Manjaro tint2 config

Készítettem a Manjaro Vertex Maia asztaltémához passzoló tint2 configot.

Az van ugyanis, hogy bár Xfce-t használok, mellőzöm az Xfce4-panel használatát, mert a tint2 könnyedebb, és nagyon szépen konfigolható kézzel is, egy text fájlban, vagy a tint2 settings GUI-n keresztül is akár.

Jelen esetben lusta voltam, és a GUI toollal összekattintgattam, majd a generált kész tint2rc-t osztom meg, a konfig itt olvasható:

#---- Generated by tint2conf 28a8 ----

# See https://gitlab.com/o9000/tint2/wikis/Configure for 

# full documentation of the configuration options.

#-------------------------------------

# Gradients

#-------------------------------------

# Backgrounds

# Background 1: Active desktop name, Active task, Active taskbar, Battery, Default task, Iconified task, Inactive desktop name, Inactive taskbar, Launcher, Normal task, Panel, Tooltip

rounded = 0

border_width = 0

border_sides = TBLR

border_content_tint_weight = 0

background_content_tint_weight = 0

background_color = #353836 100

border_color = #353836 0

background_color_hover = #000000 0

border_color_hover = #000000 0

background_color_pressed = #000000 0

border_color_pressed = #000000 0

# Background 2: Clock

rounded = 0

border_width = 0

border_sides = TBLR

border_content_tint_weight = 0

background_content_tint_weight = 0

background_color = #159b81 100

border_color = #777777 0

background_color_hover = #159b81 100

border_color_hover = #159b81 100

background_color_pressed = #159b81 100

border_color_pressed = #159b81 100

# Background 3: 

rounded = 4

border_width = 1

border_sides = TBLR

border_content_tint_weight = 0

background_content_tint_weight = 0

background_color = #777777 20

border_color = #ffffff 40

background_color_hover = #aaaaaa 22

border_color_hover = #eaeaea 44

background_color_pressed = #555555 4

border_color_pressed = #eaeaea 44

# Background 4: Urgent task

rounded = 4

border_width = 1

border_sides = TBLR

border_content_tint_weight = 0

background_content_tint_weight = 0

background_color = #aa4400 100

border_color = #aa7733 100

background_color_hover = #cc7700 100

border_color_hover = #aa7733 100

background_color_pressed = #555555 4

border_color_pressed = #aa7733 100

# Background 5: 

rounded = 1

border_width = 1

border_sides = TBLR

border_content_tint_weight = 0

background_content_tint_weight = 0

background_color = #222222 100

border_color = #333333 100

background_color_hover = #ffffaa 100

border_color_hover = #000000 100

background_color_pressed = #ffffaa 100

border_color_pressed = #000000 100

# Background 6: Button

rounded = 0

border_width = 0

border_sides = TBLR

border_content_tint_weight = 0

background_content_tint_weight = 0

background_color = #c4e1db 100

border_color = #c4e1db 100

background_color_hover = #c4e1db 100

border_color_hover = #c4e1db 100

background_color_pressed = #c4e1db 100

border_color_pressed = #c4e1db 100

# Background 7: Systray

rounded = 0

border_width = 0

border_sides = TBLR

border_content_tint_weight = 0

background_content_tint_weight = 0

background_color = #252525 100

border_color = #18b193 0

background_color_hover = #18b193 0

border_color_hover = #18b193 0

background_color_pressed = #2ddeba 0

border_color_pressed = #17ac8f 0

#-------------------------------------

# Panel

panel_items = LTSCP

panel_size = 100% 28

panel_margin = 0 0

panel_padding = 0 0 0

panel_background_id = 1

wm_menu = 1

panel_dock = 0

panel_position = bottom center horizontal

panel_layer = top

panel_monitor = all

panel_shrink = 0

autohide = 0

autohide_show_timeout = 0

autohide_hide_timeout = 0.5

autohide_height = 2

strut_policy = follow_size

panel_window_name = tint2

disable_transparency = 1

mouse_effects = 1

font_shadow = 0

mouse_hover_icon_asb = 100 0 10

mouse_pressed_icon_asb = 100 0 0

scale_relative_to_dpi = 0

scale_relative_to_screen_height = 0

#-------------------------------------

# Taskbar

taskbar_mode = single_desktop

taskbar_hide_if_empty = 0

taskbar_padding = 0 0 0

taskbar_background_id = 1

taskbar_active_background_id = 1

taskbar_name = 1

taskbar_hide_inactive_tasks = 0

taskbar_hide_different_monitor = 0

taskbar_hide_different_desktop = 0

taskbar_always_show_all_desktop_tasks = 1

taskbar_name_padding = 4 4

taskbar_name_background_id = 1

taskbar_name_active_background_id = 1

taskbar_name_font = Retro Mono Wide 8

taskbar_name_font_color = #e3e3e3 100

taskbar_name_active_font_color = #ffffff 100

taskbar_distribute_size = 0

taskbar_sort_order = none

task_align = left

#-------------------------------------

# Task

task_text = 1

task_icon = 0

task_centered = 0

urgent_nb_of_blink = 100000

task_maximum_size = 1920 28

task_padding = 8 0 8

task_font = Retro Mono Wide 8

task_tooltip = 1

task_thumbnail = 0

task_thumbnail_size = 210

task_font_color = #ffffff 53

task_normal_font_color = #ffffff 53

task_active_font_color = #ffffff 100

task_urgent_font_color = #000000 100

task_iconified_font_color = #7a857e 46

task_background_id = 1

task_normal_background_id = 1

task_active_background_id = 1

task_urgent_background_id = 4

task_iconified_background_id = 1

mouse_left = toggle_iconify

mouse_middle = none

mouse_right = close

mouse_scroll_up = toggle

mouse_scroll_down = iconify

#-------------------------------------

# System tray (notification area)

systray_padding = 8 0 8

systray_background_id = 7

systray_sort = ascending

systray_icon_size = 22

systray_icon_asb = 100 0 0

systray_monitor = 1

systray_name_filter = 

#-------------------------------------

# Launcher

launcher_padding = 8 0 8

launcher_background_id = 1

launcher_icon_background_id = 0

launcher_icon_size = 24

launcher_icon_asb = 100 0 0

launcher_icon_theme = Faenza-Darkest

launcher_icon_theme_override = 1

startup_notifications = 1

launcher_tooltip = 1

launcher_item_app = tint2conf.desktop

launcher_item_app = /usr/share/applications/xfce4-run.desktop

#-------------------------------------

# Clock

time1_format = %H:%M

time2_format = 

time1_font = Retro Mono Wide 8

time1_timezone = 

time2_timezone = 

clock_font_color = #ffffff 100

clock_padding = 8 0

clock_background_id = 2

clock_tooltip = 

clock_tooltip_timezone = 

clock_lclick_command = 

clock_rclick_command = orage

clock_mclick_command = 

clock_uwheel_command = 

clock_dwheel_command = 

#-------------------------------------

# Battery

battery_tooltip = 1

battery_low_status = 10

battery_low_cmd = notify-send "battery low"

battery_full_cmd = 

battery_font_color = #ffffff 100

bat1_format = 

bat2_format = 

battery_padding = 1 0

battery_background_id = 1

battery_hide = 101

battery_lclick_command = 

battery_rclick_command = 

battery_mclick_command = 

battery_uwheel_command = 

battery_dwheel_command = 

ac_connected_cmd = 

ac_disconnected_cmd = 

#-------------------------------------

# Button 1

button = new

button_text = X-IT

button_tooltip = xfce4-session-logout

button_lclick_command = xfce4-session-logout

button_rclick_command = xfce4-session-logout

button_mclick_command = 

button_uwheel_command = 

button_dwheel_command = 

button_font = Retro Mono Wide 10

button_font_color = #353836 100

button_padding = 8 0

button_background_id = 6

button_centered = 0

button_max_icon_size = 0

#-------------------------------------

# Tooltip

tooltip_show_timeout = 0.5

tooltip_hide_timeout = 0.1

tooltip_padding = 4 4

tooltip_background_id = 1

tooltip_font_color = #dddddd 100

A konfig elengedhetetlen alapja egy szép betűtípus, a Retro Stereo Wide, amely itt található:

https://www.dafont.com/retro-stereo-wide.font

egy shot a kész tint2-ről:

mára ennyi... :-D

Manjaro Újra, avagy Fedora mégsem találtam meg...

Distro-hopping back again....

Úgy tűnik mégsem olyan happy minden Fedora földön.. A Distro-hopping érámnak sem lett vége, vagy mégis, vagy mégse. Történt ugyanis, hogy F27-re váltásom után nem sokkal kijött Fedorára egy olyan kernelfrissítés, amivel be sem bootolt többé. Még annyit próbáltam, hogy a 26-ról frissített rendszerem helyett 27-et telepítettem frissen, de az is ezt produkálta a telepítés utáni frissítéskor. Megmondom őszintén, először arra gyanakodtam, hogy a sok telepítgetés-eltávolítgatás okozott a 26-nál valami végzetes hibát, ami miatt a kernelfrissítés csak olaj volt a tűzre, de nem. Most visszatértem Manjarora. Az Xfce editiont használom, azaz az alap Manjarot. Megy rendesen, közben volt már több kernel update is, úgy néz ki a grafikus alrendszer sem szarakodik. Még nem merem elkopogni, de lehet, hogy az opensource AMD GPU driver egyre jobban viselkedik, és kiadásról kiadásra jobb lesz tényleg. Játékok mennek, Discorddal még nem szórakoztam, egyelőre Rambox van megint.

Szóval most egy darabig, amíg minden flottul megy, marad a Manjaro. Természetesen ez is LTS kernellel megy, a 414-essel. Eddig 2 vagy 3 frissítés érkezett hozzá kernelpatch formájában, az egyik (amitől kurvára féltem) az a grafikus alrendszert érintette, a másik meg hálózati eszközmeghajtókkal kapcsolatos frissítés volt. Mindkettő után természetesen ujjaim keresztbe, majd reboot, aztán hangos felsóhajtás.. :-D

Közben agyaltam, hogy a Fedora-ban asszem a 4.13-as kernellel volt probléma. lehet, hogy ha váltottam volna Rawhide-ra, ami ugye Fedoráéknál a rolling rilísz, akkor a frissebb kernellel minden rendben lett volna. Viszont azt nem tudom mégcsak hallomásból sem, hogy Fedora Rawhide mennyire instabil, egy ismerősöm sem használ ilyet. Manjaro-ról legalább olvastam már magyar tapasztalatokat is. Fedora Rawhide-ról még angol nyelven is viszonylag kevés az infó. Vagy csak én vagyok annyira bezárva a google buborékomba, hogy inkább duckduckgo-val kéne keresni róla valami érdemlegeset.. Na mindegy ha ez így megy tovább legalább annyi ideig, mint ameddig a régi vasamon ment a Manjaro (több, mint fél év), akkor merem majd mondani, hogy igenis van helye a rolling disztróknak átlagos asztali felhasználásra is, nem csak hekkereknek. terminálban nem sokat szöszmötöltem, talán csak kedvtelésből adtam ki a grafikus frissítő helyett terminálban a "pacman -Syu" -t.

Az alap telepítés után csak a szokásos ment fel:

Rambox, Steam, Spotify, pcmanFM(Thunar helyett mindig ezt használom bármilyen disztrón Xfce környezetben), Vivaldi, Inkscape, Geany, Guake, a többi meg alapból felmegy (Libre Office, meg a többi egyéb)

A végére egy szokásos shot:

Igen, megint a Darth Vaderes mellékhelyiségeseses...

openSUSE 42.1 A kaland folytatódik..

Kisebb balfékségem története:

Ma belefutottam egy érdekes hibába, bár valószínűleg én magam okoztam. Tegnap, mielőtt kikapcsoltam volna a gépet kipróbáltam/ki szerettem volna próbálni, milyen a Gnome az openSUSE Leap-en,  most hogy már SSD-ről fut a cucc, de el sem indult, de mivel már este volt, nem volt vele kedvem sokat xarakodni, szóval gondoltam jól van, akkor gyalu minden ami csak Gnome, gdme le, lightdm vissza.. Szóval vissza a jó öreg stabil Xfce-hez. No nem mintha a Gnome nem lenne az, csak mivel már megpiszkáltam a rendszert(volt csomag, aminél terjesztőt váltottam((vendor change))), így nem volt kedvem kibogozni a függőségi hibákat, csak. A lényeg, hogy valószínűleg szétcseszte azaz átállítgatta a pulseaudio configot a nagy Gnome uninstall, ezért Firefoxban a videók, Deadbeefben meg a zenéim mentek dupla sebességgel, hang nélkül(Deadbeefben dupla sebességgel ment a progressbar). Beírva a "double speed audio and video playback linux" kifejezést a gugliba, ezt dobta ki nagyjából elsőre:

https://bugs.launchpad.net/ubuntu/+source/alsa-driver/+bug/930617

itt olvasgatva megtaláltam a megoldást, törölni kell a /home/felhasználónév/.config/pulse/ -tartalmát így:

rm -r ~/.config/pulse; pulseaudio -k

ehhez nem kell root jog, mivel a saját könyvtárunk, a saját felhasználónk pulseaudio configja. Ezek után már ment minden.

Tanulság:

Ha felteszel egy rendszert egyik fajta asztali környezettel, és ki akarsz próbálni mellette másikat is, nézz körül a függőségi listákban, hogy mi, mit húz magával....

Egy mai shot:

Mára ennyi. Kellemes hétvégét mindenkinek!

openSUSE Leap 42.1 What a bummer...

openSUSE újra és újra visszatér a gépre..

Nemrégiben lehetőségem volt gépet bővíteni, ezért gondoltam a megnövekedett háttértárnak hála, no meg, mivel először van SSD-m, kipróbálom megint az openSUSE-t. Az SSD-re való telepítésről eddig bibliányi anyagot olvastam. Majd azt a végkövetkeztetést vontam le, hogy:
- btrfs-ben alapból van autotrim

- azért nem árt a /var, valamint a /tmp mappákat külön kezelni (mivel van HDD, ezért arra áttenni)

Így is tettem. Bár így utólag elgondolkodva, lehet, hogy paranoid vagyok. A fórumon (hup) sokan azt írták, hogy felesleges para ez az SSD partícionálgatás, mert mire az írási lehetőségeinek végére ér, addigra úgyis vesz az ember nagyobbat. Mindegy, én azért még a / partíciójának becsekkoltam telepítés közben a noatime opciót is. Mert hogy ezt szépen lehet grafikus felületen ma már.

Na de a lényeget: Az openSUSE-nak legutóbb a 13.2  kiadását használtam hosszabb távon. Azóta egyszer próbáltam a Leap-et, de akkor még nem nyerte el a tetszésemet az új KF5.

No persze nem azért, mert nem esztétikus, hanem mert nem elég stabil. A gépem fejlesztése a grafikus vezérlőre egyelőre nem terjedt ki, ezért "hála" az AMD mérnököknek, nem élvezhetem az ilyen csillivilli felületeket, mint a KF5. Mondjuk komolyabban nem is ástam bele magam, az is lehet, hogy a múltkori képernyő villódzás, KF5 bug volt, amit esetleg már javítottak azóta. Ha ezt leszámítjuk, sajna még akkor is ugyanazokban a gyermekbetegségekben szenved a KF5, mint az elődje a KDE 4, vagy Plasma desktop vagy mi. A KDEPIM szoftvercsomag (rss olvasó, levelezőkliens, naptár, névjegyzék, akonadi, balou, kwallet) nagyjából használhatatlan. Az online accounts nevű csodához nem lehet adni online fiókot, szóval csak úgy díszeleg a "vezérlőközpont" színes ikonjai közt. Legalábbis egy-két hónapja ezt tapasztaltam. A KF5 elődje, a KDE4/Plasma desktop az utóbbi időben már egész stabil volt(mármint, ha nem akarjuk használni a kmail/korganizer/akregator/kwallet kvartett egyikét sem). Értem, hogy újra kellett írni az egészet, de még nagyon messze van a stabiltól. Számomra felfoghatatlan, hogy egy ilyen nagy vállalati múlttal rendelkező disztró egy ennyire instabil félkész valamit választ grafikus felületnek.

Most úgy döntöttem, mivel eddig negatív tapasztalataim voltak a nagy asztali környezetekkel openSUSE alatt, most valami könnyedebbel telepítem. Így lett az a vége, hogy telepítéskor az Xfce-t jelöltem be.

Az Xfce mindig is elkerülte a figyelmemet, mert amikor még Gnome2-t használtam Ubuntun, akkor nem volt sokkal gyorsabb nála, amikor Crunchbanget használtam az Openboxot nem verte semmi használhatóságban, Amikor meg openSUSE volt a gépemen, azt mindig KDE-vel használtam. Crunchbang és Bunsenlabs alatt fel szoktam pakolni, de csak azért, ha esetleg vendég ül a gépem elé, meglegyen neki az a Windows XP feeling..

Szóval feltettem az Xfce-t (meg azért egy Openboxot is :-D) és jó minimalista stílusban beállítottam, ahogy nekem kényelmes. Így most jöttem rá, mennyire kézre tud állni. Mennyire nincs útban. Szinte bármelyik nagy asztali környezetet lehet szimulálni Xfce-ben, persze nekem a klasszikus két paneles megoldás jött be:

 Használat közben kiderült számomra az openSUSE semmivel nem rosszabb, mint a Debian. Vannak egyértelmű előnyei, meg tagadhatatlan hiányosságai/idegesítő megoldásai.

Amiket szeretek:

- sokkal frissebb csomagokat szállít, mint a Debian

- van annyira stabil, mint a Debian

- a software.opensuse.com-on egy kattintással is lehet telepíteni szoftvert, nem biztos, hogy guglizni kell, meg githubot túrni forrásért, ha akar az ember valamit

- van ez a Yast... van mikor szeretjük, van mikor nem, most ide írom a "szeretem dolgok" közé

- a zypper elég fejlett csomagkezelő, a Yast grafikus felületén is elég sok dolgot lehet állítgatni, informálódni a csomagokról. Talán picivel jobb, mint a Synaptic.
- ha valamit beállítok, akkor az úgy van, és mindig, és mindig, és megint, és örökké

- van rollback alapból többféleképp: egyrészt eleve grub-ban listázza a régi kerneleket, tehát ha valami elqródik, visszabootolhatok egy régebbi kernellel. Másrészt a BTRFS miatt is van snapshoot, bár ez bármelyik disztróban megvan. Zyppert még nagyon mélyen nem elemezgettem, de a Yast logja alapján szépen el lehet távolítani, ami esetleg elcseszett valamit (pl esetemben az amd fglrx driver).

- Yast ismét: a csomagkezelőben szépen lehet szűretni mintákra (pl: asztali környezet, játékok), vagy repókra, van több nézet, áttekinthető.

- lehetőség van vendor change-re, azaz váltani a terjesztők közt, ha egy csomagot adott terjesztő/forrás frissebb verzióban "szállít", át lehet rá "állni", persze a következményekkel (függőségek törése) számolni kell.

- Yast harmadszor: Mindent szájba rág, megkérdez 3szor, hogy biztos, hogy akarja-e ezt a forrást felvenni, de biztos, hogy akarja-e, meg, ha ezt most telepíti, ezt és ezt a csomagot megtöri, telepíti -e mégis, vagy előző változat.... Szóval ha az ember nem balfék, és tud olvasni, nem nagyon lehet összeborítani a rendszert.

- Komolyabb dolgokhoz kell a sudo, vagy root jog, szóval itt nem olyan egyszerű összekócolni a dolgokat..

Amit nem szeretek:

- Yast, most azért nem szeretem, mert TEKERI A PROCIT.. Mármint amíg frissít, vagy amíg előtúrja a csomagkezelőt. Lehet, hogy a packagekit a hibás ebben, nem is annyira a Yast, de én azt tapasztaltam, hogy pl egy hálózati beállításoknál is meglöki egy pillanatra a procit.

- Magyar közösség szinte nem létezik, tehát alig találni online magyar segítséget. Marad az angol, meg a német. Még az a szerencse, hogy I am sprechen inglés..

- A csomagválaszték nem olyan nagy, mint Ubuntun, sok triviálisnak tűnő alkalmazáshoz úgy kell összevadászni a függőségeket. Vagy, mivel a fejlesztők zöme eleve Ubuntura koncentrál, olyan függőségeket követel egy-egy alkalmazás, amiket mondjuk más néven kell keresni az openSUSE repókban, ha az ember gyereke forrásból próbál telepíteni. Esetemben pl egy Shutter telepítés után elszáll, mert nem találja a "perl Gnome2.pm" csomagot.. Ma már nem nézek utána, de gyanítom, hogy meglesz az valahol más néven.. :-D

- Yast sokadszor: Igen ide is, mert ez néha idegesítő... Mindent szájba rág, megkérdez 3szor, hogy biztos, hogy akarja-e ezt a forrást felvenni, de biztos, hogy akarja-e, meg, ha ezt most telepíti, ezt és ezt a csomagot megtöri, telepíti -e mégis, vagy előző változat....
- Ide is: Hogy lehet egy vállalati felmenőkkel rendelkező komolynak számító disztrónak a KF5 az alapértelmezett asztali környezete?!?!

Végkövetkeztetés:

Az openSUSE kiszámítható módon halad tovább, kiváló disztró azoknak akik szeretnek kézben tartani mindent grafikus felületen. Talán ideális lehet olyan vállalati környezetben, ahol már sikerült Linuxra váltani. Bizonyos megoldásai megkönnyítik a sysadminok életét. A Yastnak rengeteg vállalati környezetben kihasználható funkciója van (webyast, samba, vnc, proxi, firewall, Windows Domain beállítások satöbbi, satöbbi) A csomagkezelőben mi is hozhatunk létre telepítési mintákat, emellett létezik egy online megoldás is saját mini disztribúció összekattintgatására.

Szóval kezdőknek csak felügyelettel ajánlanám, de tapasztaltabb Linux felhasználóknak semmivel sem rosszabb openSUSE-ben a terminált túrni, mint bármely más disztróban. Fejlesztők, haladó felhasználók, kis és középvállalati környezetek.... Ezek lehetnek az openSUSE célközönsége. Már amennyiben nem a KF5-öt választották volna alapértelmezett asztali környezetnek. Ez egy olyan ballépés volt, amire még az angol is csak annyit mond: oh, what a bummer... Szerencsére telepítéskor lehet mást választani, valamint a már feltelepített rendszerre is könnyedén lehet kattintani másik grafikus felületet.

Mindenesetre egyelőre elvagyok vele.. :-D

Visszatekintés - Az asztal, ahol élünk.

Hosszúra nyúlt nyári szünet után, folytatom cikksorozatomat, melyben a Unix/Linux rendszerek leginkább közkedvelt asztali környezeteit mutatom be. A sorozat ezen része, afféle visszapillantóként szolgál. A cikksorozat kezdete óta nagyon sok érdekesség történt az asztali környezetek háza táján, ezért megpróbálom összefoglalni a leginkább figyelemre méltó változásokat.

Azon olvasóknak, akik "lemaradtak", vagy csak most kapcsolódnak a témakörhöz, ajánlom az Androbiten megjelent cikkeket elolvasásra: Az asztal, ahol élünk cikksorozat eddigi részei.

Gnome

Kezdeném rögtön az egykor sokkal nagyobb népszerűségnek örvendő GTK alapú asztali környezettel. Annak idején elég nagy port kavart a radikális változás, melyet a Gnome 3 hozott magával. Mivel az addigi megszokott felület után, egy merőben más felhasználói viselkedést megkövetelő felépítéssel "riogatta" a békés Gnome rajongókat. Mostanában ismét nekilódultak a Gnome háza táján, a 3.10 -es verziószámú kiadás ápp a napokban jelent meg. A Gnome fejlesztői is rájöttek végre, ha az asztali környezet beépített alkalmazásait könnyen megtanulható nevekkel illetik, talán megkönnyíthetik a kezdő Gnome felhasználók életét. Ennek megfelelően, a jövőben alapértelmezetté kívánják tenni a zenelejátszót, a képkezelőt, valamint a fájlkezelőt is. Azt ugyan nem tudom, hogy ezek a parancssorban is hívhatóak lesznek -e Files, Music, valamint Photos neveken, de remélhetőleg igen. A másik (számomra régóta áhított.. - a szerk.) grandiózus változás az alkalmazásablakok felületét érte. Végre egybemosták az eszköztárat a fejlécsávokkal. Ezt az egyáltalán nem elhanyagolható felületi módosítást, már rég megléphették volna, hiszen maga a Gnome Shell, mint koncepció, a minél nagyobb teljes képernyős alkalmazásfelületekre koncentrál. Így azt is mondhatjuk, hogy a Gnome Shell, mint alapötlet mostanra forrja ki magát. Stabilitásával mostanság ismét akadhatnak gondok, de ha türelmesen várunk egy-két hónapot, a Gnome 3.10 is alkalmas lesz a napi használatra.

Íme egy kis videó a Gnome 3.10 képességeiről, újdonságairól.

Honnan szerezhetem be a Gnome-ot?

A Gnome asztali környezetet számos disztribúció szállítja, mint alapértelmezett megoldást. A legnépszerűbb, a Fedora, de aki Ubuntu vonalon szeretne Gnome-ot, annak sem kell elkeserednie, hiszen egy ideje már létezik az Ubuntu Gnome Edition. Emellett az Androbiten igen népszerű openSUSE is rendelkezik Gnome változattal. Természetesen ezen disztribúciók egyike sem a legfrissebb kiadást tartalmazza, akik szeretnék a legfrissebb verziót, azok a Fedora 20 béta verziójában elérhetik, vagy a Gnome weboldaláról Live CD formában kipróbálhatják.

Cinnamon

A Linuxmint csapat saját kezdeményezése inkább csak a stabilitásra törekedett az utóbbi időkben, ezért elmondhatjuk, hogy a Cinnamon egyre jobban megérdemli a stabil, kényelmes asztali környezeteknek járó "plecsnit". Ugyan ez nem hangzik valami izgalmasan, de egyáltalán nem elhanyagolható. Akik szeretnének egy még békebeli Windows XP, vagy inkább Windows 7 sémára működő asztali környezetet, vagy épp ezek valamelyikéről váltottak Linuxra, azoknak szinte zökkenőmentes lehet a megszokása. Ezért joggal népszerű, ami meg is látszik a statisztikai adatokon. A Linux Mint a distrowatch.com -on folyton az első öt legnépszerűbb disztrók egyike.

A Cinnamon weboldalán a legutóbbi kiadás hasznos fejlesztéseiről olvashatunk, melyek a következők:

- sikeresen integrálták a Desklets minialkalmazásokat az asztali környezetbe, melyeket ezen túl akár a képernyőzár közben is kint hagyhatunk, a számítógépünket "piszkáló" bámészkodóknak.

- a Cinnamon Settings ezentúl egy egységes beállítófelület, mely tartalmazza a rendszer beállításait is, így nem kell többé a Gnome Settings Managert használni

- spices management: A Cinnamon kiegészítőinek telepítéséhez, nem kell többé a weben szörföznünk, hiszen adott egy asztali alkalmazás az Applets személyében, további előny, hogy a Deskleteket is elérhetjük innen.

Bővebb információ, itt olvasható.


MATE

A MATE fejlesztői sem tétlenkednek. A legutóbbi stabil kiadásban egy halom fejlesztés történt a motorháztető alatt. ezek többsége a stabilitást, valamint az egykori Gnome gyökerektől való teljes elszakadást szolgálta. Így már elmondható, hogy a MATE, egy teljesen önálló, stabil megoldás. Bár egyesek szerint a Gnome csökkentett módja is tudja ugyanazt, mint a MATE, mégsem annyira bővíthető. A MATE felhasználók zöme Linux Mintet használ, ami nem meglepő, hiszen a legnépszerűbb disztribúciók közül egyedül a Mintnek van hivatalos MATE változata. A második sorban ott van azonban a Sabayon, valamint a Salix OS, ezeken kívül a Fedora is letölthető a MATE környezettel.

Xfce

A mindig sokadik megoldásként szereplő, és méltatlanul háttérbe szorult Xfce is finomodott. A 4.10 -es kiadás sok változást hozott.

Kedvcsinálónak idéznék az Xfce 4.10 kiadásbejelentéséből:

A 4.10-es ciklusban főképp az asztal tökéletesítésére és a felhasználói élmény javítására összpontosítottunk többféle módon. Címszavakban:

- Teljesen újraírt alkalmazáskereső, mely egyesíti a régi xcfe4-appfinder és az xfrun4 funkcióit.

- A panel immár egy új, függőleges megjelenítési móddal is rendelkezik – ez az oldalsáv. Mi több, a panelbővítmények már több sorba is rendezhetők, mely kifejezetten hasznos az oldalsáv módban.

- Új MIME-típus szerkesztő, mely lehetővé teszi a különböző fájltípusokhoz rendelt alkalmazások könnyű kiválasztását. Az egér és érintőtábla beállítások, illetve a beállításszerkesztő funkcionális szempontból kibővült. Előbbi már sokkal inkább támogatja a tableteket.

- Az asztalon lehetővé vált az alkalmazások indítása és fájlok megnyitása egy egérkattintással. Ezen túlmenően a 4.10-es asztal képes bélyegképek megjelenítésére az asztalon és a háttérképlista automatikus végigjárására is.

- Az ablakkezelő beállítható, hogy csempézve helyezze el az ablakokat, ha azokat a képernyő széléhez húzza. A tabulátor ablak (Alt+Tab) támogatja a rugalmasabb témákat és a kurzor billentyűkkel történő navigálást.

Az Xfce-t továbbra is említhetjük titkos aduászként, hiszen egy meglehetősen fürge, kis erőforrásigényű munkakörnyezetet teremthetünk az Xfce segítségével. Az, hogy az Xfce képes elindítani mind a KDE, mind pedig a Gnome alapszolgáltatásait rendszerindításkor, szintén egy nagyon fontos pluszpont azok számára, akik vegyes környezetben dolgoznak. Ahogyan a többi asztali környezetet is, az Xfce-t is szállítja több Linux terjesztés. Az Xfce-t a Xubuntu legfrissebb stabil kiadásában, továbbá a Zenwalkban, valamint  a Fedora Xfce-Spinben érhetjük el alapértelmezett környezetként. De az Xfce csomagok megtalálhatók minden disztribúció szoftvertárolóiban.

Enlightenment

Mialatt elszaladt a nyár, az Enlightenment is egyre jobb benyomást kelthet az egzotikumokat kedvelőknek, hiszen a 1.7 verzió óta sokkal stabilabb, már-már kezdők számára is nyugodtan használható. Anno épp a 1.7 bejelentés környékén írtam róla a cikket, és bár akkor elég erősen lehúztam, azóta úgy tűnik a fejlesztők sem aludtak, és tökéletesítettek ezt-azt az Enlightenmenten. Ugyan itt sem történt semmi grandiózus változás, de öröm látni, ha egy ennyire "misztikus" asztali környezet is megpróbál beállni a sorba. A már fent is belinkelt, rendszeresen látogatott "kedvencem", épp a nyári szünet közepén tett fel, egy amolyan bemutatóvideót, az Enlightenment képességeit méltatva.

A videó itt látható.

KDE

Talán nem árulok el túl nagy titkot, ha elmondom, hogy az asztali környezetek közt, a Pantheon Desktop mellett, a KDE az én egyik személyes favoritom. Ennek ellenére, mégsem használom, mert számomra túlságosan addiktív. Túlzottan testre szabható, és a hozzám hasonló beállítottságú embereknek nagyon sok idejét képes elrabolni. Ez ugyan nem biztos, hogy hátrány, hiszen voltaképp hasznos időtöltésnek is lehet nevezni a KDE faragást. Minden esetre ez semmit nem von le a KDE előnyeiből, melyek egyre csak szaporodtak az utóbbi időben.

Visszatért a felső menü, igaz egy kicsit másképp, mint OS X-ben, hiszen a menüsor alapértelmezetten nem a felső panelon/tálcán kapott helyet, hanem egy amolyan "popup" panelként. Ezt ugyan erősen szokni kell, de hasznos tud lenni, ha az ember egy teljes képernyős szövegszerkesztőben küzd azzal, hogy nem lát át elég sort egyszerre, hála a GUI fejlesztők gombmániájának. Mivel a KDE-ben az ablakdekorációkat is beleértve, szinte minden "lepucolható" egy alkalmazásablakról, így a legnagyobb áttekinthető hasznos felületet jelenleg a KDE kínálja. A KDE-t továbbra is ajánlom minden olyan felhasználónak, aki kordában tudja tartani a "kütyübizgentyűzés" mániáját, és képes arra, hogy egyszer jól beállítva használja. A többiek pedig, menthetetlenül a rabjává fognak válni, és ilyen, meg ehhez hasonló futurisztikus megoldásokat hoznak ki a KDE-ből:

RazorQt, LXDE

Miért hoztam őket egy alcím alá? Nos, ez igen érdekes. Tájékozottabbak talán már tudják, hogy az LXDE fejlesztőinek elindult egy amolyan side-projektje. Az LXDE-t elkezdték Qt-re írni. Bár jelenleg mindkét pehelysúlyú asztali környezet önállóan is elérhető, a nem olyan távoli jövőben, talán egyesül a két fejlesztés. Ez egyébként is egy igen érdekes tendencia, hiszen a Unity után az LXDE a második olyan kezelőfelület, mely az egykori GTK alapok helyett, a Qt-t alkalmazza.

Pantheon Desktop

Miért hagytam a végére? Nos egyszerű a magyarázat: Mivel a Pantheon Desktop egy speciális megoldás. Leginkább két dolognak köszönheti kitüntetett figyelmemet:

első:

Bár a Pantheon is egy Gnome3 átiratnak indult, mégis megpróbálták úgy "összehozni", hogy a felhasználó ne szembesüljön az ilyenkor szokásos "ezt, és ezt, Pantheon alatt hogy hívják" -problémával. Magyarra fordítva: Ha valaki Pantheont használ, nem kell kimondhatatlan alkalmazásneveket tanulni, az egyszerű, és logikus névválasztásoknak köszönhetően. Éppen ezért bármikor ajánlom kezdőknek is.

második

Kizárólag az Elementary OS szállítja alapértelmezett megoldásként (minden tudomásom szerint. - a szerk.). Egyszerűségében nagyszerű, mert nincsenek áttekinthetetlen beállítások, letisztult, egységes, és ráadásul keveset is fogyaszt. (na jó, ez nem két dolog volt, de elfogult vagyok. - a szerk.)

Végszó

Gondolom, mindenki észrevette, hogy most hiányoznak a képek, meg a megszokott videók. Ennek oka igen egyszerű: nem volt rá időm/kedvem/helyem. Ugyanis épp költözésben vagyok. Egyrészt nemrég rendezkedtem be a munkásszállásomon, másrészt a gépen is költözök. Mármint le szeretném cserélni a jelenlegi Ubuntu 13.04/ElementaryOS kombómat. Visszatérek Crunchbangre. Döntésemnek egy igen egyszerű oka, hogy továbbra is elkötelezett Openbox rajongó vagyok, s bár nagyon meggyőzött a Pantheon Desktop, valamint a KDE is, egyelőre egy asztali környezet sem tudja verni az Openboxot funkcionalitásban. Kívülálló számára ez paradoxonnak hathat, azonban ebben semmi ellentmondás nincs. A Crunchbang igen stabil, nekem megfelelnek a stabil Debian csomagok, emellett, az Openboxot rendkívüli módon testre szabhatom, ráadásul nem eszik annyi memóriát sem, mint egy komplett asztali környezet.

Képek, videók, hamarosan. A Legközelebbi cikkben (Unity), már lesznek színes-szagos zsíros videók!

Valamit erre is ki kellene találnom.. Lehet, hogy én is indítok egy screencast csatornát a juhtyúbon? Ki tudja.. Mondjuk ahhoz kellene egy erősebb vas, így egyelőre maradnak a néma screencastok.

Ez a cikk elvileg holnapra megjelenik az Androbiten is (persze kicsit populárisabbra átfogalmazva), attól függően, mennyire leszek hajnalban fáradt. Utólag is bocsánat az egy hét késésért!

t@m

Xfce - Az asztal, ahol élünk 12. rész

A szokásos sorozat előző részeiben már szó esett a kis erőforrás igényű asztali környezetekről, így a mai részben is egy "pehelysúlyú" asztali környezettel ismerkedhet meg minden rendszeres olvasóm. Ezen a héten, az Xfce asztali környezetet helyezem górcső alá.

Egy kicsit az Xfce múltjáról

Története.
Részlet az Xfce Wikipedia bejegyzéséből:

2.0 – előzetes változat

Olivier Fourdan 1997 elején kezdte el az Xfce fejlesztését. Egy egyszerű projektként indult XForms alatt, és a CDE ingyenes Linux klónjaként szánták. Fourdan jelentette meg, és ezt követően megnőtt rá az igény.

2.x verzió

Fourdan folytatta a projekt fejlesztését és 1998-ban megjelent az Xfce 2.x, amely az Xfce első ablakkezelőjével, az Xfwm-mel rendelkezett. Be akarta építeni a környezetet a Red Hat Linuxba, de ezt visszautasították, mivel az XForms-ra épült. A Redhat csak akkor fogadta el a szoftvert, amikor az már ingyenes és nyílt forráskodú volt, ugyanis az XForms zárt forráskódú és csak magánszemélyek számára ingyenes.

3.x verzió

Az Xforms, amelyre az Xfce épült, nagyban meghatározta a projekt további sorsát. Növekedett a GTK+ népszerűsége, és Fourdan úgy látta, hogy ezzel az eszközzel le lehetne cserélni az XForms-ot. 1999 márciusában elvetette a régi Xfce-t, és elkezdte újraírni a projektet, amelynek az alapja most már a GTK+ volt. Az eredmény az Xfce 3.0 volt, amely GNU GPL licenc alatt készült. Most, hogy nyílt forráskódúvá vált, a GTK+ segítségével számos újdonság megjelent, mint például a „fogd és vidd” módszer, más nyelvek támogatása és a jobb konfigurálhatóság. 2001 februárjában a 3.8.1-es verzióval felkerült a SourceForge-ra.

4.x verzió
Thunar, az Xfce fájlkezelője.
Az Xfce nagy fejlődést mutatott a 4.2.0-s verzióban - a GTK+ 2 függvényeit használta. Más egyéb változás is volt ebben a verzióban, mint például az SVG ikonok. 2007 januárjában megjelent az Xfce 4.4.0. A legjelentősebb változása ennek a verziónak a Thunar fájlkezelő használata, leváltva ezzel az Xffm-et. Ezen kívül megemlítendő még az átlátszóság és a vettet árnyék megjelenése, és asztali ikonok használata is lehetővé vált. Miben különbözik még az Xfce a többi GTK+ alapú asztali környezetektől?

Alapok

Első látásra semmiben nem különbözik a Gnome/Mate duótól, hála annak az ügyes elgondolásnak, hogy az asztali paneleket alaphelyzetben hasonlóan találjuk, mint a Gnome 2.xx, vagy a Mate esetében. Itt is lehet több panelünk. Hasonlóan a Gnome 2.xx verzióihoz itt is helyezhetjük a panelokat az asztal szélén bárhova. A panelokon ugyanúgy van módunk különféle kisalkalmazásokat, menüket elhelyezni tetszés szerint. Ez azért is fontos, mert ha valaki jobb oldali panel, valamint menü elrendezést szeretne, egy Xfce-ben, vagy egy régi Gnome-ban könnyebben testreszabhatja a felületet, mint mondjuk Unity-ban. Meglepő, hogy az újabb asztali környezetekben erre nem gondolnak.

 Az asztalon van lehetőségünk ikonokat is elhelyezni, de ha kicsit turkálunk a beállításokban, választhatjuk az ikonok nélküli állapotot is. Ilyenkor az asztali menü is megváltozik. Alap esetben a fájlkezelő műveleteit, továbbá az alkalmazások-menüt tartalmazza. De amint eltüntetjük az ikonokat, már csak az alkalmazások-menü látható az egér jobb gombjára kattintva. Ezen felül arra is van lehetőségünk, hogy az asztalon az épp megnyitott alkalmazások miniatűrizált ikonállapotban várakozzanak. Ez az egyik sajátossága az Xfce-nek(helyesebben az Xfwm-nek, az Xfce ablakkezelőjének). Ezzel már el is árultam, hogy van itt még több érdekesség is. Ha úgy gondoljuk, hogy extra nagy munkaterületre van szükségünk, azaz ki szeretnénk használni a képernyő teljes terjedelmét, a paneleket el is rejthetjük. De akkor hogyan válthatunk az alkalmazások közt?

Az Xfce további extrái

Nos itt jön a képbe az Xfce pár további érdekes funkciója. Az Xfce-ben nem csak az a hagyományos asztali menü van, amit eddig megszokhattunk a Gnome-ban, és változataiban. Ha az egér görgőjével kattintunk az asztalra, előtűnik egy második menü. Ennek segítségével válthatunk a munkaterületeink, valamint a megnyitott alkalmazások közt. Ha figyelmesebben keresgélünk a beállítások közt, észrevehetjük, hogy a képernyőnknek adhatunk határokat. Azaz a munkaterületnek. Megszabhatjuk, hogy a képernyő szélétől hány pixelig létezhet a munkaterület a képernyő mind a négy szélén. Így alkalmazásaink maximális ablakméretben sem töltik be a teljes képernyőt. Mire jó ez? A fent említett lehetőségeink segítségével akár azt is megtehetjük, hogy alkalmazásaink teljes méretben fussanak, hiszen elég a képernyő valamelyik szélén egy kétpixeles terület, amin előcsalhatjuk a menüt, ha meg szeretnénk nyitni mást is, vagy váltanánk az alkalmazások, asztalok közt. Avatottabbak most bizonyára felhördülnek, hogy kihagytam az Alt+Tab lehetőséget. Nem hagytam ki! Igen a Gnome-hoz hasonlóan az Alt+Tab billentyűkombinációval is megtehetjük ezt. Mégis én azért említettem az Xfwm ezen lehetőségeit, mert így arra is van lehetőség, hogy az egérrel navigáljunk az ablakok, alkalmazások közt. Ezt sokan ki tudják használni. Így a felszabaduló területet, hasznosíthatjuk eszköztárak elhelyezésére. Aki sokat dolgozik az Inkscape, a XaraLX, vagy hasonló grafikai alkalmazásokkal, annak ezek a funkciók aranyat érnek. De egy programozónak is hasznos lehet, hiszen így az egész kijelzőre kifeszítve a Gedit, vagy a Geany, vagy egyéb szövegszerkesztő alkalmazást, jóval több sort tud egyszerre áttekinteni a kódból, mint akár egy több panellel "teletűzdelt" képernyőn. Aki egyszer hozzászokik a középső gombos menühöz, annak utána nehéz nélküle az élet! Ha racionálisan végiggondoljuk, Tíz megnyitott ablak esetében, ha váltani akarok az alkalmazások közt, gyorsabb nyolc Alt+Tab helyett két egérkattintás.

Érdemes még megemlíteni az Xfwm fejlett ablak funkcióit. Az ablakok a képernyő széleire húzva "kifeszíthetők" az adott szél mentén a képernyő feléig. Ha ki szeretnénk használni a több munkaterület lehetőségét, arra is van mód, hogy az ablakokat a munkaterületek közt áthúzzuk. További lehetőség, hogy az ablakok felgördíthetők. Ezt az egér görgőjével tudjuk működésbe hozni, az adott ablak felső élén. Ez akkor lehet hasznos, ha egy teljes képernyős ablak mögül szeretnénk "átnézni" egy háttérben futó másik alkalmazás ablakára. A sorozat későbbi részeiben még kitérek majd az Xfwm további lehetőségeire, hiszen az asztali környezetek után, az ablakkezelőket fogom részletesebben is szemügyre venni.

Beállítási lehetőségek



Az Xfce "vezérlőpultja"

Az Xfce-nek is van saját "vezérlőpultja", akárcsak a Gnome-nak. Ezen felül, a menüben a beállításkezelő alatt az összes beállítási lehetőségünk fel van sorolva. Azokat is beleértve, melyek a beállításkezelőben, azaz az Xfce vezérlőpultjában találhatók. Így a menüből kényelmesen elérünk mindent, amire szükségünk van. Ez azt jelenti, hogy az Xfce az egyik olyan asztali környezet, melyben az egérhasználatnak az eddigieknél fontosabb szerepe, értelme van. Akinek túlságosan darabos a letisztult Xfce, az engedélyezheti az ablakkezelő extra beállításaiban a kompozitálást. Így az ablakok, a menük vethetnek árnyékot, valamint beállíthatunk áttetsző felületeket a felbukkanó menüknek, ablakoknak. Ha valakinek ez sem elég, az telepíthet akár Compizt is, ám ez voltaképpen elveszi az Xfce lényegét, az egyszerű, fürge kezelhetőséget.

Fejlett munkamenet kezelés

Az Xfce-ben arra is van megoldás, hogy KDE, vagy Gnome szolgáltatásokat indítsunk el bejelentkezéskor. Ez azt jelenti, hogy ha KDE az alapértelmezett környezetünk, de néha használunk Xfce-t, akkor az Xfce el tudja indítani a KDE kulcstartókezelőt, energiakezelési szolgáltatást, valamint a hálózatkezelést is többek között. Tehát az Xfce nem csak önálló asztali környezetként, de hibrid megoldásként is alkalmazható. Ezt a beállításkezelő, "munkamenet és indítás" részében tudjuk menedzselni.

Optikai tunning

Ha első látásra az alap Xfce ne nyeri el tetszésünket, akkor sem kell elkeserednünk, hiszen a GTK+ alapoknak köszönhetően az Xfce is könnyedén témázható. A témafájlokat itt is a már megszokott helyen találjuk, a /usr/share/themes - mappában. Az ikonokat, betűtípusokat pedig a /usr/share/icons, valamint a /usr/share/fonts- mappákban. Érdemes megjegyezni, hogy az Xfce ablakkezelőjének az Xfwm-nek külön témázása van, ezért sok esetben ezt külön kell letöltenünk. Vannak olyan témák is, ahol már a csomag része az Xfwm téma is. Aki szán rá elég időt, az rendkívül egyedi külsőt kölcsönözhet asztali környezetének. Természetesen az Xfce alatt is van módunk egyedi dock/panel alkalmazásokat futtatni(Cairo Dock, Docky, Tint2, stb.). Továbbá a synapticban szinte kínálja magát a screenlets, ha rákeresünk az "Xfce" kifejezésre.

Az Xfce asztali környezet alkalmazásai.

- Thunar (fájlkezelő)
- Xfprint (nyomtatáskezelő)
- Xfburn (CD-DVD író)
- Xfmedia (médialejátszó)
- Parole (médialejátszó)
- Mousepad (egyszerű szövegszerkesztő a Leafpad alapjain)
- Orage (naptár alkalmazás)

Szubjektív

Az Xfce a köztudatban mindig is a Gnome "mostohatestvérének" számított. Kicsit talán lenézett volt, véleményem szerint ok nélkül. Hiszen az összes asztali környezet közül az Xfce, valamint az Enlightenment(E17) használata közben használjuk ki az egér lehetőségeit ennyire. Az Xfce egyik legnagyobb ereje az Xfwm lehetőségeiben rejlik. Az igaz, hogy az informatika világa mostanában az érintőképernyős megoldások felé kacsintgat egyre jobban. Ám nem biztos, hogy el kell dobnunk az egér adta lehetőségeket! Aki szeretne egy reszponzív, a végletekig testre szabható, kis erőforrás igényű, egérrel jól kezelhető asztali környezetet, az ne rohanjon el az Xfce mellett! Az Xfce jövője remélhetőleg biztosított, annál is inkább, mivel a Debian friss kiadásában ez az alapértelmezett asztali környezet.

Elérhető

Az Xfce-t bárki egyszerűen telepítheti, minden disztribúció alatt, hiszen a csomagkezelőkben megtalálható.

A jövő héten az Lxde lesz a cikksorozat vendégszereplője.
Addig is, kellemes időtöltést kívánok minden Kedves Olvasónak!

Forrás: Wikipedia

t@m