Ugrás a fő tartalomra

Az asztal, ahol élünk. - 2. rész


Egyedi munkamenet



Folytatva az előző cikket, mai témánkban az egyedi munkamenetekkel, vagyis jobban mondva az egyedileg összeállított asztali környezetekkel foglalkozunk. Ismerkedjetek meg a standalone sessionnel!

Általában mikor használunk egyedi munkamenetet?

- Amikor nem szeretnénk egy asztali környezet minden eszközét kihasználni, de grafikus környezetet szeretnénk.
- Ha számítógépünk már egy kicsit öregecske, és megelégszünk azzal, ha egy ablakkezelőt indítunk, meg pár programot amit használunk.
- Ha olyan munkakörnyezetben van a számítógépünk, ahol minimalizálni kell az operációs rendszerünk erőforrásigényét(szerverek), viszont van egy alkalmazás aminek esetleg nincs CLI megfelelője, de futtatni szeretnénk.
- Ha egy szebb, látványosabb(szubjektív) kezelőfelületet szeretnénk, mint a megszokott és széleskörben elterjedtebb asztali környezetek.

Milyen összetevőkből áll egy egyedi munkamenet?

- bejelentkezés-kezelő(kijelzőkezelő)
- ablakkezelő
- egy (vagy több) asztali környezet szolgáltatásai (energiagazdálkodás, hálózatkezelés, hangszerver, lemezkezelés)
- egyedi alkalmazáscsomag (általában ez is többféle asztali környezetből összeollózva)

A legtöbb esetben valamelyik pehelysúlyú ablakkezelővel találkozhatunk, pl.: az Openboxszal.
Tehát az ablakkezelő(Openbox) mellé elindítjuk a Gnome, a KDE vagy az Xfce szolgáltatásait (lemezkezelés, energiagazdálkodás, hálózatkezelés). Így lesz egy olyan asztali környezetünk, amit saját igényeink szerint állítottunk össze. Az utóbbi iőben felkavarodott a Linux kezelőfelületének állóvize, megjelentek új szereplők: a Unity és a Cinnamon. Mindkettő egyedi külsőt varázsol az asztalunkra, mégsem nevezhetjük őket asztali környezetnek. Hogy miért? Mert a saját alkalmazásaik mellett a Gnome szolgáltatásait használják. Most már mindenki számára világos lehet, hogy a Unity egy egyedi munkamenet. Igen, a Unity egy Compiz egyedi munkamenet a Gnome szolgáltatásaival(lemezkezelés, hálózatkezelés, energiagazdálkodás). A Unity tulajdonképpen egy Compiz plugin.

Persze a fenti megoldásokon kívül rengeteg lehetőségünk van egyedi munkamenetet létrehozni:

- Compiz: Compiz+Emerald+Gnome szolgáltatások
- Openbox: Openbox+ vegyes szolgáltatások(Xfce-energiagazdálkodás, gnome-hálózatkezelő, alsa stb.)
- Gnome-Openbox: Gnome szolgáltatások+Openbox mint ablakkezelő
- KDE-Openbox: KDE szolgáltatások+Openbox mint ablakkezelő
- Fluxbox: Fluxbox+vegyes szolgáltatások
stb.

Most azért nem térek ki az összes lehetőségre, mivel a későbbiek folyamán az ablakkezelőkkel, ablakozókkal közelebbről is megismerkedhetünk. Azonban van három kakukktojásunk, őket külön érdemes kiemelni!

Kakukktojások

Az előző cikkben volt szó az asztali környezetekről. Nem mehetünk el mellettük anélkül, hogy észrevennénk, hogy van köztük három olyan "versenyző" akik kicsit kilógnak a sorból:

- Xfce
- Enlightenment
- LXDE

Az első kettő(Xfce, Enlightenment) komplett asztali környezet is lehet, ugyanakkor mindkettő képes mind a Gnome, mind a KDE szolgáltatásait zökkenőmentesen integrálni. Azaz létrehozható olyan környezet, amelyben KDE alkalmazásokat használunk, de az Xfce, vagy az Enlightenment ablakkezelője biztosítja a megjelenítést.

A harmadik kakukktojásunk pedig az LXDE:

Az LXDE tekinthető akár egyedi munkamenetnek is, hiszen az LXDE-szolgáltatások(lxdm, lxsession, lxpanel, lxlauncher stb.) mellett Openboxot használ ablakkezelőnek. Azaz nincs saját ablakkezelője, mint pl a Gnome (3.xx verziók) a Mutter, vagy régebben (Gnome 2.xx verzióknál) a Metacity.

Az egyedi munkameneteket, és az asztali környezeteket is el kell valamivel indítanunk, hiszen azok nem működnek csak úgy maguktól... A következő részben a bejelentkezés-kezelőkről(ha az angol display managert lefordítjuk, akkor kijelzőkezelő) lesz szó.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

openSUSE 42.2

Folytatódik openSUSE használatom története..

Ami azóta történt:

Már nem csak virtuálisan használom, hanem élesben
Már nem a 42.1-et, hanem a 42.2-t.

Eredetileg Xfce-vel telepítettem fel, de "ránéztem" a KDE 5.9.3-ra (remélem helyesen írtam a verziószámot). Eddig minden rendben. Boot idő kiváló, apró szokásos openSUSE-s óvintézkedések listája telepítés után:

1. Azonnal felvenni a packman repót
2. Telepíteni a kodekeket
3. KDE esetén belőni, hogy a VLC backendet használja
4. A network settingsben beállítani, hogy ne a Wicked, hanem a Network manager kezelje a hálózatot. (a boot idő igy SSD-vel lerövidül kb 9-10 másodpercre, az előzőleg 40(!!!) másodpercről). Mert az van, hogy bootkor a wicked vacakol a nettel, és ez sokáig tart neki.

Továbbra is negatívum/vagy nem tudom hova tegyem:

Yast....... Váááá annyira jó, hogy van egy GUI tool, amin lehet csesztetni a dolgokat, de néha annyira nehézkes.. És szénné pörgeti a procit egy laza szoftvermenedszer indítás is. Mondjuk ez az egés…

openSUSE Leap 42.1 What a bummer...

openSUSE újra és újra visszatér a gépre..

Nemrégiben lehetőségem volt gépet bővíteni, ezért gondoltam a megnövekedett háttértárnak hála, no meg, mivel először van SSD-m, kipróbálom megint az openSUSE-t. Az SSD-re való telepítésről eddig bibliányi anyagot olvastam. Majd azt a végkövetkeztetést vontam le, hogy:
- btrfs-ben alapból van autotrim - azért nem árt a /var, valamint a /tmp mappákat külön kezelni (mivel van HDD, ezért arra áttenni) Így is tettem. Bár így utólag elgondolkodva, lehet, hogy paranoid vagyok. A fórumon (hup) sokan azt írták, hogy felesleges para ez az SSD partícionálgatás, mert mire az írási lehetőségeinek végére ér, addigra úgyis vesz az ember nagyobbat. Mindegy, én azért még a / partíciójának becsekkoltam telepítés közben a noatime opciót is. Mert hogy ezt szépen lehet grafikus felületen ma már.
Na de a lényeget: Az openSUSE-nak legutóbb a 13.2  kiadását használtam hosszabb távon. Azóta egyszer próbáltam a Leap-et, de akkor még nem nyerte el a tetszésemet az új K…

openSUSE 42.1 A kaland folytatódik..

Kisebb balfékségem története:

Ma belefutottam egy érdekes hibába, bár valószínűleg én magam okoztam. Tegnap, mielőtt kikapcsoltam volna a gépet kipróbáltam/ki szerettem volna próbálni, milyen a Gnome az openSUSE Leap-en,  most hogy már SSD-ről fut a cucc, de el sem indult, de mivel már este volt, nem volt vele kedvem sokat xarakodni, szóval gondoltam jól van, akkor gyalu minden ami csak Gnome, gdme le, lightdm vissza.. Szóval vissza a jó öreg stabil Xfce-hez. No nem mintha a Gnome nem lenne az, csak mivel már megpiszkáltam a rendszert(volt csomag, aminél terjesztőt váltottam((vendor change))), így nem volt kedvem kibogozni a függőségi hibákat, csak. A lényeg, hogy valószínűleg szétcseszte azaz átállítgatta a pulseaudio configot a nagy Gnome uninstall, ezért Firefoxban a videók, Deadbeefben meg a zenéim mentek dupla sebességgel, hang nélkül(Deadbeefben dupla sebességgel ment a progressbar). Beírva a "double speed audio and video playback linux" kifejezést a gugliba, ezt dobt…