Visszatekintés - Az asztal, ahol élünk.

Hosszúra nyúlt nyári szünet után, folytatom cikksorozatomat, melyben a Unix/Linux rendszerek leginkább közkedvelt asztali környezeteit mutatom be. A sorozat ezen része, afféle visszapillantóként szolgál. A cikksorozat kezdete óta nagyon sok érdekesség történt az asztali környezetek háza táján, ezért megpróbálom összefoglalni a leginkább figyelemre méltó változásokat.

Azon olvasóknak, akik "lemaradtak", vagy csak most kapcsolódnak a témakörhöz, ajánlom az Androbiten megjelent cikkeket elolvasásra: Az asztal, ahol élünk cikksorozat eddigi részei.

Gnome

Kezdeném rögtön az egykor sokkal nagyobb népszerűségnek örvendő GTK alapú asztali környezettel. Annak idején elég nagy port kavart a radikális változás, melyet a Gnome 3 hozott magával. Mivel az addigi megszokott felület után, egy merőben más felhasználói viselkedést megkövetelő felépítéssel "riogatta" a békés Gnome rajongókat. Mostanában ismét nekilódultak a Gnome háza táján, a 3.10 -es verziószámú kiadás ápp a napokban jelent meg. A Gnome fejlesztői is rájöttek végre, ha az asztali környezet beépített alkalmazásait könnyen megtanulható nevekkel illetik, talán megkönnyíthetik a kezdő Gnome felhasználók életét. Ennek megfelelően, a jövőben alapértelmezetté kívánják tenni a zenelejátszót, a képkezelőt, valamint a fájlkezelőt is. Azt ugyan nem tudom, hogy ezek a parancssorban is hívhatóak lesznek -e Files, Music, valamint Photos neveken, de remélhetőleg igen. A másik (számomra régóta áhított.. - a szerk.) grandiózus változás az alkalmazásablakok felületét érte. Végre egybemosták az eszköztárat a fejlécsávokkal. Ezt az egyáltalán nem elhanyagolható felületi módosítást, már rég megléphették volna, hiszen maga a Gnome Shell, mint koncepció, a minél nagyobb teljes képernyős alkalmazásfelületekre koncentrál. Így azt is mondhatjuk, hogy a Gnome Shell, mint alapötlet mostanra forrja ki magát. Stabilitásával mostanság ismét akadhatnak gondok, de ha türelmesen várunk egy-két hónapot, a Gnome 3.10 is alkalmas lesz a napi használatra.

Íme egy kis videó a Gnome 3.10 képességeiről, újdonságairól.

Honnan szerezhetem be a Gnome-ot?

A Gnome asztali környezetet számos disztribúció szállítja, mint alapértelmezett megoldást. A legnépszerűbb, a Fedora, de aki Ubuntu vonalon szeretne Gnome-ot, annak sem kell elkeserednie, hiszen egy ideje már létezik az Ubuntu Gnome Edition. Emellett az Androbiten igen népszerű openSUSE is rendelkezik Gnome változattal. Természetesen ezen disztribúciók egyike sem a legfrissebb kiadást tartalmazza, akik szeretnék a legfrissebb verziót, azok a Fedora 20 béta verziójában elérhetik, vagy a Gnome weboldaláról Live CD formában kipróbálhatják.

Cinnamon

A Linuxmint csapat saját kezdeményezése inkább csak a stabilitásra törekedett az utóbbi időkben, ezért elmondhatjuk, hogy a Cinnamon egyre jobban megérdemli a stabil, kényelmes asztali környezeteknek járó "plecsnit". Ugyan ez nem hangzik valami izgalmasan, de egyáltalán nem elhanyagolható. Akik szeretnének egy még békebeli Windows XP, vagy inkább Windows 7 sémára működő asztali környezetet, vagy épp ezek valamelyikéről váltottak Linuxra, azoknak szinte zökkenőmentes lehet a megszokása. Ezért joggal népszerű, ami meg is látszik a statisztikai adatokon. A Linux Mint a distrowatch.com -on folyton az első öt legnépszerűbb disztrók egyike.

A Cinnamon weboldalán a legutóbbi kiadás hasznos fejlesztéseiről olvashatunk, melyek a következők:

- sikeresen integrálták a Desklets minialkalmazásokat az asztali környezetbe, melyeket ezen túl akár a képernyőzár közben is kint hagyhatunk, a számítógépünket "piszkáló" bámészkodóknak.

- a Cinnamon Settings ezentúl egy egységes beállítófelület, mely tartalmazza a rendszer beállításait is, így nem kell többé a Gnome Settings Managert használni

- spices management: A Cinnamon kiegészítőinek telepítéséhez, nem kell többé a weben szörföznünk, hiszen adott egy asztali alkalmazás az Applets személyében, további előny, hogy a Deskleteket is elérhetjük innen.

Bővebb információ, itt olvasható.


MATE

A MATE fejlesztői sem tétlenkednek. A legutóbbi stabil kiadásban egy halom fejlesztés történt a motorháztető alatt. ezek többsége a stabilitást, valamint az egykori Gnome gyökerektől való teljes elszakadást szolgálta. Így már elmondható, hogy a MATE, egy teljesen önálló, stabil megoldás. Bár egyesek szerint a Gnome csökkentett módja is tudja ugyanazt, mint a MATE, mégsem annyira bővíthető. A MATE felhasználók zöme Linux Mintet használ, ami nem meglepő, hiszen a legnépszerűbb disztribúciók közül egyedül a Mintnek van hivatalos MATE változata. A második sorban ott van azonban a Sabayon, valamint a Salix OS, ezeken kívül a Fedora is letölthető a MATE környezettel.

Xfce

A mindig sokadik megoldásként szereplő, és méltatlanul háttérbe szorult Xfce is finomodott. A 4.10 -es kiadás sok változást hozott.

Kedvcsinálónak idéznék az Xfce 4.10 kiadásbejelentéséből:

A 4.10-es ciklusban főképp az asztal tökéletesítésére és a felhasználói élmény javítására összpontosítottunk többféle módon. Címszavakban:

- Teljesen újraírt alkalmazáskereső, mely egyesíti a régi xcfe4-appfinder és az xfrun4 funkcióit.

- A panel immár egy új, függőleges megjelenítési móddal is rendelkezik – ez az oldalsáv. Mi több, a panelbővítmények már több sorba is rendezhetők, mely kifejezetten hasznos az oldalsáv módban.

- Új MIME-típus szerkesztő, mely lehetővé teszi a különböző fájltípusokhoz rendelt alkalmazások könnyű kiválasztását. Az egér és érintőtábla beállítások, illetve a beállításszerkesztő funkcionális szempontból kibővült. Előbbi már sokkal inkább támogatja a tableteket.

- Az asztalon lehetővé vált az alkalmazások indítása és fájlok megnyitása egy egérkattintással. Ezen túlmenően a 4.10-es asztal képes bélyegképek megjelenítésére az asztalon és a háttérképlista automatikus végigjárására is.

- Az ablakkezelő beállítható, hogy csempézve helyezze el az ablakokat, ha azokat a képernyő széléhez húzza. A tabulátor ablak (Alt+Tab) támogatja a rugalmasabb témákat és a kurzor billentyűkkel történő navigálást.

Az Xfce-t továbbra is említhetjük titkos aduászként, hiszen egy meglehetősen fürge, kis erőforrásigényű munkakörnyezetet teremthetünk az Xfce segítségével. Az, hogy az Xfce képes elindítani mind a KDE, mind pedig a Gnome alapszolgáltatásait rendszerindításkor, szintén egy nagyon fontos pluszpont azok számára, akik vegyes környezetben dolgoznak. Ahogyan a többi asztali környezetet is, az Xfce-t is szállítja több Linux terjesztés. Az Xfce-t a Xubuntu legfrissebb stabil kiadásában, továbbá a Zenwalkban, valamint  a Fedora Xfce-Spinben érhetjük el alapértelmezett környezetként. De az Xfce csomagok megtalálhatók minden disztribúció szoftvertárolóiban.

Enlightenment

Mialatt elszaladt a nyár, az Enlightenment is egyre jobb benyomást kelthet az egzotikumokat kedvelőknek, hiszen a 1.7 verzió óta sokkal stabilabb, már-már kezdők számára is nyugodtan használható. Anno épp a 1.7 bejelentés környékén írtam róla a cikket, és bár akkor elég erősen lehúztam, azóta úgy tűnik a fejlesztők sem aludtak, és tökéletesítettek ezt-azt az Enlightenmenten. Ugyan itt sem történt semmi grandiózus változás, de öröm látni, ha egy ennyire "misztikus" asztali környezet is megpróbál beállni a sorba. A már fent is belinkelt, rendszeresen látogatott "kedvencem", épp a nyári szünet közepén tett fel, egy amolyan bemutatóvideót, az Enlightenment képességeit méltatva.

A videó itt látható.

KDE

Talán nem árulok el túl nagy titkot, ha elmondom, hogy az asztali környezetek közt, a Pantheon Desktop mellett, a KDE az én egyik személyes favoritom. Ennek ellenére, mégsem használom, mert számomra túlságosan addiktív. Túlzottan testre szabható, és a hozzám hasonló beállítottságú embereknek nagyon sok idejét képes elrabolni. Ez ugyan nem biztos, hogy hátrány, hiszen voltaképp hasznos időtöltésnek is lehet nevezni a KDE faragást. Minden esetre ez semmit nem von le a KDE előnyeiből, melyek egyre csak szaporodtak az utóbbi időben.

Visszatért a felső menü, igaz egy kicsit másképp, mint OS X-ben, hiszen a menüsor alapértelmezetten nem a felső panelon/tálcán kapott helyet, hanem egy amolyan "popup" panelként. Ezt ugyan erősen szokni kell, de hasznos tud lenni, ha az ember egy teljes képernyős szövegszerkesztőben küzd azzal, hogy nem lát át elég sort egyszerre, hála a GUI fejlesztők gombmániájának. Mivel a KDE-ben az ablakdekorációkat is beleértve, szinte minden "lepucolható" egy alkalmazásablakról, így a legnagyobb áttekinthető hasznos felületet jelenleg a KDE kínálja. A KDE-t továbbra is ajánlom minden olyan felhasználónak, aki kordában tudja tartani a "kütyübizgentyűzés" mániáját, és képes arra, hogy egyszer jól beállítva használja. A többiek pedig, menthetetlenül a rabjává fognak válni, és ilyen, meg ehhez hasonló futurisztikus megoldásokat hoznak ki a KDE-ből:

RazorQt, LXDE

Miért hoztam őket egy alcím alá? Nos, ez igen érdekes. Tájékozottabbak talán már tudják, hogy az LXDE fejlesztőinek elindult egy amolyan side-projektje. Az LXDE-t elkezdték Qt-re írni. Bár jelenleg mindkét pehelysúlyú asztali környezet önállóan is elérhető, a nem olyan távoli jövőben, talán egyesül a két fejlesztés. Ez egyébként is egy igen érdekes tendencia, hiszen a Unity után az LXDE a második olyan kezelőfelület, mely az egykori GTK alapok helyett, a Qt-t alkalmazza.

Pantheon Desktop

Miért hagytam a végére? Nos egyszerű a magyarázat: Mivel a Pantheon Desktop egy speciális megoldás. Leginkább két dolognak köszönheti kitüntetett figyelmemet:

első:

Bár a Pantheon is egy Gnome3 átiratnak indult, mégis megpróbálták úgy "összehozni", hogy a felhasználó ne szembesüljön az ilyenkor szokásos "ezt, és ezt, Pantheon alatt hogy hívják" -problémával. Magyarra fordítva: Ha valaki Pantheont használ, nem kell kimondhatatlan alkalmazásneveket tanulni, az egyszerű, és logikus névválasztásoknak köszönhetően. Éppen ezért bármikor ajánlom kezdőknek is.

második

Kizárólag az Elementary OS szállítja alapértelmezett megoldásként (minden tudomásom szerint. - a szerk.). Egyszerűségében nagyszerű, mert nincsenek áttekinthetetlen beállítások, letisztult, egységes, és ráadásul keveset is fogyaszt. (na jó, ez nem két dolog volt, de elfogult vagyok. - a szerk.)

Végszó

Gondolom, mindenki észrevette, hogy most hiányoznak a képek, meg a megszokott videók. Ennek oka igen egyszerű: nem volt rá időm/kedvem/helyem. Ugyanis épp költözésben vagyok. Egyrészt nemrég rendezkedtem be a munkásszállásomon, másrészt a gépen is költözök. Mármint le szeretném cserélni a jelenlegi Ubuntu 13.04/ElementaryOS kombómat. Visszatérek Crunchbangre. Döntésemnek egy igen egyszerű oka, hogy továbbra is elkötelezett Openbox rajongó vagyok, s bár nagyon meggyőzött a Pantheon Desktop, valamint a KDE is, egyelőre egy asztali környezet sem tudja verni az Openboxot funkcionalitásban. Kívülálló számára ez paradoxonnak hathat, azonban ebben semmi ellentmondás nincs. A Crunchbang igen stabil, nekem megfelelnek a stabil Debian csomagok, emellett, az Openboxot rendkívüli módon testre szabhatom, ráadásul nem eszik annyi memóriát sem, mint egy komplett asztali környezet.

Képek, videók, hamarosan. A Legközelebbi cikkben (Unity), már lesznek színes-szagos zsíros videók!

Valamit erre is ki kellene találnom.. Lehet, hogy én is indítok egy screencast csatornát a juhtyúbon? Ki tudja.. Mondjuk ahhoz kellene egy erősebb vas, így egyelőre maradnak a néma screencastok.

Ez a cikk elvileg holnapra megjelenik az Androbiten is (persze kicsit populárisabbra átfogalmazva), attól függően, mennyire leszek hajnalban fáradt. Utólag is bocsánat az egy hét késésért!

t@m

Endarkenment....

Na most lett elegem! A cikk utolsó fázisánál, amikor már csak a tökéletes szavakat kerestem, és természetesen nem mentettem el azonnal a változást, a kedves drága Enlightenment dobott egy olyan segfaultot, látszólag minden ok nélkül, hogy öröm volt nézni... Ezek után valóban felmerül bennem a kérdés: Mit "gyártottak" ezek a 12 év alatt? Idegmérget?

Enlightenment - Az asztal, ahol élünk - 16. rész.

Az elmúlt hetekben nagyon mozgalmas volt a Linux világa, nem szűkölködtünk a meglepő, és nagy horderejű eseményekben (Ubuntu phone, Steam nyílt Beta, Qt5, stb.). Az Enlightenment stabil verziójának kiadása, talán azért lehet fontos hír, mert igen hosszú volt a környezet fejlesztési ciklusa. Tizenkét év után, kiadásra került az első stabil verzió. Aki nyomon követte a szóban forgó asztali környezet sorsát, az tudhatja, hogy az Enlightenment már elég régóta "leledzett" Alpha állapotban. Ám a tavalyi év végén hirtelen felgyorsultak az események, és a projekt fejlesztési ciklusához képest, szinte egy szempillantás alatt, az Alpha-ból egy rövid Beta időszak után kiadták az Enlightenment végleges kiadását. Lássuk, mit nyújt nekünk az Enlightenment.

Az Enlightenment

Az Enlightenmenttel kapcsolatban már régebben is cikkeztünk itt az Androbiten, így valószínűleg már nem számít újdonságnak. Ám mivel ez a cikk most részletesebben is foglalkozik a témával, hadd idézzem ismét pár szóban a Wikipedia információit ezzel kapcsolatban.

Az Enlightenment első kiadását Rasterman (Carsten Haitzler) jelentette be 1997-ben.

A 0.17-verzió, szinte pontosan tizenkét évig készült 2000 Decemberétől, 2012 December 21-éig, amikor is bejelentették a hivatalos stabil kiadást. A fejlesztés ideje alatt gyakran említették DR17 néven is, mely a "Development Release 17" rövidítése. A fejlesztés során teljes mértékben újraírták, az a DR16-hoz képest, az új "Enlightenment Foundation Libraries" (EFL) segítségével, hogy egy fejlett asztali környezet  legyen.

Hogyan telepíthetjük?

Hogy egy kicsit elrugaszkodjak az eddig megszokott logikai elrendezéstől, most azzal kezdeném, hogy honnan szerezhetjük be az Enlightenmentet. Az elmúlt tizenkét év során volt jó pár disztribúció, mely megpróbálta az Enlightenment segítségével csalogatni a felhasználókat, ám sajnos ezek közül ma már elég kevés maradt. Akik régebb óta használnak Linuxot, azok minden bizonnyal emlékeznek még a gOS-ra, mely a Google szolgáltatásait próbálta minél jobban integrálni az asztali környezetbe, sok érdekes egyedi megoldással. Aztán nem mehetünk el szó nélkül a OpenGEU mellett sem. Debian alapokon készült az Elive, mely egy kicsivel tovább "húzta" a fejlesztésben, mint az előbb említett társai. Végül az utóbbi pár évben, az Enlightenment igencsak lelassult fejlődésének talán újra értelmet adva, ismét megjelent a disztribúciók széles palettáján egy ígéretes megoldás, ez pedig a moonOS volt. Azonban hasonlóan előző sorstársaihoz, a moonOS sem húzta sokáig. Na jó (gondolja most az olvasó), de akkor honnan szerezhetjük be az Enlightenmentet? Nos, hogy egy túlcizellált fordulattal éljek, "egy, csak egy legény van talpon a vidéken", ez pedig a Bodhi Linux. Persze ez nem azt jelenti, hogy a nagy disztribúciókban nem érnénk el a csomagkezelőből az Enlightenmentet, csupán azt, hogy jelenleg talán a Bodhi az egyetlen, mely kizárólag a cikkünk tárgyát képező kezelőfelületre tette a voksát.

Elrendezés, ergonómia

Miután ellátogattam a Bodhi Linux weboldalára, és letöltöttem a CD képet, majd egy pendrive-ra helyezve először indítottam, rögtön szembesültem is az első pár érdekességgel. Először is az Enlightenment már az induláskor az "arcunkba rak" egy pár kérdést azzal kapcsolatban, hogy milyen eszközön óhajtjuk használni a környezetet. Noha már régebben is  "találkoztam" az Enlightenmenttel, hiszen az OpenGEU, valamint az Elive is vendégeskedett egykor a laptopomon, a bejelentkezéskor anno csak a kompozitálásról (effektek bekapcsolása - a szerk.), vagy annak hiányáról lehetett dönteni emlékeim szerint.

Profilok

Az első bejelentkezés alkalmával eldönthetjük, hogy melyik profilt választjuk:

- Laptop/Netbook
- Tiling (!)
- Alapértelmezett
- Bare
- Compositing
- Desktop
- Fancy
- Tablet

Ezek mindegyike elég beszédes opció, de azért én leírom, hogy mivel állunk szemben.

Laptop/Netbook profil

Ha ezt választjuk, kapunk egy felső panelt, amin a szokásos alkalmazás menü, az épp futó alkalmazások, rendszertálca, valamint a hangerőszabályzó csücsül a munkaasztal váltó, az energiagazdálkodás indikátor, valamint a munkamenet kezelő gomb társaságában. Az asztalon, ha az egér bal gombjával kattintunk, előugrik a főmenü, mely megegyezik a tálcáról (polc, shelf) elérhető menüvel.

Laptop profil

Tiling profil

Ha a tiling opciót/profilt választjuk, a polc átugrik a képernyő bal szélére, az ablakokat pedig automatikusan mozaikozza az ablakkezelő.

Tiling profil

Ami a tiling(mozaikozó) ablakkezelést illeti, egy LXDE-vel, Gnome-mal, Unityvel összevetve jóval többet kínál. Az Enlightenment is képes tiling, azaz mozaikozó ablakkezelésre. Ennek előcsalogatásához a beállítópanelen kell elnavigálnunk a Beállító panel->Beállítások fül->Profilok részhez, majd ott ki kell választanunk a "tiling" profilt. Ekkor a környezet újraindul, és mivel ez egy teljesen eltérő elrendezés, így a gadgetek (kisalkalmazások) egy része is eltűnik az asztalról. A billentyűzetkiosztást is újra be kell állítanunk, ám ezek után egy teljes értékű mozaikozó ablakkezelővel van dolgunk. Ha már használtuk ezt a profilt, a későbbiekben nem kell a modulokkal bajlódnunk, mert az első használat után, a beállításaink mentésre kerülnek. Természetesen, ez minden profil testre szabása után így működik.

Desktop profil

A Desktop profil választásakor hagyományos elrendezést kapunk, a panel alulra ugrik, így hasonlít az elrendezés egy Windows asztalhoz a legjobban. persze az asztali menü ilyenkor is bal egérgombra aktiválható. Az asztali menü előhívásának mikéntje, valamint az asztalon végezhető egérműveletek, a beállítópanelen testre szabhatók. Ha úgy tartja kedvünk, akár a hagyományos, Windowsra jellemző, jobb egérgombos környezet függő menüt is beállíthatjuk. Azonban én úgy gondolom, hogy a kedvencek menü, és a bal egérgombra előugró főmenü, megkönnyíti a felhasználó életét.

Desktop profil

Alapértelmezett profil

Ha nagyon összekuszáltunk valamit, az alapértelmezett profilt választva, újra beállíthatjuk az összes profilt a nulláról. Ezzel tehát az eddigi beállításaink elvesznek, és újra konfigurálhatjuk a felületet.

Bare profil

Nem mindenki szereti, ha eldöntik helyette, hogy hogyan használja a környezetet. Nos az egyedi beállításokra vágyók örülhetnek ennek a profilnak, mely az asztal felületét teljes mértékben "lepucolja". Így szabadon elhelyezhetünk rajta ízlésünknek, igényeinknek megfelelő elemeket.

Bare profil

Compositing, Fancy profil

A két profil szinte ugyanazt nyújtja: ha eddig nem lett volna bekapcsolva a kompozitálás, a profilok bármelyikének kiválasztásával ez megtörténik. A Fancy annyival "több", hogy az összes létező effektet bekapcsolja. Ilyenkor az Enlightenment felületének eye-candy faktora vetekszik egy Las Vegasi nyerőgép színes, villogó lámpáival... További eltérés, hogy a Compositing profil betöltésekor a Tiling profilhoz hasonlóan a panel a bal oldalon található, viszont az ablakok normális módon jelennek meg, azaz halmozva, és nem mozaik elrendezéssel. A Fancy profilban a panel a jobb felső szegélyen jelenik meg, és az asztal hátterébe beágyazva láthatjuk az asztal váltót.

Fancy profil

Tablet profil

Az Enlightenment fejlesztői gondoltak a mobil eszközök felhasználóira is. Ha a tablet profilt választjuk, a képernyőn a gombok, kezelőfelületek, "meghíznak", így lehetővé válik az érintés alapú navigálás.

Tablet profil

Mivel én laptopon használom, ezért én először azt választottam, azonban később meggondoltam magam, és inkább a csupasz megoldást használtam élesben. Ez azért jó, mert így én magam állítottam be az asztali elemeket, effekteket az én igényeimnek megfelelően.

Az Enlightenment felületének építőelemei

Panelek

A panel megoldások sokkal részletesebbek, mint ahogy azt elsőre gondolnák. Az Enlightenmentben ugyanis lehetőségünk van bármelyik képernyő szélre, akár több panelt is elhelyezni egymás mellé is. Sőt, a virtuális munkaasztalokra elhelyezhetünk külön-külön is paneleket, melyek csupán az adott munkaasztalon láthatók! Ez annyiban hasonlít a KDE "Aktivitások" megoldásához, hogy minden munkaasztalon más elemeket használhatunk. Így ha az egyik munkaasztalunkat teljes méretű ablakokkal használjuk, a másikat pedig panellel, az sem jelenthet gondot. A paneleket továbbá akár el is tüntethetjük, azaz besüllyeszthetjük az asztal hátterébe, így a háttérképen láthatjuk a panel elemeit. Kis képzelőerővel, valamint pár óra szabadidő feláldozásával, nagyon látványos, mégis letisztult kezelőfelületet varázsolhatunk az elsőre kissé "sorjás" E-ből..

Gadgetek

Ahogy azt a KDE-nél megismerhettük, a paneleken itt is kisalkalmazások segítségével történik az alkalmazások megjelenítése, a hálózatválasztás, valamint az energiagazdálkodás is. Továbbá a beállítások panelből előránthatunk még párat a lehetséges gadgetek közül. Ha már a gadgetekről esik szó, meg kell említenem, hogy a KDE plasmoidjaihoz hasonlóan, ez esetben is van lehetőségünk a panelen kívül, az asztalon is megjeleníteni ezeket. Ugyan az Enlightenment nem rendelkezik olyan széles választékkal, mint a KDE, azért a meglévőek is elláthatnak minket kellő mennyiségű nyomkodni valóval, információval. Ha esetleg többre vágynánk mindenképp keressük fel az http://e17-stuff.org/ weboldalt, ott további témákat, háttereket, kisalkalmazásokat találunk.

Alkalmazások, képességek

Az Enlightenment moduláris felépítésű, így a rendelkezésünkre álló részegységeket kedvünk szerint használhatjuk, vagy mellőzhetjük is. Ez megadja nekünk azt a lehetőséget, hogy egy erőforrásokban nem túl erős konfigurácuión, valóban csak a szükséges alkalmazásokat futtassuk. Így az Enlightenment kiválóan alkalmas régebbi gyengébb számítógépek "újraélesztésére".

Az Enlightenment asztali környezet alkalmazásai, képességei:

Pár sorban összefoglalnám, amit a Wikipedián leltem az Enlightenment angol nyelvű szócikkében.

- teljes mértékben testre szabható, témakezelő felület, mely parancssorból is vezérelhető.
- beépített fájlkezelő
- asztali ikonelhelyezés lehetősége
- virtuális asztalok kezelése, megjelenítése
- moduláris felépítés / lehetőség nyílik külső modulok dinamikus betöltésére

A jelenleg elérhető modulok:

- Pager – váltás a virtuális asztalok közt
- iBar – alkalmazások futtatása
- iBox - a minimalizált alkalmazások megjelenítése
- Engage (másnéven iTask NG) – egy Mac OS X dock-hoz hasonló megoldás
- Dropshadow – az ablakok árnyékolását biztosítja
- Clock – Analog és digitális óra
- Battery – akkumulátor állapotának megjelenítése
- CPUFreq – processzorok adatainak monitorozása
- Temperature – laptop hőmérséklet érzékelők adatainak megjelenítése
- Illume - mobil eszközökre optimalizálhatjuk a felhasználói interfészt a segítségével
- Composite - a kompozitálást engedélyezhetjük
- Egy vagy több "fiók" (panel) elhelyezése az asztalra, a gadgetek részére
- Aimált, interaktív háttérképek, menü elemek, iBar elemek, és asztali kisalkalmazások (widgetek)
- Nemzetközi nyelvi beállítómodul
- Szabványos megoldások – támogatja a szükséges szabványokat (NetWM, ICCCM, XDG stb.)

További képességek, ablakkezelés

Ablak felgördítés, ikonizált állapot, kifeszítés, és ragadós ablakok. Testre szabható gyorsbillentyűk, billentyű-kombinációk.

Az Enlightenment funkciók terén majdnem KDE magasságokba tör, ami kissé ellentmondásos az első benyomás után. Kicsit olyan ez, mint amikor egy veteránautó friss tulajdonosa megtudja, hogy a régi kaszni alatt egy tuningolt motor van. Ahogy azt a KDE esetében tapasztalhattam, ez esetben is lehetséges az ablakszabályok, avagy ablak "emlékek" létrehozása. Tehát pár kattintással megjegyeztethetjük az Enlightenmenttel, hogy kedvenc alkalmazásunk melyik munkaasztalon, milyen pozícióban nyíljon meg. Az ablakkezelő testreszabását is a beállítópanelen tehetjük meg.

Fájlkezelés, alkalmazások futtatása, egyéb keresőfunkciók

Először is, megemlíteném a "run everything" nevű alkalmazást, mely a gmrun, vagy az Ubuntu Unity Dash megfelelője lehet. Bár engem leginkább a Gnome-Do felületére emlékeztet. Ennek segítségével alkalmazásokat indíthatunk, vagy fájlokat kereshetünk a számítógépünkön.

Run Everything

Az Enlightenment saját fájlkezelővel is bír. Így nem okvetlenül szükséges (de véleményem szerint erősen ajánlott - a szerk.) egyéb fájlkezelőket telepítenünk. Alap fájlmenedzselésre kiválóan alkalmas a "gyári" megoldás is. Egyben egy érdekes színfoltja is a fájlkezelők népes táborának. Néhány érdekessége:

- fájlok részletes adatlapjának megjelenítése, ha a fájl fölé visszük a mutatóeszközt (egeret)
- egyes gadgetek (az Enlightenmentben "bigyók"-ként is szerepelnek) elhelyezhetők akár a fájlkezelő eszköztárában is (!)
- ha nem "ismeri" a megnyitni kívánt alkalmazást, az adatlaphoz hasonló lapon kilistázza a lehetséges alkalmazásokat

Az Enlightenment Fájlkezelője

A fájlkezelő olykor megmakacsolta magát. Többször is előfordult, hogy töröltem egy fájlt, és ez a művelet látszólag nem ment végbe, viszont a fájlkezelő ablak bezárása, majd újraindítása "megoldotta" a problémát. Aki nem szereti a meglepetéseket, annak inkább ajánlanék egy alternatív megoldás használatát, hiszen rengeteg fájlkezelő érhető el a csomagkezelőből. Ha megszoktuk a Nautilus, vagy a PCManFM-et, ezeket is használhatjuk.

Testre szabás, témázás

Ami a testre szabási lehetőségeket illeti, a beállítópanel annyi mindent kínál számunkra, hogy talán egy egész nap folyamán sem sikerül teljesen kiismernünk magunkat a számos "bizgentyű" között. Ez ha úgy nézzük, nagyon dicséretes, hiszen így mindenki egyedi környezetet faraghat az Enlightenmentből. Ám egyben azt is jelenti, hogy aki szereti a "gyárilag" eleve kényelmes megoldásokat, az inkább zavarónak találhatja a lehetőségek ekkora mennyiségét. Egy videóban bemutatom a beállítópanel funkcióit.

Az Enlightenment beállítópanel

Aki az Enlightenment optikai tuningolására adja a fejét, annak nincs egyszerű dolga. Annyi részegységből áll össze egy komplett egységes felület kivitelezése, hogy még a bonyolult KDE megoldásain is bőven túltesz. Ahhoz, hogy alkalmazásaink egyformán nézzenek ki, először is keresnünk kell egy Enlightenment témát, ami megfelel ízlésünknek. Ha nem a Bodhi Linuxszal próbálkozunk, ott van az http://e17-stuff.org/, itt rengeteg megoldást találunk a felület testre szabására. Aztán, ha sikeresen megleltük a nekünk tetsző asztaltémát, nem árt felkeresnünk a gnome-look.org-ot, itt a GTK témák közt kutathatunk nekünk tetsző után, mely ha szerencsénk van, még passzol is az Enlightenment témához. Ikonokat, ikoncsomagokat ugyan ezen az oldalon találhatunk. Aki a Bodhi Linux által ismerkedik az Enlightenmenttel, annak könnyebb dolga van, mert a disztribóció weboldalán eleve rengeteg asztaltéma megtalálható. Így ezek telepítése mindössze egy kattintás, meg némi jelszó írogatás után lehetővé válik. A Beállító panelben külön tudjuk menedzselni az Enlightenment, valamint a GTK témákat. Persze mindkettő remekül működik, az alkalmazások azonnal felveszik az "új ruhát", amint azt kiválasztjuk. Ezen felül, tovább cicomázhatjuk asztalunkat egyedi mozgó háttérképekkel, bejelentkező képernyő témákkal, indító képernyő témákkal, sőt akár mozgó ikonokkal, asztali lángcsóvával is. Ha valakinek az az "elvetemült" ötlete támad, hogy még esetleg saját asztaltémát is farag, annak nem árt jobban is tanulmányozni az Enlightenmentet, mivel nem olyan "egyszerűen" témázható, mint a GTK alapú felületek. Ezzel kapcsolatban az alábbi weboldalon lehet informálódni.

A felületet a beállítópanel "Kinézet" részében szabhatjuk testre.

Témázás, a felület testre szabása

Szubjektív

Ahogy birtokba vettem "újsütetű" környezetemet, a sebességérzete kapcsán, szinte azonnal párhuzamot vontam az Xfce-vel. Hiszen nagyon fürgén, pattogósan reagál mindenre. Még sok alkalmazás egyidejű használatakor is elég reszponzív marad, több "modernebb" asztali környezettel ellentétben. A laptopom ventilátora nagyon ritkán zümmögött fel. Szinte csupán az asztali videók elkészítésének alkalmával. Az Enlightenment megjelenése valahogy engem mindig a hetvenes-nyolcvanas évekre emlékeztet. Minden csillog, minden villog, mozog, összemegy, színes, pepita.. Valahogy így képzelték el a filmkészítők a régi Sci-Fi filmekben a számítógépek kezelőfelületét. Ez egyben azt is jelenti, hogy ez erősen megosztja a közönséget. Aki nosztalgiázni szeretne, annak nagyon fog tetszeni, viszont a legtöbb mai asztali környezettel nem igazán képes felvenni a versenyt, már ami az elegáns megjelenést illeti. Persze, ahogy az általában Linux felületek esetében mindig, most is csupán megfelelő beállítások kérdése. Kellő türelemmel egy nagyon ízléses, és látványos, jól használható felület faragható belőle. Azonban pont ez az egyik gyengéje is az Enlightenmentnek, hogy (elvileg) sokkal többre képes, mint amit először mutat. Így akinek nincs türelme, vagy nem ismeri kellő képp a környezetet, az nagyon hamar le fog mondani róla. Az én ranglistámban valahol az Xfce, és az KDE között helyezkedik el. Többet kínál, mint az Xfce, de kevesebbet, mint az KDE, és itt most nem az eye-candy faktorra gondolok, hanem az ablakkezelő funkciókra. Stabilitásra nem valami meggyőző. Igazából felmerült bennem a kérdés: Mi tartott tizenkét évig? Nem azt mondom, hogy állandó összeomlások vannak, de azért vannak még hiányosságok. E röpke pár napban, amit együtt tölthettem az Enlightenmenttel, voltak kellemetlen pillanatok. Ráadásul Enlightenment sajnos még nem teljesen tud magyarul, de akinek van kedve, és ideje, bátran beállhat fordítónak. Ez ugyan szintén nem hatalmas probléma egy gyakorlottabb Linuxosnak, viszont egy kezdőt könnyen elriaszthat. De az Enlightenment legnagyobb hibája az instabil viselkedése. Igazság szerint nem instabilabb, mint egy fejlesztés alatt álló Unity. Tehát nem tudom azt mondani rá, hogy sokkal rosszabb bárminél. Viszont, mivel egy tinédzser korú asztali környezet, első stabil kiadásáról van szó, azért ez mégis csak szégyen. Inkább vártak volna még egy fél évet, az utóbbi fél év munkaütemével, már talán ígéretesebb lenne a végeredmény. Ha "kibírtunk" ennyi időt "stabil (khm...)" Enlightenment nélkül, ezt a maradékot, szerintem mindenki kivárta volna türelemmel. Az is igaz, hogy kizárólag a saját laptopomon próbáltam ki, elképzelhető, hogy más hardver összeállításban stabilabban teszi a dolgát. Engem minden esetre nem győzött meg. Jelenlegi állapotában arra alkalmas, hogy laikusoknak tech-demót tartsak vele, a Linux felületéről. Talán a legjobban az bizonyítja, hogy mit gondolok, hogy ezeket  a sorokat, már az openSUSE KDE biztonságába visszamenekülve írom.

Pro
- Nagyon étvágytalan, ez számokban kifejezve nagyjából 140(!) MB, és ez még sokkal lejjebb is tornázható, ha "kigyomláljuk" a modulokat.
- Valódi tiling képességek, hasznos ablak-szabály funkciók
- Rendkívül testre szabható
- Gnome, KDE alkalmazások, szolgáltatások futtatása indításkor
- Mind a GTK, mind a Qt alkalmazások kiválóan működnek a környezetben
- A szerény hardverigény ellenére, meglepően látványos megjelenés

Kontra
- Lassú fejlesztés
- Bizonytalan működés
- Váratlan összeomlások
- Használhatatlan funkciók.
- Bonyolult beállítási lehetőségek, szinte el lehet veszni a beállításokban
- Nehéz olyan GTK asztaltémát találni, ami pontosan passzol az Enlightenment témákhoz. Ezért a a GUI egységessége nagyban függ a használt alkalmazásoktól..

Az Enlightenmentet ajánlom minden olyan felhasználónak, aki szeret kísérletezni, és meg tud barátkozni az Enlightenment tudathasadásos mivoltával, mely a végletekig menő konfigurálhatóságot állítja az egyes funkciói működésképtelenségével, valamint általános instabilságával szemben. Ajánlom továbbá régebbi konfigurációkra, hiszen a látványos effekt-orgia ellenére, igen keveset kér mind a memóriából, mind pedig a processzorból. Sajnos kezdő felhasználóknak egyáltalán nem merem ajánlani.

Bodhi Linux

Mivel a háttérben összebeszéltem Kulcsár Gergő (darkslide)-vel, így egy kicsit kitérek a Bodhi Linux-ra is egy pár rövid mondat erejéig. Gergő velem párhuzamosan írta a Bodhi 2.2 megjelenésével foglalkozó cikket, és mivel én is ezt a disztribúciót használtam a cikk elkészítéséhez, kicsit összefoglalom a tapasztalataimat:

Nagyon egyszerű, áttekinthető weboldal, saját alkalmazáslistával, mely tartalmaz "egy kattintásos telepítés" megoldást is. Itt azok a minden nap használatos, hasznos alkalmazások is megtalálhatók, amelyeket az Ubuntu szoftverközpontban nem találunk meg alapesetben. Az egy kattintásos megoldás egyetlen hátránya, hogy minden egyes alkalommal be kell írnunk a rendszergazda jelszót. Ám ezt az apró kellemetlenséget leszámítva, valóban jó megoldás, hogy a disztribúció weboldalán eleve megtalálható rengeteg hasznos dolog. A csomagok közt sok Bodhi specifikus asztaltéma, Enlightenment plugin is megtalálható.

A Cikksorozat következő részében: A Unity, az Ubuntu egyedi munkamenet megoldása kap főszerepet. Ezzel a sorozat áttér az asztali környezetek bemutatásáról, a legnépszerűbb egyedi munkamenetekre.

Napi szösszenet

Úgy gondoltam, ha már meg szeretném ismertetni az olvasókat az Enlightenment asztali környezettel, nem is választhatnék jobbat a Bodhi Linuxnál a létező Enlightenmentet preferáló terjesztések közül. Erre a döntésre az alábbi események hatására jutottam:

1) a laptopomon most dual-boot leledzik, az első partíciómon egy openSUSE KDE, a másodikon egy Ubuntu 12.10, de mindkettő esetben elhasalt az Enlightenment, amikor be szerettem volna jelentkezni a felületre. Azaz sem a KDM sem a LightDM nem igazán barátja az E17-nek, valami olyan ok folytán, amit most nincs időm kideríteni.

2) sajnos az elmúlt alig több, mint egy hónap alatt arra a konklúzióra jutottam, hogy mégsem nekem való az openSUSE, mert annyira megszoktam már a Debian alapú disztribúciók csomagkezelését, jellegzetességeit, hogy egyszerűen nincs türelmem egy újabb több éves szívás sorozathoz. Másrészt, akár tetszik, akár nem, az Ubuntu révén, a .deb disztrókra mostanában hamarabb elérhető sokkal több dolog, mint a többiekre (kivéve az Arch-ot, de az meg megint egy újabb több éves szívás sorozat lenne). Magam sem igazán kedvelem az Ubuntu gyors fejlesztése miatti stabilitási gondokat, ám Ubuntu alapokon is lehet jó rendszert készíteni, példa erre a Linuxmint kiadásai, a Bodhi, és még sorolhatnám. Nem kívánom lehúzni az openSUSE-t, mert nem rossz disztró! Egyszerűen az van, hogy rigolyás vagyok, mint egy vénember, és csökönyös.. Meg persze most kevesebb időm van napokat tölteni megoldások után kutatva, főleg mivel a szabadidőmet szeretném inkább cikkírással, meg tanulással tölteni. Jóllehet egy új disztribúció kiismerése is egy tanulási folyamat, mégis úgy döntöttem, hogy nem pazarlok több időt erre a dologra, vagy legalábbis ennyi időt már nem. Vagy hogy fogalmazzak, hogy érthető legyek...? Az az igazság, hogy az openSUSE egy külön világ, más hozzáállást igényel, mint az eddigi disztrók melyeket használtam. Ez egyáltalán nem baj, a baj inkább az, hogy nagyon addiktív, és egyszerűen nem tudok mással foglalkozni, mert mindig ott kötök ki, hogy openSUSE fórumok, KDE, Deviantart KDE témák, mockupok, Bespin, Be:::Shell, satöbbi.. Be kellett látnom egy hónap után, hogy ez most nem fog menni, mert másra már nem hagy nekem időt, mert beszippantott...

A fentiek ellenére az openSUSE nem fog eltűnni a gépemről, marad az az első partíción, csak lecsökkentem a méretét, hogy más disztrókat is natívan tesztelhessek. Így megmarad további ízlelgetésre, mert még mindig nem adom fel, nem mondok le róla csak úgy egyszerűen. A cikksorozat miatt (Az asztal ahol élünk), viszont mindig más lesz a második, harmadik partíción. Most épp a Bodhi, aztán visszatérek majd az Openbox miatt a Crunchbanghez is. Ismétlem a hibás nem az openSUSE, hanem inkább én, a türelmetlenségem, no meg az, hogy mint általában mindig (Murphy), most is belefutottam egy  pár hibába. Olvastam a fórumokon, hogy a 12.2 alatt másnak is gondjai akadtak KDE alatt, ezért ezen nem is lepődtem meg, majd leírom azokat a tapasztalataimat is, de nem most. Most az a lényeg, hogy a Bodhi fog vendégeskedni a gépemen!

Most, hogy az Ubuntu is fent van egy partíción (ezt a pár sort most arról írom), szembesültem vele, hogy a Unity mennyivel lassabb a KDE-hez képest... Sajnos, bár nem vagyok meglepve. Amíg a Compiz lesz a fő gerince a Unitynek, addig nem is várok mást. A napokban nézegettem az Elementary OS-t, illetve az azzal kapcsolatos Youtube videókat.. Nos ez is egy ígéretes alternatíva, majd a későbbiekben írok róla egy cikket az Androbitre (meg ide is).. Azért is különleges az Elementary, mert az asztali környezete a Gnome3-on alapszik, ám erősen átdolgozva. Nagyon letisztult a felülete, erősen Mac OS "ízű", ám mindenképp figyelemre méltó! Nekem rögtön a Dreamlinux (R.I.P.) jutott eszembe, és el is morzsoltam egy könnycseppet.. :-D

Elementary OS videó. A fenti videót azért választottam, mert nagyon vicces az akcentusa a srácnak

A viccet félretéve, ki fogom próbálni az Elementary-t is, de azt már nem a cikksorozat keretében. Az is igaz, hogy akár helyet is kaphatna egy új cikksorozatban, lásd: lentebb megemlítem, hogy lesz egy új sorozat...

Végül még hadd említsem meg, hogy ha az Enlightenment cikk után a Unity, majd az Openbox cikk is lemegy, a cikksorozat valószínűleg véget ér, és egy újabba kezdek bele(itt említettem meg, hogy lesz egy újabb cikksorozat). Majd akkor visszatérek az openSUSE napi használatára, de azzal kezdem majd, hogy újratelepítem, mert már annyira agyonbabráltam, hogy nem is csodálom, hogy gondjaim vannak vele.. Második partícióra pedig egy LinuxMint KDE fog kerülni, ez lesz a végleges felállás. Így használhatom a KDE-t mindkét Linux vonalon (.deb, .rpm)... A KDE-től semmiképp nem akarok megválni, az már teljesen biztos!