DE-k WM-ek, satöbbi.. Mé útálom a Gnome-ot?

Mint az virtuális ismerőseim körében ismeretes, Openbox fan vagyok nagyon régóta. Mégsem ezt ajánlanám olyanoknak, akiknek nincs türelme/ideje/ötlete személyre szabni, vagy nagyon kezdők a témában. Haladóbb érdeklődőknek viszont egy igazi svájci bicska lehet, ha személyre szabták. A Linuxra elérhető asztali környezeteket nem különösebben imádom, bár néha egyik-másik megörvendezteti az embert valami új képességgel, amit a többi nem tud, jelenleg azt lehet mondani, hogy a konzervatív kialakítású DE(Desktop Environment)-ken kívül (MATE, Xfce Cinnamon) a többi folyamatosan kísérleti stádiumban van. Ami azért szomorú, mert a nagy disztrók zöme, pont azt a két nagy öregnek számító asztali környezetet csomagolja a szoftvercsomagba, amelyeknek csak az LTS verzióiban bízhatunk valamelyest. Ez a két nagy öreg DE a Gnome, valamint a KDE. Ráadásul, a mérleg nyelve érezhetően a Gnome felé billen, ha azt nézegetem, hogy melyik az a DE, amit alapból a nagy Enterprise disztrók támogatnak a legjobban. Több köröm is volt már a Gnome-mal, én mint egyszerű felhasználó voltam elégedett is vele, de aztán általában az lett a vége, hogy:

1. vagy jött egy rendszerfrissítés, ami után már a login sem ment, mert a login után Gnome crash fogadott
2. vagy frankó volt minden, de egyszer csak egy plugin miatt már bizonyos UI elemek nem voltak a helyükön frissítés után
3. eleve idegesítő, hogy sok a Gnome crash a többi WM-hez, DE-hez képest

Sokakban felmerül a kérdés, amikor Linuxra váltanak, hogy melyik disztrót, milyen WM-et, DE-t válasszanak. Az ember legszívesebben azt mondaná, hogy amelyik jön a disztróval, amit kinéztél magadnak. De én mégsem ajánlanám az Ubuntuban, Fedorában, Debianban jelenleg alapértelmezett Gnome-ot. Megpróbálom összeszedni, hogy miért:

- Bár a Gnome billentyűzetről vezérelhető elképzelése még jó is lenne, engem zavar, hogy akkor miért olyan nagyok a UI elemek alapból, mintha csak a tácccsos vonalat erőltetnék? Minden célközönségnek nem lehet egyszerre megfelelni.. Desktop használatra nem értem miért a böszme gombok? Hogy kicsit ismét tömjénezzem az Elementary OS-t, abban a Pantheon is GTK3 alapú, használ egyes Gnome libraryket(legalábbis eleinte igen, most nem vagyok benne biztos, mióta independent DE lett a Pantheon, lehet, hogy saját libjei vannak, de a GTK3 miatt biztos van közös.), de a Pantheon UI elemei már kezdettől fogva ALAPBÓL kompaktabbak voltak, az animációk finomabbak, rövidebbek, érezhetően kevesebb grafikus erőforrást igényel a felület. Egy Dell Studio 1537-en a topiknyitó () konfigjához hasonló vason szépen futott anno már az Elementary OS Luna is.
- Ha már UI revolution, - visszatérve kicsit az előző ponthoz - ne azért kelljen már asztaltémát keresgetnem telepítés után azonnal, hogy a UI elemek kellemes méretre zsugorodjanak, mert az Adwaita egy böszme undorító fos. 
- Ne azért kelljen azonnal telepítés után elmennem az extensions.gnome.org-ra, hogy legyen system tray a felső panelen, ahova mindenki mióta világ a világ reflexből azt keresi a hangerőszabályzó ikonja mellett..
- Számomra ezért kellemesebb egy Xfce, mert egyszerűen nincs útban. Alapértelmezetten az is elég öregesen néz ki finoman szólva, de a UI elemek nem keltik azt a böszme órmótlan érintőképernyős benyomást, mint Gnome alatt. Hogy egyszerűen hatalmas kihasználatlan területek vannak az alkalmazások ablakaiban, melyek közepén egyetlen gomb, vagy vezérlőelem trónol.

Szóval, miután a topicons, a dash-to dock extensiont, valamint a Numix, vagy a Vertex témát letölti az ember, már egész használható a Gnome, már csak a frissítések után kell "aggódni", hogy remélhetőleg az újabb verziót is kellemesen összehangolták a vele aktuális Xorggal, meg legalább az Intel grafikus driverrel, vagy legalább összevárják kiadás előtt ezek kellemes együttállását, bármelyik disztróról is beszélünk...


Tehát végszó első Linuxosoknak:

NE Gnome-mal válasszatok első Linuxos élményt, inkább közelítsetek a konzervatív Windows szerű élmény oldalról: Linux Mint Cinnamon, MATE, Ubuntu MATE, Fedora Xfce, MATE, Debian MATE, Xfce, Manjaro default Xfce van választék hála az égnek. Ha valami csicsásabb modernebb dolog kell, akkor meg inkább a Plasma Desktop. Disztrók, amelyekben a legjobb Plasma Desktop élményem volt: openSUSE, Manjaro, Fedora, KDENeon,  Debian (ebben viszonylag régi LTS verzió van, mármint a stable ágban, akinek kellenek a dzsírújj fícsörök, azoknak inkább testing ág, vagy más rolling, semi-rolling disztró)

Ha pedig mindenképp Gnome szerű, de stabil élményre vágytok, akkor Elementary OS, Pantheon Desktop. Komolyan. Szégyen, hogy a Gnome fejlesztői ezt nem értik, nem látják. A Pantheon a legjobban sikerült Gnome variáns!

Gnome változatok - Az asztal, ahol élünk extra kiadás.

Tényként kezelhetjük azt a tendenciát, mely az utóbbi években megfigyelhető. A Gnome felhasználótábora felaprózódni látszik. A Gnome asztali környezet az utóbbi két-három évben mélyreható változásokon ment keresztül. Pár éve még az összes "komolyabb" disztribúció Gnome-mal szállította a saját szoftver összeállítását. A Fedora, az Ubuntu, a Debian, valamint a LinuxMint is a Gnome fő terjesztője volt. Valaha talán a Gnome volt a legnépszerűbb asztali környezet. A radikális változtatások azonban sok rajongót fordítottak más irányokba. Azt hihetnénk, hogy ilyen esetekben mindenki egy már létező alternatíva felé mozdul. Pedig ez nem mindig van így. Fejlesztői vénával rendelkező felhasználók sok esetben hoznak létre egyedi megoldásokat, már meglévő alapokra építkezve. A Gnome sem kerülhette el, a változtatni tudó emberek beavatkozásait. Az egyedi megoldások sok esetben talán még ésszerűbbek, használhatóbbak, mint az eredeti koncepció. Jelenleg nincs egyértelmű győztese a Gnome változatok versengésének, hiszen a nagy disztribúciók közt is elég vegyes a kínálat. Nem biztos, hogy az eredeti Gnome lesz a jövőben a legnépszerűbb asztali környezet GTK vonalon.

Cikkünk célja, hogy bemutassa a különböző Gnome 2 - Gnome 3 változatok egyedi megoldásait, illetve azokat a különbségeket, melyek a legjobban elkülönítik e változatokat.

GTK+ a Gnome egyik alappillére

A GTK egy widgetkészlet, melyre az alkalmazások épülnek a Gnome asztali környezetben. A GTK eredetileg a GIMP grafikai program alapjaként mutatkozott be még a 90-es évek közepén. A GTK ugyanolyan kedvelt fejlesztőkészlet, mint a Qt a Linuxra/Unixra fejlesztők körében, ezért a legtöbb Linuxra elérhető alkalmazás a GTK widgetkészletet alkalmazza. De mivel az idő, és ezzel a fejlődés nem áll meg, így a GTK-nak is fejlődnie, haladnia kellett a felhasználói igényeknek megfelelően. Így 2011-ben a GTK a 2.24 verzióról a 3.0 verzióra váltáskor, alaposan megújult, megváltozott.

A Gnome alapjai, alapértelmezett alkalmazásai

A Gnome kezdettől fogva egy olyan környezetet hivatott biztosítani a felhasználók számára, mely gondoskodott a telepítés utáni azonnali használhatóságról. A disztribútoroknak ezért már csak a saját egyedi megoldásaikkal kellett foglalkozniuk, hiszen adott volt egy felhasználóbarát alap, az egyedi megoldások implementálásához. A Gnome jelenleg az alábbi hétköznapi feladatokra kínál megoldást, a teljesség igénye nélkül (A felsorolásban a rendszer szintű beállítások, kulcstartókezelő, lemezkezelés, hálózati eszközök nem szerepelnek, hiszen ezek szinte változatlan formában szolgálnak alapul a többi Gnome változatban is) :

- Nautilus - fájlkezelő
- Ephiphany - webböngésző
- Evolution - levelező
- Empathy - IM/Chat alkalmazás
- Rhythmbox - zenelejátszó
- Totem - médialejátszó filmek, videó anyagok lejátszásához
- File Roller - archívumkezelő (tömörítő)
- Brasero - CD-DVD író
- Gnome Office (Abiword, Gnumeric, Evince) - irodai programcsomag
- Gnome Terminal - terminál alkalmazás
- Shotwell - képrendszerező, képnézegető
- Tomboy - digitális jegyzetek
- Simple Scan - lapolvasó alkalmazás
- Cheese - webkamera kezelő
- Gimp - képszerkesztő

A Gnome különböző változataiban ezek a szoftverek szintén jelen vannak, ám sokszor teljesen eltérő névvel, megjelenéssel, vagy egyedi megoldásokkal bírnak. Erre azért van szükség, mivel a disztribúciók csomagkezelőjében sokszor ütköző csomagfüggőségek alakulhatnának ki a különféle verziók használatakor.

Gnome 2.3.2, valamint a Gnome 2.xx verziójának alternatívái

Az utolsó "klasszikus" Gnome kiadás volt. Ebben a kiadásban még a GTK2 widgetkészletet alkalmazták a felület kialakításához. Ennek megfelelően mélyreható változások nem is nagyon kaptak szerepet. Aki a régi Gnome-ot használta, nem érzi idegennek a környezetet. Hagyományos kétpaneles megoldása sokaknak ismerős lehet az Ubuntu 10.10 előtti változataiból. Sajnálatos, hogy ezen verzió volt az utolsó Gnome, melyet az Ubuntu hivatalosan is támogatott. A 11.04 megjelenésével ugyanis az Ubuntu a saját megoldását, a Unity-t szállította, mely a kezdeti idegenkedő, szkeptikus reakciók ellenére, azóta viszonylag nagy népszerűségnek örvend.

A Gnome 2.xx verzióit még mindig megtalálhatjuk egyes konzervatívabb Linux disztribúció repertoárjában. tehát, aki az eredeti Gnome "érzésre vágyik", annak nincs is más dolga, mint felkeresni a CentOS honlapját, és letölteni az aktuális kiadást.

Mate Desktop Environment

A Linuxmint fejlesztőcsapatának megoldása a Gnome 2.xx verziójának "megmentésére", azaz a Gnome 2.xx továbbgondolása. Mivel a Gnome fejlesztői egy teljesen más irányba indultak el a Gnome3 fejlesztésével, így a Gnome2 megszűnt létezni. Egyes konzervatív disztribúciók még szállítják a megoldást, de ezek inkább a nagyvállalati megoldásokra helyezik a hangsúlyt. A jelenleg elérhető népszerű "nagy" disztribúciókban, már valamelyik újabb Gnome verzió, vagy fork* található meg. Viszont éppen ezért hatalmas igény mutatkozott a klasszikus Gnome megoldás kiváltására, vagy forkolására, ezért Clement Le Febvre és lelkes csapata úgy gondolta, hogy visszaadja a régi Gnome-ot a "népnek".

Miben tér el a Mate a régi Gnometól?

A felület megjelenése az utolsó panelig, csúszkáig, vezérlőelemig szakasztott ugyanolyan. Azonban nem alkalmazhatták az eredeti alkalmazás megnevezéseket, hiszen, ahogy azt már fentebb is említettem,  ezek a csomagkezelőben ütközésekhez vezettek volna. Kitaláltak tehát pár frappáns nevet az asztali környezet alkalmazásainak.

A Mate (ejtsd: Maté) alapértelmezett alkalmazásai, melyek a Gnome változatokból kerültek továbbfejlesztésre, átalakításra:

- Caja – fájlkezelő (eredetileg Nautilus)

- Pluma – szövegszerkesztő (eredetileg Gedit)

- Eye of MATE – képnézegető/képmegjelenítő (eredetileg Eye of GNOME)

- Atril – dokumentum megjelenítő/PDF megjelenítő (eredetileg Evince)

- Engrampa – tömörítő (eredetileg File Roller)

- MATE Terminal – terminál emulátor (eredetileg GNOME Terminal)

- Marco – ablakkezelő(eredetileg Metacity)

Korábbi írásunk, a Mate asztali környezetet bővebben bemutató cikk, itt ilvasható.

Gnome 3.0 (GnomeShell), majd azt követő kiadások, valamint azok alternatívái

A Gnome 3 a megjelenésekor elég heves reakciókat váltott ki az addigi lelkes felhasználótáborból. Akárcsak a Unity, a Gnome 3 is egy az addigitól teljesen más felhasználói hozzáállást követelt. Bár a beépített alkalmazások nevei, funkciói megmaradtak, a felhasználói felület gyökeresen megváltozott. Eltűnt a két paneles megoldás, helyette egy leginkább modern mobiltelefon operációs rendszerekéhez hasonlító megoldást hoztak létre a fejlesztők.

Olvasóinknak az alábbi cikke(ke)t ajánlom figyelmébe az adott témakörben:

GnomeShell 1
GnomeShell 2
GnomeShell 3

Cinnamon

A Mate Desktop Environmenthez hasonlóan a Cinnamon is a Linuxmint csapatához köthető. A Cinnamon azonban a Gnome3-ra épül. Ennek megfelelően a GTK3 widgetkészletet használja Az ablakkezelő, valamint az asztali környezet alapvető alkalmazásai ugyanazok. Viszont épp ezért, szintén át kellett őket nevezni. A Cinnamon ezenkívül a megjelenésében is különbözik a Gnome3-tól. Szokták mondani, hogy a Cinnamon egy kifordított Gnome. Ez szinte valóban így is van. A lényegi különbség abban leledzik, hogy a Cinnamonnak valamivel jobban alakítható a felülete.

Gnome 3.xx esetében nem lehet módosítani a panel elhelyezkedését. A Cinnamon viszont megadja számunkra a panel oldalsó, vagy felső elhelyezését is. Nemrég a Cinnamon volt az egyetlen lehetőség arra, hogy valamennyire visszaadja a Gnome 2 megoldásait GTK3 alapokon.

Azok, akik szeretnének egy hagyományos elrendezésű, ám modern GTK3 alapú asztali környezetet, bátran merem ajánlani a Cinnamont.

A Cinnamont bemutató cikkünk itt található

Pantheon Desktop

A Pantheon Desktop, az Elementary OS egyedi Gnome-ja. Nagyban hasonlít az eredetihez, ám sokkal letisztultabb megoldás, a grafikai elemek sokkal precízebben megrajzoltak, az effektek minimalisták, ám mégis látványosak. Az Elementary fejlesztőinek sikerült egy sokkal filigránabb megoldást készíteni, mint az "igazi" Gnome. Mivel az alapértelmezett alkalmazások is átdolgozásra kerültek, így a Pantheon alkalmazásait is muszáj volt átnevezni. Az Elementary OS, ezen belül a Pantheon Desktop is a Gnome alapkörnyezettől eltérő nevű megoldásokat kínál:

- Switchboard

- Pantheon Files

- Pantheon Terminal

- Scratch

- Maya

- Noise

- Geary Mail

- Midori (webböngésző)

A Pantheon Desktop érdekességeiről bővebben, nemrég számoltunk be oldalunk hasábjain:

Elementary OS - Gnome újratöltve?

Consort Desktop Environment

Hosszú ideje váratott már magára a Gnome 2 átültetése a GTK3 widgetkészletre. A közelmúltban a Debian fejlesztői szoros együttműködésben a SolusOS fejlesztőivel forkolták a Gnome Fallback Mode-ot. Azaz a Gnome csökkentett módját. A radikális fejlesztéseknek hála, szinte a Gnome 2 összes tulajdonságát sikerült átmenteni a környezetbe. Hamarosan külön cikket szentelünk ennek a változatnak. Mivel a Consort jelenleg mindössze egyetlen Linux disztribúció repertoárjában szerepel (SolusOS), így az "Elementary OS - Gnome újratöltve?" - cikkünkhöz hasonló írásban ismertetjük majd.

A Gnome asztali környezetnek, valamint azok változatainak létezik "csökkentett módja" is, akárcsak a régi Windows XP-ken, ilyen esetekben egy kevesebb erőforrást igénylő grafikus felületre jelentkezhet be a felhasználó.

Ezekről a megoldásokról az alábbi cikkben olvashat minden kíváncsi Androbit olvasó:

Gnome Classic & Cinnamon 2D - Az asztal, ahol élünk - 11. rész

"Az asztal, ahol élünk" - sorozat következő részében a Unity kerül górcső alá, hiszen a Canonical nemrég jelentette be az Ubuntu legfrissebb kiadását, melyben már a Unity-t is kicsit átdolgozták.

*fork - jelentése: A köznyelvben a fork (angol) villát (evőeszközt), elágazást, kettéágazást jelent, emellett használatos az informatika nyelvezetében is. Fejlesztési ágat jelent.

Elementary OS - Gnome újratöltve?

Előszó

Bizonyára sokakban felmerül, hogy miért nem az "Az asztal ahol élünk" Cikksorozat keretén belül írok a Pantheon Desktopról? Nos ennek több oka is van. Egyrészt azért, mert még nem végleges kiadás, másrészt, mivel része egy olyan koncepciónak, amelytől nem igazán lehet elidegeníteni. Ez pedig az Elementary OS. Az Elementary OS egy Ubuntu alapú disztribúció, mely a szokásos kiadási ciklusoktól teljesen független. Nem, nem rolling release, és nem is kétévente adnak ki belőle frissebbet. fejlesztői úgy gondolták, hogy a "When it's ready", azaz "amikor elkészül" elvet vallják. Ez azt jelenti, hogy kitűznek bizonyos célokat, amiket meg szeretnének valósítani, és amikor minden kitűzött célt elértek, akkor kiadják.

Azok a felhasználók, akik hozzám hasonlóan, mindig kíváncsiak az újdonságokra, vagy különleges megoldásokra, sokszor meglátogatják a distrowatch.com mellett a youtube.com-ot is. Hiszen a videómegosztón rengeteg bemutató lelhető fel a legfrissebb, sokszor még fejlesztési fázisban lévő disztribúciókról. Én is itt figyeltem fel az Elementary OS - ra.

De mielőtt belevágnánk, vizsgáljuk meg azokat a körülményeket, melyek arra indíttatták az Elementary OS megalkotóit, hogy a már eleve nem kevés számú asztali környezet mellé, egy újabb Gnome variánst fejlesszenek.

Az utóbbi években a Linux közösség több új választási lehetőséget is kapott a legnépszerűbb terjesztőktől. A Gnome 3.xx megjelenésével szinte egy időben az Ubuntut terjesztő Canonical, bemutatta a Unity-t. Ám ezidáig egyik sem ért el akkora sikereket, mint azt a Gnome 2.xx verziói. A Unity megjelenésekor nagyon sokan nyergeltek át a Qt alapú KDE-re, szerényebb hardverrel rendelkezők az Xfce-re. Ez a teljesen eltérő felhasználói hozzáállást igénylő grafikus felületnek "köszönhető". Nyilván való volt, hogy valamit kell tenni a GTK 3 alapú felületek kezdeti népszerűtlensége ellen, így a LinuxMint csapata közben a Cinnamon fejlesztésébe kezdett, mely a hagyományos(alul tálca, menüvel) asztali elrendezést hozta vissza a GTK3 eszközkészletet használó Gnome 3.xx alapjaira építve. Az Elementary OS fejlesztői másként gondolkodnak, ők inkább a Gnome 3.xx megjelenését, alapvető funkcióit, vizuális hatásait gondolták tovább. Mégpedig a Cinnamon egyes képességeinek, lehetőségeinek beolvasztásával. Ennek eredménye a jelenleg még mindig Beta állapotban lévő  Elementary OS Luna, valamint az ezen kiadással debütáló Pantheon asztali környezet. De vajon van -e létjogosultsága egy újabb Gnome forknak? Cikkünkből talán kiderül.

A Pantheon Desktop "akcióban"


Hasonlóságok, különbségek

Wingpanel

Amiben a Pantheon hasonlít a Gnome jelenlegi megoldásaihoz, az az asztali elemek elrendezése. A felső panel itt is szinte azonos megjelenésű, a Pantheon panel megoldása, egyedül az alkalmazások menüben tér el a "donor" környezettől. Az indikátorok, a rendszertálca, a munkamenet kezelő menü, a felhasználóváltást szolgáló menüvel együtt,  az Elementary OS megoldásában is azonos helyen, funkcióban találhatók. A WingPanel közepén is egy letisztult felületű naptár alkalmazást láthatunk. Azonban a Pantheon desktop fejlesztői igyekeztek minimalizálni a felesleges erőforrás pazarlást. Ennek van több módja is. Elsődlegesen, a felület teljes képernyős effektjeit megkívánó felületi elemeket, funkciókat próbálták kiváltani. A legszembetűnőbb, az alkalmazások elérésére szolgáló menü, melyre a hagyományos "Aktivitások nézetet"cserélték. Az egyszerű, ám jól használható menüt Slingshotnak nevezték el. Mivel eltűnt az áttekintő nézet, a munkaterületek kezelésére is kitaláltak egy másik módszert, helyesebben a Cinnamonból "menekítették" át az ötletet.

Slingshot

Az alkalmazásainkat itt egy a Cinnamonéhoz hasonló buboréksúgó szerű menüben találhatjuk. Kereséseink hatékonyságát itt is fokozhatjuk a kategória nézettel, valamint módunkban áll a szöveges keresés is. Ugyanez a menü szolgál az alkalmazások gyors indítására is, tehát az Alt+F2 kombóra a Slingshot "pattan" fel, helyesebben le, a képernyő bal felső sarkából. A Slingshot funkcióit ezzel ki is merítettük. De ennél sokkal többet nem is érdemes várni egy minimalista stílusú menütől.

Plank

A Plank a másik olyan eleme a Pantheon Desktopnak, amely jócskán eltér a Gnome megoldásaitól. Gnome környezetben is van ugyan egy dock alkalmazás, ám az kizárólag akkor látható alapértelmezésben, ha keresünk az alkalmazások közt, vagy előhívjuk a képernyő bal felső sarkában, az Aktivitások "gomb" fölé mozdítva az egeret. A Plank fejlesztését, bár jószerivel a Docky fejlesztőcsapata végzi, mégis fellelhető elég sok lényeges különbség az eredeti, és az Elementary OS verzió között. Az első dolog, ami azonnal szembeötlik, az az, hogy a Plank még puritánabb megjelenésű, mint a Docky. Nincs rajta beállítási lehetőség, az Elementary csapat, azt a minimális opciót, amivel a Plankot módosíthatjuk, szépen integrálta a Gnome-Settings Panelbe (melyet ezen a néven itt hiába is keresünk, de ezt a továbbiakban tisztázom). Azaz a Gnome Beállítóközpontjába.  Ezen kívül a Plank fontos része a Pantheon Desktopnak, hiszen az Alt+Tab billentyűkombináció hatására a dock átvált a futó alkalmazások nézetre. Azaz a Pantheonban nincs hagyományos ablak előnézet, vagy ablakváltó felület, mint a Gnome esetében. Ez is egy újabb erőforrás takarékos húzás, hiszen így csupán az aktuális alkalmazás ablakát, valamint egy minimális dockot kell megjeleníteni, amin épp annyi ikon helyezkedik el, amennyi alkalmazást futtatunk.

Munkaterületek

A GnomeShell munkaterületeihez hasonlóan, a Pantheon munkaterületei is dinamikusan változnak, annak függvényében, hogy mennyit használunk belőlük. A munkaterületek közt áthúzhatjuk futó alkalmazásainkat, azok ikonjainak segítségével. Ez is egy igen hatékony megoldás, hiszen így mindig csak annyi munkaterületünk van, amennyi épp szükséges.

Letisztult eszköztárak

A Pantheon Desktop talán legfeltűnőbb eltérése azonban a minimalista eszköztár-ablakkeret együttes, mely minden alkalmazásra jellemző. Ugyan így még mindig nagyobb helyet foglalnak az alkalmazások fejlécei, mint egy Unity, vagy egy Mac OS X Aqua felületen, mégis sokkal kompaktabb érzés, mint a hagyományos GTK3 felületek általában. Ráadásul a Pantheon Desktop részeként "szállított" alkalmazások, a menüből (fogaskerék ikonra kattintva) teljes képernyőre nagyíthatók. No persze nem mindegyik alkalmazás, csupán azok, amelyeken a hatékony munkavégzést segítheti a megnövekedett munkaterület.

Az "egér rángatós stílus"

Aki ismeri a Gnome 3 felületét, az már megszokhatta, hogy a hatékony napi munka elengedhetetlen velejárója, az egérrel történő navigáció. Ezért az Elementary OS fejlesztői a képernyő sarkának adható funkciók beállítási lehetőségét is integrálták a Gnome Settings-panelbe azaz jelen esetben már Switchboardba.

Ami idegesítő lehet, bár kis gyakorlással megszokható, hogy alap esetben az ablakokon nem található minimalizálás gomb. Ezzel az Elementary OS fejlesztői arra akarják rávezetni a felhasználót, hogy akár kihasználva a dinamikus munkaterületek lehetőségét, minden futó alkalmazást maximális méretben, vagy teljes képernyőre feszítve használjon. Ha már hozzászokunk a képernyő három sarkának folyamatos használatához, nagyon kezessé válik a Pantheon.

Az Elementary OS alkalmazásai

Hasonlóan a Linuxmint fejlesztőihez, az Elementary OS mögött álló emberek is úgy gondolták, hogy a sajátos disztribúciót, a Gnome userland már meglévő alkalmazásainak átdolgozásával teszik népszerűvé. Így jelen esetben a Nautilusból Pantheon Files lett, a Gnome Settings-panelből Switchboard. A hiedelmekkel ellentétben nem forkolták, hanem újraírták a Gnome hasonló alkalmazásait. Ezen felül, aki figyelemmel kíséri a projektet, felfedezheti a Geary nevű puritán levelezőt, melynek továbbfejlesztéséhez további anyagi segítséget kér a Yorba csapata (ők "követték el" többek között a Shotwell Photo Managert is).

Az Elementary OS-szal érkező alkalmazások:

- Switchboard
- Pantheon Files
- Pantheon Terminal
- Scratch
- Maya
- Noise
- Geary Mail
- Midori (webböngésző)

Switchboard

A Switchboard magyarra lefordítva kapcsolótáblát jelent, tehát a neve is sejteti, hogy a vezérlőpultról van szó. Az Elementary csapat ezt is "jól lepucolta".. Nincs is ezzel semmi bej, minden okvetlenül fontos beállítási lehetőséget megtalálunk rajta. Egyedül a modding mániásoknak szegheti kedvét, hogy nem változtathatunk asztaltémát, vagy ikontémát. Persze erre már valószínűleg vannak kerülő megoldások, azonban az Elementary csapata talán nem véletlenül "felejtette ki" ezt a funkciót. Nyilván úgy gondolták, hogy az Elementary annyira tökéletesen néz ki, hogy nem is érdemes rajta változtatni. Ez ugyan elég szubjektív, de bevallom szerintem is tökéletes. Két hónap alatt meg sem fordult a fejemben, hogy nekiessek a Pantheon átszabásának. Pedig általában az jellemző rám, hogy egy új asztali környezet kipróbálásakor azonnal előkotrok valami sötét témát. Na jó, a Plank konfigfájlját  egyszer átírtam, de egy frissítés visszaállította az eredeti állapotot. Visszakanyarodva a Switchboardhoz, még azt is külön megemlíteném, hogy a fémes hatású kapcsolók nagyon ízlésesek minden beállítási felületen. Felbőszült Apple termék tulajok azonnal plágiumért kiálthatnának. Vagy úgy is mondhatnánk, hogy Jonathan Ives felsikolt álmában. Na, poénból ennyi elég is mára, menjünk szépen tovább!

Switchboard

Pantheon Files

A Files anno a Nautilus továbbfejlesztett változataként kezdte, eleinte csak kisebb módosításokkal. Ha a jelenlegi állapotában nézzük, számos olyan dolog került bele a Files-ba, melyek eddig csak más asztali környezetek fájlkezelőiben (KDE - Dolphin), vagy más operációs rendszereken elérhető alkalmazásokban (Mac OS X - Finder) voltak láthatók. Így egy olyan megoldás született, mely a hasznos funkciókat integrálta, egy letisztult, majdhogynem minimalista felületbe.

A hasznos funkciók közt először is megemlíteném, a kijelölés gombokat, melyek akkor jelennek meg az ikonokon, ha az automatikus kijelölést használjuk. Ennek az az előnye, hogy kihasználhatjuk az egy kattintásos navigálást, mégsem lesz kényelmetlen, ha több mappát, fájlt szeretnénk egy adott mappán belül kijelölni, későbbi műveletekre. Ezzel a megoldással ezidáig csak a KDE Dolphinjában találkoztam.

A második igen látványos, és egyben hasznos dolog, az oszlop nézet. Ezt eddig csak a Mac OS X Finderben láttam. Ennek segítségével gyorsan navigálhatunk a mappáink között, úgy, hogy végig nyomon követhetjük a pontos elérési útvonalat, emellett mindig láthatók maradnak az egy-két szinttel feljebb található mappák.

A mappák közti navigációt az is nagyban megkönnyíti, hogy a "backspace" - gomb segítségével egy mappát feljebb ugorhatunk, ha pedig elkezdjük írni valamelyik tartalmazott mappa, vagy fájl nevét, a kijelölés azonnal odaugrik. A helysáv alapesetben gombokkal operál, ha viszont belekattintunk, átvált szerkeszthető beviteli mezővé, így a megnyitni kívánt mappa pontos helyét beírva hamarabb "odaérhetünk".

A legutolsó, de talán leglátványosabb, a mappák, vagy fájlok jelölési lehetősége. Ezt is a Mac OS X Finderben láttam legutóbb. Kedvenc mappáinkat, fájljainkat színekkel jelölhetjük. Ennek az a vitathatatlan előnye, hogy a keresett, vagy gyakran használt fájlokat könnyebben megtaláljuk ezer fájl közt is, mivel a fájlnév egy szép színes buborékban jelenik meg. A beállítási lehetőségek a fájlkezelő esetében is nagyon szegényesek. Természetesen ez épp elegendő. Ahogy minden a Pantheon asztali környezetben, ez is stílusosan, letisztult felületen jelenik meg.

Pantheon Files

Pantheon Terminal

A Pantheon Terminal is egyike az Elementary OS azon alkalmazásainak, mely a minimalizmus jegyében fogant. Voltaképpen nem is tudnám máshogy leírni, csak egyszerűen terminál. Nincsenek sem beállítási lehetőségei, sem különleges funkciói. Egyedül a lapfüles elrendezést érdemes megjegyezni. Ennél többet nem is kell tudnunk a terminálról. Ez viszont épp elég.

Pantheon Terminal

Scratch

A Scratch az Elementary OS beépített szövegszerkesztője. Fejlesztésének a Gnome-ról már ismerhető Gedit állt modellt, azonban a Scratch-et is az alapoktól újraírták, ahogyan a Files-t is. A Scratch-ben sem találunk olyan bonyolult beállítási lehetőségeket, mint akár egy Gedit, vagy Geany szövegszerkesztőkben, viszont a lényegi funkcióit befolyásolhatjuk, egy nagyon puritán beállítópanel segítségével. A pluginek terén egyelőre elég szegényes a kínálat, ám remélhetőleg ez változni fog. Amit hiányoltam, az az automatikus zárójelpár kiegészítés. Hiszen ez a funkció manapság majdnem alapkövetelmény. Bár a minimalista alapelveknek így is megfelel, hiszen így megtanul az ember odafigyelve szabályos kódot írni.

Scratch

Maya

A naptár alkalmazásról nem sok mindent mondhatunk el, funkcióját épp ellátja. Létrehozhatunk benne saját naptárakat, beállíthatunk magunknak eseményeket, azonban riasztás funkciót nekem nem sikerült belőle kicsikarni.

Maya

Noise

A találóan "zaj" nevű alkalmazás természetesen a zenelejátszót takarja. Mely szintén a Zen jegyében látta meg a githubot. felülete annyira letisztult, hogy ha elvennénk belőle egy funkciót, már használhatatlan lenne. Ez azonban nem von le semmit a szoftver érdemeiből. A vezérlését is kiválóan integrálták a Wingpanelbe, ahogy azt már máshol is megszokhattuk. A beépülő modulokat hiába is keressük, zeneáruházakat sem találunk a Noise-ban, egyedül a Last.fm csatlakozási lehetőség árválkodik a beállítópanelen.Viszont zeneszámainkat egy esztétikus felületen tálalja a Noise. Ez persze még szintén változhat a végleges Elementary OS kiadásig.

Noise

Geary Mail

A Geary Mail egy levelező alkalmazás, mely annyira egyszerű, mint a faék, noha ez nem von le semmit a használhatóságából. Ugyanakkor nem árt tudni, hogy a Geary kizárólag IMAP protokoll segítségével tartja a kapcsolatot a postafiókunkkal (egyelőre). Tehát akik egy POP3 protokollt is támogató levelezőszoftvert keresnek, jobb, ha az Elementary OS telepítése után azonnal felteszik az Evolutiont, vagy a Thunderbirdöt a szoftverközpontból. A Geary felülete is igen letisztult, könnyen kezelhető. Az alkalmazás oszlopos elrendezésű felülettel operál, aminek én örültem. Ha nem fontos számunkra egy szinte Exchange képességekkel ellátott komoly levelezőprogram, akkor elégedettek lehetünk a Gearyvel is.

Geary

Midori

Elérkeztünk az egyik legérdekesebb ponthoz. A Midori ugyan nem az Elementary csapat érdeme, viszont az utóbbi időben jelentősen hozzájárultak a fejlesztéséhez. Egy nagyon kezes, pehelysúlyú webböngészőről van szó, melyet csakúgy, mint a többit is, kiegészíthetünk különféle bővítményekkel. Alapértelmezett esetben a Midori elrejti a könyvjelzősávot, viszont így kiválóan beleillik az Elementary koncepcióba. A Midorit már sokszor láttam minimalista disztribúciók felhasználóinál (Crunchbang), mivel igencsak testre szabható, és szerény étvágyú. A Midorit egyébként is ajánlom mindenkinek, aki egy "gazdaságos" webböngészőt keres. Általában minden disztribúcióban elérhető.

Midori

Összegzés

Nagyon megnyerő ez a szép, letisztult felület, a stílusos menük a Wing Panelen, az ikon alapú navigáció az eszköztárakon. Ha most váltanék Linuxra, biztos vagyok benne, hogy egy meggondolandó alternatívának tekinteném a Pantheon Desktopot, illetve az Elementary OS-t, még annak ellenére is, hogy fejlesztés alatt áll, tehát nem stabil. Egyébiránt ez számomra elég érdekes, hiszen az Elementary OS az Ubuntu 12.04-re épül, ezért is érthetetlen, hogy még mindig "nem merik kiengedni a népnek"?!?  Persze, ha a tökéletességre törekednek, akkor megértem, mert nálam is fordultak elő olykor csuklások.. Több mint két hónap használat alatt, párszor láttam azt a bizonyos "összeomlás párbeszédablakot". Az is igaz, hogy ez általában kimerült a Files összeomlásában, de nem egyszer a Wingpanel is megadta magát, főleg Skype használat mellett. Ennek ellenére nem vesztek el adataim, pár kellemetlen másodperc után ismét használhattam a letisztult felületet. Azt is megemlíteném, hogy az utóbbi két-három hétben már egyre kevesebb hibával találkoztam. "Openboxon nevelkedett" felhasználóként, igencsak megörültem annak, hogy nem eszik sokat a Pantheon. A legjobb eddig mért eredmény 180 MB körül volt memóriából. Lxde elbújhat... A fejlesztők törekvései tehát nem voltak hiábavalók, látszik már most is, hogy egy igen jól összeállított csomag az Elementary OS.

Pro:

- kis erőforrásigény
- K.I.S.S.  filozófia mentén fejlesztett megkapóan szép, minimalista felület (szubjektív)
- Ubuntu LTS alapok, tehát ha valami nincs a szoftverközpontban, további "repókat" vehetünk fel.
- jó hardvertámogatás

Ubuntu Szoftverközpont

Kontra:

- az alap telepítés nem tartalmaz irodai csomagot, bár ez a szoftverközpontból könnyen megoldható

- a Midori nem mindenkinek tetszik elsőre, viszont ők is könnyen feltehetnek másik böngészőt

Nekem hiányzott a minimalizáló gomb az ablakkeretekről. Persze aztán megszoktam az Alt+Tab-ot is, valamint később beállítottam a bal felső sarkot minimalizálásra. De véleményem szerint egy szépen megrajzolt "minimájz" gomb elfért volna a teljes képernyőre váltó gomb mellett.

Végszó:

Az Elementary OS Luna annyira jó már most is, hogy bátran ajánlom bárkinek, aki egy nagyon egyszerű, de a funkciójának épp megfelelő munkakörnyezetet szeretne. Az sem elhanyagolható, hogy az Ubuntu stabilabb kiadására épül, mely még 2017-ig támogatást élvez. A fejlesztők nagyon szépen, precízen kimérték az épp szükséges mennyiséget mindenből. Ezért azok sem panaszkodhatnak, akiknek esetleg nem egy kisebb Paks dübörög a számítógépházban, mert az Elementary OS kellően szerény étvágyú. Akár azt is írhatnám, hogy az Elementary csapat megmutatta, hogy a Gnome-nak hogyan kellene kinézni manapság... Summa summarum, a cikk elején elhangzott kérdésre a válaszom: IGEN! Van létjogosultsága egy újabb asztali környezetnek, ha az olyan felhasználóbarát, mint a Pantheon Desktop.

hasznos linkek
Az Elementary OS hivatalos honlapja
Az Elementary OS Magyar nyelvű rajongói blogja

További eredményes hetet, valamint kellemes böngészést, minden Linux barátnak! (- a szerk. )

Enlightenment - Az asztal, ahol élünk - 16. rész.

Az elmúlt hetekben nagyon mozgalmas volt a Linux világa, nem szűkölködtünk a meglepő, és nagy horderejű eseményekben (Ubuntu phone, Steam nyílt Beta, Qt5, stb.). Az Enlightenment stabil verziójának kiadása, talán azért lehet fontos hír, mert igen hosszú volt a környezet fejlesztési ciklusa. Tizenkét év után, kiadásra került az első stabil verzió. Aki nyomon követte a szóban forgó asztali környezet sorsát, az tudhatja, hogy az Enlightenment már elég régóta "leledzett" Alpha állapotban. Ám a tavalyi év végén hirtelen felgyorsultak az események, és a projekt fejlesztési ciklusához képest, szinte egy szempillantás alatt, az Alpha-ból egy rövid Beta időszak után kiadták az Enlightenment végleges kiadását. Lássuk, mit nyújt nekünk az Enlightenment.

Az Enlightenment

Az Enlightenmenttel kapcsolatban már régebben is cikkeztünk itt az Androbiten, így valószínűleg már nem számít újdonságnak. Ám mivel ez a cikk most részletesebben is foglalkozik a témával, hadd idézzem ismét pár szóban a Wikipedia információit ezzel kapcsolatban.

Az Enlightenment első kiadását Rasterman (Carsten Haitzler) jelentette be 1997-ben.

A 0.17-verzió, szinte pontosan tizenkét évig készült 2000 Decemberétől, 2012 December 21-éig, amikor is bejelentették a hivatalos stabil kiadást. A fejlesztés ideje alatt gyakran említették DR17 néven is, mely a "Development Release 17" rövidítése. A fejlesztés során teljes mértékben újraírták, az a DR16-hoz képest, az új "Enlightenment Foundation Libraries" (EFL) segítségével, hogy egy fejlett asztali környezet  legyen.

Hogyan telepíthetjük?

Hogy egy kicsit elrugaszkodjak az eddig megszokott logikai elrendezéstől, most azzal kezdeném, hogy honnan szerezhetjük be az Enlightenmentet. Az elmúlt tizenkét év során volt jó pár disztribúció, mely megpróbálta az Enlightenment segítségével csalogatni a felhasználókat, ám sajnos ezek közül ma már elég kevés maradt. Akik régebb óta használnak Linuxot, azok minden bizonnyal emlékeznek még a gOS-ra, mely a Google szolgáltatásait próbálta minél jobban integrálni az asztali környezetbe, sok érdekes egyedi megoldással. Aztán nem mehetünk el szó nélkül a OpenGEU mellett sem. Debian alapokon készült az Elive, mely egy kicsivel tovább "húzta" a fejlesztésben, mint az előbb említett társai. Végül az utóbbi pár évben, az Enlightenment igencsak lelassult fejlődésének talán újra értelmet adva, ismét megjelent a disztribúciók széles palettáján egy ígéretes megoldás, ez pedig a moonOS volt. Azonban hasonlóan előző sorstársaihoz, a moonOS sem húzta sokáig. Na jó (gondolja most az olvasó), de akkor honnan szerezhetjük be az Enlightenmentet? Nos, hogy egy túlcizellált fordulattal éljek, "egy, csak egy legény van talpon a vidéken", ez pedig a Bodhi Linux. Persze ez nem azt jelenti, hogy a nagy disztribúciókban nem érnénk el a csomagkezelőből az Enlightenmentet, csupán azt, hogy jelenleg talán a Bodhi az egyetlen, mely kizárólag a cikkünk tárgyát képező kezelőfelületre tette a voksát.

Elrendezés, ergonómia

Miután ellátogattam a Bodhi Linux weboldalára, és letöltöttem a CD képet, majd egy pendrive-ra helyezve először indítottam, rögtön szembesültem is az első pár érdekességgel. Először is az Enlightenment már az induláskor az "arcunkba rak" egy pár kérdést azzal kapcsolatban, hogy milyen eszközön óhajtjuk használni a környezetet. Noha már régebben is  "találkoztam" az Enlightenmenttel, hiszen az OpenGEU, valamint az Elive is vendégeskedett egykor a laptopomon, a bejelentkezéskor anno csak a kompozitálásról (effektek bekapcsolása - a szerk.), vagy annak hiányáról lehetett dönteni emlékeim szerint.

Profilok

Az első bejelentkezés alkalmával eldönthetjük, hogy melyik profilt választjuk:

- Laptop/Netbook
- Tiling (!)
- Alapértelmezett
- Bare
- Compositing
- Desktop
- Fancy
- Tablet

Ezek mindegyike elég beszédes opció, de azért én leírom, hogy mivel állunk szemben.

Laptop/Netbook profil

Ha ezt választjuk, kapunk egy felső panelt, amin a szokásos alkalmazás menü, az épp futó alkalmazások, rendszertálca, valamint a hangerőszabályzó csücsül a munkaasztal váltó, az energiagazdálkodás indikátor, valamint a munkamenet kezelő gomb társaságában. Az asztalon, ha az egér bal gombjával kattintunk, előugrik a főmenü, mely megegyezik a tálcáról (polc, shelf) elérhető menüvel.

Laptop profil

Tiling profil

Ha a tiling opciót/profilt választjuk, a polc átugrik a képernyő bal szélére, az ablakokat pedig automatikusan mozaikozza az ablakkezelő.

Tiling profil

Ami a tiling(mozaikozó) ablakkezelést illeti, egy LXDE-vel, Gnome-mal, Unityvel összevetve jóval többet kínál. Az Enlightenment is képes tiling, azaz mozaikozó ablakkezelésre. Ennek előcsalogatásához a beállítópanelen kell elnavigálnunk a Beállító panel->Beállítások fül->Profilok részhez, majd ott ki kell választanunk a "tiling" profilt. Ekkor a környezet újraindul, és mivel ez egy teljesen eltérő elrendezés, így a gadgetek (kisalkalmazások) egy része is eltűnik az asztalról. A billentyűzetkiosztást is újra be kell állítanunk, ám ezek után egy teljes értékű mozaikozó ablakkezelővel van dolgunk. Ha már használtuk ezt a profilt, a későbbiekben nem kell a modulokkal bajlódnunk, mert az első használat után, a beállításaink mentésre kerülnek. Természetesen, ez minden profil testre szabása után így működik.

Desktop profil

A Desktop profil választásakor hagyományos elrendezést kapunk, a panel alulra ugrik, így hasonlít az elrendezés egy Windows asztalhoz a legjobban. persze az asztali menü ilyenkor is bal egérgombra aktiválható. Az asztali menü előhívásának mikéntje, valamint az asztalon végezhető egérműveletek, a beállítópanelen testre szabhatók. Ha úgy tartja kedvünk, akár a hagyományos, Windowsra jellemző, jobb egérgombos környezet függő menüt is beállíthatjuk. Azonban én úgy gondolom, hogy a kedvencek menü, és a bal egérgombra előugró főmenü, megkönnyíti a felhasználó életét.

Desktop profil

Alapértelmezett profil

Ha nagyon összekuszáltunk valamit, az alapértelmezett profilt választva, újra beállíthatjuk az összes profilt a nulláról. Ezzel tehát az eddigi beállításaink elvesznek, és újra konfigurálhatjuk a felületet.

Bare profil

Nem mindenki szereti, ha eldöntik helyette, hogy hogyan használja a környezetet. Nos az egyedi beállításokra vágyók örülhetnek ennek a profilnak, mely az asztal felületét teljes mértékben "lepucolja". Így szabadon elhelyezhetünk rajta ízlésünknek, igényeinknek megfelelő elemeket.

Bare profil

Compositing, Fancy profil

A két profil szinte ugyanazt nyújtja: ha eddig nem lett volna bekapcsolva a kompozitálás, a profilok bármelyikének kiválasztásával ez megtörténik. A Fancy annyival "több", hogy az összes létező effektet bekapcsolja. Ilyenkor az Enlightenment felületének eye-candy faktora vetekszik egy Las Vegasi nyerőgép színes, villogó lámpáival... További eltérés, hogy a Compositing profil betöltésekor a Tiling profilhoz hasonlóan a panel a bal oldalon található, viszont az ablakok normális módon jelennek meg, azaz halmozva, és nem mozaik elrendezéssel. A Fancy profilban a panel a jobb felső szegélyen jelenik meg, és az asztal hátterébe beágyazva láthatjuk az asztal váltót.

Fancy profil

Tablet profil

Az Enlightenment fejlesztői gondoltak a mobil eszközök felhasználóira is. Ha a tablet profilt választjuk, a képernyőn a gombok, kezelőfelületek, "meghíznak", így lehetővé válik az érintés alapú navigálás.

Tablet profil

Mivel én laptopon használom, ezért én először azt választottam, azonban később meggondoltam magam, és inkább a csupasz megoldást használtam élesben. Ez azért jó, mert így én magam állítottam be az asztali elemeket, effekteket az én igényeimnek megfelelően.

Az Enlightenment felületének építőelemei

Panelek

A panel megoldások sokkal részletesebbek, mint ahogy azt elsőre gondolnák. Az Enlightenmentben ugyanis lehetőségünk van bármelyik képernyő szélre, akár több panelt is elhelyezni egymás mellé is. Sőt, a virtuális munkaasztalokra elhelyezhetünk külön-külön is paneleket, melyek csupán az adott munkaasztalon láthatók! Ez annyiban hasonlít a KDE "Aktivitások" megoldásához, hogy minden munkaasztalon más elemeket használhatunk. Így ha az egyik munkaasztalunkat teljes méretű ablakokkal használjuk, a másikat pedig panellel, az sem jelenthet gondot. A paneleket továbbá akár el is tüntethetjük, azaz besüllyeszthetjük az asztal hátterébe, így a háttérképen láthatjuk a panel elemeit. Kis képzelőerővel, valamint pár óra szabadidő feláldozásával, nagyon látványos, mégis letisztult kezelőfelületet varázsolhatunk az elsőre kissé "sorjás" E-ből..

Gadgetek

Ahogy azt a KDE-nél megismerhettük, a paneleken itt is kisalkalmazások segítségével történik az alkalmazások megjelenítése, a hálózatválasztás, valamint az energiagazdálkodás is. Továbbá a beállítások panelből előránthatunk még párat a lehetséges gadgetek közül. Ha már a gadgetekről esik szó, meg kell említenem, hogy a KDE plasmoidjaihoz hasonlóan, ez esetben is van lehetőségünk a panelen kívül, az asztalon is megjeleníteni ezeket. Ugyan az Enlightenment nem rendelkezik olyan széles választékkal, mint a KDE, azért a meglévőek is elláthatnak minket kellő mennyiségű nyomkodni valóval, információval. Ha esetleg többre vágynánk mindenképp keressük fel az http://e17-stuff.org/ weboldalt, ott további témákat, háttereket, kisalkalmazásokat találunk.

Alkalmazások, képességek

Az Enlightenment moduláris felépítésű, így a rendelkezésünkre álló részegységeket kedvünk szerint használhatjuk, vagy mellőzhetjük is. Ez megadja nekünk azt a lehetőséget, hogy egy erőforrásokban nem túl erős konfigurácuión, valóban csak a szükséges alkalmazásokat futtassuk. Így az Enlightenment kiválóan alkalmas régebbi gyengébb számítógépek "újraélesztésére".

Az Enlightenment asztali környezet alkalmazásai, képességei:

Pár sorban összefoglalnám, amit a Wikipedián leltem az Enlightenment angol nyelvű szócikkében.

- teljes mértékben testre szabható, témakezelő felület, mely parancssorból is vezérelhető.
- beépített fájlkezelő
- asztali ikonelhelyezés lehetősége
- virtuális asztalok kezelése, megjelenítése
- moduláris felépítés / lehetőség nyílik külső modulok dinamikus betöltésére

A jelenleg elérhető modulok:

- Pager – váltás a virtuális asztalok közt
- iBar – alkalmazások futtatása
- iBox - a minimalizált alkalmazások megjelenítése
- Engage (másnéven iTask NG) – egy Mac OS X dock-hoz hasonló megoldás
- Dropshadow – az ablakok árnyékolását biztosítja
- Clock – Analog és digitális óra
- Battery – akkumulátor állapotának megjelenítése
- CPUFreq – processzorok adatainak monitorozása
- Temperature – laptop hőmérséklet érzékelők adatainak megjelenítése
- Illume - mobil eszközökre optimalizálhatjuk a felhasználói interfészt a segítségével
- Composite - a kompozitálást engedélyezhetjük
- Egy vagy több "fiók" (panel) elhelyezése az asztalra, a gadgetek részére
- Aimált, interaktív háttérképek, menü elemek, iBar elemek, és asztali kisalkalmazások (widgetek)
- Nemzetközi nyelvi beállítómodul
- Szabványos megoldások – támogatja a szükséges szabványokat (NetWM, ICCCM, XDG stb.)

További képességek, ablakkezelés

Ablak felgördítés, ikonizált állapot, kifeszítés, és ragadós ablakok. Testre szabható gyorsbillentyűk, billentyű-kombinációk.

Az Enlightenment funkciók terén majdnem KDE magasságokba tör, ami kissé ellentmondásos az első benyomás után. Kicsit olyan ez, mint amikor egy veteránautó friss tulajdonosa megtudja, hogy a régi kaszni alatt egy tuningolt motor van. Ahogy azt a KDE esetében tapasztalhattam, ez esetben is lehetséges az ablakszabályok, avagy ablak "emlékek" létrehozása. Tehát pár kattintással megjegyeztethetjük az Enlightenmenttel, hogy kedvenc alkalmazásunk melyik munkaasztalon, milyen pozícióban nyíljon meg. Az ablakkezelő testreszabását is a beállítópanelen tehetjük meg.

Fájlkezelés, alkalmazások futtatása, egyéb keresőfunkciók

Először is, megemlíteném a "run everything" nevű alkalmazást, mely a gmrun, vagy az Ubuntu Unity Dash megfelelője lehet. Bár engem leginkább a Gnome-Do felületére emlékeztet. Ennek segítségével alkalmazásokat indíthatunk, vagy fájlokat kereshetünk a számítógépünkön.

Run Everything

Az Enlightenment saját fájlkezelővel is bír. Így nem okvetlenül szükséges (de véleményem szerint erősen ajánlott - a szerk.) egyéb fájlkezelőket telepítenünk. Alap fájlmenedzselésre kiválóan alkalmas a "gyári" megoldás is. Egyben egy érdekes színfoltja is a fájlkezelők népes táborának. Néhány érdekessége:

- fájlok részletes adatlapjának megjelenítése, ha a fájl fölé visszük a mutatóeszközt (egeret)
- egyes gadgetek (az Enlightenmentben "bigyók"-ként is szerepelnek) elhelyezhetők akár a fájlkezelő eszköztárában is (!)
- ha nem "ismeri" a megnyitni kívánt alkalmazást, az adatlaphoz hasonló lapon kilistázza a lehetséges alkalmazásokat

Az Enlightenment Fájlkezelője

A fájlkezelő olykor megmakacsolta magát. Többször is előfordult, hogy töröltem egy fájlt, és ez a művelet látszólag nem ment végbe, viszont a fájlkezelő ablak bezárása, majd újraindítása "megoldotta" a problémát. Aki nem szereti a meglepetéseket, annak inkább ajánlanék egy alternatív megoldás használatát, hiszen rengeteg fájlkezelő érhető el a csomagkezelőből. Ha megszoktuk a Nautilus, vagy a PCManFM-et, ezeket is használhatjuk.

Testre szabás, témázás

Ami a testre szabási lehetőségeket illeti, a beállítópanel annyi mindent kínál számunkra, hogy talán egy egész nap folyamán sem sikerül teljesen kiismernünk magunkat a számos "bizgentyű" között. Ez ha úgy nézzük, nagyon dicséretes, hiszen így mindenki egyedi környezetet faraghat az Enlightenmentből. Ám egyben azt is jelenti, hogy aki szereti a "gyárilag" eleve kényelmes megoldásokat, az inkább zavarónak találhatja a lehetőségek ekkora mennyiségét. Egy videóban bemutatom a beállítópanel funkcióit.

Az Enlightenment beállítópanel

Aki az Enlightenment optikai tuningolására adja a fejét, annak nincs egyszerű dolga. Annyi részegységből áll össze egy komplett egységes felület kivitelezése, hogy még a bonyolult KDE megoldásain is bőven túltesz. Ahhoz, hogy alkalmazásaink egyformán nézzenek ki, először is keresnünk kell egy Enlightenment témát, ami megfelel ízlésünknek. Ha nem a Bodhi Linuxszal próbálkozunk, ott van az http://e17-stuff.org/, itt rengeteg megoldást találunk a felület testre szabására. Aztán, ha sikeresen megleltük a nekünk tetsző asztaltémát, nem árt felkeresnünk a gnome-look.org-ot, itt a GTK témák közt kutathatunk nekünk tetsző után, mely ha szerencsénk van, még passzol is az Enlightenment témához. Ikonokat, ikoncsomagokat ugyan ezen az oldalon találhatunk. Aki a Bodhi Linux által ismerkedik az Enlightenmenttel, annak könnyebb dolga van, mert a disztribóció weboldalán eleve rengeteg asztaltéma megtalálható. Így ezek telepítése mindössze egy kattintás, meg némi jelszó írogatás után lehetővé válik. A Beállító panelben külön tudjuk menedzselni az Enlightenment, valamint a GTK témákat. Persze mindkettő remekül működik, az alkalmazások azonnal felveszik az "új ruhát", amint azt kiválasztjuk. Ezen felül, tovább cicomázhatjuk asztalunkat egyedi mozgó háttérképekkel, bejelentkező képernyő témákkal, indító képernyő témákkal, sőt akár mozgó ikonokkal, asztali lángcsóvával is. Ha valakinek az az "elvetemült" ötlete támad, hogy még esetleg saját asztaltémát is farag, annak nem árt jobban is tanulmányozni az Enlightenmentet, mivel nem olyan "egyszerűen" témázható, mint a GTK alapú felületek. Ezzel kapcsolatban az alábbi weboldalon lehet informálódni.

A felületet a beállítópanel "Kinézet" részében szabhatjuk testre.

Témázás, a felület testre szabása

Szubjektív

Ahogy birtokba vettem "újsütetű" környezetemet, a sebességérzete kapcsán, szinte azonnal párhuzamot vontam az Xfce-vel. Hiszen nagyon fürgén, pattogósan reagál mindenre. Még sok alkalmazás egyidejű használatakor is elég reszponzív marad, több "modernebb" asztali környezettel ellentétben. A laptopom ventilátora nagyon ritkán zümmögött fel. Szinte csupán az asztali videók elkészítésének alkalmával. Az Enlightenment megjelenése valahogy engem mindig a hetvenes-nyolcvanas évekre emlékeztet. Minden csillog, minden villog, mozog, összemegy, színes, pepita.. Valahogy így képzelték el a filmkészítők a régi Sci-Fi filmekben a számítógépek kezelőfelületét. Ez egyben azt is jelenti, hogy ez erősen megosztja a közönséget. Aki nosztalgiázni szeretne, annak nagyon fog tetszeni, viszont a legtöbb mai asztali környezettel nem igazán képes felvenni a versenyt, már ami az elegáns megjelenést illeti. Persze, ahogy az általában Linux felületek esetében mindig, most is csupán megfelelő beállítások kérdése. Kellő türelemmel egy nagyon ízléses, és látványos, jól használható felület faragható belőle. Azonban pont ez az egyik gyengéje is az Enlightenmentnek, hogy (elvileg) sokkal többre képes, mint amit először mutat. Így akinek nincs türelme, vagy nem ismeri kellő képp a környezetet, az nagyon hamar le fog mondani róla. Az én ranglistámban valahol az Xfce, és az KDE között helyezkedik el. Többet kínál, mint az Xfce, de kevesebbet, mint az KDE, és itt most nem az eye-candy faktorra gondolok, hanem az ablakkezelő funkciókra. Stabilitásra nem valami meggyőző. Igazából felmerült bennem a kérdés: Mi tartott tizenkét évig? Nem azt mondom, hogy állandó összeomlások vannak, de azért vannak még hiányosságok. E röpke pár napban, amit együtt tölthettem az Enlightenmenttel, voltak kellemetlen pillanatok. Ráadásul Enlightenment sajnos még nem teljesen tud magyarul, de akinek van kedve, és ideje, bátran beállhat fordítónak. Ez ugyan szintén nem hatalmas probléma egy gyakorlottabb Linuxosnak, viszont egy kezdőt könnyen elriaszthat. De az Enlightenment legnagyobb hibája az instabil viselkedése. Igazság szerint nem instabilabb, mint egy fejlesztés alatt álló Unity. Tehát nem tudom azt mondani rá, hogy sokkal rosszabb bárminél. Viszont, mivel egy tinédzser korú asztali környezet, első stabil kiadásáról van szó, azért ez mégis csak szégyen. Inkább vártak volna még egy fél évet, az utóbbi fél év munkaütemével, már talán ígéretesebb lenne a végeredmény. Ha "kibírtunk" ennyi időt "stabil (khm...)" Enlightenment nélkül, ezt a maradékot, szerintem mindenki kivárta volna türelemmel. Az is igaz, hogy kizárólag a saját laptopomon próbáltam ki, elképzelhető, hogy más hardver összeállításban stabilabban teszi a dolgát. Engem minden esetre nem győzött meg. Jelenlegi állapotában arra alkalmas, hogy laikusoknak tech-demót tartsak vele, a Linux felületéről. Talán a legjobban az bizonyítja, hogy mit gondolok, hogy ezeket  a sorokat, már az openSUSE KDE biztonságába visszamenekülve írom.

Pro
- Nagyon étvágytalan, ez számokban kifejezve nagyjából 140(!) MB, és ez még sokkal lejjebb is tornázható, ha "kigyomláljuk" a modulokat.
- Valódi tiling képességek, hasznos ablak-szabály funkciók
- Rendkívül testre szabható
- Gnome, KDE alkalmazások, szolgáltatások futtatása indításkor
- Mind a GTK, mind a Qt alkalmazások kiválóan működnek a környezetben
- A szerény hardverigény ellenére, meglepően látványos megjelenés

Kontra
- Lassú fejlesztés
- Bizonytalan működés
- Váratlan összeomlások
- Használhatatlan funkciók.
- Bonyolult beállítási lehetőségek, szinte el lehet veszni a beállításokban
- Nehéz olyan GTK asztaltémát találni, ami pontosan passzol az Enlightenment témákhoz. Ezért a a GUI egységessége nagyban függ a használt alkalmazásoktól..

Az Enlightenmentet ajánlom minden olyan felhasználónak, aki szeret kísérletezni, és meg tud barátkozni az Enlightenment tudathasadásos mivoltával, mely a végletekig menő konfigurálhatóságot állítja az egyes funkciói működésképtelenségével, valamint általános instabilságával szemben. Ajánlom továbbá régebbi konfigurációkra, hiszen a látványos effekt-orgia ellenére, igen keveset kér mind a memóriából, mind pedig a processzorból. Sajnos kezdő felhasználóknak egyáltalán nem merem ajánlani.

Bodhi Linux

Mivel a háttérben összebeszéltem Kulcsár Gergő (darkslide)-vel, így egy kicsit kitérek a Bodhi Linux-ra is egy pár rövid mondat erejéig. Gergő velem párhuzamosan írta a Bodhi 2.2 megjelenésével foglalkozó cikket, és mivel én is ezt a disztribúciót használtam a cikk elkészítéséhez, kicsit összefoglalom a tapasztalataimat:

Nagyon egyszerű, áttekinthető weboldal, saját alkalmazáslistával, mely tartalmaz "egy kattintásos telepítés" megoldást is. Itt azok a minden nap használatos, hasznos alkalmazások is megtalálhatók, amelyeket az Ubuntu szoftverközpontban nem találunk meg alapesetben. Az egy kattintásos megoldás egyetlen hátránya, hogy minden egyes alkalommal be kell írnunk a rendszergazda jelszót. Ám ezt az apró kellemetlenséget leszámítva, valóban jó megoldás, hogy a disztribúció weboldalán eleve megtalálható rengeteg hasznos dolog. A csomagok közt sok Bodhi specifikus asztaltéma, Enlightenment plugin is megtalálható.

A Cikksorozat következő részében: A Unity, az Ubuntu egyedi munkamenet megoldása kap főszerepet. Ezzel a sorozat áttér az asztali környezetek bemutatásáról, a legnépszerűbb egyedi munkamenetekre.

Razor-qt - Az asztal, ahol élünk 15. rész

A méltán népszerű asztali környezet, a KDE nemrég egy "kistestvért" kapott a Razor-qt "személyében". Ugyan még nem kiforrott megoldás a Razor-qt, ennek ellenére már akár napi szinten is használható. Nagy testvéréhez hasonlóan, használhatjuk GTK+ alkalmazásokkal is. Mivel még erősen fejlesztés alatt áll, ezért előfordulhatnak összeomlások, hibák, viszont már most látható az az irány, melyet fejlesztői megcéloztak. Ez pedig nem más, mint a GTK+ alapokon nyugvó LXDE mellé egy Qt alapú megoldást kínálni a Linux felhasználók számára.

Mi a Razor-qt?
Mivel jelenleg magyar nyelvű leírás nem igazán található a Razor-qt témakörben, ezért bátorkodtam lefordítani, a weboldalukon található információt. A fordítás természetesen nem szó szerinti, az egyszerűbb értelmezhetőség érdekében.

A Razor-qt egy fejlett, könnyen kezelhető, és gyors asztali környezet, Qt alapokon. Azon felhasználók igényeire szabva, akik értékelik az egyszerű, gyors, és intuitív felületeket. Több asztali környezettel ellentétben, a Razor-qt gyengébb számítógépeken is hatékonyan használható. Annak ellenére, hogy a Razor-qt egy új projekt, már tartalmazza egy asztali környezet alapvető komponenseit:

Panel
Asztal
Alkalmazás indító
Beállító központ
Munkamenetek

Használhatjuk ezek mindegyikét is, vagy csak azokat a komponenseket, melyekre szükségünk van. A Razor-qt kiválóan együttműködik több ablakkezelővel is, a fejlesztőcsapat általában az Openboxot részesíti előnyben. De ezen kívül a legtöbb modern ablakkezelőt használhatjuk az fwwm2 -től a kwin -ig (igen a KDE környezet a Plasma Desktop nélkül is megoldható!). A Razor-qt egy új nyílt forrású fejlesztés, akár ön is segíthet a tökéletesítésében. Szívesen fogadjuk a hibajelentéseket, javaslatokat. Továbbá szabadon fordíthatja bárki a saját anyanyelvére, készíthet hozzá még vonzóbb grafikát, egyebet.

Tehát, ha úgy vesszük, a Razor-qt a KDE kistestvére, azaz a Razor-qt segítségével a KDE fejlett megoldásait alkalmazhatjuk gyengébb hardveres környezetben is. Ezidáig ez sajnos nem igazán volt lehetséges a KDE 4.0 verzió megjelenése óta. Ugyanis a KDE erőforrásigényének egyik oka maga a Plasma Desktop. Ez nem azt jelenti persze, hogy a KDE egy rossz asztali környezet lenne, csupán azt, hogy egy bizonyos határ alá sajnos nem tornászható az erőforrásigénye. Ám a GTK+ alapú megoldások mellé helyezve, vagy összehasonlítva, a Qt-ben, és a KDE komponensekben sokkal több lehetőség rejlik. Így nem csoda, hogy előbb-utóbb a "sovány" KDE iránti igény, megoldáshoz vezetett a Razor-qt képében.

Mi ennek a jelentősége? Amennyiben a Razor-qt fejlesztői elérik céljukat, lehetőség nyílik a KDE megoldásainak gyengébb hardverkörnyezetben való felhasználására a funkciók túlzott csorbulása nélkül. Ez már most is tapasztalható, ha az erősen fejlesztés alatt álló környezettel, teszünk egy bátor próbálkozást.

Megjelenés

A Razor-qt megjelenése meglehetősen puritán. Ennek ellenére nem tagadhatja le származását. A "gyári" beállítások szerint, a hagyományos alul panel(vagy tálca), rajta egy "startmenü" stílussal operál. Ahogy a KDE esetében is, itt is lehetséges az asztalra kisalkalmazásokat, azaz "widgeteket" helyezni. Ezek száma a projekt jelenlegi fázisából adódóan még elég szerény. A későbbiekben ez valószínűleg nagyban változik. Jelenleg egy óra, egy jegyzetfüzet, egy ikondoboz, valamint egy üdvözlő szöveg "dobható" az asztalra. Ezek mindegyike tökéletesen ellátja funkcióját.

A Razor-qt

Asztal

Az asztalra helyezhető kisalkalmazások.

Ikonnézet, vagy ikondoboz

Ez a kisalkalmazás nagyon egyszerű, ám egy alapvető igényt szolgál. Segítségével megjeleníthetjük a munkaasztalon a felhasználói fiókunk "Asztal" mappájának, vagy bármelyik másik tetszőleges mappának tartalmát. Beállítási lehetőségei is ennek megfelelően egyszerűek, kiválaszthatjuk, hogy melyik mappát kívánjuk megjeleníteni.

Analóg óra

Egy egyszerű analóg óra. Beállítási lehetősége a másodperc mutató megjelenítésére, vagy elrejtésére korlátozódik. Nincs sem naptárfunkciója, sem ébresztés, vagy időzítő. Mindössze egy egyszerű óra, semmi több.

Notepad(jegyzetfüzet)

Az asztalra helyezhető jegyzetfüzet is egy meglehetősen egyszerű, ám hasznos kiegészítő eleme a Razor-qt felületének. Ugyan a beleírt szövegeket nincs módunk elmenteni, ám remekül együttműködik a vágólappal, így használhatjuk annak kiegészítőjeként.

Üdvözlőszöveg

HTML formázású szövegeket jeleníthetünk meg benne. Kíváncsiságból kipróbáltam, hogy ha hivatkozást helyezek el itt, megnyitja-e a webböngészőt. Hát nem. Egy internetkávézóban, vagy nagy irodai, ipari környezetben hasznos lehet, ha a háttérképtől függetlenül mindig látható információt szeretnénk megjeleníteni a képernyőn. Ha kezelné a hivatkozásokat, az fokozná a hasznosságát ennek a kisalkalmazásnak.

Panel

A panel alkalmazás is a Razor-qt minimalista alapelveit tükrözi. Tehát nem találjuk szemben magunkat egy már-már felfoghatatlan mennyiségű funkciót felsorakoztató beállítófelülettel. Ez természetesen egyáltalán nem baj, hiszen a Razor-qt-t pont ezért "szeretjük". A fentiek tükrében, az alábbi lehetőségeink vannak arra, hogy a panelt személyre szabjuk:

Panel beállításai, mérete, elhelyezése

- választhatunk az automatikus, valamint a kézzel beállított panelméret közt, megadhatjuk a panel magasságának méretét pixelekben
- a panel hosszúságát szabályozhatjuk pixelekben, vagy a munkaasztal méretének százalékos arányában
- meghatározhatjuk, hogy a panel a képernyő melyik szélén helyezkedjen el
- valamint azt is beállíthatjuk, hogy a képernyőszélen(egyedi méretű, tehát nem teljes szélességű panel esetén), jobb oldalon, bal oldalon, vagy középen legyen

Panel bővítmények

Jelenleg ezek száma is kevés, ám alapvető igényeknek épp megfelelő.

- alkalmazások menü
- asztalváltó (váltás a virtuális munkaasztalok között)
- asztal megjelenítése (az összes megnyitott alkalmazásablakot a tálcára minimalizálja)
- képernyővédő
- hangerő szabályzó
- cserélhető eszközök (USB, CD, DVD leválasztása, felcsatolása)
- gyorsindító (ide "ejthetjük" kedvenc alkalmazásaink parancsikonjait a menüből)
- CPU-figyelő
- color-picker (színválasztó)
- szenzorok (megjeleníti a számítógép hőszenzorainak aktuális méréseit)
- óra (a KDE-hez hasonlóan itt is van naptárunk, ha az órára kattintunk)
- paneltálca

A bővítmények jó részének van külön beállítási lehetősége, ahogy azt más asztali környezeteken is megszokhattuk.

Beállítóközpont (Configuration Center)

A Razor-qt is rendelkezik egy, a beállítási lehetőségeinket összefoglaló felülettel. Érdekes, hogy ez a felület magába foglalja a a KDE hasonló megoldásának elemeit is. Így egy helyen elérhetjük az összes rendszerbeállítást. A beállítóközpont tartalmazza az Openbox beállítópanelra (Obconf) mutató indítóikont is, arra az esetre, ha Openboxszal használjuk a Razor-qt-t. Ez egy egyáltalán nem elhanyagolható részlet. Hiszen ez azt mutatja, hogy az egyszerűség ellenére, fejlesztői próbálják minél felhasználóbarátabbra formálni a Razor-qt grafikus beállítási lehetőségeit. Integrálva a beállítási lehetőségek közül minél többet a beállítóközpontba. Lássuk, miket módosíthatunk, babrálhatunk jelenleg a Razor-qt funkciói közül.

A Razor-qt beállítőközpont

- Qt Configuration

Itt kiválaszthatjuk, hogy melyik téma-motort (theme engine) használják az alkalmazásaink, emellett további kezelőfelület specifikus beállítási lehetőségeink vannak. Betűtípusok az alkalmazásablakokban, továbbá érdekes az a funkció, melyben beállíthatjuk a minimális képernyő elem (leginkább gomb) méretet. Ez azoknak lehet érdekes, akik érintőképernyős eszközön szeretnék használni a Razor-qt-t.

- Razor Autosuspend Configuration

Ez a beállítási lehetőség arról tanúskodik, hogy a fejlesztőcsapat dolgozik egy saját energiagazdálkodást kezelő beállítómodulon. Itt beállíthatjuk, hogy mit tegyen laptopunk, amennyiben lehajtjuk annak képernyőjét, valamint az alacsony akkumulátor töltöttségi szint esetén, milyen műveletet hajtson végre.

- Razor Shortcut Configuration
Egyedi billentyűparancsokat hozhatunk létre, melyekkel segíthetjük a hatékonyságot.

- Razor Desktop Configuration

Itt választhatjuk ki, hogy az asztalt a Razor-qt, vagy az általunk használt ablakkezelő kezelje, valamint az asztali menü konfigurációs fájljának helyét "tudathatjuk" az asztali környezetünkkel. Végül kiválaszthatjuk az asztal háttérképét arra az esetre, ha a Razor helyett, inkább mégis az ablakkezelővel szeretnénk kezeltetni a munkaasztalt. (ez nálam nem működött, persze ez még sokat javulhat)

- Razor Notifications Configuration

A Razor-qt is rendelkezik saját asztali figyelmeztetésekkel, így ebben a beállítómodulban megváltoztathatjuk a figyelmeztetések képernyő pozícióját, méretét, a megjelenítés időtartamát.

-  Razor Mouse Theme Configuration
Az egérmutató témáját kezelhetjük itt.

- Razor Appearance Configuration

Beállíthatjuk a Razor-qt témáját, valamint az ikontémát. Jelenleg négy Razor asztaltéma közül választhatunk.

- Razor Session Configuration

A Razor munkamenet beállításokban választhatunk ablakkezelőt, Razor-qt komponenst. Továbbá az alapértelmezett terminálon, és webböngészőn kívül, kezelhetjük a munkamenet indításakor automatikusan induló alkalmazásokat.



Razor-runner
A végére hagytam a Razor-qt alkalmazásindítóját. Hasonlóan a GTK+ asztali környezeteken megismert gmrun, LXLauncher alkalmazásokhoz, ez is egy meglehetősen egyszerű megoldás. A Razor-runner is az Alt+F2 billentyűkombináció hatására aktiválható. A beállíthatjuk, hogy a  képernyő felső szélén, vagy középen, esetleg az egérmutató alatt  jelenjen meg. Továbbá megváltoztathatjuk az előhívására szolgáló billentyűkombinációt.

A Razor-runner

Nos azt hiszem minden lehetőséget számításba vettem, ami jelenleg a Razor-qt "mozgatható" része. A Beállítóközpont többi része ugyanis erősen disztribúció, valamint alkalmazáskörnyezet függő, így ebben részletesen nem is merülnék el.

Használat

A Razor-qt-t kipróbáltam mind Openboxszal, mind pedig kwinnel. Minden működött, a beállítások közül egyedül a háttérképet nem sikerült beállítanom, ha nem a Razorral kezeltettem az asztalt. Ezt az igen apró kellemetlenséget leszámítva, semmi komoly problémába nem ütköztem. Talán még annyi, hogy ha a panelhez, adtam hozzá elemeket, utána egy kicsit megfontoltan reagált az azokat tartalmazó lista gördítése. De ennyi. Ez azt jelenti, hogy aki szeretne egy próbát tenni, már most is "megízlelheti" a borotvát (Razor), hogy egy morbid szóviccel éljek. Ugyan éles környezetbe nem ajánlom, mivel még fejlesztés alatt áll, de véleményem szerint már használható.

Szubjektív

Az már most is látható, hogy a Razor-qt, a KDE-vel "karöltve" egy igen ütőképes kis csapatot fog alkotni. Ezzel a KDE betörhet olyan helyekre is, ahol eddig az LXDE-nél, valamint az Openbox Standalone-nál "combosabb" kezelőfelület szóba sem jöhetett. Persze addig még elég sokat kellene faragni a Razor-qt étvágyából, hiszen a 286 megabájtot még a KDE-ből is sikerült "kicsikarnom". De mivel még jócskán van idő a stabil kiadásig, így elképzelhetőnek tartom, hogy ezt sikerülhet akár jelentősen is leszorítani. Egy fejlesztésének még jócskán kezdeti stádiumában lévő asztali környezetről elég nehéz véleményt formálni. Elvárásaim a Razor-qt-vel szemben ennek megfelelően nem nagyon voltak. Meglepődve tapasztaltam, hogy már most mennyire használható akár napi szinten is.  A stabil kiadással valóban "életre kelhet" egy Qt-alapú LXDE konkurens asztali környezet. Sőt, azt hiszem, nem túlzok, ha azt mondom, hogy a Razor-qt sokkal többet fog nyújtani az LXDE-nél. Őszintén várom az első stabil kiadást.

Summa summarum

A Razor-qt kipróbálását minden olyan kíváncsi Linux felhasználónak ajánlom, akit érdekelnek a kis rendszerigényű asztali környezetek. Kezdőknek is bátran merem ajánlani, hiszen már most ellátja a feladatát, fagyást, vagy összeomlást nem tapasztaltam.

A Razor-qt elérhető a legtöbb ismert Linux disztribúció szoftvertárolóiból. Részletesebb információ a projekt weboldalán is olvasható.

Cikksorozatom következő részének témája, az Enlightenment (DR17) asztali környezet lesz. További hasznos böngészést kívánok mindenkinek! - a szerk.

LXDE - Az asztal, ahol élünk 13. rész

Heti cikksorozatunknak az a célja, hogy egy kicsit átláthatóbbá tegye a Linux lehetséges felületeinek sokaságát, valamint segítséget nyújtson a tanácstalan kezdő felhasználóknak a választásban. Az előző részekből már szinte az egész GTK+ kínálatot bemutattuk, így a héten egy olyan környezettel folytatjuk, amely még szintén köthető a GTK+ környezetekhez, azonban már inkább a hibrid megoldások, vagy az egyedi munkamenetek közé tartozik. Hogy miért is lóg ki egy kicsit a sorból az LXDE, azt a továbbiakban bővebben is kifejtem.

Az LXDE

Az LXDE egy mozaikszó: Lightweight X11 Desktop Environment. Magyarul: Pehelysúlyú(könnyű súlyú, de a pehelysúlyú egy kicsit "szebben" hangzik) X11 Asztali Környezet. Fejlesztője Hong Jen Yee, a PCManFM fejlesztésekor gondolta ki a környezet gondolatát, így kezdett bele a fájlkezelő mellett az LXDE fejlesztésébe is, melyet aztán fel is kapott a Linux világa.

Az LXDE pár filmkockában

Így nem meglepő, hogy az LXDE sem a szemkápráztató effektekkel próbálja erősíteni a felhasználótáborát. Az LXDE tulajdonképpen egy pár "LX" -alkalmazás, valamint az Openbox ablakkezelő vadházassága. Ez azt is jelenti, hogy az Openbox bár jelen van, nem érvényesül annyira. Az Openbox dolga jelen esetben az ablakkezelés, a virtuális asztalok kezelése, valamint a váltás az ablakok, alkalmazások, asztalok között. No meg persze az ablakok dekorálása, azaz az ablakkeretek megrajzolása. Ez régi Openboxos motorosoknak csalódás lehet, viszont egy kezdő Linuxosnak öröm, hiszen ez a letisztult könnyű környezet visszavisz minket a Windows XP világába, már ami a megjelenést illeti. Az asztali környezet egyik origója az Lxpanel. Ez egy könnyű kis panel alkalmazás, melyet kis kiegészítőkkel igényeinkre szabhatunk. Akárcsak a Mate, vagy az Xfce esetében itt is lehetőség van az elemek áthelyezésére, azonban itt csak egy panelt tudunk futtatni. Illetve, ha elszakadunk a GUI dédelgető segítségétől, akkor többet is, de az Lxpanel grafikus beállítási lehetősége erre nem kínál módot.

Az Lxpanel beállítása

Mivel az LXDE egy kissé öszvér megoldás, így ha a megjelenést szeretnénk testreszabni, akkor három-négy kisebb beállítási felületet kell megnyitnunk célunk eléréséhez.

Az LXDE testreszabása 1



Az LXDE testreszabása 2

Ez egyeseknek bosszantó is lehet, de ne feledjük, hogy ez egy pehelysúlyú környezet, tehát ne is várjunk tőle olyan szolgáltatásokat, mint a nagytesóktól!

Ha telepítjük az Lxappearance-Openbox csomagot, akkor a megjelenítés beállításaiba beépül az Openbox ablakkeret-stílus választó az Lxappearance-be, így már nem kell külön az Obconfot elindítani, ha ablakkeret témát akarunk váltani.

Az Lxappearance

Elég étvágytalan az LXDE. Ugyan még mindig többet fogyaszt, mint egy Openbox önmagában, de azért a 200 MB már elég elfogadható eredmény. Mivel az Openbox asztali menü le van tiltva, ezért egy hasonló menü jelenik meg az asztalon jobb egérgombbal kattintva, mint a Mate esetében.

Az asztali menü az LXDE-ben

Az asztalon a jobb egérgombbal kattintva egy további érdekes almenüre lehetünk figyelmesek, ez pedig az "Új létrehozása"-almenü. Ha kinyitjuk az almenüt, új mappát, üres fájlt(szöveges dokumentum), vagy "shortcut-ot", azaz parancsikont hozhatunk itt létre. Ezt egy amolyan "varázsló" is segíti elkészíteni. A varázsló segítségével módunkban áll kiválasztani a parancsikon nevét, ikonját, valamint a futtatandó alkalmazást, vagy parancsot.

Parancsikon készítése az asztalon

A fájlok kezelését a PCManFM-re az LXDE másik alappillérére,  bízták, amely egy minimalista környezeteket kedvelők körében igen népszerű fájlkezelő. Lehet benne tabokat(lapfüleket) nyitni, ha több mappa közt szeretnénk navigálni. Érdekes extrája az "Alkalmazások" hivatkozás, amely voltaképpen az alkalmazások menü elemeit jeleníti meg. Ez egy kicsit engem vissza is repített a Mac OS X időkbe, mármint amikor még azt használtam. Ott ugyanis a Finder-ben(azaz a Mac OS X fájlkezelőjében) is van egy "Applications" hivatkozás.

A PCManFM

Ez azért is jó, mert így akár el is hagyhatjuk a panelt. Ilyenkor navigálhatunk az alkalmazások, asztalok közt akár az egérrel is. Azaz bátran elrejthetjük a panelt, mert az Openbox másik előnye az a másodlagos menü, amit az egér görgőjével kattintva hívhatunk elő az asztalról.

Ugye milyen ismerős? Igen, akárcsak az Xfce esetében, itt is van lehetőségünk a munkaterületek határainak beállítására is. Sőt, az Openbox fejlett ablakkezelési megoldásai további lehetőségeket is tartogatnak számunkra! Az ablakokon az ablakkezelő gombokat(bezárás, minimalizálás, stb) az ablakok bármelyik szélére helyezhetjük, valamint az adott ablakot rögzíthetjük is legfelülre, az összes ablak fölé. Ezen felül, ahogy azt az Xfwm esetében is, a megnyitott alkalmazásablakot megjeleníthetjük egyszerre az összes munkaterületen. Ez nem azt jelenti, hogy az alkalmazást többször megnyitjuk, hanem ugyanazt a példányt a többi virtuális asztalunkon is láthatjuk. Hogyan csalhatjuk elő ezeket az elsőre láthatatlan funkciókat? Az Obconf segítségével. Nevével már el is árulja, hogy az Openbox grafikus beállításait rejti.

Az Obconf

Azaz ha úgy tartja kedvünk, az LXDE is kínál nekünk teljes munkaterületes megoldást, anélkül, hogy a panel feleslegesen rabolná a pixeleket, egy teljes területre kifeszített alkalmazás eszköztáraitól. Ráadásul, ha úgy szeretnénk, itt is elrejthetjük az ablakdekorációt, ezzel is további pár pixel területhez jutva. Összegezve tehát elmondhatjuk, hogy egy nagyon gyors, és testre szabható kis környezet az LXDE.

Az LXDE komponensei

Más asztali környezetektől eltérően, az LXDE komponensei nincsenek szorosan integrálva. Ehelyett képesek önálló futásra.

PCManFM fájlkezelő
LXLauncher, egy alkalmazás gyorsindító (hasonló a gmrun-hoz)
LXPanel, egy panel alkalmazás
LXSession, egy X munkamenet-kezelő
LXAppearance, egy stílusválasztó
leafpad, szövegszerkesztő
Xarchiver, tömörítő
GPicView, képnézegető
LXMusic, az xmms2(zenelejátszó) LXDE-s frontendje
LXTerminal, terminál emulátor
LXTask, munkamenet kezelő
LXDM, X megjelenítő menedzer
LXNM, egy pehelykönnyű hálózati kapcsolat-menedzser program, pl. vezeték nélküli hálózatokhoz való gyors kapcsolódásra (csak Linuxon)
Openbox, ablakkezelő


Szubjektív

Bár nem nagyon szeretem az öszvér megoldásokat, az LXDE mostanra elég jó lett ahhoz, hogy régebbi gépeket, laptopokat megmentsünk még egy újabb évig a PC-bontók karmai közül. Igen az LXDE is a gyenge hardverekre lett tervezve. Sok olyan disztribúció van, amely az LXDE-t használja preferált környezetnek. Az egyik talán legnépszerűbb a Lubuntu, de a LinuxMint lelkes fejlesztőcsapata is kínált régebben LXDE "ízű" mentolos megoldást. Amiért én nem nagyon kedvelem, az voltaképpen az Opnebox "megerőszakolása". Pont a két hatalmas előnyét teszi láthatatlanná az LXDE, az Openbox bővíthető menüjét, valamint az alkalmazásablakok fejlett elhelyezésének lehetőségét(nem a grafikus felületen beállítható lehetőségekre gondolok). Ha valaki jobban elmélyed az Openbox adta lehetőségekben, akkor egy idő után rájön, hogy az LXDE okafogyottá válik. Persze nem a kezdő Linuxosok közt, hiszen az LXDE-nek éppen az a lényege, hogy terminál, meg szövegszerkesztő nélkül is tudjuk kezelni a környezetet. Ha valaki kíváncsi az Openbox egyéb lehetőségeire, annak még egy kicsit türelemmel kell lennie, mert még hátra van a cikksorozatban három asztali környezet.

A kijelentkezés ablak

Kiknek ajánlom?

Az LXDE-t ajánlom azoknak a felhasználóknak, akik egy mára már kicsit elavult számítógépet szeretnének még életben tartani, vagy csak idős rokonuknak szeretnének egy olyan megoldást nyújtani, ami nem zavarja őt össze a szédítő effektekkel, és a kacifántos beállításokkal. Ha valaki nyitottabb a terminál, valamint a szövegszerkesztő használatára, és LXDE az első asztali környezete, az később az Openboxszal a Linux alatt elérhető ablakkezelők egyik "svájci bicskáját" tudhatja magáénak. Persze ez nem az ámulatba ejtő effektekre értendő, hanem a hasznos funkciókra. A sorozatunk ismét egy fordulóponthoz érkezett, mert a következő részben jön a KDE! Azaz QT vizekre evezünk!

Az LXDE minden Linux disztribúcióban elérhető a csomagkezelőből.


Forrás: Wikipedia