2012. szept. 26.

Mate - Az asztal, ahol élünk 9. rész


Kedves, hűséges olvasók! Ezen a héten a Mate(Gnome 2.xx fork) asztali környezettel ismerkedünk.

Előszó

Aki nem ismerős a Linux felületeinek világában, az elsőre azt gondolhatná, minek egy olyan felület, mint a "régi" Gnome? Nos, a LinuxMint lelkes fejlesztőcsapata úgy gondolta, hogy nekik nem tetszik a Gnome új ruhája, ezért továbbfejlesztik a régit, de más néven. A más név nem csak az asztali környezet nevét jelenti, hanem a legtöbb egykoron Gnome 2.xx környezetbe integrált alkalmazásét is.

A teljesség igénye nélkül
- Nautilus -> Caja
- Gedit -> Pluma
- Eye Of Gnome ->Eye Of Mate
- Gnome Terminal -> Mate Terminal








De még a GDM neve is megváltozott MDM-re. Ezektől a változásoktól eltekintve, a környezet a "régi ismerős" benyomását kelti.
Mivel a Mate voltaképp a LinuxMint csapat fejlesztése, így nem meglepő, hogy a LinuxMint telepítésével érhető el legkönnyebben egy átlagos felhasználó számára. Ugyan más disztribúciók alatt is elérhető, de így a legegyszerűbb. Ez azt is jelenti, hogy a Mate asztali környezet próbálgatásakor nem lehet nem részrehajlónak lenni, hiszen a környezetbe eleve beépült egy sornyi "mentolos" fejlesztés:

Szintén a teljesség igénye nélkül

- Mintmenu
- Mintupdate
- Mintupload

Hogy ez mennyiben befolyásolja a Mate összehasonlítását a többi asztali környezettel? A Mintmenu az egyik olyan dolog, amiért mindig is szerettem a "mentolos disztribúciót". Ha akarjuk, akkor a tálcán a jól megszokott módon kikapcsolhatjuk a Mintmenu-t, és helyette a régi "Főmenü"-t használhatjuk(a következő oldalon az első videóban bemutatom). Ez nem annyira összetett, mint a Mintmenu, de használható.  De most én meghagynám a Mintmenu-t. A sok új név a környezetben egyáltalán nem tűnik fel, mert a menüben, valamint a fájlok társításánál a Caja is fájlkezelő, az Engrampa, pedig simán archívumkezelő. Viszont aki egy kicsit avatottabb, és nem néz nagyon körül, mondjuk ha segíteni akar egy Mint felhasználónak, az csalódhat, ha beírja a terminálba, hogy "gksu nautilus"...

Funkciók, Beállítások

Aki régebb óta ismerkedik a Linuxszal, annak már nagyon is ismerős lehet a környezet. A Mate sokban hasonlít a Windows régebbi kiadásainak asztali környezetéhez. Így aki először "találja" magát Linuxon, az sem fog megijedni túlzottan. Az asztalon a Sajátgép, Saját Mappa ikonok.
A tálcán szépen sorban a menü, a megnyitott ablakok, a systray, majd az indikátorok, végül az óra.

Az asztal














A menüt felnyitva (Mintmenu) megtaláljuk egy átlagos felhasználó által használt leggyakoribb funkciókat. A menüben van egy keresőmező is, amivel az alkalmazásaink, fájljaink közt keresgélhetünk. A menü maga külön említést érdemel, hiszen a Mint csapat egyik olyan fejlesztése, amely még felhasználóbarátabbá teszi a Mate asztali környezetet. A menü bal sávjában az általános interakciók láthatók. Számítógépünket innen könnyen kikapcsolhatjuk, újraindíthatjuk, kijelentkezhetünk. Ugyanitt találjuk a "vezérlőközpont"(rendszerbeállítások), a csomagkezelő(synaptic), szoftverkezelő(a Mint csapat által fejlesztett szoftverközpont, ami ha hisszük ha nem, régebb óta létezik, mint az Ubuntu megoldása), terminál(mate terminal) menüpontokat is.

A szoftverkezelő



Fölötte a hivatkozások találhatók, amit lehet szerkeszteni, így a saját mappa, kuka, számítógép, hálózat, valamint az asztal elérése mellett további lehetőségeket vehetünk fel. Ezt a menü szerkesztésével érjük el:

Ha megnyitjuk a vezérlőközpontot, ott a Gnome rendszerbeállításokhoz hasonló, ám bőveb felületet találunk. Itt minden a rendszerrel kapcsolatos alapvető beállítási lehetőséget "babrálhatunk". Hálózati beállításokat, hangkártya beállításait, kijelzővel kapcsolatos beállításokat, beviteli eszközöket stb.
Nem szeretnék túlzottan részrehajló lenni, pedig már az vagyok, hogy a Mintmenu-t preferáltam az egyszerű főmenü helyett. De a Mate esetében bátran kijelenthetem, hogy a Mate szinte összeforr a LinuxMinttel. Ha most kitérnék a LinuxMint csapat által fejlesztett összes alkalmazásra, az már eltolná egy nagyon más irányba ezt a kis cikket. Ezért nem mutatom be őket. Azért nem, mert ez egy asztali környezeteket bemutató sorozat. Mivel azonban vannak olyan asztali környezetek, melyeket adott disztribútorok fejlesztenek/nyomnak le a nép torkán, ezért a cikksorozat már így is egy kicsit eltér a tárgytól.
Ahogy azt már régebben is említettem, nem szeretnék senkit szándékosan egy adott Linux terjesztés felé terelni!

A vezérlőközpont





A Mate funkcióinál érdemes még megemlíteni, hogy nincs Compiz alapból(persze ezt a csomagkezelőből könnyen orvosolhatjuk, ha szeretjük a "szemcukrot" (eye-candy). Ami egyáltalán nem baj, mert ugyan nincsenek szép áttűnések, meg effektek, de cserébe gyorsan reagál a Mate mindenre. Ha nem akarjuk, hogy ennyire "fapados" legyen, akkor a Gnome-kompozit módot bekapcsolhatjuk a vezérlőközpont/asztalbeállítások/ablakok pontban. Így már "dobnak" árnyékot az ablakok, menük. Mivel engem nem zavartak az alapbeállítások, én ezt nem kapcsoltam be.

Összegzésként elmondhatjuk, hogy a Mate érzésre ugyanaz, mint a régi Gnome. Fürge, felhasználóbarát felület. Az asztal, a vezérlőpult jellegű vezérlőközpont, valamint a többi megszokott dolog megkönnyíti egy frissen váltó egykori Windows felhasználó életét.

Testreszabás

A Mate felülete csakúgy, mint a Gnome 2.xx verziói is testreszabható. Ezt megtehetjük a vezérlőközpont/megjelenés menüpont(vagy inkább kisalkalmazás) segítségével. Itt könnyen módosíthatjuk a háttérképet, betűkészletet, ikonokat, valamint további asztaltémákat telepíthetünk. Aztaltémákat az előző cikkekben már említett gnome-look.org, valamint a linuxmint-art.org webhelyekről tölthetünk le. Telepítésükre több mód is van, az egyik a már említett "megjelenés beállításai"-ban kiválasztjuk a letöltött asztaltéma .targz kiterjesztésű tömörített állományát. A másik mód, hogy a már jól ismert módon kitömörítjük annak tartalmát a /.themes(ikonokat a /.icons; betűkészleteket pedig a /usr/share/fonts -mappába, ide root jogok szükségesek) -rejtett mappába, ami a saját mappánkban található(ha megjelenítjük a rejtett fájlokat). A harmadik, egyben legegyszerűbb módja, ha a letöltött .tar.gz -állományú témákat egyszerűen belehúzzuk a "megjelenés beállításai" -ablakba. Figyeljünk a kiterjesztésre, és a tömörített mappa tartalmára, mert csak .tar.gz állományokat ismer fel!

Két videót készítettem, az egyik még "modding" előtt, a másik utána készült. Nem szabtam nagyon át a felületet, mert sokat veszítene a gyorsaságából, ha teszem azt egy Compizzal elrontanám. Továbbá az első videón azért egy-egy Mint specifikus alkalmazás is látható, annak ellenére, hogy ez nem disztribúció teszt, vagy bemutató. Hiába, nem bírtam ellenállni annak, hogy egy kicsit "túl mentolozzam" ezt a cikket...

Modding előtt



Modding után



Szubjektív

Ugyan én nem vagyok nagyon híve a sok forkolásnak, de ez esetben azt hiszem elismerést érdemel a Mint-Team! Úgy hozták vissza a régi Gnome felületet, ahogyan azt anno a legtöbb felhasználó szerette. Felhasználóbarát, gyors, nem mellesleg nem is túl nagy az étvágya. Számszerűen, ha megy a Mintmenu, meg a háttérben a Mintupdate, akkor beéri az egész környezet mindössze 270-280 MB rammal, ami nem sok! Ez azt jelenti, hogy bátran telepíthetjük olyan gépekre is, ahol nincs több, mint 1GB memória. Ahogy a képernyő videókat készítettem, a Mate szinte semmit nem veszített a fürgeségéből, sőt, még a kódolás közben is elég reszponzív maradt, ami örvendetes! Mindenkinek merem ajánlani a Mate-t, aki nem az effektek rabja, de egy nagyon jól használható asztali környezetre vágyik! Ha pedig valaki először ismerkedik a Linuxszal Windows után, annak különösen ajánlom!

Beszerezhető:

Minden nagyobb(Ubuntu, Mint, Fedora,  Arch, OpenSuse stb.)disztribúcióban a csomagkezelőből. Extra tárolók felvétele szükséges lehet hozzá!

Végszó

A következő részben a Mint csapat másik fejlesztését, a Cinnamon asztali környezetet fogom bemutatni. A cikk késése miatt pedig ezúton is elnézést kérek minden kedves olvasótól!

2012. szept. 17.

Gnome - Shell Szubjektív. Az asztal, ahol élünk. 8. -rész.

Szubjektíven a Gnome-Shellről

Elérkeztünk a GnomeShell bemutatásának utolsó részéhez. Az előzőekben magát a felületet, funkciókat mutattam be, most egy amolyan összesítő rész következik arról, hogy mik a személyes benyomásaim. Ezt már azért kell az elején leszögezni, hogy "személyes", mert más felhasználónak, más hardveren, másik disztribúción eltérő tapasztalatai lehetnek. Ennek ellenére, megpróbálok kizárólag magára a GnomeShell-re koncentrálni. Ugyan a Gnome-Shell nem csak egy felület, hanem a vele járó alkalmazáskörítés is, ezt most mégsem venném nagyon figyelembe, mert ez is disztribúciónként változhat.

Amikor elkezdtem a Linuxszal ismerkedni, még nem nagyon tudtam, hányféle felületet választhatok asztali környezetemnek. Ez nagyjából a 2000-es évek elején volt. Akkoriban még informatikai lapok mellékleteként terjedtek a leggyorsabban a Linux disztribúciók hazánkban(legalábbis számomra). Volt három, vagy négy ismertebb, illetve mondanám inkább úgy, hogy ismertetettebb disztribúció. A Suse, az UHU, a Red-Hat, valamint már akkoriban is valahonnan sikerült beújítanom egy Gentoo lemezt, persze azt még csak nézegettem, nem mertem telepíteni.
Akkoriban nálam az elsődleges asztali környezet a KDE 2.xx vonulata volt. Így amikor már internettel rendelkezve letöltöttem első Gnome alapú Live CD-met, az Ubuntu 5.04 -est, csodálkoztam a felületen. Aztán hamar sikerült megszoknom, és testre szabnom. A Gnome már akkor sem annyira a látványosságra és a funkciók tömkelegére koncentráló felület volt, de az ember a napi dolgait könnyedén és hatékonyan el tudta végezni rajta. Aztán először a KDE váltott hatalmasat(3.5.xx->4.0), minek hatására sok KDE felhasználó választotta a Gnome asztali környezetet, mellőzve az új verziót. Aztán a Gnome fejlesztők is gondoltak egy merészet. Ennek lett eredménye a jelenlegi Gnome-Shell.

A fent emlitett nem az első, és nem is az utolsó ilyen "korszakalkotó" változás a Linux világában, sőt már ezt megelőzően is voltak hasonló események. A korral haladnunk kell. Bejöttek új eszközök napi használatba, melyeket már nem csak egérrel kezelhetünk, hanem a saját "mutatóeszközeinkkel" is. A Gnome-Shell friss verzióinak az a nem titkolt célja, hogy ezt megtehessük egyetlen felületen. Így bármilyen eszközt használunk(PC, Tablet), ugyanazt a felhasználói élményt kaphatjuk. A GnomeShell nem a beállítási lehetőségek tömkelegével szerez jó pontokat, mert alapértelmezetten ezeknek elég szegényes a választéka. Ám nem is biztos, hogy egy átlagos felhasználónak ennél többre lenne szüksége. Pont ez az ami tetszett benne, hogy amit általában babrál az ember, az könnyedén elérhető a Rendszerbeállítások ablakban.



Persze, ahogy az előző részben megtettem, bármikor telepíthetjük a Gnome-Tweak-Toolt. Azt kell, hogy mondjam, hogy összességében kellemesen csalódtam. még annak ellenére is, hogy egy alpha állapotban lévő tesztkörnyezetben használom három hete a Gnome-Shellt. Amennyire idegenkedtem, amikor megjelent, most annyira megszoktam. A rendszerigényével nincsenek nagy bajok, talán csak én szoktam meg a kis rendszerigényű környezetet(Openbox), ezért talán túl nagyok az elvárásaim.. Maga a Gnome-Shell nálam két nap uptime után 205 MB memóriát eszik meg.. Ami az én laptopom esetében 10%. Ez nem lenne sok, de ez csak a Gnome-Shell. A többi szolgáltatás (pulseaudio, nautilus, nm-applet, zeitgeist, stb)együtt még felemészt hozzá ugyanennyit, így 400-450 MB a vége. Ez szerintem egy kicsit sok. Ennek ellenére elég gyorsan reagál a Shell. Akadozást, vagy fagyást nem tapasztaltam. Persze azért próbálkoztam a szándékos megfagyasztással, de nehezen jött össze, és akkor is csak annyi volt, hogy maga a Gnome-Shell megfagyott, de hamar sikerült újra működésre bírnom, a gép újraindítása nélkül. Az is nagyon tetszett benne, hogy egy idő után az egeret akár hanyagolhatja is az ember, mert csupán billentyűzet használattal is kezelhető nagyon könnyedén. Ha a Tweak-Tool meg a többi kis kiegészítő is fent van, akkor pedig még többet ki lehet belőle hozni.

Értékelés
Pro
-könnyed, áttekinthető, egyszerű felület
-pusztán billentyűzet használatával is könnyen kezelhető
-bővítményekkel nagyon testreszabható
-rengeteg bővítmény(a stabil verziókhoz)
-érintőképernyőn is használható(nem próbáltam, de ha bekapcsoljuk a nagy szöveg opciót, elég naggyá válnak a gombok, fülek ehhez)

Kontra
-szerintem egy picit még sok a memóriaigénye
-"gyári" állapotában egy kicsit fapados


Végszó
A Gnome-Shellt bátran merem ajánlani minden kezdő Linux felhasználónak, aki szeretne egy egyszerű, könnyen kezelhető felületet a napi munkához, szórakozáshoz. A Gnome-Shell jelenleg a nagy disztribúciók közül párban LiveCD formájában elérhető:

-Fedora
-OpenSuse
-Ubuntu (12.10 Gnome Edition jelenleg még alpha)
-Mageia

Illetve akármelyik disztribúció esetében megtehetjük, hogy a szoftverkezelőből feltelepítjük, de én azért favorizálom a direkt Gnome "ízű" LiveCD-ket, mert ha más asztali környezet mellé tesszük fel, az esetlegesen hibákat okozhat.

A jövő héten a Mate asztali környezetet veszem górcső alá, már a hosszabb, azaz egy témakör, egy nagy cikk változatban. Addig is gondoktól mentes GnomeShell ízlelgetést minden kezdő Linuxosnak, meg a kíváncsi rutinosabbaknak is!

2012. szept. 12.

Gnome-Shell - Az asztal, ahol élünk - 7. rész


Az előző részben a Gnome-Shell alapvető felépítéséről írtam, de mindenki szereti kialakítani az egyedi személyre szabott környezetét. Ezért most bemutatom a Gnome-Shell extra lehetőségeit.

Hozzávalók telepítése

A Gnome-Shell alapból elég egyszerű kezelőfelület, viszont ügyes kis kiegészítőkkel elég jól fel lehet tupírozni. Ahogy azt előzőleg már írtam, ha ellátogatunk a https://extensions.gnome.org/ -weboldalra, ott a mi shell verziónknak megfelelő kis kiegészítőkből válogathatunk. az én verzióm, mivel még elég friss, ezért nem igazán bővelkedik kiegészítőkkel. Viszont már van az Ubuntu tárolókban is pár alapvető kiterjesztés, amit egy Synaptic segítségével hamar feltelepíthetünk:



Ezek után, ha használni is akarjuk ezeket, fel kell telepítenünk a Gnome-Tweak-Tool-t:



Miután ez is megvan, körülnézhetünk, hogy milyen lehetőségeink vannak. Ehhez csak meg kell nyitnunk a Gnome-Tweak-Tool-t, ha magyar nyelvű a rendszerünk, akkor az alkalmazások közt Tweak-Tool -ként fog szerepelni. De használjuk ki a Gnome-Shell képességeit, és egy Windows(Mod4)-gomb leütése után írjuk be, hogy Gnome és ott fog szerepelni a listában. Lássuk, mivel lehet fokozni a Gnome-Shell hatékonyságát:

Gnome-Tweak-Tool


Az alkalmazás első fülén az ablakok viselkedését "dirigálhatjuk".


A második fül számunkra a legérdekesebb, hiszen itt találhatjuk az installált Shell-kiterjesztések kapcsolóit. Nálam csak a User-Themes  kiterjesztés van bekapcsolva.


A harmadik fülön, az asztal viselkedését szabályozhatjuk. Legyenek/ne legyenek saját mappa, hálózati helyek, kuka, meghajtók ikonok az asztalon. Ezzel pótolhatjuk a más rendszerekről érkező felhasználók azon hiányérzetét, hogy: "hol van a sajátgép?"


A negyedik lapon a felület betűkészleteit állíthatjuk be, ha felkeressük a http://www.dafont.com/ , vagy a http://www.urbanfonts.com/ -helyeket, ott további rengeteg változatos betűtípust tölthetünk le. A saját kedvenc betűinket elmenthetjük a /usr/share/fonts -mappába. Persze ehhez root jogok kellenek. Ha be akarjuk állítani újdonsült szerzeményünket, a font-fájl letöltése után csak indítsuk újra a Tweak-Toolt, és változtassuk meg a betűtípust.


Ötödik fül: Itt a Nautilus "helysávját" változtathatjuk teljes elérési utat kijelző interaktív(azaz szerkeszthető) beviteli mezőre. Így, ha fejből tudjuk, hogy hova akarunk navigálni a fájlkezelőben, könnyen megtehetjük:



A hatodik fülön a Gnome-Shell beépített naptárával szöszmötölhetünk, valamint egy igen fontos beállítási lehetőségünk is van ugyanitt: A Gnome-Shellben alapértelmezetten nem látható ablakkezelő gombokat szépen visszatehetjük a helyükre. Ezen felül, a virtuális asztalok viselkedését és számítógépünk energiagazdálkodását is módosíthatjuk. itt jegyezném meg, hogy a dinamikus virtuális asztalok nagyon hasznosak tudnak lenni!


Végül elérkeztünk az utolsó lapfülhöz, itt a GTK+, a Gnome-Shell, az ikon, valamint az egérkurzor témákat variálhatjuk kedvünkre. Sajnálatos, de eddig nem sok olyan asztaltémát találtam, ami "passzol" a Gnome-Shell minden eleméhez. Elég sokszor ütközik az ember meghökkentő grafikai hibákba -


- de ez nem lesz mindig így, hiszen a lelkes modderek mindig dolgoznak valamin... 

Egyéb megoldások

A letöltött asztaltémákat, Gnome-Shell témákat, a /usr/share/themes -mappába másolva fokozhatjuk a látványt. Ikonokat pedig a /usr/share/icons -mappába helyezhetünk. Ez az eljárás minden ablakkezelő és asztali környezet alatt működik, így célszerű, ha a fájlkezelőben ki is tesszük őket az oldalsó panelre a hivatkozásokhoz. Persze ahhoz, hogy ezeket a mappákat írhassuk, ismét root -jogok szükségesek. (alt+F2, majd a "futtatás" buborékablakba írjuk: gksu nautilus /usr/share/themes) Ha témaszerkesztésre adjuk fejünket, akkor láthatjuk, hogy egy témafájl tulajdonképpen egy mappa, amelyben a különféle felületeknek megfelelően vannak almappák, ezekben pedig a konfigurációs fájlok, valamint a kis képek, amelyekből "összeáll" a felület. 


A Gnome-Shell-ben, ha nem telepítjük a fent említett kiterjesztéseket, és nincs Gnome-Tweak-Tool sem, akkor sem kell nagyon elkeserednünk, hiszen a /usr/share/gnome-shell/theme -mappába bemásolva egy frissen letöltött téma fájljait, meg tudjuk változtatni a felületet.


Ehhez csak annyit kell tennünk, hogy a régi témát először elmentjük a biztonság kedvéért egy biztos helyre, majd miután felülírtuk a régi témát, egy futtatás ablakba beírunk egy "r" betűt. Ezzel a Gnome-Shell újraindul és már az új látvány tárul elénk. Egyébként tapasztalataim szerint, akármi történik, olyan még nem fordult elő, hogy a Gnome-Shell merevre fagyjon annyira, hogy ne tudjak semmit tenni, hogy kilépjek, vagy legalább egy Alt+F6-tal átlépjek a konzolra. Ha megszoktuk már a felületet, akkor pusztán billentyűzettel nagyon jól el tudunk navigálni a Gnome-Shellben. Ha valaki sok időt szakít rá, nagyon át lehet szabni a Shellt, persze ez a régebbi verziókra igaz, mert ehhez a verzióhoz, mint azt említettem, még elég kevés a kiterjesztés/bővítmény. Mindenesetre van sok hasznos bővítmény, néhányat felsorolnék a teljesség igénye nélkül, melyeket én hasznosnak vélek(bár ez erősen szubjektív):

Hasznos bővítmények

- Dock /bal oldalra kihelyezi a dockot, amelyet alapból csak a "Windows" -gomb hatására láthatunk
- Removable Drives / a felső panelen is elérhetjük/lecsatolhatjuk a merevlemezeinket, pendriveokat
- Places Status Menu / a fájlkezelő jobb oldalán lévő hivatkozásokat, azaz a kedvenc mappákat érhetjük el gyorsan és könnyen
- Applications Menu /alkalmazások menü


Hogy lássuk a különbségeket, készítettem egy előtte-utána videót.  Így néz ki a Gnome általam tesztelt  kezelőfelülete (3.5.91-0ubuntu1) :




Ez pedig egy kis "modding" után készült:




Végszó

Ezentúl hétfőnként friss cikkel jelentkezem!
A következő részben egy végső tesztnek vetem alá a Gnome-Shellt. Általános hétköznapi felhasználási tapasztalataimat fogom bebillentyűzni. Mivel ez a cikk Ubuntu-n készült, így más disztribúciók esetén nem biztos, hogy hasonló tapasztalataim lennének, ezért a következő rész elég szubjektív lesz.

Addig is, mindenkinek kellemes böngészést!

2012. szept. 4.

Gnome-Shell - Az asztal, ahol élünk - 6. rész


Sorozatunk ezen epizódjában a Gnome(3.xx) asztali környezettel ismerkedünk.

A sorozatot ezentúl szeretném az alábbi módon folytatni: Minden asztali környezetnek szánok három részt, az anyag terjedelme miatt. Az első részben az általános  tudnivalókat, a másodikban a környezet egyedi lehetőségeit, a harmadikban pedig, a szubjektív véleményemet tolmácsolnám. Ezt azért emelem ki, mert a harmadik „al-epizód” nem lesz mentes olykor lesújtó véleményemtől. Ezt nem azért teszem, hogy trollkodjak, hanem azért, hogy aki olvassa a cikket, annak legyen képe arról, hogy a jelenlegi Linux felületek közül, melyikkel, milyen problémákba ütközök az laptopomon.  Dell Studio 1537 Intel Core2duo 2GHz 2GB ram, Intel GMA HD 4500 Így egyben képet is kaphat arról, hogy egy 3 éves gépen hogy futnak a jelenlegi felületek, azaz esetleg segíthet a választásban, vagy segíthet új hardver vásárlása esetén a válogatásban.

Egyben szeretnék megkérni minden Linuxszal először ismerkedőt, hogy ne adjanak se az én véleményemre, sem mások véleményére! Hogy miért? Mert ha egy olyan környezettel ismerik meg a Linux világát, amit mások sugallnak, vagy sok esetben esetleg erőltetnek („jó lesz ez neked, én is ezt használom”), akkor ez az első próbálkozás egy életre megutáltathatja az illetővel még a pingvin mintás ágyneműt is... Másrészt, mindenki a saját tapasztalatai, hardverei alapján mond véleményt.

Mit lehet tenni? Nos mi sem egyszerűbb: el kell látogatni a youtube.com-ra, ott ezerszám található videókból kiszemezgetni a Gnome, Xfce, KDE, Mate, Cinnamon, Unity, egyéb videókat, nézelődni. Majd a distrowatch.com-on megnézni az oldalsó lista első 15 disztribúcióját, vagy a szűrő segítségével kiválasztani azt, amelyik a nekünk legmegfelelőbb. Próbáljunk ki bátran több asztali környezetet, akár Virtualboxban is, mielőtt döntünk! De ha tehetjük, akkor inkább Live CD formában!

Nos, úgy érzem bevezetésnek, meg jó tanácsnak ennyi elég is volt, most jöhet a „mustra”!

Amikor a GTK+ a 2. verziószámozásról a 3.-ra váltott, ezzel egy időben a Gnome is új verziót, illetve teljesen új külsőt kapott. Ez elég nagy port kavart a Linux világ állóvizében. Sokan ekkor menekültek a KDE, vagy az Xfce felületre, a minimalista stílust kedvelők, pedig a kisebb ablakkezelőkre. Ugyanakkor sokan látatlanban kritizálták a Gnome-ot úgy, hogy nem is próbálták ki. Szinte ezzel egy időben az Ubuntu is kapott egy új felületet a Unity-t, hogy ezt még megfejeljük, a Linuxmint lelkes csapata kifejlesztette a Mate asztali környezetet, válaszul a Gnome-Shell-re és a Unity-ra. Helyesebben a Gnome 2.xxx verziós vonulatát nevezték át Mate-re, és folytatják a fejlesztést(remélhetőleg) s hogy még nagyobb csavart tegyünk bele, a mentolos csapat még egy Cinnamon nevű felülettel is előállt, ami ha úgy vesszük, a Gnome 2.xx felülethez hasonlatosat ad, de már GTK3 alapokon. Ennyire még mostanában nem volt felaprózva a mainstream felhasználói felületek  köre a Linux világában. No de lássuk, hogy mit is rejteget az a felület, amelyik ennyire megosztotta a közvéleményt!

A cikksorozatban nagyon körültekintően megpróbálom elkerülni a részrehajlást, akármelyik disztribúció előnyben részesítését a többivel szemben! Azonban nem tudok mindig pártatlan lenni. Ha az ember Gnome-Shell-re vágyik, akkor jelenleg a fő disztribútorok közül a Fedora és az Opensuse csomagolja Gnome-mal a terjesztéseit, Ubuntu felhasználóknak meg kell várniuk a 12.10 verziót, majd akkor lesz (már le is lehet tölteni tesztelésre) egy Gnome „ízű” változat is.... Mivel van lehetőségem arra is, hogy az asztali rendszeremre(Ubuntu 12.10) egy egyszerű sudo apt-get install gnome -all beírásával feltelepítsem, ezért én ezt teszem, kényelmi okokból.

A környezet sajátosságai

Maga a kezelőfelület egyszerű. Van egy felső panel, ahol az óra, az „indikátorok"(itt válthatunk hangerőt, csatlakozhatunk a hálózatokhoz, bejelentkezhetünk a szociális hálózatra), a munkamenet menü, és egy épp az aktuális megnyitott alkalmazás ikonja látható, valamint a „Tevékenységek“ gomb, melynek hatására láthatóvá válik a „dash" felület azaz a bal oldali dock, a megnyitott ablakok, valamint a lehetséges virtuális asztalok.









A bal oldali dock egyébként hasonlóan működik, mint a Unity-launcher, ide a kedvenc alkalmazásaink ikonját húzhatjuk ki az alkalmazások listájából, és egy halvány derengő fehéres sáv jelzi, hogy mi van közülük épp használatban.



Ezen a felületen találunk egy keresőmezőt, amelyben kereshetünk alkalmazások, a helyi dokumentumaink közt és a weben, valamint egy gombot, amivel elnavigálhatunk az alkalmazásainkhoz.



Alul az alap nézetben, ha levisszük az egeret a jobb alsó sarokba, láthatunk egy második panelt, amin a megnyitott minimalizált (más asztali környezetekben a systray-be épülő) alkalmazások ikonjait láthatjuk: Shutter, Clipit, Skype stb. Ez az alsó kis panel az alap nézetben is, és a „dash“ rétegen is látható, előhívható.



 Mivel bánt nagyon az a pár magyartalan menüelem, amit találtam, kíváncsiságból letöltöttem a Fedora 17 Gnome felületű változatát, és a végső kritikát az Ubuntus változat helyett, inkább majd az alapján írom, mivel az Ubuntus verzió még csak "alfa", így ez alapján nem mondhatok véleményt.
Ha ellátogatunk a extensions.gnome.org  weboldalára, ott nem meglepő módon, Gnome-Shell kiegészítőket tölthetünk le. Ezek általában minden disztribúció alatt működnek, ha figyelünk a verziószámozásra. Az oldalon eleve azokat is szűrhetjük, melyek a mi Gnome-Shell verziónkkal kompatibilisek. A következő részben ezekkel a kiterjesztésekkel/kiegészítőkkel ismerkedhetünk meg, valamint a Gnome további testreszabási lehetőségeit fogom boncolgatni.

Folytatás a jövő héten.

Fedora.... megtaláltam!

Nagyon rég írtam már bármit is. Ezúttal is csupán azokat érdekelheti eme pár odahányt sor, akik hozzám hasonlóan megpróbálják Linuxon élni ...