Mint az virtuális ismerőseim körében ismeretes, Openbox fan vagyok nagyon régóta. Mégsem ezt ajánlanám olyanoknak, akiknek nincs türelme/ideje/ötlete személyre szabni, vagy nagyon kezdők a témában. Haladóbb érdeklődőknek viszont egy igazi svájci bicska lehet, ha személyre szabták. A Linuxra elérhető asztali környezeteket nem különösebben imádom, bár néha egyik-másik megörvendezteti az embert valami új képességgel, amit a többi nem tud, jelenleg azt lehet mondani, hogy a konzervatív kialakítású DE(Desktop Environment)-ken kívül (MATE, Xfce Cinnamon) a többi folyamatosan kísérleti stádiumban van. Ami azért szomorú, mert a nagy disztrók zöme, pont azt a két nagy öregnek számító asztali környezetet csomagolja a szoftvercsomagba, amelyeknek csak az LTS verzióiban bízhatunk valamelyest. Ez a két nagy öreg DE a Gnome, valamint a KDE. Ráadásul, a mérleg nyelve érezhetően a Gnome felé billen, ha azt nézegetem, hogy melyik az a DE, amit alapból a nagy Enterprise disztrók támogatnak a legjobban. Több köröm is volt már a Gnome-mal, én mint egyszerű felhasználó voltam elégedett is vele, de aztán általában az lett a vége, hogy:
vagy jött egy rendszerfrissítés, ami után már a login sem ment, mert a login után Gnome crash fogadott
vagy frankó volt minden, de egyszer csak egy plugin miatt már bizonyos UI elemek nem voltak a helyükön frissítés után
eleve idegesítő, hogy sok a Gnome crash a többi WM-hez, DE-hez képest
Sokakban felmerül a kérdés, amikor Linuxra váltanak, hogy melyik disztrót, milyen WM-et, DE-t válasszanak. Az ember legszívesebben azt mondaná, hogy amelyik jön a disztróval, amit kinéztél magadnak. De én mégsem ajánlanám az Ubuntuban, Fedorában, Debianban jelenleg alapértelmezett Gnome-ot. Megpróbálom összeszedni, hogy miért: - Bár a Gnome billentyűzetről vezérelhető
elképzelése még jó is lenne, engem zavar, hogy akkor miért olyan nagyok
a UI elemek alapból, mintha csak a tácccsos vonalat erőltetnék? Minden
célközönségnek nem lehet egyszerre megfelelni.. Desktop használatra nem
értem miért a böszme gombok? Hogy kicsit ismét tömjénezzem az Elementary
OS-t, abban a Pantheon is GTK3 alapú, használ egyes Gnome
libraryket(legalábbis eleinte igen, most nem vagyok benne biztos, mióta
independent DE lett a Pantheon, lehet, hogy saját libjei vannak, de a
GTK3 miatt biztos van közös.), de a Pantheon UI elemei már kezdettől
fogva ALAPBÓL kompaktabbak voltak, az animációk finomabbak, rövidebbek,
érezhetően kevesebb grafikus erőforrást igényel a felület. Egy Dell
Studio 1537-en a topiknyitó () konfigjához hasonló vason szépen futott anno
már az Elementary OS Luna is. - Ha már UI
revolution, - visszatérve kicsit az előző ponthoz - ne azért kelljen már
asztaltémát keresgetnem telepítés után azonnal, hogy a UI elemek
kellemes méretre zsugorodjanak, mert az Adwaita egy böszme undorító fos. - Ne azért kelljen azonnal telepítés után elmennem az
extensions.gnome.org-ra, hogy legyen system tray a felső panelen, ahova
mindenki mióta világ a világ reflexből azt keresi a hangerőszabályzó
ikonja mellett.. - Számomra ezért kellemesebb egy Xfce, mert egyszerűen nincs útban. Alapértelmezetten az is elég öregesen néz ki finoman szólva, de a UI elemek nem keltik azt a böszme órmótlan érintőképernyős benyomást, mint Gnome alatt. Hogy egyszerűen hatalmas kihasználatlan területek vannak az alkalmazások ablakaiban, melyek közepén egyetlen gomb, vagy vezérlőelem trónol.
Szóval, miután a topicons, a dash-to dock extensiont, valamint a Numix, vagy a Vertex témát letölti az ember, már egész használható a Gnome, már csak a frissítések után kell "aggódni", hogy remélhetőleg az újabb verziót is kellemesen összehangolták a vele aktuális Xorggal, meg legalább az Intel grafikus driverrel, vagy legalább összevárják kiadás előtt ezek kellemes együttállását, bármelyik disztróról is beszélünk...
Tehát végszó első Linuxosoknak:
NE Gnome-mal válasszatok első Linuxos élményt, inkább közelítsetek a konzervatív Windows szerű élmény oldalról: Linux Mint Cinnamon, MATE, Ubuntu MATE, Fedora Xfce, MATE, Debian MATE, Xfce, Manjaro default Xfce van választék hála az égnek. Ha valami csicsásabb modernebb dolog kell, akkor meg inkább a Plasma Desktop. Disztrók, amelyekben a legjobb Plasma Desktop élményem volt: openSUSE, Manjaro, Fedora, KDENeon, Debian (ebben viszonylag régi LTS verzió van, mármint a stable ágban, akinek kellenek a dzsírújj fícsörök, azoknak inkább testing ág, vagy más rolling, semi-rolling disztró)
Ha pedig mindenképp Gnome szerű, de stabil élményre vágytok, akkor Elementary OS, Pantheon Desktop. Komolyan. Szégyen, hogy a Gnome fejlesztői ezt nem értik, nem látják. A Pantheon a legjobban sikerült Gnome variáns!
Hosszúra nyúlt nyári szünet után, folytatom cikksorozatomat, melyben a Unix/Linux rendszerek leginkább közkedvelt asztali környezeteit mutatom be. A sorozat ezen része, afféle visszapillantóként szolgál. A cikksorozat kezdete óta nagyon sok érdekesség történt az asztali környezetek háza táján, ezért megpróbálom összefoglalni a leginkább figyelemre méltó változásokat.
Kezdeném rögtön az egykor sokkal nagyobb népszerűségnek örvendő GTK alapú asztali környezettel. Annak idején elég nagy port kavart a radikális változás, melyet a Gnome 3 hozott magával. Mivel az addigi megszokott felület után, egy merőben más felhasználói viselkedést megkövetelő felépítéssel "riogatta" a békés Gnome rajongókat. Mostanában ismét nekilódultak a Gnome háza táján, a 3.10 -es verziószámú kiadás ápp a napokban jelent meg. A Gnome fejlesztői is rájöttek végre, ha az asztali környezet beépített alkalmazásait könnyen megtanulható nevekkel illetik, talán megkönnyíthetik a kezdő Gnome felhasználók életét. Ennek megfelelően, a jövőben alapértelmezetté kívánják tenni a zenelejátszót, a képkezelőt, valamint a fájlkezelőt is. Azt ugyan nem tudom, hogy ezek a parancssorban is hívhatóak lesznek -e Files, Music, valamint Photos neveken, de remélhetőleg igen. A másik (számomra régóta áhított.. - a szerk.) grandiózus változás az alkalmazásablakok felületét érte. Végre egybemosták az eszköztárat a fejlécsávokkal. Ezt az egyáltalán nem elhanyagolható felületi módosítást, már rég megléphették volna, hiszen maga a Gnome Shell, mint koncepció, a minél nagyobb teljes képernyős alkalmazásfelületekre koncentrál. Így azt is mondhatjuk, hogy a Gnome Shell, mint alapötlet mostanra forrja ki magát. Stabilitásával mostanság ismét akadhatnak gondok, de ha türelmesen várunk egy-két hónapot, a Gnome 3.10 is alkalmas lesz a napi használatra.
Íme egy kis videó a Gnome 3.10 képességeiről, újdonságairól.
Honnan szerezhetem be a Gnome-ot?
A Gnome asztali környezetet számos disztribúció szállítja, mint alapértelmezett megoldást. A legnépszerűbb, a Fedora, de aki Ubuntu vonalon szeretne Gnome-ot, annak sem kell elkeserednie, hiszen egy ideje már létezik az Ubuntu Gnome Edition. Emellett az Androbiten igen népszerű openSUSE is rendelkezik Gnome változattal. Természetesen ezen disztribúciók egyike sem a legfrissebb kiadást tartalmazza, akik szeretnék a legfrissebb verziót, azok a Fedora 20 béta verziójában elérhetik, vagy a Gnome weboldaláról Live CD formában kipróbálhatják.
Cinnamon
A Linuxmint csapat saját kezdeményezése inkább csak a stabilitásra törekedett az utóbbi időkben, ezért elmondhatjuk, hogy a Cinnamon egyre jobban megérdemli a stabil, kényelmes asztali környezeteknek járó "plecsnit". Ugyan ez nem hangzik valami izgalmasan, de egyáltalán nem elhanyagolható. Akik szeretnének egy még békebeli Windows XP, vagy inkább Windows 7 sémára működő asztali környezetet, vagy épp ezek valamelyikéről váltottak Linuxra, azoknak szinte zökkenőmentes lehet a megszokása. Ezért joggal népszerű, ami meg is látszik a statisztikai adatokon. A Linux Mint a distrowatch.com -on folyton az első öt legnépszerűbb disztrók egyike.
A Cinnamon weboldalán a legutóbbi kiadáshasznos fejlesztéseiről olvashatunk, melyek a következők:
- sikeresen integrálták a Desklets minialkalmazásokat az asztali környezetbe, melyeket ezen túl akár a képernyőzár közben is kint hagyhatunk, a számítógépünket "piszkáló" bámészkodóknak.
- a Cinnamon Settings ezentúl egy egységes beállítófelület, mely tartalmazza a rendszer beállításait is, így nem kell többé a Gnome Settings Managert használni
- spices management: A Cinnamon kiegészítőinek telepítéséhez, nem kell többé a weben szörföznünk, hiszen adott egy asztali alkalmazás az Applets személyében, további előny, hogy a Deskleteket is elérhetjük innen.
A MATE fejlesztői sem tétlenkednek. A legutóbbi stabil kiadásban egy halom fejlesztés történt a motorháztető alatt. ezek többsége a stabilitást, valamint az egykori Gnome gyökerektől való teljes elszakadást szolgálta. Így már elmondható, hogy a MATE, egy teljesen önálló, stabil megoldás. Bár egyesek szerint a Gnome csökkentett módja is tudja ugyanazt, mint a MATE, mégsem annyira bővíthető. A MATE felhasználók zöme Linux Mintet használ, ami nem meglepő, hiszen a legnépszerűbb disztribúciók közül egyedül a Mintnek van hivatalos MATE változata. A második sorban ott van azonban a Sabayon, valamint a Salix OS, ezeken kívül a Fedora is letölthető a MATE környezettel.
Xfce
A mindig sokadik megoldásként szereplő, és méltatlanul háttérbe szorult Xfce is finomodott. A 4.10 -es kiadás sok változást hozott.
Kedvcsinálónak idéznék az Xfce 4.10 kiadásbejelentéséből:
A 4.10-es ciklusban főképp az asztal tökéletesítésére és a felhasználói élmény javítására összpontosítottunk többféle módon. Címszavakban:
- Teljesen újraírt alkalmazáskereső, mely egyesíti a régi xcfe4-appfinder és az xfrun4 funkcióit.
- A panel immár egy új, függőleges megjelenítési móddal is rendelkezik – ez az oldalsáv. Mi több, a panelbővítmények már több sorba is rendezhetők, mely kifejezetten hasznos az oldalsáv módban.
- Új MIME-típus szerkesztő, mely lehetővé teszi a különböző fájltípusokhoz rendelt alkalmazások könnyű kiválasztását. Az egér és érintőtábla beállítások, illetve a beállításszerkesztő funkcionális szempontból kibővült. Előbbi már sokkal inkább támogatja a tableteket.
- Az asztalon lehetővé vált az alkalmazások indítása és fájlok megnyitása egy egérkattintással. Ezen túlmenően a 4.10-es asztal képes bélyegképek megjelenítésére az asztalon és a háttérképlista automatikus végigjárására is.
- Az ablakkezelő beállítható, hogy csempézve helyezze el az ablakokat, ha azokat a képernyő széléhez húzza. A tabulátor ablak (Alt+Tab) támogatja a rugalmasabb témákat és a kurzor billentyűkkel történő navigálást.
Az Xfce-t továbbra is említhetjük titkos aduászként, hiszen egy meglehetősen fürge, kis erőforrásigényű munkakörnyezetet teremthetünk az Xfce segítségével. Az, hogy az Xfce képes elindítani mind a KDE, mind pedig a Gnome alapszolgáltatásait rendszerindításkor, szintén egy nagyon fontos pluszpont azok számára, akik vegyes környezetben dolgoznak. Ahogyan a többi asztali környezetet is, az Xfce-t is szállítja több Linux terjesztés. Az Xfce-t a Xubuntu legfrissebb stabil kiadásában, továbbá a Zenwalkban, valamint a Fedora Xfce-Spinben érhetjük el alapértelmezett környezetként. De az Xfce csomagok megtalálhatók minden disztribúció szoftvertárolóiban.
Enlightenment
Mialatt elszaladt a nyár, az Enlightenment is egyre jobb benyomást kelthet az egzotikumokat kedvelőknek, hiszen a 1.7 verzió óta sokkal stabilabb, már-már kezdők számára is nyugodtan használható. Anno épp a 1.7 bejelentés környékén írtam róla a cikket, és bár akkor elég erősen lehúztam, azóta úgy tűnik a fejlesztők sem aludtak, és tökéletesítettek ezt-azt az Enlightenmenten. Ugyan itt sem történt semmi grandiózus változás, de öröm látni, ha egy ennyire "misztikus" asztali környezet is megpróbál beállni a sorba. A már fent is belinkelt, rendszeresen látogatott "kedvencem", épp a nyári szünet közepén tett fel, egy amolyan bemutatóvideót, az Enlightenment képességeit méltatva.
Talán nem árulok el túl nagy titkot, ha elmondom, hogy az asztali környezetek közt, a Pantheon Desktop mellett, a KDE az én egyik személyes favoritom. Ennek ellenére, mégsem használom, mert számomra túlságosan addiktív. Túlzottan testre szabható, és a hozzám hasonló beállítottságú embereknek nagyon sok idejét képes elrabolni. Ez ugyan nem biztos, hogy hátrány, hiszen voltaképp hasznos időtöltésnek is lehet nevezni a KDE faragást. Minden esetre ez semmit nem von le a KDE előnyeiből, melyek egyre csak szaporodtak az utóbbi időben.
Visszatért a felső menü, igaz egy kicsit másképp, mint OS X-ben, hiszen a menüsor alapértelmezetten nem a felső panelon/tálcán kapott helyet, hanem egy amolyan "popup" panelként. Ezt ugyan erősen szokni kell, de hasznos tud lenni, ha az ember egy teljes képernyős szövegszerkesztőben küzd azzal, hogy nem lát át elég sort egyszerre, hála a GUI fejlesztők gombmániájának. Mivel a KDE-ben az ablakdekorációkat is beleértve, szinte minden "lepucolható" egy alkalmazásablakról, így a legnagyobb áttekinthető hasznos felületet jelenleg a KDE kínálja. A KDE-t továbbra is ajánlom minden olyan felhasználónak, aki kordában tudja tartani a "kütyübizgentyűzés" mániáját, és képes arra, hogy egyszer jól beállítva használja. A többiek pedig, menthetetlenül a rabjává fognak válni, és ilyen, meg ehhez hasonló futurisztikus megoldásokat hoznak ki a KDE-ből:
RazorQt, LXDE
Miért hoztam őket egy alcím alá? Nos, ez igen érdekes. Tájékozottabbak talán már tudják, hogy az LXDE fejlesztőinek elindult egy amolyan side-projektje. Az LXDE-t elkezdték Qt-re írni. Bár jelenleg mindkét pehelysúlyú asztali környezet önállóan is elérhető, a nem olyan távoli jövőben, talán egyesül a két fejlesztés. Ez egyébként is egy igen érdekes tendencia, hiszen a Unity után az LXDE a második olyan kezelőfelület, mely az egykori GTK alapok helyett, a Qt-t alkalmazza.
Pantheon Desktop
Miért hagytam a végére? Nos egyszerű a magyarázat: Mivel a Pantheon Desktop egy speciális megoldás. Leginkább két dolognak köszönheti kitüntetett figyelmemet:
első:
Bár a Pantheon is egy Gnome3 átiratnak indult, mégis megpróbálták úgy "összehozni", hogy a felhasználó ne szembesüljön az ilyenkor szokásos "ezt, és ezt, Pantheon alatt hogy hívják" -problémával. Magyarra fordítva: Ha valaki Pantheont használ, nem kell kimondhatatlan alkalmazásneveket tanulni, az egyszerű, és logikus névválasztásoknak köszönhetően. Éppen ezért bármikor ajánlom kezdőknek is.
második
Kizárólag az Elementary OS szállítja alapértelmezett megoldásként (minden tudomásom szerint. - a szerk.). Egyszerűségében nagyszerű, mert nincsenek áttekinthetetlen beállítások, letisztult, egységes, és ráadásul keveset is fogyaszt. (na jó, ez nem két dolog volt, de elfogult vagyok. - a szerk.)
Végszó
Gondolom, mindenki észrevette, hogy most hiányoznak a képek, meg a megszokott videók. Ennek oka igen egyszerű: nem volt rá időm/kedvem/helyem. Ugyanis épp költözésben vagyok. Egyrészt nemrég rendezkedtem be a munkásszállásomon, másrészt a gépen is költözök. Mármint le szeretném cserélni a jelenlegi Ubuntu 13.04/ElementaryOS kombómat. Visszatérek Crunchbangre. Döntésemnek egy igen egyszerű oka, hogy továbbra is elkötelezett Openbox rajongó vagyok, s bár nagyon meggyőzött a Pantheon Desktop, valamint a KDE is, egyelőre egy asztali környezet sem tudja verni az Openboxot funkcionalitásban. Kívülálló számára ez paradoxonnak hathat, azonban ebben semmi ellentmondás nincs. A Crunchbang igen stabil, nekem megfelelnek a stabil Debian csomagok, emellett, az Openboxot rendkívüli módon testre szabhatom, ráadásul nem eszik annyi memóriát sem, mint egy komplett asztali környezet.
Képek, videók, hamarosan. A Legközelebbi cikkben (Unity), már lesznek színes-szagos zsíros videók!
Valamit erre is ki kellene találnom.. Lehet, hogy én is indítok egy screencast csatornát a juhtyúbon? Ki tudja.. Mondjuk ahhoz kellene egy erősebb vas, így egyelőre maradnak a néma screencastok.
Ez a cikk elvileg holnapra megjelenik az Androbiten is (persze kicsit populárisabbra átfogalmazva), attól függően, mennyire leszek hajnalban fáradt. Utólag is bocsánat az egy hét késésért!
Tényként kezelhetjük azt a tendenciát, mely az utóbbi években megfigyelhető. A Gnome felhasználótábora felaprózódni látszik. A Gnome asztali környezet az utóbbi két-három évben mélyreható változásokon ment keresztül. Pár éve még az összes "komolyabb" disztribúció Gnome-mal szállította a saját szoftver összeállítását. A Fedora, az Ubuntu, a Debian, valamint a LinuxMint is a Gnome fő terjesztője volt. Valaha talán a Gnome volt a legnépszerűbb asztali környezet. A radikális változtatások azonban sok rajongót fordítottak más irányokba. Azt hihetnénk, hogy ilyen esetekben mindenki egy már létező alternatíva felé mozdul. Pedig ez nem mindig van így. Fejlesztői vénával rendelkező felhasználók sok esetben hoznak létre egyedi megoldásokat, már meglévő alapokra építkezve. A Gnome sem kerülhette el, a változtatni tudó emberek beavatkozásait. Az egyedi megoldások sok esetben talán még ésszerűbbek, használhatóbbak, mint az eredeti koncepció. Jelenleg nincs egyértelmű győztese a Gnome változatok versengésének, hiszen a nagy disztribúciók közt is elég vegyes a kínálat. Nem biztos, hogy az eredeti Gnome lesz a jövőben a legnépszerűbb asztali környezet GTK vonalon.
Cikkünk célja, hogy bemutassa a különböző Gnome 2 - Gnome 3 változatok egyedi megoldásait, illetve azokat a különbségeket, melyek a legjobban elkülönítik e változatokat.
GTK+ a Gnome egyik alappillére
A GTK egy widgetkészlet, melyre az alkalmazások épülnek a Gnome asztali környezetben. A GTK eredetileg a GIMP grafikai program alapjaként mutatkozott be még a 90-es évek közepén. A GTK ugyanolyan kedvelt fejlesztőkészlet, mint a Qt a Linuxra/Unixra fejlesztők körében, ezért a legtöbb Linuxra elérhető alkalmazás a GTK widgetkészletet alkalmazza. De mivel az idő, és ezzel a fejlődés nem áll meg, így a GTK-nak is fejlődnie, haladnia kellett a felhasználói igényeknek megfelelően. Így 2011-ben a GTK a 2.24 verzióról a 3.0 verzióra váltáskor, alaposan megújult, megváltozott.
A Gnome alapjai, alapértelmezett alkalmazásai
A Gnome kezdettől fogva egy olyan környezetet hivatott biztosítani a felhasználók számára, mely gondoskodott a telepítés utáni azonnali használhatóságról. A disztribútoroknak ezért már csak a saját egyedi megoldásaikkal kellett foglalkozniuk, hiszen adott volt egy felhasználóbarát alap, az egyedi megoldások implementálásához. A Gnome jelenleg az alábbi hétköznapi feladatokra kínál megoldást, a teljesség igénye nélkül (A felsorolásban a rendszer szintű beállítások, kulcstartókezelő, lemezkezelés, hálózati eszközök nem szerepelnek, hiszen ezek szinte változatlan formában szolgálnak alapul a többi Gnome változatban is) :
A Gnome különböző változataiban ezek a szoftverek szintén jelen vannak, ám sokszor teljesen eltérő névvel, megjelenéssel, vagy egyedi megoldásokkal bírnak. Erre azért van szükség, mivel a disztribúciók csomagkezelőjében sokszor ütköző csomagfüggőségek alakulhatnának ki a különféle verziók használatakor.
Gnome 2.3.2, valamint a Gnome 2.xx verziójának alternatívái
Az utolsó "klasszikus" Gnome kiadás volt. Ebben a kiadásban még a GTK2 widgetkészletet alkalmazták a felület kialakításához. Ennek megfelelően mélyreható változások nem is nagyon kaptak szerepet. Aki a régi Gnome-ot használta, nem érzi idegennek a környezetet. Hagyományos kétpaneles megoldása sokaknak ismerős lehet az Ubuntu 10.10 előtti változataiból. Sajnálatos, hogy ezen verzió volt az utolsó Gnome, melyet az Ubuntu hivatalosan is támogatott. A 11.04 megjelenésével ugyanis az Ubuntu a saját megoldását, a Unity-t szállította, mely a kezdeti idegenkedő, szkeptikus reakciók ellenére, azóta viszonylag nagy népszerűségnek örvend.
A Gnome 2.xx verzióit még mindig megtalálhatjuk egyes konzervatívabb Linux disztribúció repertoárjában. tehát, aki az eredeti Gnome "érzésre vágyik", annak nincs is más dolga, mint felkeresni a CentOS honlapját, és letölteni az aktuális kiadást.
Mate Desktop Environment
A Linuxmint fejlesztőcsapatának megoldása a Gnome 2.xx verziójának "megmentésére", azaz a Gnome 2.xx továbbgondolása. Mivel a Gnome fejlesztői egy teljesen más irányba indultak el a Gnome3 fejlesztésével, így a Gnome2 megszűnt létezni. Egyes konzervatív disztribúciók még szállítják a megoldást, de ezek inkább a nagyvállalati megoldásokra helyezik a hangsúlyt. A jelenleg elérhető népszerű "nagy" disztribúciókban, már valamelyik újabb Gnome verzió, vagy fork* található meg. Viszont éppen ezért hatalmas igény mutatkozott a klasszikus Gnome megoldás kiváltására, vagy forkolására, ezért Clement Le Febvre és lelkes csapata úgy gondolta, hogy visszaadja a régi Gnome-ot a "népnek".
Miben tér el a Mate a régi Gnometól?
A felület megjelenése az utolsó panelig, csúszkáig, vezérlőelemig szakasztott ugyanolyan. Azonban nem alkalmazhatták az eredeti alkalmazás megnevezéseket, hiszen, ahogy azt már fentebb is említettem, ezek a csomagkezelőben ütközésekhez vezettek volna. Kitaláltak tehát pár frappáns nevet az asztali környezet alkalmazásainak.
A Mate (ejtsd: Maté) alapértelmezett alkalmazásai, melyek a Gnome változatokból kerültek továbbfejlesztésre, átalakításra:
- Caja – fájlkezelő (eredetileg Nautilus)
- Pluma – szövegszerkesztő (eredetileg Gedit)
- Eye of MATE – képnézegető/képmegjelenítő (eredetileg Eye of GNOME)
Gnome 3.0 (GnomeShell), majd azt követő kiadások, valamint azok alternatívái
A Gnome 3 a megjelenésekor elég heves reakciókat váltott ki az addigi lelkes felhasználótáborból. Akárcsak a Unity, a Gnome 3 is egy az addigitól teljesen más felhasználói hozzáállást követelt. Bár a beépített alkalmazások nevei, funkciói megmaradtak, a felhasználói felület gyökeresen megváltozott. Eltűnt a két paneles megoldás, helyette egy leginkább modern mobiltelefon operációs rendszerekéhez hasonlító megoldást hoztak létre a fejlesztők.
Olvasóinknak az alábbi cikke(ke)t ajánlom figyelmébe az adott témakörben:
A Mate Desktop Environmenthez hasonlóan a Cinnamon is a Linuxmint csapatához köthető. A Cinnamon azonban a Gnome3-ra épül. Ennek megfelelően a GTK3 widgetkészletet használja Az ablakkezelő, valamint az asztali környezet alapvető alkalmazásai ugyanazok. Viszont épp ezért, szintén át kellett őket nevezni. A Cinnamon ezenkívül a megjelenésében is különbözik a Gnome3-tól. Szokták mondani, hogy a Cinnamon egy kifordított Gnome. Ez szinte valóban így is van. A lényegi különbség abban leledzik, hogy a Cinnamonnak valamivel jobban alakítható a felülete.
Gnome 3.xx esetében nem lehet módosítani a panel elhelyezkedését. A Cinnamon viszont megadja számunkra a panel oldalsó, vagy felső elhelyezését is. Nemrég a Cinnamon volt az egyetlen lehetőség arra, hogy valamennyire visszaadja a Gnome 2 megoldásait GTK3 alapokon.
Azok, akik szeretnének egy hagyományos elrendezésű, ám modern GTK3 alapú asztali környezetet, bátran merem ajánlani a Cinnamont.
A Pantheon Desktop, az Elementary OS egyedi Gnome-ja. Nagyban hasonlít az eredetihez, ám sokkal letisztultabb megoldás, a grafikai elemek sokkal precízebben megrajzoltak, az effektek minimalisták, ám mégis látványosak. Az Elementary fejlesztőinek sikerült egy sokkal filigránabb megoldást készíteni, mint az "igazi" Gnome. Mivel az alapértelmezett alkalmazások is átdolgozásra kerültek, így a Pantheon alkalmazásait is muszáj volt átnevezni. Az Elementary OS, ezen belül a Pantheon Desktop is a Gnome alapkörnyezettől eltérő nevű megoldásokat kínál:
- Switchboard
- Pantheon Files
- Pantheon Terminal
- Scratch
- Maya
- Noise
- Geary Mail
- Midori (webböngésző)
A Pantheon Desktop érdekességeiről bővebben, nemrég számoltunk be oldalunk hasábjain:
Hosszú ideje váratott már magára a Gnome 2 átültetése a GTK3 widgetkészletre. A közelmúltban a Debian fejlesztői szoros együttműködésben a SolusOS fejlesztőivel forkolták a Gnome Fallback Mode-ot. Azaz a Gnome csökkentett módját. A radikális fejlesztéseknek hála, szinte a Gnome 2 összes tulajdonságát sikerült átmenteni a környezetbe. Hamarosan külön cikket szentelünk ennek a változatnak. Mivel a Consort jelenleg mindössze egyetlen Linux disztribúció repertoárjában szerepel (SolusOS), így az "Elementary OS - Gnome újratöltve?" - cikkünkhöz hasonló írásban ismertetjük majd.
A Gnome asztali környezetnek, valamint azok változatainak létezik "csökkentett módja" is, akárcsak a régi Windows XP-ken, ilyen esetekben egy kevesebb erőforrást igénylő grafikus felületre jelentkezhet be a felhasználó.
Ezekről a megoldásokról az alábbi cikkben olvashat minden kíváncsi Androbit olvasó:
"Az asztal, ahol élünk" - sorozat következő részében a Unity kerül górcső alá, hiszen a Canonical nemrég jelentette be az Ubuntu legfrissebb kiadását, melyben már a Unity-t is kicsit átdolgozták.
*fork - jelentése:A köznyelvben a fork (angol) villát (evőeszközt), elágazást, kettéágazást jelent, emellett használatos az informatika nyelvezetében is. Fejlesztési ágat jelent.
