőségi hibákat, csak. A lényeg, hogy valószínűleg szétcseszte azaz átállítgatta a pulseaudio configot a nagy Gnome uninstall, ezért Firefoxban a videók, Deadbeefben meg a zenéim mentek dupla sebességgel, hang nélkül(Deadbeefben dupla sebességgel ment a progressbar). Beírva a "double speed audio and video playback linux" kifejezést a gugliba, ezt dobt…