Ugrás a fő tartalomra

openSUSE - Játék a dobozban

Első rész:
Előzmények

Miután több/kevesebb régebbi sikertelen próbálkozásomon túltettem magam, lassacskán ráérzek az openSUSE "ízére". Kitaláltam, hogy felteszem VirtualBoxba, de csak minimal -xorg installal, azaz csak egy Xorg, egy Icewm, meg talán egy terminál a kapott eredmény az install után. Ebből pedig felépítek magamnak egy BunsenLabs-szerű végeredményt, annyi különbséggel, hogy a Yastot sem hagyom ki, mert bár sokan a halálba szídják, nekem mint kezdő openSUSE felhasználónak, kifejezetten tetszik, hogy csak clicketty-click minden.. Illetve majdnem minden. Pár dolgot fejből vágtam már, és ezért el sem indítottam a Yastot, szoftverinstallhoz pölö, vagy repófelvételhez. Bár az OpenBuildService egykattintásos megoldása sokszor gyorsabb... Valahogy össze kéne szednem a gondolatokat, aztán rittyenteni egy amolyan "együtélés a kaméleonnal" cikksorozatot. Mindenesetre előtte még piszkálgatom kicsit VBoxban. 

Pár lényeges infó előre, azoknak, akiket érdekelnek eme szösszeneteim:

Amikor elkezdtem openSUSE-val próbálkozni, azelőtt csak nagyon régi tapasztalataim voltak vele, már ha azt lehet tapasztalatnak nevezni, hogy PC Formatos CD betesz - parancssor meglát - halálra rémül, sikítva sarokba hajít... Nagyjából 10, de inkább 13 éve használok Linuxot a Má$ik megoldás helyett, de ezen évek alatt leginkább valamilyen Ubuntu klónt, vagy régebben magát az Ubuntut használtam. Az utóbbi 4-5 évben a Debian egyik derivatíváját, a Crunchbanget, majd ennek megszűnése után a BunsenLabsot kezdtem el használni. Nagyon tetszett, hogy ha egyszer beállítom, nem kell bajlódni a dist-upgrade után semmivel. Viszont elkezdett zavarni, hogy nagyon régi szoftverek vannak a Debian Stable tárolókban. Mivel hobbiból olykor asztaltémát ikonokat, egyéb giccset gyártok, ezért idegesített az, hogy a Gimp, vagy az Inkscape újításait nem élvezhetem. Mivel testing repót nem akartam felvenni, az azzal járó apt-pinning ügyeskedéssel bajlódni, elkezdtem keresgélni, melyik az a disztró, ahol nincsenek agyon peccselve a GTK libraryk, (Ubuntuban sajna igen), viszonylag stabil kiadásai vannak, viszonylag vállalható ideig támogatva, Elég nagy a globális ismertsége ahhoz, hogy ne szűnjön meg maholnap, esetleg egy nagyobb cég áll mögötte.. Ekkor gondoltam újra a Novell SUSE közösségi megoldására.

Következő írásaimat azoknak szánom, akik hozzám hasonlóan belefáradtak már a disztrókeresésbe, hogy melyik a legjobb, a legkézreállóbb stb. Akik belefáradtak az asztali környezetek  újra meg újra átalakulásába.

A történetet már mindenki ismeri aki hozzám hasonlóan régen Gnome 2.xx felhasználó volt, majd annak megszűnése/átalakulása után sorban próbálgatta a többi megoldást.

Folyt. köv. hamarosan.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

openSUSE 42.2

Folytatódik openSUSE használatom története..

Ami azóta történt:

Már nem csak virtuálisan használom, hanem élesben
Már nem a 42.1-et, hanem a 42.2-t.

Eredetileg Xfce-vel telepítettem fel, de "ránéztem" a KDE 5.9.3-ra (remélem helyesen írtam a verziószámot). Eddig minden rendben. Boot idő kiváló, apró szokásos openSUSE-s óvintézkedések listája telepítés után:

1. Azonnal felvenni a packman repót
2. Telepíteni a kodekeket
3. KDE esetén belőni, hogy a VLC backendet használja
4. A network settingsben beállítani, hogy ne a Wicked, hanem a Network manager kezelje a hálózatot. (a boot idő igy SSD-vel lerövidül kb 9-10 másodpercre, az előzőleg 40(!!!) másodpercről). Mert az van, hogy bootkor a wicked vacakol a nettel, és ez sokáig tart neki.

Továbbra is negatívum/vagy nem tudom hova tegyem:

Yast....... Váááá annyira jó, hogy van egy GUI tool, amin lehet csesztetni a dolgokat, de néha annyira nehézkes.. És szénné pörgeti a procit egy laza szoftvermenedszer indítás is. Mondjuk ez az egés…

openSUSE Leap 42.1 What a bummer...

openSUSE újra és újra visszatér a gépre..

Nemrégiben lehetőségem volt gépet bővíteni, ezért gondoltam a megnövekedett háttértárnak hála, no meg, mivel először van SSD-m, kipróbálom megint az openSUSE-t. Az SSD-re való telepítésről eddig bibliányi anyagot olvastam. Majd azt a végkövetkeztetést vontam le, hogy:
- btrfs-ben alapból van autotrim - azért nem árt a /var, valamint a /tmp mappákat külön kezelni (mivel van HDD, ezért arra áttenni) Így is tettem. Bár így utólag elgondolkodva, lehet, hogy paranoid vagyok. A fórumon (hup) sokan azt írták, hogy felesleges para ez az SSD partícionálgatás, mert mire az írási lehetőségeinek végére ér, addigra úgyis vesz az ember nagyobbat. Mindegy, én azért még a / partíciójának becsekkoltam telepítés közben a noatime opciót is. Mert hogy ezt szépen lehet grafikus felületen ma már.
Na de a lényeget: Az openSUSE-nak legutóbb a 13.2  kiadását használtam hosszabb távon. Azóta egyszer próbáltam a Leap-et, de akkor még nem nyerte el a tetszésemet az új K…

openSUSE 42.1 A kaland folytatódik..

Kisebb balfékségem története:

Ma belefutottam egy érdekes hibába, bár valószínűleg én magam okoztam. Tegnap, mielőtt kikapcsoltam volna a gépet kipróbáltam/ki szerettem volna próbálni, milyen a Gnome az openSUSE Leap-en,  most hogy már SSD-ről fut a cucc, de el sem indult, de mivel már este volt, nem volt vele kedvem sokat xarakodni, szóval gondoltam jól van, akkor gyalu minden ami csak Gnome, gdme le, lightdm vissza.. Szóval vissza a jó öreg stabil Xfce-hez. No nem mintha a Gnome nem lenne az, csak mivel már megpiszkáltam a rendszert(volt csomag, aminél terjesztőt váltottam((vendor change))), így nem volt kedvem kibogozni a függőségi hibákat, csak. A lényeg, hogy valószínűleg szétcseszte azaz átállítgatta a pulseaudio configot a nagy Gnome uninstall, ezért Firefoxban a videók, Deadbeefben meg a zenéim mentek dupla sebességgel, hang nélkül(Deadbeefben dupla sebességgel ment a progressbar). Beírva a "double speed audio and video playback linux" kifejezést a gugliba, ezt dobt…