Ugrás a fő tartalomra

Filmnézés Linuxon - Windowsról jöttem...


Napi számítógép használatunk egy részét a szórakozás teszi ki. A ma elérhető merevlemez kapacitásokat kihasználva, tetemes mennyiségű zenét, filmet tudunk felhalmozni. Azonban ezek a zenék, filmek nem biztos, hogy mindig egyforma fájlformátumban találhatók meg. Így célszerű olyan médialejátszót keresnünk, amely minden ismertebb fájlformátummal könnyen megbirkózik.
Bizonyára mindenki, aki előzőleg Windowst használt rendelkezik egy afféle "kedvenc alkalmazásaim" listával. A médialejátszók közt minden platformon könnyen meglelhetjük a nekünk tetszőt, hiszen rengeteg alkalmazás közül választhatunk. De mi alapján választhatjuk ki a  nekünk megfelelőt? Windowsról frissen váltott felhasználók legtöbbször megijednek, hogy Linux alatt nem fognak tudni filmet nézni, mert nem ismerik a Linuxra elérhető alkalmazások neveit. A leggyakrabban elhangzó kérdés pedig az szokott lenni, hogy "lejátssza az HD-t?"... Nos, az elkeseredés felesleges, hiszen a pingvines platformon is létezik számos lehetőségünk! A legtöbb ismertebb disztribúcióban, ha le szeretnénk játszani egy videóanyagot, a lejátszó azonnal jelzi, hogy az adott fájlformátum megnyitásához telepítenünk kell bizonyos kodek csomagokat. Ilyenkor hagyjuk, hogy a csomagkezelőnk tegye a dolgát!

Hogyanok, Miértek

Ahogyan az Windowson is, Linuxon is szükségünk lesz pár kodekre a videó anyagaink lejátszásához. A Linux disztribúciók többsége gondoskodik erről már a telepítés során. Amennyiben mégsem, úgy meg kell nyitnunk a csomagkezelőt, vagy a szoftverközpontot, és nekünk kell megkeresnünk a kodek csomagokat, vagy a médialejátszókat. Ahányféle fájlformátum, annyiféle kódolási technológia. A csomagkezelőben elég ha rákeresünk az adott kiterjesztésre, vagy kódolási formára, és máris telepíthetjük a nekünk kellő kodekeket.

Miből "áll össze" egy videó fájl?

nagyon leegyszerűsítve, egy videó anyag egy képsorozatból, és egy hangfolyamból áll össze. A videóink kiterjesztését, azaz fájlformátumát az határozza meg, hogy ezt a két komponens, milyen típusú, milyen kódolású. A videó képanyaga lehet (a teljesség igénye nélkül) MPEG, JPEG, JPEG-2000, BMP, GIF, TIFF, Flash. A hanganyag többek között lehet MP3, AIFF, VAW.


A kódek (angolul codec) a „coder/decoder”, magyarul a kódoló/dekódoló kifejezésre utaló, dupla értelemmel bíró szó, amely egy adat- vagy jelfolyam átalakítására szolgáló eszközt vagy programot fed. Egy kódek átalakíthat egy adat- vagy jelfolyamot kódolt formátummá (gyakran átviteli, tárolási, vagy rejtjelezési célból), ugyanakkor képes dekódolni is azt a formátumot. Gyakran használnak kódekeket videokonferenciás és streaming media megoldásokhoz. Példának okáért számos multimédiás adatfolyam kell hogy tartalmazzon együtt hangot és képet, de gyakran még a kettő szinkronizálására szolgáló „metaadat”-ot is. E három adathalmaz mindegyikét kezelhetik egymástól független programok, eljárások vagy hardvereszközök, de a multimédiás folyamatos adatátvitel szemszögéből előnyösebb, ha ezek egyetlen egységbe vannak zárva. A hang vagy videó adatok nyers kódolt formáját nevezik esszenciának („essence”), megkülönböztetésként a metadata információs tartalomtól, amellyel együttesen alkotják magának a „stream”-nek az információs tartalmát. Ehhez a csoportosításhoz még egy ún. „wrapper” (csomagoló) is járulhat, ami elősegíti a stream-hez való hozzáférést és annak robusztusságát. A kódek nem keverendő össze a videofájl-formátummal, ami a kódek által kódolt hang/kép információ tárolására szolgál. A leggyakoribb hang/kép fájlformátumok (például .ogg, .mpg, .avi, .mov) egy, de akár több különböző kódekkel kódolt információt is tárolhatnak. (Például az AVI kiterjesztésű film lehet DivX, de akár XviD is.) Az „endec” egy hasonló (de nem azonos) elgondolás hardveres (áramköri) célokra.

A legelterjedtebb fájlformátumok
AVI, MPG, MP4, VMW, MOV, Ogg, Mkv (Matroska)

Akit komolyabban is érdekel a videókódolás témaköre, az látogassa meg az alábbi linkek egyikét:
-AVI
-Ogg

DVD filmek

A DVD-inket is lejátszhatjuk Linux alatt is, ehhez mindössze a libdvdcss2 függvénykönyvtár szükséges, melyet általában a modernebb disztribúciók már előre telepítenek. Ha ez mégsem történik meg, a csomagkezelőben megleljük.

Melyik videólejátszó alkalmazást válasszuk?

Felsorolásomat a VLC-vel kezdeném, nem véletlenül. Ez a lejátszó ugyanis már nagyon régóta elérhető minden platformra. Ugyan sokan nem tudják, de a VLC azon felül, hogy videólejátszó, még képes videókonvertálásra is! Ezen felül ISO-fájlokat is olvas.

A másik népszerű alkalmazás (nem mellesleg ez is egy magyar fejlesztésű szoftver) az Mplayer, valamint a klónjai. Ha tehát a disztribúciónk csomagkezelőjében nincs pont Mplayer, de van Smplayer, vagy Gnome-Mplayer, akkor használhatjuk nyugodtan ezeket is.

Gnome asztali környezetet használó Linux felhasználóknak az alapértelmezett videólejátszó alkalmazás a Totem. Ha nem ismeri fel a kiszemelt videónkat, akkor keressünk rá a totem csomagcsoportokra a csomagkezelőnkben.

A KDE alapértelmezett videólejátszója a Kaffeine. Viszont nekem nem sikerült mindent "megetetni" vele, még a csomagkezelő áttúrása után sem, így én inkább a Dragonplayert használom. Továbbá KDE felhasználóknak ismerős lehet még a Kplayer, valamint a KMPlayer is.

A GTK alapú asztali környezeten általában a Totem, vagy a Gnome-Mplayer
szokott lenni az alapértelmezett médialejátszó.

Nem feledkezhetünk meg a Xine-ról sem, hiszen a Xine képezi az alapját több alkalmazásnak is.

További érdekes szereplők az internetes tartalmakat (is) lejátszó alkalmazások. A legtöbb eddig felsorolt alkalmazás tudja ezt, de vannak olyanok, amelyeknek ez az elsődleges funkciójuk. A Linux felhasználók közt méltán népszerű Minitube a Youtube tartalmakat hozza el az asztalunkra. Sőt, módunkban áll letölteni a kiszemelt videóinkat is a Minitube-bal. Itt meg is jegyezném, hogy a Minitube, Linux felhasználóknak ingyenes, számunkra a Minitube donationware, azaz adakozhatunk a projekt fejlesztéséhez, ha akarunk.

Sokan nem ismerik, pedig a tartalomfogyasztás svájci bicskája a  Miro. A Miroval a számítógépünkön tárolt videókat, zenéket, valamint az interneten fellelhető tartalmakat is böngészhetjük egy kalap alatt.


A youtube.com tallózása Miroval

A videók lejátszásához általában szükséges függvénykönyvtárak, kodekek, csomagcsoportok listája

-gstreamer (valamint a gstreamer csoportba tartozó csomagok pl.: gstreamer-0_10-plugins-bad)
-libtheora (nyílt forráskódú video kodek)
-dirac (libdirac_decoder0)
-xvidcore (MPEG-4 kodek)
-ffmpeg
-libdvdcss2, libdvdread (DVD filmekhez..)

Disztribúciók

Az Ubuntu a Totemet részesíti előnyben, hála a fejlesztőknek, ha ismeretlen formátumot próbálunk vele "megetetni", azonnal felajánlja a lejátszáshoz szükséges kodekek letöltését.

Linuxmint felhasználók, mivel a Linuxmint az Ubuntun alapul, szintén a Totem lesz a videólejátszójuk. Érdemes megjegyezni, hogy a Linuxmint DVD-verzió már alapból tartalmazza a szükséges kodekeket, függvénykönyvtárakat így nincs vele gond. Célszerű tehát Linuxmint-et választóknak a DVD ISO-t letölteni!

Az openSUSE, mivel az elsődleges asztali környezete a KDE a Kaffeine-t szállítja. Hasonlóan az Ubuntu-hoz, itt is segítségünkre van a rendszer a kodekek letöltésében.

Fedora felhasználók szintén a Totemet kapják a friss telepítés során.

Videólejátszás közben előforduló kellemetlenségek

Nagyon sokan azt hiszik, hogy, ha egy régi számítógépre Linuxot telepítenek, akkor az azonnal modernné válik. Ez sajnos nem igaz, így akik még régebbi P4, AMD K6, vagy Via processzoros gépet használnak, barátkozzanak meg a gondolattal, hogy nem fognak HD videókat nézni. Rengeteg olyan panasszal találkozhatunk fórumokon, hogy a Compiz(kompozítor) merevre fagyasztotta a rendszert filmnézés közben. Igen, ez így van, akinek régebbi videokártyája van, az felejtse el a csillogó asztali effekteket nagy felbontású videók lejátszása közben. Remélem a fentiek nem vették el senkinek a kedvét a Linuxtól.

A "Windowsról jöttem..." következő részében a zenehallgatási lehetőségeket fogom bemutatni.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

openSUSE 42.2

Folytatódik openSUSE használatom története..

Ami azóta történt:

Már nem csak virtuálisan használom, hanem élesben
Már nem a 42.1-et, hanem a 42.2-t.

Eredetileg Xfce-vel telepítettem fel, de "ránéztem" a KDE 5.9.3-ra (remélem helyesen írtam a verziószámot). Eddig minden rendben. Boot idő kiváló, apró szokásos openSUSE-s óvintézkedések listája telepítés után:

1. Azonnal felvenni a packman repót
2. Telepíteni a kodekeket
3. KDE esetén belőni, hogy a VLC backendet használja
4. A network settingsben beállítani, hogy ne a Wicked, hanem a Network manager kezelje a hálózatot. (a boot idő igy SSD-vel lerövidül kb 9-10 másodpercre, az előzőleg 40(!!!) másodpercről). Mert az van, hogy bootkor a wicked vacakol a nettel, és ez sokáig tart neki.

Továbbra is negatívum/vagy nem tudom hova tegyem:

Yast....... Váááá annyira jó, hogy van egy GUI tool, amin lehet csesztetni a dolgokat, de néha annyira nehézkes.. És szénné pörgeti a procit egy laza szoftvermenedszer indítás is. Mondjuk ez az egés…

openSUSE Leap 42.1 What a bummer...

openSUSE újra és újra visszatér a gépre..

Nemrégiben lehetőségem volt gépet bővíteni, ezért gondoltam a megnövekedett háttértárnak hála, no meg, mivel először van SSD-m, kipróbálom megint az openSUSE-t. Az SSD-re való telepítésről eddig bibliányi anyagot olvastam. Majd azt a végkövetkeztetést vontam le, hogy:
- btrfs-ben alapból van autotrim - azért nem árt a /var, valamint a /tmp mappákat külön kezelni (mivel van HDD, ezért arra áttenni) Így is tettem. Bár így utólag elgondolkodva, lehet, hogy paranoid vagyok. A fórumon (hup) sokan azt írták, hogy felesleges para ez az SSD partícionálgatás, mert mire az írási lehetőségeinek végére ér, addigra úgyis vesz az ember nagyobbat. Mindegy, én azért még a / partíciójának becsekkoltam telepítés közben a noatime opciót is. Mert hogy ezt szépen lehet grafikus felületen ma már.
Na de a lényeget: Az openSUSE-nak legutóbb a 13.2  kiadását használtam hosszabb távon. Azóta egyszer próbáltam a Leap-et, de akkor még nem nyerte el a tetszésemet az új K…

openSUSE 42.1 A kaland folytatódik..

Kisebb balfékségem története:

Ma belefutottam egy érdekes hibába, bár valószínűleg én magam okoztam. Tegnap, mielőtt kikapcsoltam volna a gépet kipróbáltam/ki szerettem volna próbálni, milyen a Gnome az openSUSE Leap-en,  most hogy már SSD-ről fut a cucc, de el sem indult, de mivel már este volt, nem volt vele kedvem sokat xarakodni, szóval gondoltam jól van, akkor gyalu minden ami csak Gnome, gdme le, lightdm vissza.. Szóval vissza a jó öreg stabil Xfce-hez. No nem mintha a Gnome nem lenne az, csak mivel már megpiszkáltam a rendszert(volt csomag, aminél terjesztőt váltottam((vendor change))), így nem volt kedvem kibogozni a függőségi hibákat, csak. A lényeg, hogy valószínűleg szétcseszte azaz átállítgatta a pulseaudio configot a nagy Gnome uninstall, ezért Firefoxban a videók, Deadbeefben meg a zenéim mentek dupla sebességgel, hang nélkül(Deadbeefben dupla sebességgel ment a progressbar). Beírva a "double speed audio and video playback linux" kifejezést a gugliba, ezt dobt…