Enyhült a mérgem...

Ismét írni támadt ingerenciám..

Legutóbb, még azt írtam, hogy gondjaim vannak a KDE-vel. Nos megoldottam őket:

A képlet baromi egyszerű, nem használom a Kontacctot, viszont használom az AkonadiTrayt, ami szépen ott csücsül a "rendszertálcán", ahogyan az a nevében is van. Ennek segedelmével bármikor ki/be tudom kapcsolni az online fiókjaim szinkronban tartását. Hihetetlen, hogy egyetlen kattintással képes vagyok 2-300 mega ram sorsáról dönteni.. :-D

Emellett, lehet, hogy már írtam valahol valamikor, Be.Shellt használok a Plasma Desktop helyett. Kevés az erőforrásigénye, és legalább olyan jól átszabható, mint az Openbox. Annyival csicsásabb, hogy itt lehet a paneleknek saját hátteret beállítani, valamint az elrendezésük is tágabb határok közt állítható. No meg ott a Global Menu, ami az OS X óta amúgy is kedvencem maradt. Summa-summarum, ha kikapcsolom az Akonadit, és a Nepomuk semantic search bekapcsolva marad, akkor most kb 300 megát eszik ez a KDE-Plasma+Be.Shell "szörnyeteg", ami szerintem már elfogadható, főleg, ha azt nézzük, hogy a semantic search ebből legalább 100 megát eszik. Ebből következik, hogy a teljesen lecsupaszított KDE 200 mega alatt is el van.

Ezt csak azért írtam le, mert az összes asztali környezet közül kizárólag a KDE-t lehet ennyire tág határok közt skálázni.

Mára ennyi. Most "sláfen", mert egymerő takony vagyok még mindig, pedig régebben kb 3 nap alatt megúsztam egy enyhébb náthát.. Ez úgy tűnik nem enyhébb, sőt..

Pár szó, ami kimaradt a KDE cikkből..

Pár gondolat a KDE-vel, valamint az openSUSE-vel kapcsolatban

Ma reggel úgy döntöttem így meló után fáradtan, hogy körmölök ide pár szót a KDE-vel kapcsolatban. Ezt azért teszem, mert a cikkből az objektív tájékoztatás miatt kihagytam egy csomó saját gondolatot. Még tegnap Makay-val chateltem, és egy kicsit ki is beszéltük a KDE-t. Persze a jó értelemben. Nagyon rég használtam utoljára, így most majdnem úgy álltam hozzá a cikk megírásához, mintha valóban csak három hete ismerném ezt az asztali környezetet. A sztori a következő:

Még anno amikor elkezdtem élénkebben érdeklődni a Linux irányába (nem tudok pontos dátumot, de azt tudom, hogy PC-formatos melléklet lemezeken találkoztam először a Linuxszal), akkor még nem volt ennyi disztribúció. Már akkor is volt sok, csak kis hazánkban annyira sem nem volt ismert a Linux, mint manapság. Így még nekem is csak a magazinok kuriózumszámba menő Linux CD mellékletei maradtak.. Nos, akkoriban volt az UHU Linux 1.0 kiadása (most néztem a distrowatch-on, hogy az 2003-ban volt... öregszem!), Akkor még csak a KDE 3.1.1-volt benne, de én már azzal használtam, illetve kíváncsiságból feltelepítettem a KDE-t. Már akkor is tetszett a környezet, persze akkoriban még azt sem tudtam, hogy mi az, hogy asztali környezet... Aztán teltek-múltak az évek, és valamikor a Kubuntu 6.06 körül tettem ismét egy próbát, illetve kísérletet arra, hogy átálljak teljesen Linuxra. Helyesebben ekkor tettem rá először kísérletet. Nyomban ketté is osztottam a winyót, az első partícióra Ubuntu került Gnome-mal, a másikra meg egy Kubuntu, a swap meg közös volt. Ekkor hol a Gnome-ot, hol a KDE-t használtam. A vége az lett, hogy a KDE-t jobban szerettem. Ha jól emlékszem akkoriban figyeltem fel az Apple termékekre is, illetve a Mac OS X-re magára.. Láttam képernyőfotókon, ahogy  a Linuxot is, és nem hagyott nyugodni a gondolat, hogy milyen lehet..

Aztán nem sokkal később, amikor már boldog Apple iMac tulaj lettem, a Mac OS X mellett nem átallottam felhelyezni a szép fehér masinára egy Ubuntut rEFIt segítségével. Aztán folytatódott a Mac OS X ismerkedés, meg is szerettem magát az operációs rendszert, azonban a termékstratégiájukkal már akkor sem voltam kibékülve, meg a hazai szervizellátással sem igazán. Aztán amikor a MacBook-om meglett, ha jól emlékszem azon kísérleteztem megint a rEFIt-tel, viszont akkor már a Kubuntuval, mégpedig a 4.xx KDE-vel. Akkoriban még elég bugos volt.

Nos a sztori lényege az lett volna, hogy a KDE, csakúgy mint a Linux is, időről időre mindig visszatértek az életembe. Tetszett az a három év a Mac OS X használatával, de sajnos mára már teljesen kiábrándultam az almás cégből. Nagyon sajnálom, hogy az új vezetőség konzumer, és szabadalmi troll márkát csinált ebből a régebben misztikumszámba menő patinás cégből. Tehát most megint KDE. Nem tudom meddig. Nagyon nagy hatással volt rám a két év Crunchbanglinux az Openboxszal is. Hiszen akkoriban tanultam meg nem félni a termináltól, meg vájkálni a fájlrendszer mélyén konfigurációs fájlokat böngészgetve... Lehet, hogy majd kombinálom Openboxszal, de egyelőre még nem. A lényeget majdnem ki is felejtettem, hogy a KDE azért is tetszett mindig, és azért tetszik most is, mert kitart a koncepciója mellett. Ugyan bejöttek a taperolós kijelzők, de a KDE alapértelmezett kialakítása továbbra is a klasszikus alsó panelos, menüs megoldás. Persze a háttérben megbújik az érintőképernyős használat lehetősége, és át lehet szabni sokféleképpen a KDE-t, de ami a fontos: NEM KÉNYSZERÍT RÁ SENKIRE egy merőben új felhasználói hozzáállást, más fajta kezelési módot, mint pl a GnomeShell, vagy a Unity. Ez pedig nagyon nagy előny. Így a KDE továbbra is része lesz a mindennapjaimnak, sőt, elkezdtem már gondolkodni egy Androbit asztaltémán, a már meglévő Plasmoid témához kiegészítésnek. Abban viszont nem vagyok biztos, hogy az openSUSE is marad... Nekem kicsit merev. Vagy csak az a bajom, hogy a KDE mindent GUI-n intézős koncepciója mellé párosul az openSUSE kicsit vállalati felnőtt Linuxos érzése, azaz, hogy sok mindent el lehet intézni grafikus felületen is, de azért nem mindent. Nekem igazából nem lenne gondom vele, csak ez a csomagkezelős dolog még mindig érthetetlen.. Ott van egyszer a Yast2. abban is tudok telepíteni, frissíteni, eltávolítani. De ott van az Apper is... Most úgy vagyok, hogy inkább a Yast2-t használom, meg terminálban ugye a Zyppert. Azért ilyen vegyesek az érzéseim a kaméleonos disztróval kapcsolatban, mert alapból ugyan nincs annyi csomag, mint egy Ubuntuhoz, viszont sok dolog van ami meg jobban megy. Döntésképtelen vagyok. Egyelőre marad, aztán meglátom. Adok még időt ennek a "kapcsolatnak", hogy érjen.. Azaz, hogy én érjek hozzá, mert igazából fél Nyugat-Európa openSUSE-t használ. Mármint a vállalatoknál elég sűrűn bele lehet botlani (persze vállalatoknál nem az openSUSE van, hanem a SLED).. Így, ha megtanulom a nyűgjeit kezelni, a későbbiekben jól jöhet még, ha ismerem az openSUSE-t. Összességében jobban féltem ettől az .rpm dologtól, mint kellett volna.

Nos, ennyi a mai gondolatsor ide a blogba.

Ubuntu-Tweak

Kedves Olvasó!

Ubuntu felhasználók számára valószínűleg már ismerősen cseng az Ubuntu-Tweak(régebben Ubuntu-Tweak-Tool) nevű segédprogram, amivel könnyen testre szabhatjuk az Ubuntu rendszerünk azon beállításait, melyeket a rendszerbeállításokban nem találunk meg. Az alkalmazás felülete nagyon barátságos, áttekinthető. Felül helyezkedik el öt jól látható gomb, ezek aloldalakra mutatnak, melyeken a különböző lehetőségeink kategóriákba szedve sorakoznak, csakúgy, mint a Gnome "Rendszerbeállítások" felületén. Az alábbiakban ismertetem az alkalmazás kínálta lehetőségeket:

1.gomb: Áttekintés

Ez maga a nyitóképernyője az Ubuntu-Tweak-nek, ha bárhol máshol járunk az alkalmazásban, erre a gombra kattintva visszajuthatunk ide. Az "Áttekintés" -oldalon láthatunk továbbá a rendszerünkkel kapcsolatos információkat. Hardverinformációkat, a rendszer kernelének verzióját, a csomagkezelőben található csomagok frissességét, az utolsó frissítés időpontját, valamint a feleslegessé vált csomagok számát mutatja nekünk a "kezdőlap".

Az Ubuntu-Tweak "kezdőlapja" rendszerinformációkkal.

2. gomb: Apps(gondolom majd "Alkalmazások" lesz a fordítása)

Itt (is)könnyedén pár kattintással telepíthetünk külső forrásokból származó alkalmazásokat, valamint beállíthatjuk, hogy egyes alkalmazásoknak mely verzióit szeretnénk használni. Akár béta állapotra is frissíthetjük őket, ha tesztelni szeretnénk, vagy egy új funkció miatt szeretnénk kipróbálni valamit. Eldönthetjük, hogy adott alkalmazásnak melyik tárolóját használja a csomagkezelő.

3.gomb: Finomhangolások

Ezen a lapon egy sor lehetőségünk van, melyekkel a Unity asztal témáját, a betűkészleteket, valamint további módosításokat végezhetünk. Többek között beállíthatjuk az ablakokon a gombok elhelyezkedését is.

- Az első lehetőségünk ezen a lapon a betűkészletek beállítása.

Itt meghatározhatjuk a rendszerünk berűtípusát. Betűméretet, élsimítást, valamint a nagyítás mértékét.

- Az "Egyebek" menüpont

Itt testre szabhatjuk az ikonok megjelenítését a menükben, gombokon, a beviteli módok megjelenítését a menükben, letilthatjuk a nyomtató használatát, továbbá a merevlemezre mentés lehetőségét is. Nem utolsó sorban a kurzorral kapcsolatos beállítások, majd a gördítősávok preferenciái kaptak még helyet. Majdnem kihagytam a menükben megjeleníthetjük a Unicode vezérlőkaraktereket is.

- Hangok(sounds)
Itt az eseményhangokat, bejelentkezés hangot, valamint a rendszerhangok témáján változtathatunk.

- Téma
Nem meglepetés, hogy itt az asztal/kurzor/ikon -témák módosítására szolgáló "szekció" található.

- Munkamenet Indikátor(nálam Session Indicator)
Itt a következő lehetőségek adottak:

- felhasználó menü indikátor be/ki
- felhasználó valós nevének megjelenítése a panelen
- képernyőzár tiltása
- kijelentkezés menüelem eltávolítása
- kikapcsolás menüelem eltávolítása
- a kikapcsolás/leállítás jóváhagyását kérő, felbukkanó ablak tiltása/engedélyezése

- Asztali ikonok

Itt engedélyezhetjük az asztalon az ikonok megjelenítését, továbbá a Windows rendszerekhez hasonlóan itt lehetőségünk van kihelyezni az asztalra az alábbi ikonokat:

- Saját mappa
- Számítógép
- Kuka
- Hálózati Helyek
Ezeknek az ikonoknak itt egyedi nevet is adhatunk.

- Unity
A Unity felületét szabhatjuk át:

- engedélyezhetjük a HUD-ot (heads up display) Ez egy áttetsző felületű szövegmező, amely az Alt -billentyű rövid nyomására tűnik elő felül a képernyő szélén. Itt az épp aktív alkalmazás menü funkcióit érhetjük el, begépelt szavak segítségével. Tehát ha például a Google-Chrome-ban szeretnénk megnézni az előzményeket, az "előzmények" szó begépelésével az összes előzményekkel kapcsolatos menüfunkciót elérhetjük egy helyen.

- gyorsbillentyűk listája

A Super billentyű(Windows logós gomb) nyomva tartására előtűnik egy áttetsző ablak, amin megtekinthetjük azokat a gyorsbillentyűket amelyeket alkalmazások indítására, az ablakok kezelésére, egyéb megoldásokra alkalmazhatunk.

- a Unity Launcherben(oldalsó panel) megjeleníthetjük/letilthatjuk az "Asztal mutatása" -gombot
Alatta a Unity Dash, valamint a Launcher beállításai találhatók. Állíthatjuk a panel átlátszóságát, a Launcher ikonjainak nagyságát, a Dash elmosás effektjének mikéntjét (statikus, vagy aktív elmosás).
Végül, de nem utolsó sorban beállíthatjuk, hogy a Launcherben a külső háttértárolók közül melyeket jelenítse meg.(felcsatlakoztatottat, vagy mindet).

- Ablak

Az ablakok tetején látható bezárás, kicsinyítés, átméretezés - gombok elhelyezkedését módosíthatjuk. Ezen felül, meghatározhatjuk, hogy az ablakok szélére kattintva melyik egérgombnak milyen hatása lehet az ablakra.

- Munkaterületek
A képernyő sarkaiba állíthatunk be ablakkezelő funkciókat.
- munkaterületek áttekintése
- minden ablak megjelenítése
- munkaasztal megjelenítése

Továbbá meghatározhatjuk a munkaterületek számát, és azok térbeli elhelyezkedését.

- A fájlkezelő (Nautilus, Files) beállítási lehetőségei:

- felcsatoltathatjuk vele automatikusan a csatlakoztatott külső meghajtókat
- a fájlkezelő keresőmezőjében válthatunk a "helysáv" nézetről, szerkeszthető beviteli mezőre
- megváltoztathatjuk az ikonok alapértelmezett méretét "miniatűrök" nézetben
- megadhatjuk, mekkora helyet foglalhatnak a miniatűr előnézeti képek
- meghatározhatjuk, hogy az elmentett miniatűr előnézeti képeket hány napig őrizze meg a rendszer
- futtatható állományok esetében utasíthatjuk a rendszert, hogy jelezzen, ha parancs végrehajtására kerülne sor
- megjeleníthetjük a "speciális jelzők" lehetőséget a fájlok tulajdonságai közt

- Végül ezen a lapon az utolsó pont a "kerülő megoldások"
Itt utasíthatjuk rendszerünket, hogy a rendszergazdai joggal futtatott alkalmazások témakezelését is igazítsa a rendszer asztaltémájához.
végül a Gedit-ben engedélyezhetjük a kínai írásjelek megjelenítését.



4.gomb: Adminisztráció

- Ezen a lapon az első a Forrásközpont gomb

Itt nagyon jól áttekinthetően megjelennek azok a szoftverforrások, melyek külső fejlesztőktől származnak. Ezeket szinkronizálhatjuk, felvehetjük, mellőzhetjük.

- Következő lehetőségünk, a Szoftverközpont

Itt megtalálhatjuk a legtöbb nagy népszerűségnek örvendő harmadik féltől származó alkalmazást, ami csak elérhető. Miért jó ez nekünk? Mert nem kell az interneten keresnünk .deb fájlok után, nem kell külön külső tárolók URL-jét másolgatni! Egyszerűen pár kattintás, és már van is Skype, Google-Chrome, Google-Earth, Blender, stb. Ezek tárolóit itt frissíthetjük, szinkronizálhatjuk, folyamatosan frissen tartva alkalmazásainkat Nálam azért nem értem, hogy ez miért van benne, mert az "Apps" oldal hasonló funkciót lát el. Mivel ez a verzió még elég képlékeny, gondolom a két hasonló lehetőséget egybagyúrják a  fejlesztők.

-A következő lehetőségünk a Beállítások Biztonsági mentése
Létrehozhatunk mentéseket az rendszerünk beállításaiból. Ezekből a mentésekből vissza is állíthatjuk azokat. Az alábbi információk kerülnek elmentésre:

- alkalmazásaink egyedi beállításai (pl.: Evolution e-mail fiókunk)
- hang és videó lejátszáshoz szükséges kodekek beállításai (pl.: gstreamer)
- hálózati protokollok beállításai (pl.: SMB hálózati megosztásaink beállításai)
- asztali környezetünk beállításai (pl.: Gnome gyorsindítás, asztali elemek, asztaltémák, egyéb munkamenettel kapcsolatos mentések)

- Itt egy újabb nagyon érdekes menüpont található, a gyorslista szerkesztő (Quicklists Szerkesztőnek írja hunglishül az én Ubuntu-Tweak-em)

Ezen a kétpaneles felületen a Unity Launcher, azaz az oldalsó panel, vagy dock rőgzített alkalmazásindítóit szabhatjuk testre. Ha a Launcherben az egyik kedvenc alkalmazásunk ikonjára jobb egérgombbal kattintunk, egy kis menü jelenik meg. Ennek a menünek szerkeszthetjük itt az elemeit. Egy példával szemléltetem:

- A Felhasználó mappája

(saját fordításom szerint, de valószínűleg mire lefordításra kerül, addigra Saját mappa lesz belőle)

Meghatározhatjuk, hogy melyik mappánk valójában hova mutasson fizikailag. Ez egy nagyon érdekes, és jó lehetőség véleményem szerint, hiszen így lehetőségünk van arra is akár, hogy a "Képek"-mappánk egy másik meghajtó mappájára mutasson.

-Gyorsbillentyűk
Itt meghatározhatunk gyorsbillentyűket, melyekkel alkalmazásokat, scripteket indíthatunk egyéni igényeink szerint.

-Parancsfájlok
A Nautilusban elérhető kiegészítő funkciókat/scripteket tilthatjuk/engedélyezhetjük fogd és dobd módszerrel, nagyon egyszerűen!

- Sablonok

Megjeleníthetjük a /home/felhasználónevünk/sablonok mappánkaban a sablonokat, így tesztelhetjük, hogy a legtöbb előforduló fájlformátumot tudjuk -e írni/olvasni/használni alkalmazásainkkal. Itt akár egyedi példafájlokat is dobhatunk a sablonok közé a kétpaneles felületre. Ennek akkor van valamennyi jelentősége, ha "idegenben" telepítünk Ubuntut, majd pár előre megszerkesztett sablon segítségével bemutatjuk, hogy a rendszer mindennel elbánik. Magyarul prezentációs célokra el tudom képzelni ezt, mint lehetőséget.(szerény véleményem szerint ennek a preferenciának nem túl sok értelme van)

- Forrásszerkesztő

A Linux rendszereken a csomagkezelők forrásokból, azaz az interneten elérhető tárhelyekre mutató hivatkozások alapján töltik le a csomagokat, ezek a források Debian/Ubuntu alapú disztribúciókban a /etc/apt/sources.list -fájlban találhatók. A források listáját csak rendszergazdai jogosultsággal van módunk szerkeszteni. Ez igaz a fenti kezelőfelületre is. Ha nem vagyunk biztosak a dolgunkban, inkább hagyjuk ezt értőbb kezekre! (ha csak nem szeretjük minden héten újratelepíteni a Linuxot)

- Fájltípus kezelő
Lehetőségünk nyílik a különféle fájlformátumokat egyenként egyénileg választott alkalmazásokhoz rendelni(pl.: .avi - VLC)



Az Ubuntu-Tweak utolsó lapfüle a Lomtalanítóra mutat.
Ez kicsit hasonlít a Windows registry cleaner programjához.
- Itt eltávolíthatjuk a már szükségtelen csomagfájlokat
- A csomagkezelő gyorsítótárát üríthetjük ki
- A régi kerneleket törölhetjük(ezt nem ajánlom, ugyanis egy rosszul sikerült frissítés után bármikor jól jöhet, ha vissza tudunk menekülni az előző, még működő kernelhez)
- Webböngészőink gyorsítótárait.
- Bélyegképek gyorsítótárát.

Amennyi beállítási lehetőségünk van itt, az több, mint sok. Ha valaki még csak most ismerkedik a Linuxszal, annak ez töltött fegyver is lehet a saját kezében, a saját homlokához nyomva. Avatottabb kezű felhasználóknak viszont egy egyszerű megoldás arra, hogy amit parancssorba írnának, azt pár kattintással elvégezhessék. Örvendetes, hogy az Ubuntu-Tewak ennyit fejlődött, mert régebben inkább csak a Unity felületének beállításai voltak benne túlnyomó többségben. Most a szoftverkezeléssel kapcsolatos modulokkal valódi érdemleges beállítási lehetőségek is helyet kaptak benne! Haladó felhasználóknak is érdemes lehet kipróbálni, hogy bizonyos dolgokat gyorsabban testre tudnak-e szabni ezáltal.

Végezetül ismét felhívnám a friss Linux felhasználók figyelmét, hogy figyelmesen a root jogokkal!(persze mindenki a saját ballépéseiből tanul :-D)

Az Ubuntu-Tweak letölthető innen:

Ubuntu-Tweak

Vagy, az alábbi tároló felvételével terminálból telepítve:


sudo add-apt-repository ppa:tualatrix/ppa
sudo apt-get update
sudo apt-get install ubuntu-tweak


További kellemes hétvégét, és összeomlásmentes Tweakelést minden olvasónak!

forrás: www.webupd8.org

t@m

Ubuntu 12.10 megjelenés 15 nap múlva..

Kedves Linux rajongók!

15 nap múlva megjelenik az Ubuntu 12.10 (Quantal Quetzal) kiadása.

Mit hoz magával az új kiadás?

Először is a Unity 2d megszűnését, azaz a Unity ezen túl csak egy féle módban indítható. A Unity 2d helyett sokat dolgoztak le a Compiz/Unity étvágyából, hogy gyengébb grafikai képességű hardveren is használható legyen. Ezt az LLVMpipe Opengl raszterező segítségével érik el. Így már nincs többé szükség a Unity 2d párhuzamos fejlesztésére.

A LightDM-ben mostantól bejelentkezhetünk távoli számítógépekre is.

A Dash-ban frissebb, szebb animációk lesznek, valamint új funkcióként az előnézeti képét is megtekinthetjük mindennek, ami csak fellelhető a számítógépünkön, vagy az alkalmazásboltban.

Ahogy azt már egy régebbi hír is említette, bemutatkozik majd egy új Unity - lencse, melynek segítségével könnyen az amazon online áruházában vásárolhatunk.

Továbbfejlesztik, illetve lecserélik az üzenetjelző indikátort a panelen. Így mindig kapunk majd vizuális visszajelzést állapotunkról.

Ezeken kívül még a fájlszinkronizációs menüt is érdemes megemlíteni, mely a hangeszközök, médialejátszók kezelését biztosító indikátorhoz hasonlóan, a felső panel egyik kisalkalmazása lesz. Ennek segítségével pár mozdulattal csatlakoztathatjuk majd Dropbox, vagy UbuntuOne tárhelyünket, valamint nyomon is követhetjük az aktuális fájl-tranzakciókat a segítségével.

A "Sync Menu" még nem biztos, hogy alapértelmezetten bekerül a végleges Ubuntu kiadásba, de elérhető lesz a Szoftverközponton keresztülígy mindössze egy kattintás lesz a telepítése.

További érdekesség lesz, hogy ha a Dash-ban kiválasztunk egy alkalmazást telepítésre, akkor már nem fogja elindítani a szoftverközpontot, hanem az alkalmazás szépen települ majd a háttérben.

Az új kiadásban tehát rengeteg új funkció lesz, így elképzelhető, hogy még azoknak is érdemes lesz váltani rá, akik az LTS (hosszú távon támogatott) verziót használják jelenleg. Az mindenesetre már biztos, hogy az Asztal, ahol élünk cikksorozatban már az új kiadás Unity felülete fogja összemérni erejét a KDE -vel. Valamint, ha megjelenik a 12.10 egy Disztribúció bemutató cikk is olvasható lesz az androbit.org-on!

Addig is aki kedvet, időt érez hozzá, az bátran töltse le a Beta2 kiadást, próbálja ki!

Ubuntu 12.10 Beta2


forrás: OMG Ubuntu

t@m

Gnome-Shell - Az asztal, ahol élünk - 7. rész

Az előző részben a Gnome-Shell alapvető felépítéséről írtam, de mindenki szereti kialakítani az egyedi személyre szabott környezetét. Ezért most bemutatom a Gnome-Shell extra lehetőségeit.

Hozzávalók telepítése

A Gnome-Shell alapból elég egyszerű kezelőfelület, viszont ügyes kis kiegészítőkkel elég jól fel lehet tupírozni. Ahogy azt előzőleg már írtam, ha ellátogatunk a https://extensions.gnome.org/ -weboldalra, ott a mi shell verziónknak megfelelő kis kiegészítőkből válogathatunk. az én verzióm, mivel még elég friss, ezért nem igazán bővelkedik kiegészítőkkel. Viszont már van az Ubuntu tárolókban is pár alapvető kiterjesztés, amit egy Synaptic segítségével hamar feltelepíthetünk:

Ezek után, ha használni is akarjuk ezeket, fel kell telepítenünk a Gnome-Tweak-Tool-t:

Miután ez is megvan, körülnézhetünk, hogy milyen lehetőségeink vannak. Ehhez csak meg kell nyitnunk a Gnome-Tweak-Tool-t, ha magyar nyelvű a rendszerünk, akkor az alkalmazások közt Tweak-Tool -ként fog szerepelni. De használjuk ki a Gnome-Shell képességeit, és egy Windows(Mod4)-gomb leütése után írjuk be, hogy Gnome és ott fog szerepelni a listában. Lássuk, mivel lehet fokozni a Gnome-Shell hatékonyságát:

Gnome-Tweak-Tool

Az alkalmazás első fülén az ablakok viselkedését "dirigálhatjuk".

A második fül számunkra a legérdekesebb, hiszen itt találhatjuk az installált Shell-kiterjesztések kapcsolóit. Nálam csak a User-Themes  kiterjesztés van bekapcsolva.

A harmadik fülön, az asztal viselkedését szabályozhatjuk. Legyenek/ne legyenek saját mappa, hálózati helyek, kuka, meghajtók ikonok az asztalon. Ezzel pótolhatjuk a más rendszerekről érkező felhasználók azon hiányérzetét, hogy: "hol van a sajátgép?"

A negyedik lapon a felület betűkészleteit állíthatjuk be, ha felkeressük a http://www.dafont.com/ , vagy a http://www.urbanfonts.com/ -helyeket, ott további rengeteg változatos betűtípust tölthetünk le. A saját kedvenc betűinket elmenthetjük a /usr/share/fonts -mappába. Persze ehhez root jogok kellenek. Ha be akarjuk állítani újdonsült szerzeményünket, a font-fájl letöltése után csak indítsuk újra a Tweak-Toolt, és változtassuk meg a betűtípust.

Ötödik fül: Itt a Nautilus "helysávját" változtathatjuk teljes elérési utat kijelző interaktív(azaz szerkeszthető) beviteli mezőre. Így, ha fejből tudjuk, hogy hova akarunk navigálni a fájlkezelőben, könnyen megtehetjük:

A hatodik fülön a Gnome-Shell beépített naptárával szöszmötölhetünk, valamint egy igen fontos beállítási lehetőségünk is van ugyanitt: A Gnome-Shellben alapértelmezetten nem látható ablakkezelő gombokat szépen visszatehetjük a helyükre. Ezen felül, a virtuális asztalok viselkedését és számítógépünk energiagazdálkodását is módosíthatjuk. itt jegyezném meg, hogy a dinamikus virtuális asztalok nagyon hasznosak tudnak lenni!

Végül elérkeztünk az utolsó lapfülhöz, itt a GTK+, a Gnome-Shell, az ikon, valamint az egérkurzor témákat variálhatjuk kedvünkre. Sajnálatos, de eddig nem sok olyan asztaltémát találtam, ami "passzol" a Gnome-Shell minden eleméhez. Elég sokszor ütközik az ember meghökkentő grafikai hibákba -

- de ez nem lesz mindig így, hiszen a lelkes modderek mindig dolgoznak valamin... 

Egyéb megoldások

A letöltött asztaltémákat, Gnome-Shell témákat, a /usr/share/themes -mappába másolva fokozhatjuk a látványt. Ikonokat pedig a /usr/share/icons -mappába helyezhetünk. Ez az eljárás minden ablakkezelő és asztali környezet alatt működik, így célszerű, ha a fájlkezelőben ki is tesszük őket az oldalsó panelre a hivatkozásokhoz. Persze ahhoz, hogy ezeket a mappákat írhassuk, ismét root -jogok szükségesek. (alt+F2, majd a "futtatás" buborékablakba írjuk: gksu nautilus /usr/share/themes) Ha témaszerkesztésre adjuk fejünket, akkor láthatjuk, hogy egy témafájl tulajdonképpen egy mappa, amelyben a különféle felületeknek megfelelően vannak almappák, ezekben pedig a konfigurációs fájlok, valamint a kis képek, amelyekből "összeáll" a felület. 

A Gnome-Shell-ben, ha nem telepítjük a fent említett kiterjesztéseket, és nincs Gnome-Tweak-Tool sem, akkor sem kell nagyon elkeserednünk, hiszen a /usr/share/gnome-shell/theme -mappába bemásolva egy frissen letöltött téma fájljait, meg tudjuk változtatni a felületet.

Ehhez csak annyit kell tennünk, hogy a régi témát először elmentjük a biztonság kedvéért egy biztos helyre, majd miután felülírtuk a régi témát, egy futtatás ablakba beírunk egy "r" betűt. Ezzel a Gnome-Shell újraindul és már az új látvány tárul elénk. Egyébként tapasztalataim szerint, akármi történik, olyan még nem fordult elő, hogy a Gnome-Shell merevre fagyjon annyira, hogy ne tudjak semmit tenni, hogy kilépjek, vagy legalább egy Alt+F6-tal átlépjek a konzolra. Ha megszoktuk már a felületet, akkor pusztán billentyűzettel nagyon jól el tudunk navigálni a Gnome-Shellben. Ha valaki sok időt szakít rá, nagyon át lehet szabni a Shellt, persze ez a régebbi verziókra igaz, mert ehhez a verzióhoz, mint azt említettem, még elég kevés a kiterjesztés/bővítmény. Mindenesetre van sok hasznos bővítmény, néhányat felsorolnék a teljesség igénye nélkül, melyeket én hasznosnak vélek(bár ez erősen szubjektív):

Hasznos bővítmények

- Dock /bal oldalra kihelyezi a dockot, amelyet alapból csak a "Windows" -gomb hatására láthatunk

- Removable Drives / a felső panelen is elérhetjük/lecsatolhatjuk a merevlemezeinket, pendriveokat

- Places Status Menu / a fájlkezelő jobb oldalán lévő hivatkozásokat, azaz a kedvenc mappákat érhetjük el gyorsan és könnyen

- Applications Menu /alkalmazások menü

Hogy lássuk a különbségeket, készítettem egy előtte-utána videót.  Így néz ki a Gnome általam tesztelt  kezelőfelülete (3.5.91-0ubuntu1) :

Ez pedig egy kis "modding" után készült:

Végszó

Ezentúl hétfőnként friss cikkel jelentkezem!

A következő részben egy végső tesztnek vetem alá a Gnome-Shellt. Általános hétköznapi felhasználási tapasztalataimat fogom bebillentyűzni. Mivel ez a cikk Ubuntu-n készült, így más disztribúciók esetén nem biztos, hogy hasonló tapasztalataim lennének, ezért a következő rész elég szubjektív lesz.

Addig is, mindenkinek kellemes böngészést!

Ubuntu Unity VS Gnome-Shell

Igen, újabb olyan dologra vetemedtem, amire már rég nem:

A nemrég telepített 11.10-est frissítettem a még fejlesztés alatt álló 12.04-re

Eddigi tapasztalatok:

Aki egyszer felteszi a 11.10, vagy az utáni verziót, meg kell barátkoznia azzal, hogy más asztali környezetet nem nagyon használhat teljes erejében, csak a Unity-t. Mivel nem nyugodott bennem a kisördög, így még a 11.10-re feltettem a Gnome-Shell-t, és sajna elég sok dolga összeakadt a Unityval.. Mellesleg, (lehet hogy ez most nagyon sok Gnome-Shell barátnak nagyon fog fájni) a Unity után, a Gnome-Shell használata olyan, mintha a egy gyönyörű Ferrari után egy rozzant Trabantba ülnénk át. Itt nem első sorban a funkciókra gondolok, hanem az összetettségre, meg a letisztultságra. Sokan vádolják azzal a Canonicalt, hogy az Ubuntu Unity fejlesztésénél az Apple Mac OS X volt a példa (felső global menü, azaz minden alkalmazás menüsora a felső panelon jelenik meg, és csak az épp előtérben lévő alkalmazásé látható). De erre azt kell, hogy mondjam, hogy ez a funkció már a KDE 3.xx, de lehet, hogy még régebbi változataiban is elérhető volt. Engem kifejezetten idegesít, hogy a háttérben futó kis hasznos izék értesítési területe a Gnome-Shellben alul van és csak a jobb alsó sarokba húzott egér hatására jelenik meg. Ugyanis ha már a felső panelen csakúgy, mint a Unityben ott van a hangerőgomb, meg a hálózat, meg dátum, meg ilyesmi, miért nem fért volna el már a systray is? A másik érdekes dolog: minimalizálás után nem lehet a Gnome-Shellben elérni a lecsukott ablakot, csak akkor, ha a "tevékenységek" menüre kattintunk.. Az egész felület amúgy is érdekes, mert engem emléleztet a KDE 4-re annyiból, hogy a Gnome-Shell tálcái, meg asztalválasztója olyan érzést kelt, mintha nem lenne szerves része a felületnek. A KDE4-ben is a Plasmoidok olyanok, mintha a csúnya alkalmazásablakok mellé valaki odabiggyesztett volna művészien szép, áttetsző felületeket, amik egyáltalán nem harmonizálnak az alkalmazásablakokkal. Persze ezt külső, és saját fejlesztésű témákkal lehet finomítani, de sosem fog tökéletes egységet alkotni a felület. A Unityban ez valamivel szebben sikeredett, viszont itt meg vannak más gondok. Pl, ha már egyszer megoldották, hogy az oldalsó panelon lehetnek a kedvenc alkalmazásaink, oda le is csukhatjuk(minimalizálhatjuk) őket, akkor a panelon az alkalmazás ikonjára kattintva, az miért nem megy le szépen oda?? Miért kell felmenni az egérrel a bal felső sarokba, hogy minimalizáljunk (persze, ha be van állítva a Unitynek, hogy a jobb felső sarokba húzva az egeret, megjelenjenek az éppen futó alkalmazások, akkor az egész csiki-csuki értelmetlen, na de ki akarja állandóan rángatni az egeret?)? Ezek persze csak ilyen apró személyes megjegyzések, mert nem vagyok sem informatikus, sem szoftver dizájner, vagy szoftver ergonómia tervező. De ezek bizony elég bosszantó dolgok lehetnek. Aki nem szereti faltól-falig rángatni az egeret, azt valószínűleg idegesítik.

Aztán meg ért engem egy nagy sokk, amikor frissítettem a 12.04-re:
Eddig a Banshee volt az alapértelmezett zenelejátszó, most meg majd átállnak Rhythmboxra(én is szerettem). Nos a frissítés után megnyitottam a Rhythmboxot, hogy akkor hallgassunk zenét.. Igen ám, de az előzőleg az Ubuntu One Music Store-ban megvásárolt zeném sehol sem volt.... Mondtam magamban, hogy a qrva életbe, most elqrtam 7,50€-t, de aztán megnyitottam a Banshee-t, és megnyugodtam mert ott meg megvolt.
Hogyan is működik ez? Hát úgy, hogy a vásárolt zenéket nem a Zenék mappába teszi, hanem a "Felhasználó/.ubuntuone/Purchased from Ubuntu One" mappába....(persze ezt én nem is figyeltem a zene megvásárlása után balga módon, pedig mindig azt nézem, melyik progi hova teszi a kis fájlokat, meg a beállítófájljai hol vannak...) Szóval megnyugodtam, remélhetőleg a Rhythmboxba is beépítik az Ubuntu One Music Store szolgáltatásait! Persze ez biztos úgy lesz, hiszen a 12.04 még csak 3 hónap múlva jelenik meg.

Nos egyelőre ennyi, most tesztelek, meg bugreportolok, meg túrom az Ubuntu fórumokat minden újítás és probléma után...

Búcsúzóul egy kis érdekesség:

Linuxos életem története röviden

Ebben a kis történetben most elmesélem Linuxos életem történetét...

Az egész még kb 2000-ben kezdődött..  Még akkoriban nem nagyon foglalkoztatott a számítástechnika mélyebben. érdeklődési köröm kiterjedése megállt a mobiltelefóniánál, valamint a számítógépes játékoknál.. Szóval annyit tudtam róla, hogy bekapcsolom elindítom a Nídfoszpídet, a Dúúúmot, meg a Qvéééket, aztán meg kikapcsolom, ha már nem kell. Viszont, elkezdett érdekelni maga a hardvervilág, mivel egy gamer gépbe azért kell szufla. A nagybátyámat ennél is jobban érdekelte a hardver, és szoftvervilág, ezért rendszeresen járatta (előfizetés) a PC-Format számítástechnikai magazint. Abban voltak különféle mellékletek demo játékokkal, meg vírusirtókkal, meg egyéb érdekes szoftverekkel. Ott találkoztam először a Linux szóval mint kifejezéssel.

2003
 Ha jól emlékszem, akkor első Linuxos kalandom egy Uhu 1.0 cd volt.
Betettem, elindult, feltelepítettem, és mivel nem volt még  Ati-driver, ezért a monitorom 60 Hz-en ment, mint valami stroboszkóp..
A szemkifolyás veszélyét vállalva, azért én átnyálaztam akkor az Uhut amennyire lehetett, és kipróbálgattam rajta mindent, hogy hogyan működik. Nagyon tetszett az akkori KDE (asszem még a 3.1. valahányas verzió volt, azóta a KDE 4.0-ás vonalával új fejezet, és merőben új megközelítésű kinek jó, kinek rossz irányt vett a fejlesztése) asztali környezet. Viszont szembetaláltam magam azzal, hogy nem értem, hogy mi az a csomag, meg csomagkezelő, meg egyáltalán mi az, hogy .rpm? Meg mi az, hogy .deb? Egyéb kételyek is voltak: ezen hogyan játszok majd a níííídforszpíííd Porsche Unleashed-del?? Hát rájöttem hogy sehogy.. Így aztán Linux le, XP vissza. Közben azért telt az idő(évek, külföldi munka, szóval nem értem rá Linuxszal tökölni), aztán megint egy újabb Livecd a Suse..... Ugyan az a végeredmény... Mi az a Yast?.... Aztán megismertem egy embert,(Antali Zoltánt) aki pár évig nagyon jó barátom volt, és ő világosított fel bővebben a Linux mibenlétéről, és még sok minden másról ami informatikával kapcsolatos.. Az alábbiakat tudtam meg tőle: A Linux az egy nyílt forráskódú, közösségi fejlesztésű ingyenes operációs rendszer. A rá telepíthető szoftverek szoftver CSOMAGOK formájában érhetők el az internetről. a CSOMAGOK kiterjesztése lehet általában.deb, .rpm, és .tgz(forrás, illetve a .tgz{{szleng nevén tarGizi}}, egyben egy tömörítési formátum is, csakúgy, mint a .zip, vagy a .rar)

Az akkori legnépszerűbb Disztribúciók(disztribúció a továbbiakban terjesztés) voltak, nem népszerűségi sorrendben, hanem ahogy eszembe jut:

1. Uhu / Magyar fejlesztésű (hát azt most nem tudom, hogy milyen alapú, de ha jól emlékszem Debianra épült az első Uhu) Anno én azt hittem, hogy ez mejd talán elterjedhet az országban, mint alapvető otthoni/iskolai rendszer, hiszen Uhuéknak is volt ilyen törekvésük. Ha valaki emlékszik a székesfehérvári Albacomp nevű vállalatra, az tudja, hogy az Albacomp a laptopjait, meg desktopjait Uhu Linuxszal árusította a Sulinet akción keresztül. Persze azóta az Uhu fejlesztése is szinte zombivá lassult, köszönhetően a Linux közösség felaprózódásának, no meg az Albacomp is eltűnt.... :-(
2. Suse(jelenleg OpenSuse) / Német terjesztés, a Novell áll mögötte, mely nagyvállalatoknak is nyújt szoftvermegoldásokat.
3. Red Hat Linux / USA terjesztés, szintén nagyvállalatok számára is, illetve jelenleg a RHEL(Red Hat Enerprise Linux) már csak a vállalatok számára érdekes, a hétköznapi felhasználók számára a Fedora az alternatíva, hiszen a Fedora-t tekinthetjük a RHEL homokozójának. Azaz a Fedora egyfajta tesztkörnyezetként szolgál, melyből a stabillá, és kiforrottá vált fejlesztéseket átemelik a RHEL-ba.
4. Gentoo / USA terjesztés. Avatottabb felhasználók számára.(10 éves Linuxos tapasztalatom ellenére, nem vállalkoznék egy Gentoo telepítésre.. Anno azért nem, mert nehéznek tűnt, ma azért nem, mert ha már macerás telepítést felvállalva akarom kínozni magam, akkor inkább választanám az ArchLinuxot) Nagyon testreszabható terjesztés.
5. Ubuntu / Man Szigeti terjesztés (Dél-Afrika) Debian alapokon, átlagfelhasználói igényekre optimalizálva az egyszerű kezelhetőség érdekében. További változatai (derivatívái): Kubuntu (KDE asztali környezettel), Xubuntu (Xfce4 asztali környezettel), Edubuntu (gyrmekek számára oktatást segítő szoftverekkel), Lubuntu (Lxde kezelőfelülettel). Sok grafikus felülettel rendelkező beállítási lehetőséggel rendelkezik mindegyik, ezért kezdőknek ajánlom ma is.
6. Debian / Közösségi(azaz világméretű közösségről, tehát nem köthető egy országhoz sem igazán) terjesztés. Ha azt mondom, hogy ma a webszerverek zömén Debian van, akkor talán nem állítok valótlant. Ez is mutatja, hogy talán a leg stabilabb Linux terjesztés, cserébe sajnos a legfrissebb kiadásaikban sok már a megjelenéskor is elavultnak számító csomag található.

Szóval nagyjából ezek a terjesztések voltak akkoriban elérhetők azok számára, akiknek az internet fogalma még idegen volt. (akkor még nem volt netünk). Lett netünk, és ez megváltoztatta a dolgokat.... Persze már akkoriban is majdnem száz terjesztés volt, de ezt akkor még nem tudtam.. Néha olvasgattam közben a fent már említett újságokat, és találkoztam olyan kifejezésekkel is, hohy: Apple, Mac OS X....

A gépembe minden évben horribilis összegekért tettem új alaplapot ramot, procit, meg videokártyát... Mert azért még végigtoltam a

Half Life2-t, a Doom3-at, meg pár GTA részt, de többnyire már azért Linuxot bootoltam, és ismerkedtem a részletekkel.. A neten utánanéztem ennek a Mac OS X-nek meg az Apple-nek, és belebotlottam egy akkor még kicsi de kedves közösségbe.

Ez volt a  http://www.beszeljukmac.com      

Elég sok időt töltöttem ott, és kifaggattam mindenkit a Mac OS-ról, meg az Apple-ről

Aztán 2006 végén a sok beszeljukmac.com-os olvasgatás hatására megvettem életem első Mac-jét, ami egy iMac 17" volt, az alábbi paraméterekkel:

17" kijelző, Ati Radeon X1600 videovezérlő integrálva, 2 GB RAM, 160 GB HDD, beépített iSight webkamera...

Persze a lényeg a rtajta futó Mac OS X volt....

Nagyon szép, és halk masina volt...

A felhasználói élmény:

Akinek még sosem volt Apple gép a kezében, az sokáig elgondolkodva szemléli a tökéletes formatervezést, és a hihetetlenül kis helyre összesűrített alkatrészeket, hogy mégis teszik a dolgukat.... Ez az egyik oldal, amit az első látásra mutat... Persze, mint azt ma már jól tudom, a kis méretek mögött valójában simán egy akkori notebook hardvere állt, meg egy szép designos műanyagkeret, meg egy középszerű LG TFT panel.(ezt nem azért írom, hogy fikázzam az Apple-t, de jó ha mindenki tisztában van vele, hogy mit vesz). Az Apple ugyanis épp a gépvásárlásom előtt nem sokkal tért át az Intel processzorok alkalmazására, ami abban nyilvánult meg, hogy az addigi IBM PowerPC procik helyett Intelt használtak.. Át kellett írni az összes szoftvert a fejlesztőknek ami akkoriban Mac-re volt, hogy fusson az új környezetben. Még az PowerPC procis időkben misztikuma volt a Mac stabilitásának, és erejének. Ma már sajna nincs akkora különbség. Aki ma vesz Apple gépet, az egy gyönyörűen formatervezett alumínium iparművészi remeket vásárol, átlag középkategóriás Notebook hardverrel. Viszont a rendszer(a Mac OS X) az nagyon jól van optimalizálva. Ezzel még mindig nem azt akarom mondani, hogy fúj Apple, meg, hogy F@S, csak azt, hogy az embernek meg kell őriznie(igen tudom, hogy nehéz) a józan itélőképességét, ha meglát egy high-tech cuccot... Nos akkoriban még elkábítottak engem is a külsőségek..

Aztán jött a hidegzuhany: Bedöglött 2 hét után a DVD író... Persze azonnal rohantam a kereskedőhöz ők pedig segítőkészen visszaküldték Budapestre a masinkát szervizbe.. Aztán kb egy évig boldogan használtam a gépet, majd eladtam mert épp kellett egy kis zsé.. Helyette vettem egy régebbi PowerBook 12"-t

Nos, mivel ez nem volt éppen egy erőgép, ezért erős kompromisszumokkal kezeltem, de nem kellett túl nagy áldozatokat hozni..

Ez a vas még az Apple hőskorából származott, amikor még nem Intel procik dobogtak az Apple gépek szívében, hanem PowerPC prockók.. Igazi kis strapabíró cuccolható masinka volt, nagyon szerettem.. Aztán közben nagyon megváltoztak a körülményeim(elköltöztem Dunaújvárosból egy jobb munka reményében Tatabányára) És jött az új masina a MacBook:

Nah ez sem volt egy rossz gép, leszámítva, hogy gyárilag anyaghibás volt a műanyagháza... Akkoriban sokan megszívták vele, mert repedt... Szóval nem volt azért fenékig tejfel az Apple érzés.. Ezt a hibát leszámítva nagyon megbízható volt, pedig nyúztam rendesen.. Minden nap cuccoltam melóhelyre/melóhelyről.. Kísérletezgettem rajta dualboot (két operációs rendszer egy gépen a kettő közt egy boot-loaderben lehet váltani) Linuxszal, satöbbi. Aztán egy éves korában megváltam tőle, mert annyira megtetszett a Linux, meg annyira rossz volt akkoriban az Apple gépek hazai szervizelése, hogy gondoltam veszek egy Dell Studio 1537 laptopot:

Mivel a laptopot eleve operációs rendszer nélkül vettem (illetve volt rajta egy FreeDos) így teljes mértékben testreszabhattam, azt tettem rá amit akartam.. Kezdetnek azt hiszem egy Linux Mint volt rajta.

Linux Mint:  http://linuxmint.com/

Írországi fejlesztőcsapat által átalakított Ubuntu.

• A szoftvertárolók (repository-k) megegyeznek az Ubuntuéval, plusz vannak saját tárolóik is
• Vannak saját fejlesztésű kisalkalmazásaik, amiket szépen integrálnak a Gnome felületbe.

A Linux Mint -et Minden kezdőnek bátran merem ajánlani!!! Telepítése nagyon egyszerű, pár klikk az egész, emellett teljes a nyelvi támogatása is, hiszen az Ubuntun alapul. Nem kell tehát bajlódni a nyelvi csomagok utáni keresgéléssel, mert a rendszer alapból BESZÉLNI MÁGYÁR :-D A kezelőfelülete nagyon letisztult, nem túl csicsás, és nagyon zöld :-D.. Persze a kezelőfelület az egyik olyan dolog a Linuxon amit azonnal saját igényeire szab az ember telepítés után. 

Aztán jött az azóta is tartó függőségem:

Crunchbanglinux: http://www.crunchbanglinux.org

Egy egy emberes projektnek indult, ma már elég nagy közössége van. Angol nyelvű a fóruma, és a weboldala, bár a francia felhasználók készítettek hozzá saját nyelvű fórumszekciót.

Lassan már három éve csak ezt használom.. Miért? Mert igazából ezalatt az időszak alatt mélyültem csak el a Linux rejtelmeiben. Persze ez nem azt jelenti, hogy mindent tudok, sőt egyre inkább azt hiszem, hogy még semmit... De nagyon sokat tanultam a három év alatt teljesen autódidakta módon. Ebben nagy segítségemre volt a Crunchbanglinux, és a hozzá tartozó közösség.

Miben is rejlik a Crunchbang ereje?

Nos amíg csak a felületes szemlélődéssel voltam elfoglalva, egy csomó olyan dologba ütköztem, ami rákényszerített a terminál (parancssor) használatára. Ez persze eléggé idegesített, mert úgy éreztem magam mindig, hogy "jó persze másol beilleszt, majd enter, de ez mi a franc??".... Aztán mikor először rátettem a kezem a #!-re (#! a Crunchbanglinux logója, a továbbiakban így jelenik meg. a rovidebb szöveg érdekében :-D), megértettem, hogy a terminál akár még a barátom is lehet, meg a szövegszerkesztő is...

A #!-ben ugyanis a legtöbb dolgot nekünk magunknak kell beállítani szövegszerkesztővel.. Persze nem kell ám megijedni, mert eleve az asztali menüt úgy lőtték be, hogy az ember gyereke megtalálja ezeket a beállításokat. Szóval nem kell keresni a hatalmas könyvtárrendszerben, hogy adott konfigurációs fájl hol van. (persze később azért a kíváncsiság csak rávitt, hogy mindent megtudjak, hogy hol mit lehet állítgatni) Rászoktam arra, hogy olvassak.. Igen nagyon sok olvasnivalóval szolgál a Linux... Csak nyissunk meg egy terminált, és üssük be:

  man gmrun  

Igen, a Linux alatt szinte mindenről olvashatunk a leírásokban.. A programok funkcióiról, terminálparancsokról..
Szóval aki nem rest tanulni, nagyon hamar elég hasznos tudást szerezhet azzal, ha feltérképezi a saját rendszerét


Nos.. Úgy érzem eljutottam a rövid történet végére, mivel a speciális eseteket, megoldásokat amikkel találkozok/találkoztam, szeretném külön leírásokban szemléltetni..