Az asztal, ahol élünk. A sorozat folytatása.

Örömmel jelentem be, hogy hamarosan (jövő hét vége) folytatom a népszerű cikksorozat írását. A következő rész témája, a Unity lesz, mely az Ubuntu egyedi kezelőfelület megoldása. Azért nem írok asztali környezetet, mert nem igazán számít annak. De nem lövöm le a poént, majd a cikkben mindenki olvashat róla épp eleget. :-D

A sorozat ezzel a résszel lezár egy fejezetet, majd következnek a kisebb pehelysúlyú kezelőfelületek, melyekből a legnépszerűbbeket fogom "bemutatni".

- openbox
- fluxbox
- awesomeWM

Eközben készül majd a PDF "füzetecske" is, amelyet a karácsonyfa alá szánok majd mindenkinek, akit érdekelnek az asztali környezetek. A füzet a cikkek alapján, kissé átfogalmazva, és nyomdakész formában fog eligazítást nyújtani.

Továbbá, energiámtól, és szabadidőmtől függően, folytatom a "Windowsról Jöttem" - sorozatot is.

A cikkek az Androbit.org -on is olvashatók lesznek, ahogyan eddig is.
Minden jog fenntartva, satöbbi, satöbbi GPL licenc, meg egyebek...

Filmnézés Linuxon - Windowsról jöttem...

Napi számítógép használatunk egy részét a szórakozás teszi ki. A ma elérhető merevlemez kapacitásokat kihasználva, tetemes mennyiségű zenét, filmet tudunk felhalmozni. Azonban ezek a zenék, filmek nem biztos, hogy mindig egyforma fájlformátumban találhatók meg. Így célszerű olyan médialejátszót keresnünk, amely minden ismertebb fájlformátummal könnyen megbirkózik.

Bizonyára mindenki, aki előzőleg Windowst használt rendelkezik egy afféle "kedvenc alkalmazásaim" listával. A médialejátszók közt minden platformon könnyen meglelhetjük a nekünk tetszőt, hiszen rengeteg alkalmazás közül választhatunk. De mi alapján választhatjuk ki a  nekünk megfelelőt? Windowsról frissen váltott felhasználók legtöbbször megijednek, hogy Linux alatt nem fognak tudni filmet nézni, mert nem ismerik a Linuxra elérhető alkalmazások neveit. A leggyakrabban elhangzó kérdés pedig az szokott lenni, hogy "lejátssza az HD-t?"... Nos, az elkeseredés felesleges, hiszen a pingvines platformon is létezik számos lehetőségünk! A legtöbb ismertebb disztribúcióban, ha le szeretnénk játszani egy videóanyagot, a lejátszó azonnal jelzi, hogy az adott fájlformátum megnyitásához telepítenünk kell bizonyos kodek csomagokat. Ilyenkor hagyjuk, hogy a csomagkezelőnk tegye a dolgát!

Hogyanok, Miértek

Ahogyan az Windowson is, Linuxon is szükségünk lesz pár kodekre a videó anyagaink lejátszásához. A Linux disztribúciók többsége gondoskodik erről már a telepítés során. Amennyiben mégsem, úgy meg kell nyitnunk a csomagkezelőt, vagy a szoftverközpontot, és nekünk kell megkeresnünk a kodek csomagokat, vagy a médialejátszókat. Ahányféle fájlformátum, annyiféle kódolási technológia. A csomagkezelőben elég ha rákeresünk az adott kiterjesztésre, vagy kódolási formára, és máris telepíthetjük a nekünk kellő kodekeket.

Miből "áll össze" egy videó fájl?

nagyon leegyszerűsítve, egy videó anyag egy képsorozatból, és egy hangfolyamból áll össze. A videóink kiterjesztését, azaz fájlformátumát az határozza meg, hogy ezt a két komponens, milyen típusú, milyen kódolású. A videó képanyaga lehet (a teljesség igénye nélkül) MPEG, JPEG, JPEG-2000, BMP, GIF, TIFF, Flash. A hanganyag többek között lehet MP3, AIFF, VAW.

Kisebb idézet a Wikipedia ide vonatkozó anyagából

A kódek (angolul codec) a „coder/decoder”, magyarul a kódoló/dekódoló kifejezésre utaló, dupla értelemmel bíró szó, amely egy adat- vagy jelfolyam átalakítására szolgáló eszközt vagy programot fed. Egy kódek átalakíthat egy adat- vagy jelfolyamot kódolt formátummá (gyakran átviteli, tárolási, vagy rejtjelezési célból), ugyanakkor képes dekódolni is azt a formátumot. Gyakran használnak kódekeket videokonferenciás és streaming media megoldásokhoz. Példának okáért számos multimédiás adatfolyam kell hogy tartalmazzon együtt hangot és képet, de gyakran még a kettő szinkronizálására szolgáló „metaadat”-ot is. E három adathalmaz mindegyikét kezelhetik egymástól független programok, eljárások vagy hardvereszközök, de a multimédiás folyamatos adatátvitel szemszögéből előnyösebb, ha ezek egyetlen egységbe vannak zárva. A hang vagy videó adatok nyers kódolt formáját nevezik esszenciának („essence”), megkülönböztetésként a metadata információs tartalomtól, amellyel együttesen alkotják magának a „stream”-nek az információs tartalmát. Ehhez a csoportosításhoz még egy ún. „wrapper” (csomagoló) is járulhat, ami elősegíti a stream-hez való hozzáférést és annak robusztusságát. A kódek nem keverendő össze a videofájl-formátummal, ami a kódek által kódolt hang/kép információ tárolására szolgál. A leggyakoribb hang/kép fájlformátumok (például .ogg, .mpg, .avi, .mov) egy, de akár több különböző kódekkel kódolt információt is tárolhatnak. (Például az AVI kiterjesztésű film lehet DivX, de akár XviD is.) Az „endec” egy hasonló (de nem azonos) elgondolás hardveres (áramköri) célokra.

A legelterjedtebb fájlformátumok

AVI, MPG, MP4, VMW, MOV, Ogg, Mkv (Matroska)

Akit komolyabban is érdekel a videókódolás témaköre, az látogassa meg az alábbi linkek egyikét:

-AVI

-MPEG

-QuickTime

-Mkv(Matroska)

-Ogg

-Közismert fájlformátumok

-Divx

DVD filmek

A DVD-inket is lejátszhatjuk Linux alatt is, ehhez mindössze a libdvdcss2 függvénykönyvtár szükséges, melyet általában a modernebb disztribúciók már előre telepítenek. Ha ez mégsem történik meg, a csomagkezelőben megleljük.

Melyik videólejátszó alkalmazást válasszuk?

Felsorolásomat a VLC-vel kezdeném, nem véletlenül. Ez a lejátszó ugyanis már nagyon régóta elérhető minden platformra. Ugyan sokan nem tudják, de a VLC azon felül, hogy videólejátszó, még képes videókonvertálásra is! Ezen felül ISO-fájlokat is olvas.

A másik népszerű alkalmazás (nem mellesleg ez is egy magyar fejlesztésű szoftver) az Mplayer, valamint a klónjai. Ha tehát a disztribúciónk csomagkezelőjében nincs pont Mplayer, de van Smplayer, vagy Gnome-Mplayer, akkor használhatjuk nyugodtan ezeket is.

Gnome asztali környezetet használó Linux felhasználóknak az alapértelmezett videólejátszó alkalmazás a Totem. Ha nem ismeri fel a kiszemelt videónkat, akkor keressünk rá a totem csomagcsoportokra a csomagkezelőnkben.

A KDE alapértelmezett videólejátszója a Kaffeine. Viszont nekem nem sikerült mindent "megetetni" vele, még a csomagkezelő áttúrása után sem, így én inkább a Dragonplayert használom. Továbbá KDE felhasználóknak ismerős lehet még a Kplayer, valamint a KMPlayer is.

A GTK alapú asztali környezeten általában a Totem, vagy a Gnome-Mplayer

szokott lenni az alapértelmezett médialejátszó.

Nem feledkezhetünk meg a Xine-ról sem, hiszen a Xine képezi az alapját több alkalmazásnak is.

További érdekes szereplők az internetes tartalmakat (is) lejátszó alkalmazások. A legtöbb eddig felsorolt alkalmazás tudja ezt, de vannak olyanok, amelyeknek ez az elsődleges funkciójuk. A Linux felhasználók közt méltán népszerű Minitube a Youtube tartalmakat hozza el az asztalunkra. Sőt, módunkban áll letölteni a kiszemelt videóinkat is a Minitube-bal. Itt meg is jegyezném, hogy a Minitube, Linux felhasználóknak ingyenes, számunkra a Minitube donationware, azaz adakozhatunk a projekt fejlesztéséhez, ha akarunk.

Sokan nem ismerik, pedig a tartalomfogyasztás svájci bicskája a  Miro. A Miroval a számítógépünkön tárolt videókat, zenéket, valamint az interneten fellelhető tartalmakat is böngészhetjük egy kalap alatt.

A youtube.com tallózása Miroval

A videók lejátszásához általában szükséges függvénykönyvtárak, kodekek, csomagcsoportok listája

-gstreamer (valamint a gstreamer csoportba tartozó csomagok pl.: gstreamer-0_10-plugins-bad)

-libtheora (nyílt forráskódú video kodek)

-dirac (libdirac_decoder0)

-xvidcore (MPEG-4 kodek)

-ffmpeg

-libdvdcss2, libdvdread (DVD filmekhez..)

Disztribúciók

Az Ubuntu a Totemet részesíti előnyben, hála a fejlesztőknek, ha ismeretlen formátumot próbálunk vele "megetetni", azonnal felajánlja a lejátszáshoz szükséges kodekek letöltését.

Linuxmint felhasználók, mivel a Linuxmint az Ubuntun alapul, szintén a Totem lesz a videólejátszójuk. Érdemes megjegyezni, hogy a Linuxmint DVD-verzió már alapból tartalmazza a szükséges kodekeket, függvénykönyvtárakat így nincs vele gond. Célszerű tehát Linuxmint-et választóknak a DVD ISO-t letölteni!

Az openSUSE, mivel az elsődleges asztali környezete a KDE a Kaffeine-t szállítja. Hasonlóan az Ubuntu-hoz, itt is segítségünkre van a rendszer a kodekek letöltésében.

Fedora felhasználók szintén a Totemet kapják a friss telepítés során.

Videólejátszás közben előforduló kellemetlenségek

Nagyon sokan azt hiszik, hogy, ha egy régi számítógépre Linuxot telepítenek, akkor az azonnal modernné válik. Ez sajnos nem igaz, így akik még régebbi P4, AMD K6, vagy Via processzoros gépet használnak, barátkozzanak meg a gondolattal, hogy nem fognak HD videókat nézni. Rengeteg olyan panasszal találkozhatunk fórumokon, hogy a Compiz(kompozítor) merevre fagyasztotta a rendszert filmnézés közben. Igen, ez így van, akinek régebbi videokártyája van, az felejtse el a csillogó asztali effekteket nagy felbontású videók lejátszása közben. Remélem a fentiek nem vették el senkinek a kedvét a Linuxtól.

A "Windowsról jöttem..." következő részében a zenehallgatási lehetőségeket fogom bemutatni.

Windowsról jöttem...

Új cikksorozatunkban azoknak a felhasználóknak kívánunk segítségére lenni, akik a Microsoft által fejlesztett operációs rendszerekről, valamelyik Linux disztribúcióra váltottak. A sorozat pár általános tudnivaló tisztázása után azokat az alkalmazásokat fogja bemutatni, melyek egy átlag felhasználó napi életében előfordulnak. Ezen alkalmazások általában vannak Linuxra is. Azonban némely esetekben más a nevük, vagy más megoldásokkal kell őket helyettesíteni. Az Androbit LinHome, valamint a WinHome oldalán található segédletben már felsorolt megoldásokat kiegészítjük továbbiak bemutatásával. Természetesen az említett segédlet kizárólag a leghasználhatóbb alkalmazásokra szorítkozik, viszont cikksorozatunkban megismertetünk majd egyéb megoldásokat is.

Néhány alapvető tudnivaló, kezdő Linux felhasználóknak

Honnan szerezhetjük be az alkalmazásokat?

A Windowstól eltérően Linux alatt nem kizárólag futtatható állományok segítségével telepíthetjük kedvenc alkalmazásainkat. Ráadásul alapesetben a .exe -fájlokat nincs is módunkban futtatni. A Linuxon az alkalmazások úgynevezett csomagokban érkeznek rendszerünkre az internetről a csomagkezelő alkalmazás segítségével. A legtöbb esetben elegendő számunkra a csomagkezelő alkalmazás. Ez minden Linux disztribúcióban megtalálható. A csomagkezelő tulajdonképpen egy internetes tárhely helyi megjelenítése. Magyarul a disztribúció által tárolt alkalmazásokat tölthetjük le, majd telepíthetjük egy helyen, pár művelettel. Vannak azonban olyan szoftverek, melyeket nem találunk meg a csomagkezelőben, mivel azok tovább terjesztése jogi akadályokba ütközhet. Ezeket az alkalmazásokat általában az internetről kell beszereznünk a kiszemelt alkalmazás weboldaláról.



A Google-Chrome letöltési oldala

Ehhez azonban tisztában kell lennünk azzal, hogy milyen kiterjesztésű állományokat tudunk futtatni, vagy telepíteni az általunk választott Linux disztribúcióban.

Következik egy rövid lista, melyben felsorolom a kezdő Linux felhasználók körében legnépszerűbb disztribúciókat, mellette a disztribúció csomagkezelőjének neve, valamint az adott disztribúcióra telepíthető csomagok kiterjesztése.

Debian, LinuxMint, Ubuntu->apt->.deb
OpenSuse->zypp->.rpm
Fedora->yum->.rpm
Mandriva, Mageia->urpmi->.rpm



A Debian, Ubuntu, Mint csomagkezelője.

A csomagkezelőknek létezik természetesen grafikus felülete is, sőt több Linux disztribúció rendelkezik saját szoftverközponttal is, ahol egy áttekinthető felületen leírásokkal és képernyőképekkel illusztrálva meg is tekinthetjük, hogy mit szeretnénk letölteni.



A Synaptic, az Apt grafikus frontend-je



A LinuxMint Szoftverközpontja



Az Inkscape vektorgrafikai alkalmazás adatlapja

Akik viszont szeretnek a motorháztető alá is benézni, azoknak a terminálban is van lehetőségük a szoftvereiket menedzselni. A csomagkezeléssel egy segédlet formájában a későbbiek folyamán részletesebben is foglalkozunk majd, természetesen Magyar nyelven. Addig is, akinek nem okoz problémát az angol nyelv használata, látogassa meg a Distrowatch.com csomagkezeléssel foglalkozó oldalát, mert itt sok hasznos információra tehet szert.


Ez első látásra ijesztőnek is tűnhet, de ne feledjük el, hogy Linux alatt több ezer alkalmazás található a szoftvertárolókban. Valamint, hogy a számítógépünk használatbavételéhez szükséges illesztőprogramokat(driver) nem kell telepítenünk külön, csak abban az esetben, ha a nyílt forráskódú változattal az nem működik megfelelően. Részrehajló és igazságtalan lennék, ha azt állítanám, hogy nem kell a driverekkel foglalkozni, hiszen az AMD/ATI, valamint az nVidia videokártyákhoz rendszerint aktiválni kell a zárt gyártói változatot. Miért van szükség a zárt illesztőprogramokra? Mert a gyártó, csak az általa terjesztett illesztőprogramokkal szavatolja az adott hardver megbízható és teljes körű működését. Erre azonban már rendszer telepítése után szinte azonnal figyelmeztet a frissítéskezelő. Ilyenkor mindössze annyi a dolgunk, hogy a figyelmeztető szövegre kattintva az illesztőprogramot kiválasztjuk, majd aktiváljuk.



A laptopomban is van olyan hardver, amelyhez a gyártói illesztőprogram szükséges

Szerencsés esetben, ezek után már nem lesz vele gondunk. Szerencsétlen esetek viszont adódhatnak, így már hardver vásárlásánál érdemes körültekintően eljárni, ha azt Linux alatt szeretnénk majd használni. Mielőtt döntést hozunk, mindig kérdezzünk körbe a fórumokon, vagy keressünk rá a kiszemelt hardver felhasználóinak Linuxos tapasztalataira. Szintén az igazságosság kedvéért írom le, hogy sajnos pont a videokártya gyártók bánnak elég mostohán a Linuxszal, mint lehetséges platformmal. Bár a közelmúltban már voltak olyan események, melyeknek erre kedvező hatása lehet..(Valve->Steam->Linux port)Aki játékgépet szeretne, annak a folyamatos grafikai élmény érdekében sajnos elég erős, szinte csúcs kártyát kell használnia ahhoz, hogy egy mostani játék "elfusson". Ráadásul itt még az is hozzá jön, amit az első bekezdésben taglaltam, miszerint .exe a Linuxon natívan nem futtatható, csak Windows emulátor, vagy hasonló virtualizált Windows környezet segítségével. Ám nem feltétlenül kell elkeseredni a játékos kedvű felhasználóknak sem, hiszen van egy sereg játék Linuxra is. Ezeket a tényeket azért írtam le, mert rengetegen csalódnak a platformban, a kellő körültekintés hiányából adódóan. A fent leírtak ellenére nagyon sokan választották/választják a Linuxot. Ha tehát eltekintünk az AAA kategóriás játékok futtatásától, akkor egy nagyon stabil, megbízható rendszert ismerhetünk meg a Linuxban. Persze most ebbe is bele lehetne kötni, mert az az igazság, hogy atomstabil operációs rendszer nem létezik, egészen addig, amíg azt emberek írják, és emberek frissítik.

Kicsit visszakanyarodva a csomagkezelés témájához, azt is meg kell említenem, hogy ha egyszer a rendszerünket sikeresen telepítjük, és minden "flottul" megy, akkor többé nem kell már illesztőprogramokat keresnünk az interneten, nem kell a webböngészőnk friss verzióját letöltenünk, nem kell teszem azt a Skype-ot sem, mert a rendszer frissítésekor a frissítéskezelő az összes használatban lévő szoftverünket frissíti magától. A végére hagytam talán a legjobb dolgot, miszerint egy Linux disztribúció telepítése nem csupán az operációs rendszert tartalmazza, hanem disztribúciótól függően az alábbiakat:

A lista nem teljes, természetesen ennél sokkal több alkalmazás áll rendelkezésünkre

- Valamelyik népszerű webböngészőt (Firefox, Google-Chrome, Chromium, Epiphany)
- Egy IM klienst, azaz csevegőprogramot (Kopete, Pidgin, Empathy, Gwibber)
- Ingyenes komplett irodai csomagot (LibreOffice, openoffice, Calligra Suite)
- Médialejátszót a videókhoz (VLC, Mplayer, Kaffeine, Totem)
- Médialejátszót a zenéinkhez (Rhythmbox, Banshee, Amarok)
- Archívumkezelőt, azaz tömörítőt (squeeze, unrar, p7zip)
- Lemezírót (Brasero, K3B, Xfburn, GnomeBaker)
- Torrent klienst (Transmission, Deluge, Azureus, Bittorrent)

Ennek fényében elmondható, hogy amennyiben az összes hardverünket felismeri már a LiveCD* használata közben a kiválasztott disztribúció, úgy a telepítés után azonnal használhatjuk, belakhatjuk a rendszert. Mindössze a zárt illesztőprogramokkal, valamint egy-két alkalmazással kell külön foglalkoznunk. Ez időre lefordítva körülbelül fél óra a LiveCD behelyezésétől számítva egy mai átlagos hardveren.

Nos, remélem senkit nem ijesztettem el a Linuxtól, nem ez volt a célom, csupán nem szeretnék elfogultan nyilatkozni az általam kedvelt rendszerről! Jövő héten tehát megismerjük a Linuxra is elérhető webböngészőket. Lesz köztük nem egy olyan, amit már Windowsról is ismerhetünk. További kellemes hétvégét minden olvasónknak!


*A LiveCD: Az a "rendszerlemez", melyről a Linux rendszerünket a számítógépünkre telepíthetjük.

t@m