2017. nov. 27.

Fedora.... megtaláltam!

Nagyon rég írtam már bármit is. Ezúttal is csupán azokat érdekelheti eme pár odahányt sor, akik hozzám hasonlóan megpróbálják Linuxon élni napi informatikai szükségleteiket. Azaz nem használnak Microsoft Windowst.

Mióta gyermekeink megszülettek, nem igazán volt időm írni terjedelmesebbet, meg rövidebbet sem. Ezt most bepótolom. (spoiler alert: ez kurvahosszú lesz)

Történt, hogy egy-két hónapja összetettem magamnak egy viszonylag jónak mondható új gépet.
Tech Specs:

Proc: AMD Ryzen3 1200
RAM: 2x4GB Corsair Vengeance LPX 2400 MHz DDR4
VGA: MSI Radeon RX 550 2GB DDR5 ITX
Alaplap:MSI A320M Bazooka
HDD/SSD: A régi gépből egy 120GB Kingston SSD, meg két öreg vinyó, az egyik egy 160GB Samsung, a másik egy 250GB WD.

Nos, mivel új vas, gondoltam kipróbálok rajta pár disztrót, annál is inkább, mivel eleve kétségeim voltak, hogy vajh a Radeon grafika hegesztés nélkül menni fog-e.

Célom az volt, hogy megtaláljam, melyik Linux disztribúció lesz az, amelyik különösebb felhasználói beavatkozás nélkül telepíthető, max fél óra alatt.

Chapter 1: Manjaro
Mivel a régi gépemen Manjaro volt utoljára, így gondoltam teszek egy próbát vele. Ekkortájt épp a 17.05-ös rilísz volt ha jól emlékszem. Mivel már a telepítő elhasalt, mert nem tudott grafikus felületet produkálni, így a Manjaro ment is a levesbe. Miért adtam fel ilyen könnyen? Mert csupán esténként volt akkortájt egy-két órám telepítésre, mint afféle rendes családapának, aki csak akkor gépezik, ha gyermekei alszanak.

Persze korábban heteket is elcsesztem volna, parancssori túrással, meg rossz képernyőfelbontással, de erre most nem igazán volt időm/türelmem.

Ennek ellenére, minden komolyabb Linux felhasználónak merem ajánlani a Manjarot, (az én esetem speciális, mivel az AMD RX550-hez még alig-alig van driver, Manjaronak sem volt alapból, azóta a helyzet javult valószínűleg, de már nem akarok Arch alapú disztrót használni, mivel nincs annyi időm csesztetni) hiszen a régi gépemen több, mint fél évig bírta! Több változat is van belőle (asztali környezetek szerint), mindenki megtalálja a magának tetszőt. A letöltött ISO-ról természetesen csak az adott asztali környezet települ. Az installer hülyebarát, de a frissítések előtt nem árt elolvasni az Archwikit, nomeg a fórumokat.

Chapter 2: Ubuntu MATE
Régen, már nagyon régen használtam Ubuntut, elvből nem is akartam, mivel, ha már .deb, akkor Debian. De mivel rákerestem szemfülesen az AMD GPU Pro driver szavakra a gugliban, és túrva a netet, az Ubuntu Mate esetében rendkívül jó felhasználói visszajelzéseket olvastam, így bepróbáltam ezt is.

Az install rém egyszerű volt, a saját "gyártmányú" Software Boutique pedig igen kényelmesen a pofánkba tolja a napi szokásos alkalmazások installálásának lehetőségét. Steam egy katt, Shadow Warrior megy, nem szaggat, ötös. Ami felidegesített: A Mate asztali környezet örökölte a Gnome2.xx vonal azon kellemetlen szokását, hogy néha egy egy update után a saját felhasználói beállításaim a panel elemekkel kapcsolatban egyszerűen "összekócolódnak". Ennek okát nem volt időm kideríteni, de mindenesetre érdekes tünet...

Chapter3 Antergos többször is.
 Az Antergosszal többször is próbálkoztam, de valahol valami mindig oda fajult, hogy AUR csomagot kellett használnom, ami aztán összeveszett valamivel.. Na meg túl gyakran frissülnek a kernelek, ezáltal a grafikus alrendszer is, amely egyes frissítések után volt, hogy rosszabbul teljesített, mint előtte.

Chapter4 Fedora.. Te Drága!
Visszatekintve az eddigi tapasztalataimra a Linux disztribúciókat illetően, arra a végkövetkeztetésre jutottam, hogy megpróbálom a Fedorát. Egyedül még ezt nem próbáltam az összes nagy bináris alapú disztró közül.

Debian-megvolt többször is lásd-> Crunchbang->BuinsenLabs
Ubuntu-megvolt többször is lásd->6.06-8.10->12.04
openSUSE-megvolt többször is lásd->12.2->13.2->Leap42.2->Leap42.3

A fentebbi tapasztalatokra alapozva határozottan kijelentettem magamban a következőket:

Amire nincs szükségem/amivel rossz a tapasztalatom:
- lassú nehézkes adminisztratív eszközök (openSUSE, Yast2)
- a többi disztrótól eltérő GTK patchelési gyakorlat, melyek miatt egyes alkalmazásoknak akadhatnak problémáik (Ubuntu)
- a többi disztrótól nagyban elmaradva kiadott csomagok (Debian Stable ág)

Amire szükségem van:
- gyorsan, egyszerűen telepíthető/frissíthető disztribúció
- az adott asztali környezet alkalmazásait leszámítva vékony userland, minél kevesebb "hozzáadott" alkalmazással
- ismertebb napi használatú szoftverekhez alapból legyen hozzá csomag (.deb, vagy jelen esetben ugye .rpm)
- a 3rd party alkalmazásokhoz ne kelljen 625 külső repót felvenni, hanem legyen egy közösségi noinfree repó, mint Debianban, Ubuntuban, vagy openSUSE alatt
- a nagyobb asztali környezetek egyaránt támogatottak legyenek.

Nos, ezeknek meg is felel a Fedora. Az ismerkedést a 26-os kiadással kezdtem, természetesen a Gnome asztali környezet ekkor még 3.22-es kiadásával. A telepítés viszonylag zökkenőmentes volt, egyedül az volt számomra érdekes (ahogy a PenguinePit Discord chatszobájában @cc-vel ki is veséztük), hogy a BTRFS nem volt hajlandó sima EFI partícióról bootolni. Létre kellett hoznom egy /boot-ot is ext4-re formázva. A következő "csapás" akkor ért, amikor a Discord nem volt hajlandó elindulni. Bypass:-> feltelepítettem a Ramboxot, így legalább több netes aktivitásom egyetlen alkalmazásból megoldható.
Ezeket leszámítva, minden szép és jó. A telepítés után azonnal felkerestem az RPMfusion repó weboldalát, majd a Fedy-ét. Mindkettő telepítése pár kattintás.

RPM Fusion:

 https://rpmfusion.org/

Az RPM Fusion Fedorára az, ami openSUSE-ra az packman repó, azaz:-innen kényelmesen települnek a multimédiás kodekek
-könnyedén elérhetünk olyan viszonylag frissnek számító fejlesztéseket, amelyek a freissességük/szoftverlicencelésük miatt nem kerülnek be a Fedora épp aktuális kiadásába

Fedy:

 https://www.folkswithhats.org/

A Fedy egy grafikus felület bizonyos hasznos alkalmazások/asztaltémák/konfigurációs beállítások egyszerű telepítésére/beállítására.



A Fedy-ből a Steam kliens is egyszerűen települ. Ami nem általános, sajnos még Debian/Ubuntu alapú disztribúciókon sem. Legutóbb Mint 18.3-on bajlódtam vele elég sokat, mire hajlandó volt települni. Szóval, úgy néz ki tizennemistudomhányév Linux felhasználói tapasztalat után, talán vége az angol kifejezéssel élve "distro-hopping" érámnak. Fedora==otthon. Persze, ez még mindig nem azt jelenti, hogy a tizensokév időközben hackert faragott volna belőlem, nem.. Sőt, mondhatni "kibekkeltem" eddig komolyabb csomagfordítások, kernelfordítás, forrásból telepítgetések nélkül. Úgy látszik eddig mindig kifogtam az épp leginkább felhasználóbarát disztrót.. Ez nekem most a Fedora.

Jajh, a végére egy screenshot, vagy nem történt meg.. :-D


Mára Ennyi!

2017. márc. 29.

openSUSE 42.2

Folytatódik openSUSE használatom története..

Ami azóta történt:

Már nem csak virtuálisan használom, hanem élesben
Már nem a 42.1-et, hanem a 42.2-t.

Eredetileg Xfce-vel telepítettem fel, de "ránéztem" a KDE 5.9.3-ra (remélem helyesen írtam a verziószámot). Eddig minden rendben. Boot idő kiváló, apró szokásos openSUSE-s óvintézkedések listája telepítés után:

1. Azonnal felvenni a packman repót
2. Telepíteni a kodekeket
3. KDE esetén belőni, hogy a VLC backendet használja
4. A network settingsben beállítani, hogy ne a Wicked, hanem a Network manager kezelje a hálózatot. (a boot idő igy SSD-vel lerövidül kb 9-10 másodpercre, az előzőleg 40(!!!) másodpercről). Mert az van, hogy bootkor a wicked vacakol a nettel, és ez sokáig tart neki.

Továbbra is negatívum/vagy nem tudom hova tegyem:

Yast....... Váááá annyira jó, hogy van egy GUI tool, amin lehet csesztetni a dolgokat, de néha annyira nehézkes.. És szénné pörgeti a procit egy laza szoftvermenedszer indítás is. Mondjuk ez az egész zypperre is igaz. Jó, végülis mi más dóga van ilyenkor, csak az, hogy a szoftvert frissítse... Meg a szoftver adatbázist túrja... De akkor is.. Egy apt-get update meg sem mozdítja szinte a procit a zypperhez képest.

A tudathasadás netovábbja:

Most, hogy KDE 5.9.xxxxx, most már van zypperem a terminálban, van Yastom, van packagekit, ami a szoftverfrissítéseket intézi, meg van ez a leánykori nevén Muon Discover.... Legtöbbet csak a zyppert használom, mert az a leggyorsabb..

Mára ennyi..

2016. okt. 19.

openSUSE - Játék a dobozban

Első rész:
Előzmények

Miután több/kevesebb régebbi sikertelen próbálkozásomon túltettem magam, lassacskán ráérzek az openSUSE "ízére". Kitaláltam, hogy felteszem VirtualBoxba, de csak minimal -xorg installal, azaz csak egy Xorg, egy Icewm, meg talán egy terminál a kapott eredmény az install után. Ebből pedig felépítek magamnak egy BunsenLabs-szerű végeredményt, annyi különbséggel, hogy a Yastot sem hagyom ki, mert bár sokan a halálba szídják, nekem mint kezdő openSUSE felhasználónak, kifejezetten tetszik, hogy csak clicketty-click minden.. Illetve majdnem minden. Pár dolgot fejből vágtam már, és ezért el sem indítottam a Yastot, szoftverinstallhoz pölö, vagy repófelvételhez. Bár az OpenBuildService egykattintásos megoldása sokszor gyorsabb... Valahogy össze kéne szednem a gondolatokat, aztán rittyenteni egy amolyan "együtélés a kaméleonnal" cikksorozatot. Mindenesetre előtte még piszkálgatom kicsit VBoxban. 

Pár lényeges infó előre, azoknak, akiket érdekelnek eme szösszeneteim:

Amikor elkezdtem openSUSE-val próbálkozni, azelőtt csak nagyon régi tapasztalataim voltak vele, már ha azt lehet tapasztalatnak nevezni, hogy PC Formatos CD betesz - parancssor meglát - halálra rémül, sikítva sarokba hajít... Nagyjából 10, de inkább 13 éve használok Linuxot a Má$ik megoldás helyett, de ezen évek alatt leginkább valamilyen Ubuntu klónt, vagy régebben magát az Ubuntut használtam. Az utóbbi 4-5 évben a Debian egyik derivatíváját, a Crunchbanget, majd ennek megszűnése után a BunsenLabsot kezdtem el használni. Nagyon tetszett, hogy ha egyszer beállítom, nem kell bajlódni a dist-upgrade után semmivel. Viszont elkezdett zavarni, hogy nagyon régi szoftverek vannak a Debian Stable tárolókban. Mivel hobbiból olykor asztaltémát ikonokat, egyéb giccset gyártok, ezért idegesített az, hogy a Gimp, vagy az Inkscape újításait nem élvezhetem. Mivel testing repót nem akartam felvenni, az azzal járó apt-pinning ügyeskedéssel bajlódni, elkezdtem keresgélni, melyik az a disztró, ahol nincsenek agyon peccselve a GTK libraryk, (Ubuntuban sajna igen), viszonylag stabil kiadásai vannak, viszonylag vállalható ideig támogatva, Elég nagy a globális ismertsége ahhoz, hogy ne szűnjön meg maholnap, esetleg egy nagyobb cég áll mögötte.. Ekkor gondoltam újra a Novell SUSE közösségi megoldására.

Következő írásaimat azoknak szánom, akik hozzám hasonlóan belefáradtak már a disztrókeresésbe, hogy melyik a legjobb, a legkézreállóbb stb. Akik belefáradtak az asztali környezetek  újra meg újra átalakulásába.

A történetet már mindenki ismeri aki hozzám hasonlóan régen Gnome 2.xx felhasználó volt, majd annak megszűnése/átalakulása után sorban próbálgatta a többi megoldást.

Folyt. köv. hamarosan.

2016. szept. 2.

openSUSE 42.1 A kaland folytatódik..

Kisebb balfékségem története:

Ma belefutottam egy érdekes hibába, bár valószínűleg én magam okoztam. Tegnap, mielőtt kikapcsoltam volna a gépet kipróbáltam/ki szerettem volna próbálni, milyen a Gnome az openSUSE Leap-en,  most hogy már SSD-ről fut a cucc, de el sem indult, de mivel már este volt, nem volt vele kedvem sokat xarakodni, szóval gondoltam jól van, akkor gyalu minden ami csak Gnome, gdme le, lightdm vissza.. Szóval vissza a jó öreg stabil Xfce-hez. No nem mintha a Gnome nem lenne az, csak mivel már megpiszkáltam a rendszert(volt csomag, aminél terjesztőt váltottam((vendor change))), így nem volt kedvem kibogozni a függőségi hibákat, csak. A lényeg, hogy valószínűleg szétcseszte azaz átállítgatta a pulseaudio configot a nagy Gnome uninstall, ezért Firefoxban a videók, Deadbeefben meg a zenéim mentek dupla sebességgel, hang nélkül(Deadbeefben dupla sebességgel ment a progressbar). Beírva a "double speed audio and video playback linux" kifejezést a gugliba, ezt dobta ki nagyjából elsőre:

https://bugs.launchpad.net/ubuntu/+source/alsa-driver/+bug/930617

itt olvasgatva megtaláltam a megoldást, törölni kell a /home/felhasználónév/.config/pulse/ -tartalmát így:

rm -r ~/.config/pulse; pulseaudio -k
ehhez nem kell root jog, mivel a saját könyvtárunk, a saját felhasználónk pulseaudio configja. Ezek után már ment minden.

Tanulság:

Ha felteszel egy rendszert egyik fajta asztali környezettel, és ki akarsz próbálni mellette másikat is, nézz körül a függőségi listákban, hogy mi, mit húz magával....

Egy mai shot:



Mára ennyi. Kellemes hétvégét mindenkinek!

2016. aug. 24.

openSUSE Leap 42.1 What a bummer...



openSUSE újra és újra visszatér a gépre..

Nemrégiben lehetőségem volt gépet bővíteni, ezért gondoltam a megnövekedett háttértárnak hála, no meg, mivel először van SSD-m, kipróbálom megint az openSUSE-t. Az SSD-re való telepítésről eddig bibliányi anyagot olvastam. Majd azt a végkövetkeztetést vontam le, hogy:
- btrfs-ben alapból van autotrim
- azért nem árt a /var, valamint a /tmp mappákat külön kezelni (mivel van HDD, ezért arra áttenni)
Így is tettem. Bár így utólag elgondolkodva, lehet, hogy paranoid vagyok. A fórumon (hup) sokan azt írták, hogy felesleges para ez az SSD partícionálgatás, mert mire az írási lehetőségeinek végére ér, addigra úgyis vesz az ember nagyobbat. Mindegy, én azért még a / partíciójának becsekkoltam telepítés közben a noatime opciót is. Mert hogy ezt szépen lehet grafikus felületen ma már.

Na de a lényeget: Az openSUSE-nak legutóbb a 13.2  kiadását használtam hosszabb távon. Azóta egyszer próbáltam a Leap-et, de akkor még nem nyerte el a tetszésemet az új KF5.
No persze nem azért, mert nem esztétikus, hanem mert nem elég stabil. A gépem fejlesztése a grafikus vezérlőre egyelőre nem terjedt ki, ezért "hála" az AMD mérnököknek, nem élvezhetem az ilyen csillivilli felületeket, mint a KF5. Mondjuk komolyabban nem is ástam bele magam, az is lehet, hogy a múltkori képernyő villódzás, KF5 bug volt, amit esetleg már javítottak azóta. Ha ezt leszámítjuk, sajna még akkor is ugyanazokban a gyermekbetegségekben szenved a KF5, mint az elődje a KDE 4, vagy Plasma desktop vagy mi. A KDEPIM szoftvercsomag (rss olvasó, levelezőkliens, naptár, névjegyzék, akonadi, balou, kwallet) nagyjából használhatatlan. Az online accounts nevű csodához nem lehet adni online fiókot, szóval csak úgy díszeleg a "vezérlőközpont" színes ikonjai közt. Legalábbis egy-két hónapja ezt tapasztaltam. A KF5 elődje, a KDE4/Plasma desktop az utóbbi időben már egész stabil volt(mármint, ha nem akarjuk használni a kmail/korganizer/akregator/kwallet kvartett egyikét sem). Értem, hogy újra kellett írni az egészet, de még nagyon messze van a stabiltól. Számomra felfoghatatlan, hogy egy ilyen nagy vállalati múlttal rendelkező disztró egy ennyire instabil félkész valamit választ grafikus felületnek.

Most úgy döntöttem, mivel eddig negatív tapasztalataim voltak a nagy asztali környezetekkel openSUSE alatt, most valami könnyedebbel telepítem. Így lett az a vége, hogy telepítéskor az Xfce-t jelöltem be.
Az Xfce mindig is elkerülte a figyelmemet, mert amikor még Gnome2-t használtam Ubuntun, akkor nem volt sokkal gyorsabb nála, amikor Crunchbanget használtam az Openboxot nem verte semmi használhatóságban, Amikor meg openSUSE volt a gépemen, azt mindig KDE-vel használtam. Crunchbang és Bunsenlabs alatt fel szoktam pakolni, de csak azért, ha esetleg vendég ül a gépem elé, meglegyen neki az a Windows XP feeling..
Szóval feltettem az Xfce-t (meg azért egy Openboxot is :-D) és jó minimalista stílusban beállítottam, ahogy nekem kényelmes. Így most jöttem rá, mennyire kézre tud állni. Mennyire nincs útban. Szinte bármelyik nagy asztali környezetet lehet szimulálni Xfce-ben, persze nekem a klasszikus két paneles megoldás jött be:

 Használat közben kiderült számomra az openSUSE semmivel nem rosszabb, mint a Debian. Vannak egyértelmű előnyei, meg tagadhatatlan hiányosságai/idegesítő megoldásai.

Amiket szeretek:
- sokkal frissebb csomagokat szállít, mint a Debian
- van annyira stabil, mint a Debian
- a software.opensuse.com-on egy kattintással is lehet telepíteni szoftvert, nem biztos, hogy guglizni kell, meg githubot túrni forrásért, ha akar az ember valamit
- van ez a Yast... van mikor szeretjük, van mikor nem, most ide írom a "szeretem dolgok" közé
- a zypper elég fejlett csomagkezelő, a Yast grafikus felületén is elég sok dolgot lehet állítgatni, informálódni a csomagokról. Talán picivel jobb, mint a Synaptic.
- ha valamit beállítok, akkor az úgy van, és mindig, és mindig, és megint, és örökké
- van rollback alapból többféleképp: egyrészt eleve grub-ban listázza a régi kerneleket, tehát ha valami elqródik, visszabootolhatok egy régebbi kernellel. Másrészt a BTRFS miatt is van snapshoot, bár ez bármelyik disztróban megvan. Zyppert még nagyon mélyen nem elemezgettem, de a Yast logja alapján szépen el lehet távolítani, ami esetleg elcseszett valamit (pl esetemben az amd fglrx driver).
- Yast ismét: a csomagkezelőben szépen lehet szűretni mintákra (pl: asztali környezet, játékok), vagy repókra, van több nézet, áttekinthető.
- lehetőség van vendor change-re, azaz váltani a terjesztők közt, ha egy csomagot adott terjesztő/forrás frissebb verzióban "szállít", át lehet rá "állni", persze a következményekkel (függőségek törése) számolni kell.
- Yast harmadszor: Mindent szájba rág, megkérdez 3szor, hogy biztos, hogy akarja-e ezt a forrást felvenni, de biztos, hogy akarja-e, meg, ha ezt most telepíti, ezt és ezt a csomagot megtöri, telepíti -e mégis, vagy előző változat.... Szóval ha az ember nem balfék, és tud olvasni, nem nagyon lehet összeborítani a rendszert.
- Komolyabb dolgokhoz kell a sudo, vagy root jog, szóval itt nem olyan egyszerű összekócolni a dolgokat..

Amit nem szeretek:
- Yast, most azért nem szeretem, mert TEKERI A PROCIT.. Mármint amíg frissít, vagy amíg előtúrja a csomagkezelőt. Lehet, hogy a packagekit a hibás ebben, nem is annyira a Yast, de én azt tapasztaltam, hogy pl egy hálózati beállításoknál is meglöki egy pillanatra a procit.
- Magyar közösség szinte nem létezik, tehát alig találni online magyar segítséget. Marad az angol, meg a német. Még az a szerencse, hogy I am sprechen inglés..
- A csomagválaszték nem olyan nagy, mint Ubuntun, sok triviálisnak tűnő alkalmazáshoz úgy kell összevadászni a függőségeket. Vagy, mivel a fejlesztők zöme eleve Ubuntura koncentrál, olyan függőségeket követel egy-egy alkalmazás, amiket mondjuk más néven kell keresni az openSUSE repókban, ha az ember gyereke forrásból próbál telepíteni. Esetemben pl egy Shutter telepítés után elszáll, mert nem találja a "perl Gnome2.pm" csomagot.. Ma már nem nézek utána, de gyanítom, hogy meglesz az valahol más néven.. :-D
- Yast sokadszor: Igen ide is, mert ez néha idegesítő... Mindent szájba rág, megkérdez 3szor, hogy biztos, hogy akarja-e ezt a forrást felvenni, de biztos, hogy akarja-e, meg, ha ezt most telepíti, ezt és ezt a csomagot megtöri, telepíti -e mégis, vagy előző változat....
- Ide is: Hogy lehet egy vállalati felmenőkkel rendelkező komolynak számító disztrónak a KF5 az alapértelmezett asztali környezete?!?!

Végkövetkeztetés:

Az openSUSE kiszámítható módon halad tovább, kiváló disztró azoknak akik szeretnek kézben tartani mindent grafikus felületen. Talán ideális lehet olyan vállalati környezetben, ahol már sikerült Linuxra váltani. Bizonyos megoldásai megkönnyítik a sysadminok életét. A Yastnak rengeteg vállalati környezetben kihasználható funkciója van (webyast, samba, vnc, proxi, firewall, Windows Domain beállítások satöbbi, satöbbi) A csomagkezelőben mi is hozhatunk létre telepítési mintákat, emellett létezik egy online megoldás is saját mini disztribúció összekattintgatására.

Szóval kezdőknek csak felügyelettel ajánlanám, de tapasztaltabb Linux felhasználóknak semmivel sem rosszabb openSUSE-ben a terminált túrni, mint bármely más disztróban. Fejlesztők, haladó felhasználók, kis és középvállalati környezetek.... Ezek lehetnek az openSUSE célközönsége. Már amennyiben nem a KF5-öt választották volna alapértelmezett asztali környezetnek. Ez egy olyan ballépés volt, amire még az angol is csak annyit mond: oh, what a bummer... Szerencsére telepítéskor lehet mást választani, valamint a már feltelepített rendszerre is könnyedén lehet kattintani másik grafikus felületet.

Mindenesetre egyelőre elvagyok vele.. :-D

2015. febr. 6.

Crunch-bumm-bang-over....

Hát ez a nap is eljött... :-(


Szomorú vagyok. Ma csalódottan olvastam, hogy a kedvenc Linux disztróm "atyja" befejezi a további terjesztést/fejlesztést. S bár mondhatná bárki, hogy a Crunchbang csak Debian+Openbox volt, én azért meg tudnám cáfolni. A Crunchbang akkor "robbant be" a Linux kedvelők, buherálók köztudatába, amikor épp a legnagyobb szükség volt rá. Amikor már mindenkinek elege volt az akkor még igencsak köhécselő Pulseaudio (azóta már elég jól használható) kellemetlenségeiből, vagy az Ubuntu kezdődő irányváltásából.. Szóval a Crunchbang egy Ubuntu klónként kezdte, de aztán az Ubuntu instabilitása miatt a terjesztő meggondolta magát, és a Crunchbang 8.10, valamint a 9.04 -es kiadást követően Debian alapokra helyezte a disztribúciót. A kiadások eztán követték a Debian stabil ág kiadási ciklusát. Közben egy remek közösség alakult ki a Crunchbang fórumon. A világ minden tájáról írtak a lelkes felhasználók. ötleteket, konfigurációs fájlokat, vagy azok tartalmát cserélgették egymás közt. Szinte mindenre született megoldás, olyannyira, hogy olykor jobb volt itt keresni valamit, mint egy Debian fórumon. A Crunchbang példáján felbuzdulva számos másik Linux disztró is megjelent (többek között az Archbang, valamint a LinuxBBQ). A közösség egy kicsit elkezdett hígulni. Persze ez várható volt. A Crunchbang lassan, de biztosan túlhaladta az egy emberes projekt keretet. Philipnek egy idő után már apaként is kellett létezni, nem csak lelkes NERD-ként. Ezért úgy döntött, valamit fel kell áldozni a sok projekt közül, az élhetőbb élet érdekében. Sajnos a Crunchbanget áldozta be, bár a helyében én is ezt tettem volna.

A legjobban talán azt sajnálom, hogy mostanában már én sem "jártam" fel a fórumra sem, hiszen a rendszer szépen működött, ahogy belőttem, évek óta.

Hát viszlát Crunchbang, Philipnek pedig több szerencsét és kitartást a többi projekthez!

2014. máj. 13.

Firefox 29 na meg a FONTos kérdések...(update2)

Nah, kipróbáltam én is a Firefox 29-es verziószámú kiadását. Hát mit ne mondjak... A kezelőfelület Chrome-osítása nekem bejött, mert amúgy is most ez a trend minden böngészőnél. Hiába no, a Google designer székeiben azért nem hülyék ülnek annyi pénzért. Viszont amin nagyon kiakadtam, az a takony fontrenderelés. Az a szörnyű, hogy nem is tudtam rajta változtatni alkalmazáson belül. Hogy ez most "kinek a hibája", az nem tudom. Majd azért megnézem GTK-s asztali környezet alatt is, mert nekem az a gyanúm, hogy megint egy ilyen Firefox és a KDE nem szeretik egymást klasszikus esete áll fenn.




Ha megnéztem Openbox alatt, majd rakok fel onnan is screenshotot... Meg azért rá is keresek a neten, hogy más is járt -e így a fontokkal, vagy lehet, hogy csak az én egyedi KDE ohne Plasma plus Be::Shell szörnyetegem cseszte szét a tűzrókát? Mindegy, majd a végére járok, mára elég a fontoskodásból, addig használom a Maxthont, vagy a kémek kémét a Google Chromeot.....

Nem bírtam addig elaludni, míg ki nem próbálom, és az eredmény elég elkeserítő:


Tehát a Google Chrome szépen rajzolgatja a betűket, a FF29 meg nem... NAGYON NEM... :-(

Update!!








Mégis az "én készülékemben" volt a hiba..
Rájöttem, hogy elállítgattam a rendszer fontbeállításait. Emellett a Google Chrome egyedi fontmegjelenítést alkalmaz ezexerint, mert rá semmi hatással nem volt az állítgatás. Mindegy, nekem tetszik az új Firefox! Most maradok is ennél egyelőre.


Fedora.... megtaláltam!

Nagyon rég írtam már bármit is. Ezúttal is csupán azokat érdekelheti eme pár odahányt sor, akik hozzám hasonlóan megpróbálják Linuxon élni ...