Visszatekintés - Az asztal, ahol élünk.

Hosszúra nyúlt nyári szünet után, folytatom cikksorozatomat, melyben a Unix/Linux rendszerek leginkább közkedvelt asztali környezeteit mutatom be. A sorozat ezen része, afféle visszapillantóként szolgál. A cikksorozat kezdete óta nagyon sok érdekesség történt az asztali környezetek háza táján, ezért megpróbálom összefoglalni a leginkább figyelemre méltó változásokat.

Azon olvasóknak, akik "lemaradtak", vagy csak most kapcsolódnak a témakörhöz, ajánlom az Androbiten megjelent cikkeket elolvasásra: Az asztal, ahol élünk cikksorozat eddigi részei.

Gnome

Kezdeném rögtön az egykor sokkal nagyobb népszerűségnek örvendő GTK alapú asztali környezettel. Annak idején elég nagy port kavart a radikális változás, melyet a Gnome 3 hozott magával. Mivel az addigi megszokott felület után, egy merőben más felhasználói viselkedést megkövetelő felépítéssel "riogatta" a békés Gnome rajongókat. Mostanában ismét nekilódultak a Gnome háza táján, a 3.10 -es verziószámú kiadás ápp a napokban jelent meg. A Gnome fejlesztői is rájöttek végre, ha az asztali környezet beépített alkalmazásait könnyen megtanulható nevekkel illetik, talán megkönnyíthetik a kezdő Gnome felhasználók életét. Ennek megfelelően, a jövőben alapértelmezetté kívánják tenni a zenelejátszót, a képkezelőt, valamint a fájlkezelőt is. Azt ugyan nem tudom, hogy ezek a parancssorban is hívhatóak lesznek -e Files, Music, valamint Photos neveken, de remélhetőleg igen. A másik (számomra régóta áhított.. - a szerk.) grandiózus változás az alkalmazásablakok felületét érte. Végre egybemosták az eszköztárat a fejlécsávokkal. Ezt az egyáltalán nem elhanyagolható felületi módosítást, már rég megléphették volna, hiszen maga a Gnome Shell, mint koncepció, a minél nagyobb teljes képernyős alkalmazásfelületekre koncentrál. Így azt is mondhatjuk, hogy a Gnome Shell, mint alapötlet mostanra forrja ki magát. Stabilitásával mostanság ismét akadhatnak gondok, de ha türelmesen várunk egy-két hónapot, a Gnome 3.10 is alkalmas lesz a napi használatra.

Íme egy kis videó a Gnome 3.10 képességeiről, újdonságairól.

Honnan szerezhetem be a Gnome-ot?

A Gnome asztali környezetet számos disztribúció szállítja, mint alapértelmezett megoldást. A legnépszerűbb, a Fedora, de aki Ubuntu vonalon szeretne Gnome-ot, annak sem kell elkeserednie, hiszen egy ideje már létezik az Ubuntu Gnome Edition. Emellett az Androbiten igen népszerű openSUSE is rendelkezik Gnome változattal. Természetesen ezen disztribúciók egyike sem a legfrissebb kiadást tartalmazza, akik szeretnék a legfrissebb verziót, azok a Fedora 20 béta verziójában elérhetik, vagy a Gnome weboldaláról Live CD formában kipróbálhatják.

Cinnamon

A Linuxmint csapat saját kezdeményezése inkább csak a stabilitásra törekedett az utóbbi időkben, ezért elmondhatjuk, hogy a Cinnamon egyre jobban megérdemli a stabil, kényelmes asztali környezeteknek járó "plecsnit". Ugyan ez nem hangzik valami izgalmasan, de egyáltalán nem elhanyagolható. Akik szeretnének egy még békebeli Windows XP, vagy inkább Windows 7 sémára működő asztali környezetet, vagy épp ezek valamelyikéről váltottak Linuxra, azoknak szinte zökkenőmentes lehet a megszokása. Ezért joggal népszerű, ami meg is látszik a statisztikai adatokon. A Linux Mint a distrowatch.com -on folyton az első öt legnépszerűbb disztrók egyike.

A Cinnamon weboldalán a legutóbbi kiadás hasznos fejlesztéseiről olvashatunk, melyek a következők:

- sikeresen integrálták a Desklets minialkalmazásokat az asztali környezetbe, melyeket ezen túl akár a képernyőzár közben is kint hagyhatunk, a számítógépünket "piszkáló" bámészkodóknak.

- a Cinnamon Settings ezentúl egy egységes beállítófelület, mely tartalmazza a rendszer beállításait is, így nem kell többé a Gnome Settings Managert használni

- spices management: A Cinnamon kiegészítőinek telepítéséhez, nem kell többé a weben szörföznünk, hiszen adott egy asztali alkalmazás az Applets személyében, további előny, hogy a Deskleteket is elérhetjük innen.

Bővebb információ, itt olvasható.


MATE

A MATE fejlesztői sem tétlenkednek. A legutóbbi stabil kiadásban egy halom fejlesztés történt a motorháztető alatt. ezek többsége a stabilitást, valamint az egykori Gnome gyökerektől való teljes elszakadást szolgálta. Így már elmondható, hogy a MATE, egy teljesen önálló, stabil megoldás. Bár egyesek szerint a Gnome csökkentett módja is tudja ugyanazt, mint a MATE, mégsem annyira bővíthető. A MATE felhasználók zöme Linux Mintet használ, ami nem meglepő, hiszen a legnépszerűbb disztribúciók közül egyedül a Mintnek van hivatalos MATE változata. A második sorban ott van azonban a Sabayon, valamint a Salix OS, ezeken kívül a Fedora is letölthető a MATE környezettel.

Xfce

A mindig sokadik megoldásként szereplő, és méltatlanul háttérbe szorult Xfce is finomodott. A 4.10 -es kiadás sok változást hozott.

Kedvcsinálónak idéznék az Xfce 4.10 kiadásbejelentéséből:

A 4.10-es ciklusban főképp az asztal tökéletesítésére és a felhasználói élmény javítására összpontosítottunk többféle módon. Címszavakban:

- Teljesen újraírt alkalmazáskereső, mely egyesíti a régi xcfe4-appfinder és az xfrun4 funkcióit.

- A panel immár egy új, függőleges megjelenítési móddal is rendelkezik – ez az oldalsáv. Mi több, a panelbővítmények már több sorba is rendezhetők, mely kifejezetten hasznos az oldalsáv módban.

- Új MIME-típus szerkesztő, mely lehetővé teszi a különböző fájltípusokhoz rendelt alkalmazások könnyű kiválasztását. Az egér és érintőtábla beállítások, illetve a beállításszerkesztő funkcionális szempontból kibővült. Előbbi már sokkal inkább támogatja a tableteket.

- Az asztalon lehetővé vált az alkalmazások indítása és fájlok megnyitása egy egérkattintással. Ezen túlmenően a 4.10-es asztal képes bélyegképek megjelenítésére az asztalon és a háttérképlista automatikus végigjárására is.

- Az ablakkezelő beállítható, hogy csempézve helyezze el az ablakokat, ha azokat a képernyő széléhez húzza. A tabulátor ablak (Alt+Tab) támogatja a rugalmasabb témákat és a kurzor billentyűkkel történő navigálást.

Az Xfce-t továbbra is említhetjük titkos aduászként, hiszen egy meglehetősen fürge, kis erőforrásigényű munkakörnyezetet teremthetünk az Xfce segítségével. Az, hogy az Xfce képes elindítani mind a KDE, mind pedig a Gnome alapszolgáltatásait rendszerindításkor, szintén egy nagyon fontos pluszpont azok számára, akik vegyes környezetben dolgoznak. Ahogyan a többi asztali környezetet is, az Xfce-t is szállítja több Linux terjesztés. Az Xfce-t a Xubuntu legfrissebb stabil kiadásában, továbbá a Zenwalkban, valamint  a Fedora Xfce-Spinben érhetjük el alapértelmezett környezetként. De az Xfce csomagok megtalálhatók minden disztribúció szoftvertárolóiban.

Enlightenment

Mialatt elszaladt a nyár, az Enlightenment is egyre jobb benyomást kelthet az egzotikumokat kedvelőknek, hiszen a 1.7 verzió óta sokkal stabilabb, már-már kezdők számára is nyugodtan használható. Anno épp a 1.7 bejelentés környékén írtam róla a cikket, és bár akkor elég erősen lehúztam, azóta úgy tűnik a fejlesztők sem aludtak, és tökéletesítettek ezt-azt az Enlightenmenten. Ugyan itt sem történt semmi grandiózus változás, de öröm látni, ha egy ennyire "misztikus" asztali környezet is megpróbál beállni a sorba. A már fent is belinkelt, rendszeresen látogatott "kedvencem", épp a nyári szünet közepén tett fel, egy amolyan bemutatóvideót, az Enlightenment képességeit méltatva.

A videó itt látható.

KDE

Talán nem árulok el túl nagy titkot, ha elmondom, hogy az asztali környezetek közt, a Pantheon Desktop mellett, a KDE az én egyik személyes favoritom. Ennek ellenére, mégsem használom, mert számomra túlságosan addiktív. Túlzottan testre szabható, és a hozzám hasonló beállítottságú embereknek nagyon sok idejét képes elrabolni. Ez ugyan nem biztos, hogy hátrány, hiszen voltaképp hasznos időtöltésnek is lehet nevezni a KDE faragást. Minden esetre ez semmit nem von le a KDE előnyeiből, melyek egyre csak szaporodtak az utóbbi időben.

Visszatért a felső menü, igaz egy kicsit másképp, mint OS X-ben, hiszen a menüsor alapértelmezetten nem a felső panelon/tálcán kapott helyet, hanem egy amolyan "popup" panelként. Ezt ugyan erősen szokni kell, de hasznos tud lenni, ha az ember egy teljes képernyős szövegszerkesztőben küzd azzal, hogy nem lát át elég sort egyszerre, hála a GUI fejlesztők gombmániájának. Mivel a KDE-ben az ablakdekorációkat is beleértve, szinte minden "lepucolható" egy alkalmazásablakról, így a legnagyobb áttekinthető hasznos felületet jelenleg a KDE kínálja. A KDE-t továbbra is ajánlom minden olyan felhasználónak, aki kordában tudja tartani a "kütyübizgentyűzés" mániáját, és képes arra, hogy egyszer jól beállítva használja. A többiek pedig, menthetetlenül a rabjává fognak válni, és ilyen, meg ehhez hasonló futurisztikus megoldásokat hoznak ki a KDE-ből:

RazorQt, LXDE

Miért hoztam őket egy alcím alá? Nos, ez igen érdekes. Tájékozottabbak talán már tudják, hogy az LXDE fejlesztőinek elindult egy amolyan side-projektje. Az LXDE-t elkezdték Qt-re írni. Bár jelenleg mindkét pehelysúlyú asztali környezet önállóan is elérhető, a nem olyan távoli jövőben, talán egyesül a két fejlesztés. Ez egyébként is egy igen érdekes tendencia, hiszen a Unity után az LXDE a második olyan kezelőfelület, mely az egykori GTK alapok helyett, a Qt-t alkalmazza.

Pantheon Desktop

Miért hagytam a végére? Nos egyszerű a magyarázat: Mivel a Pantheon Desktop egy speciális megoldás. Leginkább két dolognak köszönheti kitüntetett figyelmemet:

első:

Bár a Pantheon is egy Gnome3 átiratnak indult, mégis megpróbálták úgy "összehozni", hogy a felhasználó ne szembesüljön az ilyenkor szokásos "ezt, és ezt, Pantheon alatt hogy hívják" -problémával. Magyarra fordítva: Ha valaki Pantheont használ, nem kell kimondhatatlan alkalmazásneveket tanulni, az egyszerű, és logikus névválasztásoknak köszönhetően. Éppen ezért bármikor ajánlom kezdőknek is.

második

Kizárólag az Elementary OS szállítja alapértelmezett megoldásként (minden tudomásom szerint. - a szerk.). Egyszerűségében nagyszerű, mert nincsenek áttekinthetetlen beállítások, letisztult, egységes, és ráadásul keveset is fogyaszt. (na jó, ez nem két dolog volt, de elfogult vagyok. - a szerk.)

Végszó

Gondolom, mindenki észrevette, hogy most hiányoznak a képek, meg a megszokott videók. Ennek oka igen egyszerű: nem volt rá időm/kedvem/helyem. Ugyanis épp költözésben vagyok. Egyrészt nemrég rendezkedtem be a munkásszállásomon, másrészt a gépen is költözök. Mármint le szeretném cserélni a jelenlegi Ubuntu 13.04/ElementaryOS kombómat. Visszatérek Crunchbangre. Döntésemnek egy igen egyszerű oka, hogy továbbra is elkötelezett Openbox rajongó vagyok, s bár nagyon meggyőzött a Pantheon Desktop, valamint a KDE is, egyelőre egy asztali környezet sem tudja verni az Openboxot funkcionalitásban. Kívülálló számára ez paradoxonnak hathat, azonban ebben semmi ellentmondás nincs. A Crunchbang igen stabil, nekem megfelelnek a stabil Debian csomagok, emellett, az Openboxot rendkívüli módon testre szabhatom, ráadásul nem eszik annyi memóriát sem, mint egy komplett asztali környezet.

Képek, videók, hamarosan. A Legközelebbi cikkben (Unity), már lesznek színes-szagos zsíros videók!

Valamit erre is ki kellene találnom.. Lehet, hogy én is indítok egy screencast csatornát a juhtyúbon? Ki tudja.. Mondjuk ahhoz kellene egy erősebb vas, így egyelőre maradnak a néma screencastok.

Ez a cikk elvileg holnapra megjelenik az Androbiten is (persze kicsit populárisabbra átfogalmazva), attól függően, mennyire leszek hajnalban fáradt. Utólag is bocsánat az egy hét késésért!

t@m

LXDE - Az asztal, ahol élünk 13. rész

Heti cikksorozatunknak az a célja, hogy egy kicsit átláthatóbbá tegye a Linux lehetséges felületeinek sokaságát, valamint segítséget nyújtson a tanácstalan kezdő felhasználóknak a választásban. Az előző részekből már szinte az egész GTK+ kínálatot bemutattuk, így a héten egy olyan környezettel folytatjuk, amely még szintén köthető a GTK+ környezetekhez, azonban már inkább a hibrid megoldások, vagy az egyedi munkamenetek közé tartozik. Hogy miért is lóg ki egy kicsit a sorból az LXDE, azt a továbbiakban bővebben is kifejtem.

Az LXDE

Az LXDE egy mozaikszó: Lightweight X11 Desktop Environment. Magyarul: Pehelysúlyú(könnyű súlyú, de a pehelysúlyú egy kicsit "szebben" hangzik) X11 Asztali Környezet. Fejlesztője Hong Jen Yee, a PCManFM fejlesztésekor gondolta ki a környezet gondolatát, így kezdett bele a fájlkezelő mellett az LXDE fejlesztésébe is, melyet aztán fel is kapott a Linux világa.

Az LXDE pár filmkockában

Így nem meglepő, hogy az LXDE sem a szemkápráztató effektekkel próbálja erősíteni a felhasználótáborát. Az LXDE tulajdonképpen egy pár "LX" -alkalmazás, valamint az Openbox ablakkezelő vadházassága. Ez azt is jelenti, hogy az Openbox bár jelen van, nem érvényesül annyira. Az Openbox dolga jelen esetben az ablakkezelés, a virtuális asztalok kezelése, valamint a váltás az ablakok, alkalmazások, asztalok között. No meg persze az ablakok dekorálása, azaz az ablakkeretek megrajzolása. Ez régi Openboxos motorosoknak csalódás lehet, viszont egy kezdő Linuxosnak öröm, hiszen ez a letisztult könnyű környezet visszavisz minket a Windows XP világába, már ami a megjelenést illeti. Az asztali környezet egyik origója az Lxpanel. Ez egy könnyű kis panel alkalmazás, melyet kis kiegészítőkkel igényeinkre szabhatunk. Akárcsak a Mate, vagy az Xfce esetében itt is lehetőség van az elemek áthelyezésére, azonban itt csak egy panelt tudunk futtatni. Illetve, ha elszakadunk a GUI dédelgető segítségétől, akkor többet is, de az Lxpanel grafikus beállítási lehetősége erre nem kínál módot.

Az Lxpanel beállítása

Mivel az LXDE egy kissé öszvér megoldás, így ha a megjelenést szeretnénk testreszabni, akkor három-négy kisebb beállítási felületet kell megnyitnunk célunk eléréséhez.

Az LXDE testreszabása 1



Az LXDE testreszabása 2

Ez egyeseknek bosszantó is lehet, de ne feledjük, hogy ez egy pehelysúlyú környezet, tehát ne is várjunk tőle olyan szolgáltatásokat, mint a nagytesóktól!

Ha telepítjük az Lxappearance-Openbox csomagot, akkor a megjelenítés beállításaiba beépül az Openbox ablakkeret-stílus választó az Lxappearance-be, így már nem kell külön az Obconfot elindítani, ha ablakkeret témát akarunk váltani.

Az Lxappearance

Elég étvágytalan az LXDE. Ugyan még mindig többet fogyaszt, mint egy Openbox önmagában, de azért a 200 MB már elég elfogadható eredmény. Mivel az Openbox asztali menü le van tiltva, ezért egy hasonló menü jelenik meg az asztalon jobb egérgombbal kattintva, mint a Mate esetében.

Az asztali menü az LXDE-ben

Az asztalon a jobb egérgombbal kattintva egy további érdekes almenüre lehetünk figyelmesek, ez pedig az "Új létrehozása"-almenü. Ha kinyitjuk az almenüt, új mappát, üres fájlt(szöveges dokumentum), vagy "shortcut-ot", azaz parancsikont hozhatunk itt létre. Ezt egy amolyan "varázsló" is segíti elkészíteni. A varázsló segítségével módunkban áll kiválasztani a parancsikon nevét, ikonját, valamint a futtatandó alkalmazást, vagy parancsot.

Parancsikon készítése az asztalon

A fájlok kezelését a PCManFM-re az LXDE másik alappillérére,  bízták, amely egy minimalista környezeteket kedvelők körében igen népszerű fájlkezelő. Lehet benne tabokat(lapfüleket) nyitni, ha több mappa közt szeretnénk navigálni. Érdekes extrája az "Alkalmazások" hivatkozás, amely voltaképpen az alkalmazások menü elemeit jeleníti meg. Ez egy kicsit engem vissza is repített a Mac OS X időkbe, mármint amikor még azt használtam. Ott ugyanis a Finder-ben(azaz a Mac OS X fájlkezelőjében) is van egy "Applications" hivatkozás.

A PCManFM

Ez azért is jó, mert így akár el is hagyhatjuk a panelt. Ilyenkor navigálhatunk az alkalmazások, asztalok közt akár az egérrel is. Azaz bátran elrejthetjük a panelt, mert az Openbox másik előnye az a másodlagos menü, amit az egér görgőjével kattintva hívhatunk elő az asztalról.

Ugye milyen ismerős? Igen, akárcsak az Xfce esetében, itt is van lehetőségünk a munkaterületek határainak beállítására is. Sőt, az Openbox fejlett ablakkezelési megoldásai további lehetőségeket is tartogatnak számunkra! Az ablakokon az ablakkezelő gombokat(bezárás, minimalizálás, stb) az ablakok bármelyik szélére helyezhetjük, valamint az adott ablakot rögzíthetjük is legfelülre, az összes ablak fölé. Ezen felül, ahogy azt az Xfwm esetében is, a megnyitott alkalmazásablakot megjeleníthetjük egyszerre az összes munkaterületen. Ez nem azt jelenti, hogy az alkalmazást többször megnyitjuk, hanem ugyanazt a példányt a többi virtuális asztalunkon is láthatjuk. Hogyan csalhatjuk elő ezeket az elsőre láthatatlan funkciókat? Az Obconf segítségével. Nevével már el is árulja, hogy az Openbox grafikus beállításait rejti.

Az Obconf

Azaz ha úgy tartja kedvünk, az LXDE is kínál nekünk teljes munkaterületes megoldást, anélkül, hogy a panel feleslegesen rabolná a pixeleket, egy teljes területre kifeszített alkalmazás eszköztáraitól. Ráadásul, ha úgy szeretnénk, itt is elrejthetjük az ablakdekorációt, ezzel is további pár pixel területhez jutva. Összegezve tehát elmondhatjuk, hogy egy nagyon gyors, és testre szabható kis környezet az LXDE.

Az LXDE komponensei

Más asztali környezetektől eltérően, az LXDE komponensei nincsenek szorosan integrálva. Ehelyett képesek önálló futásra.

PCManFM fájlkezelő
LXLauncher, egy alkalmazás gyorsindító (hasonló a gmrun-hoz)
LXPanel, egy panel alkalmazás
LXSession, egy X munkamenet-kezelő
LXAppearance, egy stílusválasztó
leafpad, szövegszerkesztő
Xarchiver, tömörítő
GPicView, képnézegető
LXMusic, az xmms2(zenelejátszó) LXDE-s frontendje
LXTerminal, terminál emulátor
LXTask, munkamenet kezelő
LXDM, X megjelenítő menedzer
LXNM, egy pehelykönnyű hálózati kapcsolat-menedzser program, pl. vezeték nélküli hálózatokhoz való gyors kapcsolódásra (csak Linuxon)
Openbox, ablakkezelő


Szubjektív

Bár nem nagyon szeretem az öszvér megoldásokat, az LXDE mostanra elég jó lett ahhoz, hogy régebbi gépeket, laptopokat megmentsünk még egy újabb évig a PC-bontók karmai közül. Igen az LXDE is a gyenge hardverekre lett tervezve. Sok olyan disztribúció van, amely az LXDE-t használja preferált környezetnek. Az egyik talán legnépszerűbb a Lubuntu, de a LinuxMint lelkes fejlesztőcsapata is kínált régebben LXDE "ízű" mentolos megoldást. Amiért én nem nagyon kedvelem, az voltaképpen az Opnebox "megerőszakolása". Pont a két hatalmas előnyét teszi láthatatlanná az LXDE, az Openbox bővíthető menüjét, valamint az alkalmazásablakok fejlett elhelyezésének lehetőségét(nem a grafikus felületen beállítható lehetőségekre gondolok). Ha valaki jobban elmélyed az Openbox adta lehetőségekben, akkor egy idő után rájön, hogy az LXDE okafogyottá válik. Persze nem a kezdő Linuxosok közt, hiszen az LXDE-nek éppen az a lényege, hogy terminál, meg szövegszerkesztő nélkül is tudjuk kezelni a környezetet. Ha valaki kíváncsi az Openbox egyéb lehetőségeire, annak még egy kicsit türelemmel kell lennie, mert még hátra van a cikksorozatban három asztali környezet.

A kijelentkezés ablak

Kiknek ajánlom?

Az LXDE-t ajánlom azoknak a felhasználóknak, akik egy mára már kicsit elavult számítógépet szeretnének még életben tartani, vagy csak idős rokonuknak szeretnének egy olyan megoldást nyújtani, ami nem zavarja őt össze a szédítő effektekkel, és a kacifántos beállításokkal. Ha valaki nyitottabb a terminál, valamint a szövegszerkesztő használatára, és LXDE az első asztali környezete, az később az Openboxszal a Linux alatt elérhető ablakkezelők egyik "svájci bicskáját" tudhatja magáénak. Persze ez nem az ámulatba ejtő effektekre értendő, hanem a hasznos funkciókra. A sorozatunk ismét egy fordulóponthoz érkezett, mert a következő részben jön a KDE! Azaz QT vizekre evezünk!

Az LXDE minden Linux disztribúcióban elérhető a csomagkezelőből.


Forrás: Wikipedia