openSUSE Leap 42.1 What a bummer...

openSUSE újra és újra visszatér a gépre..

Nemrégiben lehetőségem volt gépet bővíteni, ezért gondoltam a megnövekedett háttértárnak hála, no meg, mivel először van SSD-m, kipróbálom megint az openSUSE-t. Az SSD-re való telepítésről eddig bibliányi anyagot olvastam. Majd azt a végkövetkeztetést vontam le, hogy:
- btrfs-ben alapból van autotrim

- azért nem árt a /var, valamint a /tmp mappákat külön kezelni (mivel van HDD, ezért arra áttenni)

Így is tettem. Bár így utólag elgondolkodva, lehet, hogy paranoid vagyok. A fórumon (hup) sokan azt írták, hogy felesleges para ez az SSD partícionálgatás, mert mire az írási lehetőségeinek végére ér, addigra úgyis vesz az ember nagyobbat. Mindegy, én azért még a / partíciójának becsekkoltam telepítés közben a noatime opciót is. Mert hogy ezt szépen lehet grafikus felületen ma már.

Na de a lényeget: Az openSUSE-nak legutóbb a 13.2  kiadását használtam hosszabb távon. Azóta egyszer próbáltam a Leap-et, de akkor még nem nyerte el a tetszésemet az új KF5.

No persze nem azért, mert nem esztétikus, hanem mert nem elég stabil. A gépem fejlesztése a grafikus vezérlőre egyelőre nem terjedt ki, ezért "hála" az AMD mérnököknek, nem élvezhetem az ilyen csillivilli felületeket, mint a KF5. Mondjuk komolyabban nem is ástam bele magam, az is lehet, hogy a múltkori képernyő villódzás, KF5 bug volt, amit esetleg már javítottak azóta. Ha ezt leszámítjuk, sajna még akkor is ugyanazokban a gyermekbetegségekben szenved a KF5, mint az elődje a KDE 4, vagy Plasma desktop vagy mi. A KDEPIM szoftvercsomag (rss olvasó, levelezőkliens, naptár, névjegyzék, akonadi, balou, kwallet) nagyjából használhatatlan. Az online accounts nevű csodához nem lehet adni online fiókot, szóval csak úgy díszeleg a "vezérlőközpont" színes ikonjai közt. Legalábbis egy-két hónapja ezt tapasztaltam. A KF5 elődje, a KDE4/Plasma desktop az utóbbi időben már egész stabil volt(mármint, ha nem akarjuk használni a kmail/korganizer/akregator/kwallet kvartett egyikét sem). Értem, hogy újra kellett írni az egészet, de még nagyon messze van a stabiltól. Számomra felfoghatatlan, hogy egy ilyen nagy vállalati múlttal rendelkező disztró egy ennyire instabil félkész valamit választ grafikus felületnek.

Most úgy döntöttem, mivel eddig negatív tapasztalataim voltak a nagy asztali környezetekkel openSUSE alatt, most valami könnyedebbel telepítem. Így lett az a vége, hogy telepítéskor az Xfce-t jelöltem be.

Az Xfce mindig is elkerülte a figyelmemet, mert amikor még Gnome2-t használtam Ubuntun, akkor nem volt sokkal gyorsabb nála, amikor Crunchbanget használtam az Openboxot nem verte semmi használhatóságban, Amikor meg openSUSE volt a gépemen, azt mindig KDE-vel használtam. Crunchbang és Bunsenlabs alatt fel szoktam pakolni, de csak azért, ha esetleg vendég ül a gépem elé, meglegyen neki az a Windows XP feeling..

Szóval feltettem az Xfce-t (meg azért egy Openboxot is :-D) és jó minimalista stílusban beállítottam, ahogy nekem kényelmes. Így most jöttem rá, mennyire kézre tud állni. Mennyire nincs útban. Szinte bármelyik nagy asztali környezetet lehet szimulálni Xfce-ben, persze nekem a klasszikus két paneles megoldás jött be:

 Használat közben kiderült számomra az openSUSE semmivel nem rosszabb, mint a Debian. Vannak egyértelmű előnyei, meg tagadhatatlan hiányosságai/idegesítő megoldásai.

Amiket szeretek:

- sokkal frissebb csomagokat szállít, mint a Debian

- van annyira stabil, mint a Debian

- a software.opensuse.com-on egy kattintással is lehet telepíteni szoftvert, nem biztos, hogy guglizni kell, meg githubot túrni forrásért, ha akar az ember valamit

- van ez a Yast... van mikor szeretjük, van mikor nem, most ide írom a "szeretem dolgok" közé

- a zypper elég fejlett csomagkezelő, a Yast grafikus felületén is elég sok dolgot lehet állítgatni, informálódni a csomagokról. Talán picivel jobb, mint a Synaptic.
- ha valamit beállítok, akkor az úgy van, és mindig, és mindig, és megint, és örökké

- van rollback alapból többféleképp: egyrészt eleve grub-ban listázza a régi kerneleket, tehát ha valami elqródik, visszabootolhatok egy régebbi kernellel. Másrészt a BTRFS miatt is van snapshoot, bár ez bármelyik disztróban megvan. Zyppert még nagyon mélyen nem elemezgettem, de a Yast logja alapján szépen el lehet távolítani, ami esetleg elcseszett valamit (pl esetemben az amd fglrx driver).

- Yast ismét: a csomagkezelőben szépen lehet szűretni mintákra (pl: asztali környezet, játékok), vagy repókra, van több nézet, áttekinthető.

- lehetőség van vendor change-re, azaz váltani a terjesztők közt, ha egy csomagot adott terjesztő/forrás frissebb verzióban "szállít", át lehet rá "állni", persze a következményekkel (függőségek törése) számolni kell.

- Yast harmadszor: Mindent szájba rág, megkérdez 3szor, hogy biztos, hogy akarja-e ezt a forrást felvenni, de biztos, hogy akarja-e, meg, ha ezt most telepíti, ezt és ezt a csomagot megtöri, telepíti -e mégis, vagy előző változat.... Szóval ha az ember nem balfék, és tud olvasni, nem nagyon lehet összeborítani a rendszert.

- Komolyabb dolgokhoz kell a sudo, vagy root jog, szóval itt nem olyan egyszerű összekócolni a dolgokat..

Amit nem szeretek:

- Yast, most azért nem szeretem, mert TEKERI A PROCIT.. Mármint amíg frissít, vagy amíg előtúrja a csomagkezelőt. Lehet, hogy a packagekit a hibás ebben, nem is annyira a Yast, de én azt tapasztaltam, hogy pl egy hálózati beállításoknál is meglöki egy pillanatra a procit.

- Magyar közösség szinte nem létezik, tehát alig találni online magyar segítséget. Marad az angol, meg a német. Még az a szerencse, hogy I am sprechen inglés..

- A csomagválaszték nem olyan nagy, mint Ubuntun, sok triviálisnak tűnő alkalmazáshoz úgy kell összevadászni a függőségeket. Vagy, mivel a fejlesztők zöme eleve Ubuntura koncentrál, olyan függőségeket követel egy-egy alkalmazás, amiket mondjuk más néven kell keresni az openSUSE repókban, ha az ember gyereke forrásból próbál telepíteni. Esetemben pl egy Shutter telepítés után elszáll, mert nem találja a "perl Gnome2.pm" csomagot.. Ma már nem nézek utána, de gyanítom, hogy meglesz az valahol más néven.. :-D

- Yast sokadszor: Igen ide is, mert ez néha idegesítő... Mindent szájba rág, megkérdez 3szor, hogy biztos, hogy akarja-e ezt a forrást felvenni, de biztos, hogy akarja-e, meg, ha ezt most telepíti, ezt és ezt a csomagot megtöri, telepíti -e mégis, vagy előző változat....
- Ide is: Hogy lehet egy vállalati felmenőkkel rendelkező komolynak számító disztrónak a KF5 az alapértelmezett asztali környezete?!?!

Végkövetkeztetés:

Az openSUSE kiszámítható módon halad tovább, kiváló disztró azoknak akik szeretnek kézben tartani mindent grafikus felületen. Talán ideális lehet olyan vállalati környezetben, ahol már sikerült Linuxra váltani. Bizonyos megoldásai megkönnyítik a sysadminok életét. A Yastnak rengeteg vállalati környezetben kihasználható funkciója van (webyast, samba, vnc, proxi, firewall, Windows Domain beállítások satöbbi, satöbbi) A csomagkezelőben mi is hozhatunk létre telepítési mintákat, emellett létezik egy online megoldás is saját mini disztribúció összekattintgatására.

Szóval kezdőknek csak felügyelettel ajánlanám, de tapasztaltabb Linux felhasználóknak semmivel sem rosszabb openSUSE-ben a terminált túrni, mint bármely más disztróban. Fejlesztők, haladó felhasználók, kis és középvállalati környezetek.... Ezek lehetnek az openSUSE célközönsége. Már amennyiben nem a KF5-öt választották volna alapértelmezett asztali környezetnek. Ez egy olyan ballépés volt, amire még az angol is csak annyit mond: oh, what a bummer... Szerencsére telepítéskor lehet mást választani, valamint a már feltelepített rendszerre is könnyedén lehet kattintani másik grafikus felületet.

Mindenesetre egyelőre elvagyok vele.. :-D

Firefox 29 na meg a FONTos kérdések...(update2)

Nah, kipróbáltam én is a Firefox 29-es verziószámú kiadását. Hát mit ne mondjak... A kezelőfelület Chrome-osítása nekem bejött, mert amúgy is most ez a trend minden böngészőnél. Hiába no, a Google designer székeiben azért nem hülyék ülnek annyi pénzért. Viszont amin nagyon kiakadtam, az a takony fontrenderelés. Az a szörnyű, hogy nem is tudtam rajta változtatni alkalmazáson belül. Hogy ez most "kinek a hibája", az nem tudom. Majd azért megnézem GTK-s asztali környezet alatt is, mert nekem az a gyanúm, hogy megint egy ilyen Firefox és a KDE nem szeretik egymást klasszikus esete áll fenn.

Ha megnéztem Openbox alatt, majd rakok fel onnan is screenshotot... Meg azért rá is keresek a neten, hogy más is járt -e így a fontokkal, vagy lehet, hogy csak az én egyedi KDE ohne Plasma plus Be::Shell szörnyetegem cseszte szét a tűzrókát? Mindegy, majd a végére járok, mára elég a fontoskodásból, addig használom a Maxthont, vagy a kémek kémét a Google Chromeot.....

Nem bírtam addig elaludni, míg ki nem próbálom, és az eredmény elég elkeserítő:

Tehát a Google Chrome szépen rajzolgatja a betűket, a FF29 meg nem... NAGYON NEM... :-(

Update!!

Mégis az "én készülékemben" volt a hiba..
Rájöttem, hogy elállítgattam a rendszer fontbeállításait. Emellett a Google Chrome egyedi fontmegjelenítést alkalmaz ezexerint, mert rá semmi hatással nem volt az állítgatás. Mindegy, nekem tetszik az új Firefox! Most maradok is ennél egyelőre.

Enyhült a mérgem...

Ismét írni támadt ingerenciám..

Legutóbb, még azt írtam, hogy gondjaim vannak a KDE-vel. Nos megoldottam őket:

A képlet baromi egyszerű, nem használom a Kontacctot, viszont használom az AkonadiTrayt, ami szépen ott csücsül a "rendszertálcán", ahogyan az a nevében is van. Ennek segedelmével bármikor ki/be tudom kapcsolni az online fiókjaim szinkronban tartását. Hihetetlen, hogy egyetlen kattintással képes vagyok 2-300 mega ram sorsáról dönteni.. :-D

Emellett, lehet, hogy már írtam valahol valamikor, Be.Shellt használok a Plasma Desktop helyett. Kevés az erőforrásigénye, és legalább olyan jól átszabható, mint az Openbox. Annyival csicsásabb, hogy itt lehet a paneleknek saját hátteret beállítani, valamint az elrendezésük is tágabb határok közt állítható. No meg ott a Global Menu, ami az OS X óta amúgy is kedvencem maradt. Summa-summarum, ha kikapcsolom az Akonadit, és a Nepomuk semantic search bekapcsolva marad, akkor most kb 300 megát eszik ez a KDE-Plasma+Be.Shell "szörnyeteg", ami szerintem már elfogadható, főleg, ha azt nézzük, hogy a semantic search ebből legalább 100 megát eszik. Ebből következik, hogy a teljesen lecsupaszított KDE 200 mega alatt is el van.

Ezt csak azért írtam le, mert az összes asztali környezet közül kizárólag a KDE-t lehet ennyire tág határok közt skálázni.

Mára ennyi. Most "sláfen", mert egymerő takony vagyok még mindig, pedig régebben kb 3 nap alatt megúsztam egy enyhébb náthát.. Ez úgy tűnik nem enyhébb, sőt..

openSUSE 13.1 tapasztalatok

Igen, közben eltelt egy, vagy két hét.. Belaktam a rendszert, már nem használom a Be::Shellt, mert elkezdett idegesíteni, hogy sokkal több melót igényel, és sokkal többet fogyaszt, mint egy Openbox(tudtam, hogy megint ahhoz fogom hasonlítani).. Visszatértem nagyjából az eredeti beállításokra, egyetlen plusz Plasma Widgetet használok, ez pedig az XBar. Semmi egyebet. De közben felmerültek bizonyos kényelmi igényeim, melyek csúfos kudarcba torkollottak...

Miért van az, hogy ahányszor az openSUSE-t szeretném hosszabb távon használni, mindig olyan bugokba ütközök, amiket már évek óta nem tudtak sikeresen javítani? (és ez nem az openSUSE hibája, inkább a KDE fejlesztőké)

A történet:

Minden alkalommal úgy telepítem magamnak a Linuxokat, mintha most látnám először, legalábbis igen cinikusan nézem, hogy mennyit fejlődött/nem fejlődött a dolog. Pont azért mert szeretem, és szeretném, ha minden emberhez eljutna, aki Windowst használt, de váltana, mert nyitottnak érzi magát a nyílt forráskód felé.

Mint az köztudott, a KDE egy komplex megoldás egy hétköznapi felhasználó napi feladatainak elvégzésére. Nem csupán egy asztali környezet, hanem egy komplett szoftvercsomag. Na mármost, ha én, mint egyszerű felhasználó feltelepítek egy full KDE desktopot, és látok benne olyan alkalmazásokat, melyeknek elvileg az lenne a dolga, hogy megkönnyítsék a hétköznapjaimat, akkor azokat szeretném is használni...

Igen, itt jön a probléma. Sorolom:

KDE Wallet Manager (köznapi nevén kwallet)

Az szép, és jó, hogy elmenti a jelszavakat, de az kifejezetten (a ki után egy nyomdafestéket nem tűrő kifejezést is használhattam volna, de nem írom le azt, hogy kibaszottul) idegesítő, hogy egyes szoftverek használatakor minden alkalommal felugrik, hogy jelszót kér. Minden egyes rendszerinduláskor ha elindítom a Chromiumot, azonnal jön a kwallet az idegesítő jelszóablakkal. Ha meg leállítom a kwalletet, akkor is fut a háttérben. Ráadásul eddig nem találtam rá megoldást(lehet, hogy én vagyok a béna, és még kell egy pár évet KDE-znem, mire kiismerem...), hogy a bejelentkezés után egyetlen "mester jelszó" használatával beléphessek mindenhova, ahova jelszó kellene. Ennek az lesz a vége, hogy kiírtom a rendszerből.

Akonadi

A másik "mákvirág"... Mivel én voltam olyan idióta, hogy a Kontact alkalmazáscsomagot feltettem, ezért használnám is, ha nem zabálná meg a fél ramot, amikor a Kontact elkezdi frissíteni a levelezést, meg a névjegyzéket. Miért van az, hogy Gnome alatt ezek a dolgok kevesebb erőforrást igényelnek? Jó, tudom, megint én vagyok az idióta, mert:

a) akkómeg ménem gnómot hasznász?

b) minek hasznász olyat, felesleges erőforrás pazarlóként, amit elérsz a webes felületen?

Mert KDE-t AKAROK(illetve szerettem volna) használni!

De utoljára hagytam a legjobbat.

Amennyiben az ember "belakja" a rendszert, tehát fájlokat, mappákat használ, elindítja a Nepomuk fájlkereső/naplózó/egyéb szolgáltatásait is, úgy könnyen megehet csak a rendszer úgy 900 mega ramot is(mármint a két mákvirág, plusz a nepomuk). Ez nem hogy elképesztő, de számomra elfogadhatatlanul sok. Még akkor is, ha azt nézzük, hogy a mai modern gépekben legalább 4GB ram van. Az enyémben csak 2GB van. Szóval, ha erre én rányitok egy Chromiumot, megnyitok benne 4-5-6-7-8-12 tabot, amiből egy Facebook, egy Youtube, a többi meg szinte csak szöveges weboldal, akkor a Chromium megzabál további NÉGYSZÁZ MEGÁT, marad tehát 600. Ami még nem is lenne baj, csakhogy közben a proci sem étvágytalan. Ha most ehhez még veszünk egy Skype hívást, akkor nagyjából semmit nem tudok csinálni a géppel. Mire egy Dolphin ablak megjelenik, kihozzák a nyugdíjamat, pedig, ha optimista vagyok, akkor addig még van majdnem 30 év....

Tudom, azzal, hogy telepítettem/töröltem rajta egy-két dolgot (komplett Enlightenment környezet, Xfce, Gnome), már én is "okozhattam" problémát. Ez így is lenne, csak épp nem ezek okozzák a gondot, hanem a beépített KDE szolgáltatások. (nem mellesleg azt hiszem, a fent említett asztali környezeteket sikerült gyökeresen kiírtanom, vagyis nem maradtak háttérben szunnyadó maradványaik sem)

Konklúzió:

Elhatároztam, hogy nem hagyom, hogy a KDE közénk álljon, és teszek még egy próbálkozást, illetve kettőt:

1) újra telepítem az openSUSE KDE változatát, de nem a DVD-ről, hanem a minimalistább KDE live CD-ről, és csak olyan alkalmazásokat teszek fel, amik nem keserítik meg az életemet. (Nepomuk-kikapcs, Kwallet-nem használ, Kontact-nem telepít-nem használ) Kíváncsi leszek a végeredményre. Az ugyan megint csak egy másik kérdés, hogy akkor meg minek a komplett KDE, ha a fele használhatatlan?

2) még mélyebbre nyúlok, és telepítem köldökzsinórra kötve(UTP kábel), minimalista módon, ezek után pedig felhúzok rá egy Openboxot, valami minimalista alkalmazáskörítéssel. A Yast is kell, mert az ncurses felülete is nagyon kényelmessé teszi az ember dolgát, szóval Yast biztosan lesz, de megpróbálom, hogy lehet-e csak az ncurses felületét telepíteni. Aztán kell még pcmanfm, terminator, alsa, alsamixer-GUI, Gnome-networkmanager, nm-applet, gparted(vagy egyéb grafikus felületű partíció kezelő), file-roller, Gnome-commander, Geany, egy vlc, egy firefox, meg kodekek, Gimp, Scribus, Inkscape, K3B, Skype, Steamclient(a The world of goo miatt), meg pár "kellemes" Openbox pipe menü, és még pár script a Crunchbang installjaim mentéseiből. Azaz végülis akarok csinálni, egy openSUSEbang-et, illetve inkább SUbang-et, hogy egy kicsit legyen olyan sha-bang-es áthallása a névnek...

Ez lesz a vége, mármint a második megoldás. Mert attól félek, hogy, ha megint KDE-hez nyúlok, azt megint először jól "szénnécsicsázom", aztán utána meg sír a szám, hogy használhatatlan.... Igen, tudom, lehet, hogy hibás vagyok, de ha így lenne, akkor viszont eddig minden KDE próbálkozásom ezzel végződött->azaz a KDE és én mégsem vagyunk jó barátok. Pedig én csak hétköznapi feladatokat szerettem volna megoldani, amelyek ráadásul eddig sehol nem voltak ilyen szépen összedolgozva! De hiába a szép kivitelezés, ha az összes "kényelmi" szolgáltatás bekapcsolása ekkora erőforrásigényt generál. Összehasonlításképp, a Gnome, az Xfce, az Enlightenment együtt nem zabálnának ennyit. Pedig a Gnome is csatlakozik az online fiókjainkhoz, és az alatt is lehet rendszeres levelezés frissítést beállítani.... Egyedül a Nepomukra nincs azt hiszem Gnome megfelelő... No de mindegy is, mert Gnome-ot úgysem szeretnék használni. Ennyi, megint jól kimérgelődtem magam. A következő nagyobb szabadidőmet openSUSE minimal installra fogom áldozni...

Egy experimentális utazás a BE::Shell világába

Ma megtörtént egy újabb csoda, illetve nem ma, hanem még tegnap.

Leírom:

Hosszas kutakodás után, na és azután, hogy szénné konfigoltam a Crunchbanget, majd miután ez nem elégítette ki a kíváncsiságomat, hirtelen jött egy ötletem: openSUSE, BE::Shell...

Előzmények:

Kb két-három hónapja is megvan annak, hogy eldöntöttem, valami stabil disztró után nézek, az Ubuntu és derivatívái után. Sokat gondoltam egy Debian alapú dologra, így szinte azonnal ki is próbáltam a már régen látott kedvencemet, a Crunchbanget.

Azonban, nem volt minden felhőtlen, és egy kellemesen összegyúrt Elementary OS után, kifejezetten csalódott voltam, mivel a GTK3 alapú alkalmazásokkal külön foglalkozni kellett, hogy konzisztensen jelenjenek meg, az amúgy csekély étvágyú Crunchbang alap GTK2 alkalmazásai mellett. Ennek csupán az az oka, hogy nem minden asztaltémát portoltak GTK3-ra, ezért figyelni kell, hogy mit választunk. Tudom, egy normál felhasználónak ilyen eszébe sem jutna, hogy asztaltémát akar váltani, vagy megváltoztatja a panel kinézetét, de én már csak ilyen vagyok...

Közben felvetődött bennem, hogy mi lenne, ha egy igazi "vállalati" disztróval kezdenék el pepecselni. Mivel már régóta "kerülgetjük egymást (asszem az első SUSE CD amit kipróbáltam, a 7.0 volt, le sem merem írni, milyen rég..)" az openSUSE-val/vel/zal (nem tudom, hogyan ejtsem helyesen: ópenszjúzi, ópensuse, ópenszjúsza, majd egyszer valaki kioktat, de mivel ez egy német mozaikszó, ezért én maradnék az ópensusénél), ezért adott volt az alkalom.
Éppen a napokban adták ki (kedvesem születésnapján) a 13.1 evergreen editiont. Ami annyit takar, hogy 3 évig támogatott lesz. Király! Gondoltam magamban, meg még mellé mormoltam, hogy ha lejár a 3 év, akkor majd a következő evergreen előtt átváltok tumbleweed-re.. Nosza, neki bele, DVD változat leszed, offline telepítés a B43(broadcom wifi) chipem miatt, majd routerhez odasompolyog (munkásszállás, bugyuta kérdések elkerülése, pl.: "mitakarszarúterrel?"), kábelen rádug, aztán B43 telepítés.. Kb 10 percen belül volt net, skype, kodekek, meg minden ami kell.

Stabilitás:

Mint egy gép, amit nem lehet megállítani. Igen, az openSUSE, meg a KDE úgy össze van gyúrva, hogy az hihetetlen. Nem véletlen, hogy a Youtube tele van az openSUSE 13.1-et hypeoló videókkal..
Minden normálisan működik, még ezen a kissé megkopott Dell Studio 1537-esen is, a kis Intel GMA grafikával.. Hasonlításként, a Unity jóval lassabb(egyelőre, amíg compizra alapoznak, addig az is lesz).
Ha nem megyünk a mélyére, akkor egy Windows 7 felületéhez hasonlít, ahogyan azt régebben már be is mutattam. De én a mélyére nézek... :-D


BE::Shell

Az ilyen experimentális, deviáns viselkedésformát a társadalom már nem nézi jó szemmel, de én mindig is kilógtam a sorból.. Hogy lehet annyi esze egy embernek, hogy a szinte Windows 7 Aero-t megszégyenítő stabilitású KDE asztali környezetet lecseréli egy scriptekkel, meg szöveges fájlokkal konfigurálható, Qt alapú(asszem) "tákolmányra"?

A BE::Shell-re a Deviantart.com-on figyeltem fel, még évekkel ezelőtt. Elég szenvedélyesen rajongok a GUI tervezés, fejlesztés, vagy csak optikai tunning iránt, ezt nem is tagadom. Nos, itt találtam pár olyan képernyőképet, melyen egy teljesen egyedi megoldás volt látható:

Több paneles elhelyezés, de a felső panelon egy global menü, mint OS X-ben. Hihetnénk, hogy egy régi Ubuntu, csak épp ott a bökkenő:

- lekerekített képernyőszélek
- a panelok "lebegnek" a semmi közepén (dehogy, csak be van nekik lőve 8 pixel padding.. :-D )
- oldalt meg valami rendszerfigyelő alkalmazás fut
- a global menü ellenére, van normál alkalmazás menü is...

Ez igen, ez kell az igazi pimpelő-betyárnak! Gondoltam magamban. Most egyébként a véletlen hozta így össze. Épp kapóra jött, hogy váltottam openSUSE13.1-re, így adta magát, hogy az alap KDE mellé felteszem a BE::Shellt is.

Install:

Marha egyszerű: fel kell venni a Packman repót, onnan telepíteni a Bespint, meg a Be-shellt.
Mielőtt elindítanánk, szedjünk le pár témát hozzá, és olvassuk el figyelmesen, mit írnak az igazi BE::Shell guruk instrukcióként!

Gyors összefoglaló, a hétvégi tapasztalatomból:

openSUSE 13.1:

Pro:

- frissebb
- lágyabb
- jobb
- legeslegjobb!!
- 1klikk install a software.opensuse.org -on, azt hiszem mindent visz!!!

Kontra:

- NINCS!!!!

BE::Shell

Videó:

Összegzés:

Pro:
- naggyon gyors
- letisztult
- tetszetős (ez szubjektív)
- könnyen konfigurálható, nem sokkal bonyolultabb állítgatni, mint egy openboxot
- minden kiforratlansága ellenére, még így is stabilabb, mint sok másik asztali környezet a stabil állapotában!

Kontra:

- senki nem tudja, hogy mi ez, még Linuxot sokat látott embereknek is kikerekedik a szeme, ha kipróbálják
- gyér dokumentáció, de az legalább angol, és használható
- ez egy experimentál cucc, tehát csak igazi önjelölt mazochistáknak való

Visszatekintés - Az asztal, ahol élünk.

Hosszúra nyúlt nyári szünet után, folytatom cikksorozatomat, melyben a Unix/Linux rendszerek leginkább közkedvelt asztali környezeteit mutatom be. A sorozat ezen része, afféle visszapillantóként szolgál. A cikksorozat kezdete óta nagyon sok érdekesség történt az asztali környezetek háza táján, ezért megpróbálom összefoglalni a leginkább figyelemre méltó változásokat.

Azon olvasóknak, akik "lemaradtak", vagy csak most kapcsolódnak a témakörhöz, ajánlom az Androbiten megjelent cikkeket elolvasásra: Az asztal, ahol élünk cikksorozat eddigi részei.

Gnome

Kezdeném rögtön az egykor sokkal nagyobb népszerűségnek örvendő GTK alapú asztali környezettel. Annak idején elég nagy port kavart a radikális változás, melyet a Gnome 3 hozott magával. Mivel az addigi megszokott felület után, egy merőben más felhasználói viselkedést megkövetelő felépítéssel "riogatta" a békés Gnome rajongókat. Mostanában ismét nekilódultak a Gnome háza táján, a 3.10 -es verziószámú kiadás ápp a napokban jelent meg. A Gnome fejlesztői is rájöttek végre, ha az asztali környezet beépített alkalmazásait könnyen megtanulható nevekkel illetik, talán megkönnyíthetik a kezdő Gnome felhasználók életét. Ennek megfelelően, a jövőben alapértelmezetté kívánják tenni a zenelejátszót, a képkezelőt, valamint a fájlkezelőt is. Azt ugyan nem tudom, hogy ezek a parancssorban is hívhatóak lesznek -e Files, Music, valamint Photos neveken, de remélhetőleg igen. A másik (számomra régóta áhított.. - a szerk.) grandiózus változás az alkalmazásablakok felületét érte. Végre egybemosták az eszköztárat a fejlécsávokkal. Ezt az egyáltalán nem elhanyagolható felületi módosítást, már rég megléphették volna, hiszen maga a Gnome Shell, mint koncepció, a minél nagyobb teljes képernyős alkalmazásfelületekre koncentrál. Így azt is mondhatjuk, hogy a Gnome Shell, mint alapötlet mostanra forrja ki magát. Stabilitásával mostanság ismét akadhatnak gondok, de ha türelmesen várunk egy-két hónapot, a Gnome 3.10 is alkalmas lesz a napi használatra.

Íme egy kis videó a Gnome 3.10 képességeiről, újdonságairól.

Honnan szerezhetem be a Gnome-ot?

A Gnome asztali környezetet számos disztribúció szállítja, mint alapértelmezett megoldást. A legnépszerűbb, a Fedora, de aki Ubuntu vonalon szeretne Gnome-ot, annak sem kell elkeserednie, hiszen egy ideje már létezik az Ubuntu Gnome Edition. Emellett az Androbiten igen népszerű openSUSE is rendelkezik Gnome változattal. Természetesen ezen disztribúciók egyike sem a legfrissebb kiadást tartalmazza, akik szeretnék a legfrissebb verziót, azok a Fedora 20 béta verziójában elérhetik, vagy a Gnome weboldaláról Live CD formában kipróbálhatják.

Cinnamon

A Linuxmint csapat saját kezdeményezése inkább csak a stabilitásra törekedett az utóbbi időkben, ezért elmondhatjuk, hogy a Cinnamon egyre jobban megérdemli a stabil, kényelmes asztali környezeteknek járó "plecsnit". Ugyan ez nem hangzik valami izgalmasan, de egyáltalán nem elhanyagolható. Akik szeretnének egy még békebeli Windows XP, vagy inkább Windows 7 sémára működő asztali környezetet, vagy épp ezek valamelyikéről váltottak Linuxra, azoknak szinte zökkenőmentes lehet a megszokása. Ezért joggal népszerű, ami meg is látszik a statisztikai adatokon. A Linux Mint a distrowatch.com -on folyton az első öt legnépszerűbb disztrók egyike.

A Cinnamon weboldalán a legutóbbi kiadás hasznos fejlesztéseiről olvashatunk, melyek a következők:

- sikeresen integrálták a Desklets minialkalmazásokat az asztali környezetbe, melyeket ezen túl akár a képernyőzár közben is kint hagyhatunk, a számítógépünket "piszkáló" bámészkodóknak.

- a Cinnamon Settings ezentúl egy egységes beállítófelület, mely tartalmazza a rendszer beállításait is, így nem kell többé a Gnome Settings Managert használni

- spices management: A Cinnamon kiegészítőinek telepítéséhez, nem kell többé a weben szörföznünk, hiszen adott egy asztali alkalmazás az Applets személyében, további előny, hogy a Deskleteket is elérhetjük innen.

Bővebb információ, itt olvasható.


MATE

A MATE fejlesztői sem tétlenkednek. A legutóbbi stabil kiadásban egy halom fejlesztés történt a motorháztető alatt. ezek többsége a stabilitást, valamint az egykori Gnome gyökerektől való teljes elszakadást szolgálta. Így már elmondható, hogy a MATE, egy teljesen önálló, stabil megoldás. Bár egyesek szerint a Gnome csökkentett módja is tudja ugyanazt, mint a MATE, mégsem annyira bővíthető. A MATE felhasználók zöme Linux Mintet használ, ami nem meglepő, hiszen a legnépszerűbb disztribúciók közül egyedül a Mintnek van hivatalos MATE változata. A második sorban ott van azonban a Sabayon, valamint a Salix OS, ezeken kívül a Fedora is letölthető a MATE környezettel.

Xfce

A mindig sokadik megoldásként szereplő, és méltatlanul háttérbe szorult Xfce is finomodott. A 4.10 -es kiadás sok változást hozott.

Kedvcsinálónak idéznék az Xfce 4.10 kiadásbejelentéséből:

A 4.10-es ciklusban főképp az asztal tökéletesítésére és a felhasználói élmény javítására összpontosítottunk többféle módon. Címszavakban:

- Teljesen újraírt alkalmazáskereső, mely egyesíti a régi xcfe4-appfinder és az xfrun4 funkcióit.

- A panel immár egy új, függőleges megjelenítési móddal is rendelkezik – ez az oldalsáv. Mi több, a panelbővítmények már több sorba is rendezhetők, mely kifejezetten hasznos az oldalsáv módban.

- Új MIME-típus szerkesztő, mely lehetővé teszi a különböző fájltípusokhoz rendelt alkalmazások könnyű kiválasztását. Az egér és érintőtábla beállítások, illetve a beállításszerkesztő funkcionális szempontból kibővült. Előbbi már sokkal inkább támogatja a tableteket.

- Az asztalon lehetővé vált az alkalmazások indítása és fájlok megnyitása egy egérkattintással. Ezen túlmenően a 4.10-es asztal képes bélyegképek megjelenítésére az asztalon és a háttérképlista automatikus végigjárására is.

- Az ablakkezelő beállítható, hogy csempézve helyezze el az ablakokat, ha azokat a képernyő széléhez húzza. A tabulátor ablak (Alt+Tab) támogatja a rugalmasabb témákat és a kurzor billentyűkkel történő navigálást.

Az Xfce-t továbbra is említhetjük titkos aduászként, hiszen egy meglehetősen fürge, kis erőforrásigényű munkakörnyezetet teremthetünk az Xfce segítségével. Az, hogy az Xfce képes elindítani mind a KDE, mind pedig a Gnome alapszolgáltatásait rendszerindításkor, szintén egy nagyon fontos pluszpont azok számára, akik vegyes környezetben dolgoznak. Ahogyan a többi asztali környezetet is, az Xfce-t is szállítja több Linux terjesztés. Az Xfce-t a Xubuntu legfrissebb stabil kiadásában, továbbá a Zenwalkban, valamint  a Fedora Xfce-Spinben érhetjük el alapértelmezett környezetként. De az Xfce csomagok megtalálhatók minden disztribúció szoftvertárolóiban.

Enlightenment

Mialatt elszaladt a nyár, az Enlightenment is egyre jobb benyomást kelthet az egzotikumokat kedvelőknek, hiszen a 1.7 verzió óta sokkal stabilabb, már-már kezdők számára is nyugodtan használható. Anno épp a 1.7 bejelentés környékén írtam róla a cikket, és bár akkor elég erősen lehúztam, azóta úgy tűnik a fejlesztők sem aludtak, és tökéletesítettek ezt-azt az Enlightenmenten. Ugyan itt sem történt semmi grandiózus változás, de öröm látni, ha egy ennyire "misztikus" asztali környezet is megpróbál beállni a sorba. A már fent is belinkelt, rendszeresen látogatott "kedvencem", épp a nyári szünet közepén tett fel, egy amolyan bemutatóvideót, az Enlightenment képességeit méltatva.

A videó itt látható.

KDE

Talán nem árulok el túl nagy titkot, ha elmondom, hogy az asztali környezetek közt, a Pantheon Desktop mellett, a KDE az én egyik személyes favoritom. Ennek ellenére, mégsem használom, mert számomra túlságosan addiktív. Túlzottan testre szabható, és a hozzám hasonló beállítottságú embereknek nagyon sok idejét képes elrabolni. Ez ugyan nem biztos, hogy hátrány, hiszen voltaképp hasznos időtöltésnek is lehet nevezni a KDE faragást. Minden esetre ez semmit nem von le a KDE előnyeiből, melyek egyre csak szaporodtak az utóbbi időben.

Visszatért a felső menü, igaz egy kicsit másképp, mint OS X-ben, hiszen a menüsor alapértelmezetten nem a felső panelon/tálcán kapott helyet, hanem egy amolyan "popup" panelként. Ezt ugyan erősen szokni kell, de hasznos tud lenni, ha az ember egy teljes képernyős szövegszerkesztőben küzd azzal, hogy nem lát át elég sort egyszerre, hála a GUI fejlesztők gombmániájának. Mivel a KDE-ben az ablakdekorációkat is beleértve, szinte minden "lepucolható" egy alkalmazásablakról, így a legnagyobb áttekinthető hasznos felületet jelenleg a KDE kínálja. A KDE-t továbbra is ajánlom minden olyan felhasználónak, aki kordában tudja tartani a "kütyübizgentyűzés" mániáját, és képes arra, hogy egyszer jól beállítva használja. A többiek pedig, menthetetlenül a rabjává fognak válni, és ilyen, meg ehhez hasonló futurisztikus megoldásokat hoznak ki a KDE-ből:

RazorQt, LXDE

Miért hoztam őket egy alcím alá? Nos, ez igen érdekes. Tájékozottabbak talán már tudják, hogy az LXDE fejlesztőinek elindult egy amolyan side-projektje. Az LXDE-t elkezdték Qt-re írni. Bár jelenleg mindkét pehelysúlyú asztali környezet önállóan is elérhető, a nem olyan távoli jövőben, talán egyesül a két fejlesztés. Ez egyébként is egy igen érdekes tendencia, hiszen a Unity után az LXDE a második olyan kezelőfelület, mely az egykori GTK alapok helyett, a Qt-t alkalmazza.

Pantheon Desktop

Miért hagytam a végére? Nos egyszerű a magyarázat: Mivel a Pantheon Desktop egy speciális megoldás. Leginkább két dolognak köszönheti kitüntetett figyelmemet:

első:

Bár a Pantheon is egy Gnome3 átiratnak indult, mégis megpróbálták úgy "összehozni", hogy a felhasználó ne szembesüljön az ilyenkor szokásos "ezt, és ezt, Pantheon alatt hogy hívják" -problémával. Magyarra fordítva: Ha valaki Pantheont használ, nem kell kimondhatatlan alkalmazásneveket tanulni, az egyszerű, és logikus névválasztásoknak köszönhetően. Éppen ezért bármikor ajánlom kezdőknek is.

második

Kizárólag az Elementary OS szállítja alapértelmezett megoldásként (minden tudomásom szerint. - a szerk.). Egyszerűségében nagyszerű, mert nincsenek áttekinthetetlen beállítások, letisztult, egységes, és ráadásul keveset is fogyaszt. (na jó, ez nem két dolog volt, de elfogult vagyok. - a szerk.)

Végszó

Gondolom, mindenki észrevette, hogy most hiányoznak a képek, meg a megszokott videók. Ennek oka igen egyszerű: nem volt rá időm/kedvem/helyem. Ugyanis épp költözésben vagyok. Egyrészt nemrég rendezkedtem be a munkásszállásomon, másrészt a gépen is költözök. Mármint le szeretném cserélni a jelenlegi Ubuntu 13.04/ElementaryOS kombómat. Visszatérek Crunchbangre. Döntésemnek egy igen egyszerű oka, hogy továbbra is elkötelezett Openbox rajongó vagyok, s bár nagyon meggyőzött a Pantheon Desktop, valamint a KDE is, egyelőre egy asztali környezet sem tudja verni az Openboxot funkcionalitásban. Kívülálló számára ez paradoxonnak hathat, azonban ebben semmi ellentmondás nincs. A Crunchbang igen stabil, nekem megfelelnek a stabil Debian csomagok, emellett, az Openboxot rendkívüli módon testre szabhatom, ráadásul nem eszik annyi memóriát sem, mint egy komplett asztali környezet.

Képek, videók, hamarosan. A Legközelebbi cikkben (Unity), már lesznek színes-szagos zsíros videók!

Valamit erre is ki kellene találnom.. Lehet, hogy én is indítok egy screencast csatornát a juhtyúbon? Ki tudja.. Mondjuk ahhoz kellene egy erősebb vas, így egyelőre maradnak a néma screencastok.

Ez a cikk elvileg holnapra megjelenik az Androbiten is (persze kicsit populárisabbra átfogalmazva), attól függően, mennyire leszek hajnalban fáradt. Utólag is bocsánat az egy hét késésért!

t@m

Napi szösszenet

Úgy gondoltam, ha már meg szeretném ismertetni az olvasókat az Enlightenment asztali környezettel, nem is választhatnék jobbat a Bodhi Linuxnál a létező Enlightenmentet preferáló terjesztések közül. Erre a döntésre az alábbi események hatására jutottam:

1) a laptopomon most dual-boot leledzik, az első partíciómon egy openSUSE KDE, a másodikon egy Ubuntu 12.10, de mindkettő esetben elhasalt az Enlightenment, amikor be szerettem volna jelentkezni a felületre. Azaz sem a KDM sem a LightDM nem igazán barátja az E17-nek, valami olyan ok folytán, amit most nincs időm kideríteni.

2) sajnos az elmúlt alig több, mint egy hónap alatt arra a konklúzióra jutottam, hogy mégsem nekem való az openSUSE, mert annyira megszoktam már a Debian alapú disztribúciók csomagkezelését, jellegzetességeit, hogy egyszerűen nincs türelmem egy újabb több éves szívás sorozathoz. Másrészt, akár tetszik, akár nem, az Ubuntu révén, a .deb disztrókra mostanában hamarabb elérhető sokkal több dolog, mint a többiekre (kivéve az Arch-ot, de az meg megint egy újabb több éves szívás sorozat lenne). Magam sem igazán kedvelem az Ubuntu gyors fejlesztése miatti stabilitási gondokat, ám Ubuntu alapokon is lehet jó rendszert készíteni, példa erre a Linuxmint kiadásai, a Bodhi, és még sorolhatnám. Nem kívánom lehúzni az openSUSE-t, mert nem rossz disztró! Egyszerűen az van, hogy rigolyás vagyok, mint egy vénember, és csökönyös.. Meg persze most kevesebb időm van napokat tölteni megoldások után kutatva, főleg mivel a szabadidőmet szeretném inkább cikkírással, meg tanulással tölteni. Jóllehet egy új disztribúció kiismerése is egy tanulási folyamat, mégis úgy döntöttem, hogy nem pazarlok több időt erre a dologra, vagy legalábbis ennyi időt már nem. Vagy hogy fogalmazzak, hogy érthető legyek...? Az az igazság, hogy az openSUSE egy külön világ, más hozzáállást igényel, mint az eddigi disztrók melyeket használtam. Ez egyáltalán nem baj, a baj inkább az, hogy nagyon addiktív, és egyszerűen nem tudok mással foglalkozni, mert mindig ott kötök ki, hogy openSUSE fórumok, KDE, Deviantart KDE témák, mockupok, Bespin, Be:::Shell, satöbbi.. Be kellett látnom egy hónap után, hogy ez most nem fog menni, mert másra már nem hagy nekem időt, mert beszippantott...

A fentiek ellenére az openSUSE nem fog eltűnni a gépemről, marad az az első partíción, csak lecsökkentem a méretét, hogy más disztrókat is natívan tesztelhessek. Így megmarad további ízlelgetésre, mert még mindig nem adom fel, nem mondok le róla csak úgy egyszerűen. A cikksorozat miatt (Az asztal ahol élünk), viszont mindig más lesz a második, harmadik partíción. Most épp a Bodhi, aztán visszatérek majd az Openbox miatt a Crunchbanghez is. Ismétlem a hibás nem az openSUSE, hanem inkább én, a türelmetlenségem, no meg az, hogy mint általában mindig (Murphy), most is belefutottam egy  pár hibába. Olvastam a fórumokon, hogy a 12.2 alatt másnak is gondjai akadtak KDE alatt, ezért ezen nem is lepődtem meg, majd leírom azokat a tapasztalataimat is, de nem most. Most az a lényeg, hogy a Bodhi fog vendégeskedni a gépemen!

Most, hogy az Ubuntu is fent van egy partíción (ezt a pár sort most arról írom), szembesültem vele, hogy a Unity mennyivel lassabb a KDE-hez képest... Sajnos, bár nem vagyok meglepve. Amíg a Compiz lesz a fő gerince a Unitynek, addig nem is várok mást. A napokban nézegettem az Elementary OS-t, illetve az azzal kapcsolatos Youtube videókat.. Nos ez is egy ígéretes alternatíva, majd a későbbiekben írok róla egy cikket az Androbitre (meg ide is).. Azért is különleges az Elementary, mert az asztali környezete a Gnome3-on alapszik, ám erősen átdolgozva. Nagyon letisztult a felülete, erősen Mac OS "ízű", ám mindenképp figyelemre méltó! Nekem rögtön a Dreamlinux (R.I.P.) jutott eszembe, és el is morzsoltam egy könnycseppet.. :-D

Elementary OS videó. A fenti videót azért választottam, mert nagyon vicces az akcentusa a srácnak

A viccet félretéve, ki fogom próbálni az Elementary-t is, de azt már nem a cikksorozat keretében. Az is igaz, hogy akár helyet is kaphatna egy új cikksorozatban, lásd: lentebb megemlítem, hogy lesz egy új sorozat...

Végül még hadd említsem meg, hogy ha az Enlightenment cikk után a Unity, majd az Openbox cikk is lemegy, a cikksorozat valószínűleg véget ér, és egy újabba kezdek bele(itt említettem meg, hogy lesz egy újabb cikksorozat). Majd akkor visszatérek az openSUSE napi használatára, de azzal kezdem majd, hogy újratelepítem, mert már annyira agyonbabráltam, hogy nem is csodálom, hogy gondjaim vannak vele.. Második partícióra pedig egy LinuxMint KDE fog kerülni, ez lesz a végleges felállás. Így használhatom a KDE-t mindkét Linux vonalon (.deb, .rpm)... A KDE-től semmiképp nem akarok megválni, az már teljesen biztos!

Pár szó, ami kimaradt a KDE cikkből..

Pár gondolat a KDE-vel, valamint az openSUSE-vel kapcsolatban

Ma reggel úgy döntöttem így meló után fáradtan, hogy körmölök ide pár szót a KDE-vel kapcsolatban. Ezt azért teszem, mert a cikkből az objektív tájékoztatás miatt kihagytam egy csomó saját gondolatot. Még tegnap Makay-val chateltem, és egy kicsit ki is beszéltük a KDE-t. Persze a jó értelemben. Nagyon rég használtam utoljára, így most majdnem úgy álltam hozzá a cikk megírásához, mintha valóban csak három hete ismerném ezt az asztali környezetet. A sztori a következő:

Még anno amikor elkezdtem élénkebben érdeklődni a Linux irányába (nem tudok pontos dátumot, de azt tudom, hogy PC-formatos melléklet lemezeken találkoztam először a Linuxszal), akkor még nem volt ennyi disztribúció. Már akkor is volt sok, csak kis hazánkban annyira sem nem volt ismert a Linux, mint manapság. Így még nekem is csak a magazinok kuriózumszámba menő Linux CD mellékletei maradtak.. Nos, akkoriban volt az UHU Linux 1.0 kiadása (most néztem a distrowatch-on, hogy az 2003-ban volt... öregszem!), Akkor még csak a KDE 3.1.1-volt benne, de én már azzal használtam, illetve kíváncsiságból feltelepítettem a KDE-t. Már akkor is tetszett a környezet, persze akkoriban még azt sem tudtam, hogy mi az, hogy asztali környezet... Aztán teltek-múltak az évek, és valamikor a Kubuntu 6.06 körül tettem ismét egy próbát, illetve kísérletet arra, hogy átálljak teljesen Linuxra. Helyesebben ekkor tettem rá először kísérletet. Nyomban ketté is osztottam a winyót, az első partícióra Ubuntu került Gnome-mal, a másikra meg egy Kubuntu, a swap meg közös volt. Ekkor hol a Gnome-ot, hol a KDE-t használtam. A vége az lett, hogy a KDE-t jobban szerettem. Ha jól emlékszem akkoriban figyeltem fel az Apple termékekre is, illetve a Mac OS X-re magára.. Láttam képernyőfotókon, ahogy  a Linuxot is, és nem hagyott nyugodni a gondolat, hogy milyen lehet..

Aztán nem sokkal később, amikor már boldog Apple iMac tulaj lettem, a Mac OS X mellett nem átallottam felhelyezni a szép fehér masinára egy Ubuntut rEFIt segítségével. Aztán folytatódott a Mac OS X ismerkedés, meg is szerettem magát az operációs rendszert, azonban a termékstratégiájukkal már akkor sem voltam kibékülve, meg a hazai szervizellátással sem igazán. Aztán amikor a MacBook-om meglett, ha jól emlékszem azon kísérleteztem megint a rEFIt-tel, viszont akkor már a Kubuntuval, mégpedig a 4.xx KDE-vel. Akkoriban még elég bugos volt.

Nos a sztori lényege az lett volna, hogy a KDE, csakúgy mint a Linux is, időről időre mindig visszatértek az életembe. Tetszett az a három év a Mac OS X használatával, de sajnos mára már teljesen kiábrándultam az almás cégből. Nagyon sajnálom, hogy az új vezetőség konzumer, és szabadalmi troll márkát csinált ebből a régebben misztikumszámba menő patinás cégből. Tehát most megint KDE. Nem tudom meddig. Nagyon nagy hatással volt rám a két év Crunchbanglinux az Openboxszal is. Hiszen akkoriban tanultam meg nem félni a termináltól, meg vájkálni a fájlrendszer mélyén konfigurációs fájlokat böngészgetve... Lehet, hogy majd kombinálom Openboxszal, de egyelőre még nem. A lényeget majdnem ki is felejtettem, hogy a KDE azért is tetszett mindig, és azért tetszik most is, mert kitart a koncepciója mellett. Ugyan bejöttek a taperolós kijelzők, de a KDE alapértelmezett kialakítása továbbra is a klasszikus alsó panelos, menüs megoldás. Persze a háttérben megbújik az érintőképernyős használat lehetősége, és át lehet szabni sokféleképpen a KDE-t, de ami a fontos: NEM KÉNYSZERÍT RÁ SENKIRE egy merőben új felhasználói hozzáállást, más fajta kezelési módot, mint pl a GnomeShell, vagy a Unity. Ez pedig nagyon nagy előny. Így a KDE továbbra is része lesz a mindennapjaimnak, sőt, elkezdtem már gondolkodni egy Androbit asztaltémán, a már meglévő Plasmoid témához kiegészítésnek. Abban viszont nem vagyok biztos, hogy az openSUSE is marad... Nekem kicsit merev. Vagy csak az a bajom, hogy a KDE mindent GUI-n intézős koncepciója mellé párosul az openSUSE kicsit vállalati felnőtt Linuxos érzése, azaz, hogy sok mindent el lehet intézni grafikus felületen is, de azért nem mindent. Nekem igazából nem lenne gondom vele, csak ez a csomagkezelős dolog még mindig érthetetlen.. Ott van egyszer a Yast2. abban is tudok telepíteni, frissíteni, eltávolítani. De ott van az Apper is... Most úgy vagyok, hogy inkább a Yast2-t használom, meg terminálban ugye a Zyppert. Azért ilyen vegyesek az érzéseim a kaméleonos disztróval kapcsolatban, mert alapból ugyan nincs annyi csomag, mint egy Ubuntuhoz, viszont sok dolog van ami meg jobban megy. Döntésképtelen vagyok. Egyelőre marad, aztán meglátom. Adok még időt ennek a "kapcsolatnak", hogy érjen.. Azaz, hogy én érjek hozzá, mert igazából fél Nyugat-Európa openSUSE-t használ. Mármint a vállalatoknál elég sűrűn bele lehet botlani (persze vállalatoknál nem az openSUSE van, hanem a SLED).. Így, ha megtanulom a nyűgjeit kezelni, a későbbiekben jól jöhet még, ha ismerem az openSUSE-t. Összességében jobban féltem ettől az .rpm dologtól, mint kellett volna.

Nos, ennyi a mai gondolatsor ide a blogba.

KDE - Az asztal, ahol élünk 14. rész

Mai cikkünk tesztalanya az openSUSE elsődleges asztali környezete a KDE. A régóta Linuxot használók számára már ismerős lehet , hiszen már az első kiadásaiban kitűnt a "tömegből", felhasználóbarát felületével, és jól összehangolt alkalmazásaival.  A KDE ugyanis nem csupán egy asztali környezet, hanem, ahogyan azt az angol nyelvű weboldalon fel is tűntetik, egy alkalmazás gyűjtemény, vagy alkalmazás összeállítás (Software Compilation). Ha felkeressük a Wikipedia ide vonatkozó oldalát, magyarul is olvashatunk a KDE projekt történelméről. Maga a fejlesztés kezdete egy elégedetlen diák kitartásának, valamint egy lelkes, nyitott közösség erejének köszönhető.

Idézet a wikipedia.org, KDE oldaláról

A fejlesztést a tübingeni Eberhard Karls Egyetem egyik diákja, Matthias Ettrich indította el 1996-ban. Bizonyos dolgok a Unix asztalban nem tetszettek neki. Zavarta például az, hogy szinte minden fontos alkalmazás más grafikai elemkészletet használt, nem volt egységes a működésük és kinézetük. Tervei közt nemcsak az alkalmazások készítése volt, hanem egy teljes asztali környezet, mely kinézetre, érzetre és munkára egyaránt egységes és következetes. Ugyanakkor céljai közt szerepelt, hogy egyszerűen használható legyen, mivel barátnője nem tudta használni az akkori alkalmazásokat. A Usenet-en megjelent felhívása sokak érdeklődését felkeltette, így megszületett a KDE projekt. Matthias Ettrich a Qt eszközkészletet választotta a KDE projekthez. A programozók hamar elkezdtek KDE/Qt alkalmazásokat írni, így 1997-re már néhány alkalmazás meg is jelent.

A Qt fejlesztőkörnyezetnek hála, a KDE komplett alkalmazásgyűjteménye elérhető az összes népszerű operációs rendszerre. Tehát, ha valaki szeretné akár a Calligra Suite-ot, vagy a Dolphin fájlkezelőt használni, annak nem kell lemondania róla, még akkor sem, ha Windowst, vagy Mac OS X-et használ.

Az első benyomások

Ha egy előzőleg Windowst használó első alkalommal ül KDE elé, rögtön otthonosan mozoghat a környezetben, hiszen a KDE alapértelmezett kialakítása követi a redmondi operációs rendszer megjelenését. Ami azonban erősen megkülönbözteti a KDE-t az olcsónak nem nevezhető vetélytársa kezelőfelületétől, az az, hogy a KDE asztal minden eleme egy Plasma-kisalkalmazás(azaz Plasmoid), tehát a panel is. Ez annyit jelent, hogy a többi Plasmoiddal együtt, a képernyőn bárhol elhelyezhetjük.

A panel, és beállítási lehetőségei

Elrendezés, ergonómia

A munkaasztalunk alapértelmezett beállítása szerint alul találunk egy panelt a szokásos rendszertálca elemekkel a jobb szélen, egy óra, valamint az értesítési terület társaságában. A panel bal oldalán a megszokott "startmenü" -szerű  menü, ami a KDE egyik nagyon hasznos eleme. Az alkalmazásindító menü (Kickoff) tartalmaz egy több csoportba, azaz inkább szekcióra bontott menürendszert:

Kedvencek



Ide felvehetjük kedvenc alkalmazásainkat. A lista méretét kedvünk szerint bővíthetjük, akárcsak a LinuxMint Cinnamon, vagy a Mate asztali környezetében már megismert Mintmenüben. Ahhoz, hogy ezt megtegyük, csupán az alkalmazások menüpontból ki kell választanunk a kedvenceinket, majd egy jobb egérgombra előugró menüből kiválasztani a "hozzáadás a kedvencekhez" -menüpontot.

Alkalmazások



Ebben a szekcióban az installált alkalmazások közt böngészhetünk egy szépen áttekinthető kategorizált menürendszerben. Annyi különlegessége van a menünek, hogy itt nem oldalra kibontva tárulnak elénk az alkategóriák, hanem szinteket lépünk, az egyes szintek közt egy kis "helysáv" segíti a navigálást a menü tetején.

Számítógép



Itt voltaképp a "helyek" menüt találjuk, mely megjeleníti számunkra a fájlkezelőben oldalsávra kihelyezett hivatkozásokat, felcsatolt külső merevlemezeket, memóriakártyákat. Valamint itt tudunk azonnal belépni a Yast2 vezérlőpultba, ahol rendszergazdai jogokkal beavatkozhatunk az openSUSE "lelki világába". Ez ugyebár disztribúcióspecifikus, tehát Kubuntun gondolom a Yast2 helyén a szoftverközpont, vagy a beállítások panel található.

Előzmények



A legutóbb megnyitott dokumentumokat, alkalmazásokat láthatjuk a következő fülre kattintva. Ez egy nagyon hasznos funkciója a Kickoffnak

Kilépés



Egy teljes körű munkamenet kezeléssel kapcsolatos menüt találunk, ahol számítógépünket leállíthatjuk, újraindíthatjuk, hibernálhatjuk, vagy felhasználót válthatunk,  kijelentkezhetünk, esetleg a képernyőt lezárva megvédhetjük aktuális munkánkat az avatatlan kezek elől.

Megjegyzendő részlet még a keresőmező a menü felső szélén, melynek segítségével kereshetünk kulcsszavakkal helyi alkalmazások közt, vagy akár az interneten is. Tehát, ha megszoktuk már a Windows alatt a "startmenüt", akkor a KDE-ben csupán ennek használatával is elérhetünk minden funkciót, amit a KDE, vagy az adott disztribúció lehetővé tesz. További érdekesség, hogy a panel elemeit egyenként is a képernyőre "dobhatjuk", lehetővé téve az alkalmazásváltó, az értesítési terület, az óra, valamint a Kickoff független elhelyezését.

A KDE fejlett menüje a Kickoff

Plasma Desktop

A Plasma Desktop valójában egy másik alkalmazás továbbgondolása. A KDE korábbi verziói is jól megkülönböztethető változásokat hoztak minden nagyobb verziószám váltáskor. Ez így volt a 3.5 verzió esetében is. Akkor vált a KDE szerves részévé, az előtte még független, de KDE-re kihegyezett SuperKaramba minialkalmazás gyűjtemény. A Plasma Desktop a SuperKaramba projekt utánérzése, mely már a KDE projekt fontos alkotóeleme. Ez nem azt jelenti, hogy emellett nem használhatunk régen megszokott SuperKaramba kisalkalmazásokat. Ellenkezőleg, akár a két megoldás egymás mellett is kiválóan működik. Ha a disztribútor által "csomagolt" Plasma összeállításban nem találunk megfelelőt, vagy hiányérzetünk támad, a Plasma kisalkalmazások menedzselésére szolgáló kezelőfelületen is van lehetőségünk további kisalkalmazásokat beszerzésére. Amennyiben még ez sem elegendő, a KDE-look.org, vagy a KDE-apps.org webhelyeken is érdemes körülnézni.

Aktivitások

KDE környezetben nem csupán virtuális asztalaink, de úgynevezett "aktivitásaink" is lehetnek. Azaz egy célfeladatnak megfelelően alakíthatjuk ki a Plasma kezelőfelületet. Az "aktivitások" lényege, hogy használhatunk több elrendezést egyidejűleg. Így jelentősen megnövelhetjük a Plasma Desktop hatékonyságát. Ha billentyűzetről szeretnénk inkább navigálni, használhatjuk a már előre elkészített "keresés és indítás" aktivitási sémát. Az openSUSE által szállított alapértelmezése szerint hét séma van, az "asztali ikonok", a "fényképek", a "keresés és indítás", "asztalrács", "mappanézet", "újság-elrendezés", valamint a "munkaasztalok csoportosítása" aktivitási séma. Persze mi magunk is hozhatunk létre egyedi sémákat, és távolíthatjuk el bármelyik használatban lévőt.

Aktivitások

Beállítási lehetőségek



A KDE is rendelkezik egy afféle vezérlőpulttal. Itt mindent testre szabhatunk, amit csak el lehet képzelni. Az alkalmazások megjelenésétől, az asztali effekteken keresztül, a Plasma témán át, annyi beállítási lehetőségünk van, hogy csak az tart egy teljes napig, mire minden apró kis menüpontot átvizsgálunk. Ez előnye is, és egyben a hátránya is a KDE-nek. Előnye, mert a KDE messzemenően a legjobban konfigurálható asztali környezet, hátránya pedig azért, mert kezdő felhasználókat akár el is ijeszthet ez a fajta bonyolultság. Ha azonban a kezdeti zavarunk után figyelmesen áttanulmányozzuk a KDE képességeit, hamar felismerhetjük, hogy ennél jobban testre szabni, már csak a kézzel varrott öltönyt lehet. Mivel a KDE teljes körű bemutatása egy cikk terjedelmét jóval meghaladná, ezért kiemelnék pár olyan érdekességet, ami kiemeli a KDE-t a többi asztali környezet közül. Avagy, miért is szeretjük a KDE-t?

Kwin

A Kwin a KDE ablakkezelője. Objektív szemmel nézve is, szinte kimeríthetetlenek azok a lehetőségek, megoldások, amelyekkel a Kwin rendelkezik. Az ablakok fülekkel való csoportosításától, az alkalmazásszintű ablakszabályokon keresztül, a munkaterületenkénti automatikus elhelyezésen át rengeteg lehetőségünk van arra, hogy a KDE, valamint a Kwin képességeit kihasználva megkönnyítsük mindennapi munkánkat. Ha figyelmesebben körülnézünk az ablakkezelők képességei közt, arra a végkövetkeztetésre juthatunk, hogy a Kwin az összes ma használatban lévő, fejlesztés alatt álló ablakkezelő hasznos tulajdonságait tudhatja magáénak. Mire gondolok?

Ablakcsoportosítás fülekkel

Ha két alkalmazást használunk egyszerre, és az ablakaik között szeretnénk sűrűn váltogatni, előfordul, hogy egyszerűbb egy kattintás az ablak felső szélén a másik alkalmazásra, mint az Alt-Tab billentyűkombinációval megkeresni, főleg, ha esetleg nyitva van még számos más ablak is. Ahhoz, hogy az ablakokat "összerendezhessük" mindössze az egyik alkalmazás címsorát kell az egér középső gombjával belehúzni, a másik ablak címsorába.

Lapfülek az alkalmazásablakokon

Ablak/alkalmazásszabályok létrehozása

Okos ablakelhelyezés a munkaasztalon

A következő képesség is nagyon hasznos lehet. Ha munkánk során van egy magas, ám keskeny szövegszerkesztő ablak, mellette egy kis fájlkezelőablak, aminek elég egy negyed képernyőnél is kisebb hely, azt is megoldhatjuk, hogy alkalmazásaink mindig egy adott pozícióban, méretben nyíljanak meg.

Okos ablakelhelyezés a virtuális asztalokon

Meghatározhatjuk egy alkalmazásnak, hogy csak az egyik munkaterületünkön (virtuális asztalon) nyíljon meg. Így nagyon gyorsan válthatunk a munkaeszközeink közt a munkaterület váltásával, melyhez le sem kell emelnünk a kezünket a billentyűzetről. Ez a képessége a Kwin-nek számomra azért is különösen érdekes, és igen, ez itt a szubjektív rész, mert Openbox alatt is van erre lehetőségünk, csak annyi a különbség, hogy Openboxon nincs grafikus beállítási lehetősége ennek a (lehet, hogy csak számomra) nagyon hasznos funkciónak. Ez esetben azonban nem kell konfigurációs fájlokban turkálni ahhoz, hogy ezt a képességet testre szabhassuk.

Mozaikos ablakelrendezés, azaz window-tiling

Mozaikos ablakelrendezés

Bár ezt a kifejezést már olvashatta minden rendszeres olvasó, ez az első eset, hogy egy asztali környezet bemutatásakor megemlítem. A KDE Kwin-je ezt is tudja! Képes alkalmazásablakainkat automatikusan oszlopos elrendezésben, vagy spirálisan elhelyezni a kijelzőn, a megnyitás sorrendjében. Egy teljes értékű asztali környezet egy tiling-ablakkezelő tulajdonságaival, igazi nyerő párost alkothat.

Ablakdekorációk, árnyékolás, effektek

A rengeteg opció közt fellelhetünk még számtalan érdekességet, többek között a maximalizált méretű ablakoktól elvehetjük a kompozítálást. Ez azt jelenti, hogy a már eleve szinte az egész képernyőt kitöltő ablakok alá a kompozítor (jelen esetben az XRender, vagy OpenGL közt választhatunk a beállítások között) nem rajzol árnyékot, hiszen felesleges, mert csak szükségtelen erőforrás pazarlás. Ugyanitt megjegyezném, hogy akár az egész ablakdekorációt is letilthatjuk a maximális méretű ablakoknál, így nem lesz az ablaknak kerete, ezzel is majdnem húsz pixelt nyerve a munkára fogható terület számára.



Témázás, optikai tunning

A KDE, akár az összes többi asztali környezet, könnyen átalakítható egyéni esztétikai elvárásainknak megfelelően. Ráadásul mindez úgy lehetséges, hogy legtöbb esetben még egy webböngészőt sem kell nyitnunk ahhoz, hogy egy asztaltémát, ablakdekorációt, vagy akár egy új Plasmoidot installáljunk. A KDE minden egyedire formálható részegységében találunk egy "letöltés" -gombot, mellyel tovább stafírozhatjuk a KDE már eleve elég látványos megjelenését.

Akinek még ez sem lenne elég, annak a szokásos /usr/share/icons, a /usr/share/fonts, valamint a /usr/share/kde4/apps/color-schemes/ -mappákban érdemes mélyebben matatni. Ha pedig szeretnénk egyedi asztaltémát, akkor a /usr/share/kde4/apps/aurorae/themes/ -mappát kell meglátogatni. Amennyiben a "gyári" témamotor (szép magyartalan kifejezéssel élve, mivel nem igazán lehet a theme-engine-t lefordítani) nem nyeri el tetszésünket, úgy találunk a már fentebb is említett KDE-témázással foglalkozó weboldalakon, valamint a deviantart.com-on is nekünk tetszőt. Érdemes itt rákeresni a "bespin", valamint a "BE:::SHELL" -kifejezésekre, ha valaki igazi extrém átalakításra vágyik. Megemlíteném még az Androbit Plasma témát, melyet a beállítási lehetőségek közt is megtalálunk, ahogy azt az egyik képernyőfotó is tanúsíthatja. Nos, mivel már kellőképp  elmerültünk az optikai tunningban, egy kicsit visszakanyarodnék a cikk lényegére, azaz a KDE további érdekes, megemlítendő alkalmazásaira, funkcióira. Folytassuk tehát azokkal az igen hasznos alkalmazásokkal, melyek megkönnyíthetik mindennapi életünket, valamint ha eddig nem ismertük volna ezeket, elképzelhető, hogy egy-egy igazi hiánypótló megoldásra tehetünk szert, már amennyiben a KDE-t választjuk.

Fájlkezelés

Dolphin

A KDE alkalmazás gyűjtemény fontos alkotóeleme a Dolphin fájlkezelő. Első ránézésre (azaz az alapértelmezett beállítások szerint), ez is csak egy újabb fájlkezelő alkalmazás. Viszont, amint egy kicsit elbíbelődünk a beállítási lehetőségeivel, egy terminálablak, valamint egy részletes nézet panel is "elővarázsolható" a Dolphin felületére. A könyvtárunk nézetei közt válthatunk akár kétpaneles nézetre is. Ezzel nagyban megkönnyítve a fájlok mozgatását két mappa között. Ha valakinek még ez sem elég, a Dolphin képes "tabokba" azaz lapfülekbe is rendezni a megnyitott mappáinkat, így egyetlen Dolphin ablakban dolgozhatunk sok mappával egyszerre. Ha ehhez még hozzávesszük a Kwin lapfül képességeit is, akkor sok mappában tudunk dolgozni egyszerre egyetlen alkalmazásablakon belül. Ennek előnye akkor mutatkozik meg, amikor a fájlkezelőben olyan műveletet hajtunk végre, amely root-jogokat kíván, de mellette a "sima"  ablakban is szeretnénk tevékenykedni. A Dolphin, mivel szerves része a KDE-nek, így nagyszerűen együttműködik a többi KDE alkalmazással. Tehát, ha egy fájlt szeretnénk küldeni, tömöríteni, lemezre írni, vagy bluetooth segítségével egy mobileszközre küldeni, erre is van lehetőségünk, hiszen a környezetfüggő menüből elérjük ezeket a funkciókat.

Dolphin, a KDE fájlkezelője

A KDE fájlkezelési képességeinek egyik sarokpontja a Nepomuk fájlindexelő szolgáltatás. Azért említem meg, mert okozhat bosszús pillanatokat. Az én esetemben ugyanis akkora processzorterhelést produkált, hogy hirtelen jobbnak találtam kikapcsolni. Javaslom, hogy ha először telepítünk KDE asztali környezettel disztribúciót, az legyen az első dolgok egyike, hogy "ellássuk a Nepomuk baját". Azaz nézzük át, hogy az alapbeállításokban mi van kijelölve a Nepomuknak keresésre, mert az én több mint háromezer beérkezett levelem akasztotta meg az amúgy nagyon hasznos szolgáltatást. A Nepomuk egyébként egy nagyon fontos része a KDE-nek, hiszen a mappáinkban folyamatosan figyeli a változásokat, ezzel is elősegítve a kereséseink pontos találati hatékonyságát. Ha rendelkezünk egy külső háttértárral, akkor időzített mentéseket is készíttethetünk fontos mappáinkról a Nepomukkal.

A Nepomuk beállításai

Internet

Konqueror

Eredetileg a Konqueror a KDE kis mindenese volt, ugyanis webböngésző, valamint fájlkezelő alkalmazás is "egy személyben". Mára azonban, mivel szinte webböngésző dömping tapasztalható, és a KDE projekten belül is van egy saját konkurens fájlkezelő alkalmazás (Dolphin), a Konqueror szép csendben a feledés homályába merült.. Ennek ellenére még mindig része a KDE Software Compilationnak, de bevallom öszintén, én is jó ha csak párszor használtam. Viszont azt azért érdemes tudni róla, hogy ha mégis használatba vesszük, akkor kellemes csalódásban lehet részünk, ugyanis nagyon gyors. Ezen felül szépen illeszkedik a KDE megjelenésébe, tehát a gördítősáv is a KDE témának megfelelően fog kinézni, ami ugyan mindössze egy esztétikai apróság, ám nem mehetünk el mellette szó nélkül. A Konqueror remekül együttműködik a többi K-betűs alkalmazással, látszik, hogy szinte úgy öntötték egybe az egész szoftverkörítést. Amennyiben úgy döntünk, hogy a mostanság népszerű nyílt forráskódú triumvirátus (Google-Chrome, Firefox, Opera) egyik tagja helyett, a inkább használnánk a KDE saját megoldását, nem nagyon lőhetünk mellé. Az internetes tartalmak korlátlan elérhetőségének érdekében pedig kiegészíthetjük pluginekkel, egyedi szkriptekkel, a Webkit (KHTML) alapú webböngészők ősanyját.

Kopete

A Kopete a KDE csevegőszoftvere, melyet már nagyon régóta ismerhet mindenki, aki a kezdetektől fogva nyomon követi a kék köntösbe bújtatott asztali környezet előéletét. Csatlakozhatunk a segítségével az összes ma népszerű közösségi hálózat csevegőjéhez, különösebb extra beállítgatások, vagy kellemetlenségek nélkül. Ami említést érdemel, az a  videócsevegés lehetősége, amit sajnos MSN felhasználói fiókom híján nem igazán tudtam letesztelni, de akinek van erre lehetősége, az legyen szíves, és írja le hozzászólásban!

Ktorrent

Egyszerű, áttekinthető kezelőfelületű letöltőalkalmazás a Ktorrent. Mindent tud, ami ma elvárható egy torrett alkalmazástól. Manapság nagyon kényes téma a torrentezés, a fájlmegosztás, vannak támogató és ellenző vélemények milliószám az interneten. Az én szerény véleményem az, hogy nem magát a "torrentezést" kellene büntetni, hiszen ez a fizetős fájlmegosztás platformja is lehetne akár. Belemehetnénk a monopolhelyzetű kiadó vállalatok gerinctelen üzleti stratégiájába is, de ez most nem az a cikk.
Mindenesetre örvendetes, hogy a KDE is rendelkezik egy saját torrent kliens megoldással, mely méltó helyettesítője lehet a Windows felhasználóknak szinte alapértelmezett Utorrent-nek.


Multimédia

Kaffeine

Alapértelmezett médialejátszónk videók megtekintéséhez a Kaffeine. Különösebb "ékes" tulajdonságát nem igazán tudnám kiemelni. A feladatát ellátja (már amikor, de ezt majd a szubjektív részben taglalom), egyszerűen használható, letisztult kezelőfelületű kis médialejátszó.

Amarok

Az Amarok azért érdemel meg egy külön bekezdést, mert véleményem szerint (bár az én véleményem nem szentírás), talán minden idők legjobb zenelejátszó szoftvere. Azon kívül, hogy a ma elvárható alapokat nyújtja, rendelkezik rengeteg extra képességgel is, melyek külön is megérdemelnének egy-egy cikket.

Az egyik már nagyon régóta integrált kiegészítője a beépített webböngésző, mely megjeleníti az épp aktuális szám előadójának Wikipedia információit. Ez ugyan szintén erősen szubjektív, de véleményem szerint ez egy nagyon hasznos funkció.  Azért emelem ki ezt a kis kiegészítőt, mert az Amarok már akkor "tudta ezt", amikor a többi zenelejátszó szoftver még a fasorban sem volt a hasonló funkciók terén. Úgy is mondhatnánk, hogy sok fejlesztőnek talán az Amarok képességei adtak ötletet.

Ha tovább megyünk a sorban, találunk még dalszöveg megjelenítőt, mely ráadásul szépen lassan "olvastatja" azaz görgeti a dalszöveget a szemünk előtt. Ez megint csak egy igen hasznos funkció. Ami esetleg idegesítő lehet, az az, hogy a gördítés sebességét nem lehet állítani, de legalább kikapcsolható, így olyan sebességgel olvashatjuk, ahogy nekünk tetszik. Ez egy Karaokee házibulin még jól jöhet...

Internetes áruházak terén sem kell az Amaroknak a szomszédba mennie, hiszen az Amazon Music Store is megtalálható a repertoárban. Fájó pont, hogy ez kis országunkban még nem működik. Van Magnatune, Ampache, valamint Gpodder plugin is, és a Last.FM kiegészítőről sem feledkezhetünk meg, viszont sajnos ezek legtöbbje nem sokmindent ér a "szittya nemzet fiának". Ami viszont pluszpontot jelent, az a magyar rádió gyűjtemény, amit azonnal megtaláltam a letölthető kiegészítők között. Igen, az Amaroknak is, mint szinte az összes KDE alkalmazásnak, van egy kis bővítmény letöltő felülete, ahol elég sok kiegészítő szkript megtalálható a "farkasos lejátszóhoz" .

Amarok

Iroda

Kontact

A Kontact a KDE PIM alkalmazása. Érdekessége, hogy moduláris a felépítése, az egyes modulok, önálló alkalmazásként is megnyithatók.

Kmail

A Kmail része a Kontactnak, azonban önálló alkalmazásként is "futtathatjuk" ahogyan azt az előbb is említettem. A Kmail nagyon szépen együttműködik a többi KDE alkalmazással, no meg persze a mindenkori alapértelmezett webböngészőnkkel. Így nem jelent gondot egy új e-mail kapcsolat felvétele a címjegyzékbe, vagy egy "mailto" linkre kattintva azonnal a Kmail-ben írni a levelünket.

KAddressBook

A KDE címjegyzék kezelő alkalmazása. Kiválóan együttműködik a Kopete, a Kmail, valamint a Konqueror alkalmazásokkal, vagy a Konquerort helyettesítő egyéb webböngészővel. Címlistánkon belül csoportokba szedhetjük ismerőseinket, valamint nagy mennyiségű információval operálhatunk. Az a kritika tehát nem érheti a KAddressBookot, miszerint kevés adatot tárolhatunk vele ismerőseinkről.

Akregator

Az Akregator a KDE hírolvasója. Egyszerűen csak be kell gépelnünk a kívánt weboldal címét, majd az Akregator automatikusan letölti nekünk a hírcsatornát, mindenféle vesződségek nélkül. Ezek után beállíthatjuk, hogy milyen rendszerességgel keressen friss híreket a weboldalon, és hogy mennyi ideig tárolja ezeket. Módunkban áll az is, hogy a számunkra érdekes hírek olvasásához az Akregatorral betöltessük a teljes weboldalt. így voltaképpen van egy második webböngészőnk is.

Akregator, a KDE hírolvasója

KOrganizer

Naptár alkalmazás. Mindent tud, amire csak egy ilyen jellegű szoftver képes lehet. Tervezett időpontjainkra különféle figyelmeztető eseményeket állíthatunk be. Figyelmeztetőnk lehet egy szöveg a képernyőn, de akár egy lejátszott dallam is, mely akár az egyik kedvenc számunk is lehet a zenegyűjteményünkből.

Az irodai csomag részeként megemlítendő a komplett Calligra Suite is, ami a KDE Software Compilation megoldása a Microsoft Office kiváltására. Mivel nem vagyok egy nagy Office szakértő, személy szerint annyi tapasztalatom van az irodai csomaggal kapcsolatban, hogy az én szerény alapvető igényeimet kielégíti.

KDE Wallet-Manager

A fent említett alkalmazás felelős a jelszavainkért. A Kwallet, egy virtuális kulcstartókezelő. Egy közös jelszó segítségével titkosítja az összes jelszavunkat, amit napi munkánk során használunk. Persze arra is van módunk, hogy mellőzzük a kulcstartókezelőt, viszont így egy helyen megtekinthetjük a vezeték nélküli hálózatunk jelkulcsától kezdve, az e-mail címünk jelszaván át, a Facebook jelszavunkig mindent.

KDE ízlelgetés...

Kedves olvasóim!

Nem tűntem el, csak KDE-t ízlelgetek...

Mivel nem szeretnék téves információkat szolgáltatni, ezért egy rész kimarad az "Az asztal, ahol élünk"-sorozatból. Nekem is új ez a terület amire tévedtem, hiszen eddig jobbára GTK+-alapú asztali környezeteket használtam.. Tehát türelem cikket terem!

A megértésüket/megértéseteket előre is köszönöm!

shot: