Az előző részben a Gnome-Shell alapvető felépítéséről írtam, de mindenki szereti kialakítani az egyedi személyre szabott környezetét. Ezért most bemutatom a Gnome-Shell extra lehetőségeit.
Hozzávalók telepítése
Ezek után, ha használni is akarjuk ezeket, fel kell telepítenünk a Gnome-Tweak-Tool-t:
Miután ez is megvan, körülnézhetünk, hogy milyen lehetőségeink vannak. Ehhez csak meg kell nyitnunk a Gnome-Tweak-Tool-t, ha magyar nyelvű a rendszerünk, akkor az alkalmazások közt Tweak-Tool -ként fog szerepelni. De használjuk ki a Gnome-Shell képességeit, és egy Windows(Mod4)-gomb leütése után írjuk be, hogy Gnome és ott fog szerepelni a listában. Lássuk, mivel lehet fokozni a Gnome-Shell hatékonyságát:
Gnome-Tweak-Tool
Az alkalmazás első fülén az ablakok viselkedését "dirigálhatjuk".
A második fül számunkra a legérdekesebb, hiszen itt találhatjuk az installált Shell-kiterjesztések kapcsolóit. Nálam csak a User-Themes kiterjesztés van bekapcsolva.
A harmadik fülön, az asztal viselkedését szabályozhatjuk. Legyenek/ne legyenek saját mappa, hálózati helyek, kuka, meghajtók ikonok az asztalon. Ezzel pótolhatjuk a más rendszerekről érkező felhasználók azon hiányérzetét, hogy: "hol van a sajátgép?"
A negyedik lapon a felület betűkészleteit állíthatjuk be, ha felkeressük a http://www.dafont.com/ , vagy a http://www.urbanfonts.com/ -helyeket, ott további rengeteg változatos betűtípust tölthetünk le. A saját kedvenc betűinket elmenthetjük a /usr/share/fonts -mappába. Persze ehhez root jogok kellenek. Ha be akarjuk állítani újdonsült szerzeményünket, a font-fájl letöltése után csak indítsuk újra a Tweak-Toolt, és változtassuk meg a betűtípust.
Ötödik fül: Itt a Nautilus "helysávját" változtathatjuk teljes elérési utat kijelző interaktív(azaz szerkeszthető) beviteli mezőre. Így, ha fejből tudjuk, hogy hova akarunk navigálni a fájlkezelőben, könnyen megtehetjük:
A hatodik fülön a Gnome-Shell beépített naptárával szöszmötölhetünk, valamint egy igen fontos beállítási lehetőségünk is van ugyanitt: A Gnome-Shellben alapértelmezetten nem látható ablakkezelő gombokat szépen visszatehetjük a helyükre. Ezen felül, a virtuális asztalok viselkedését és számítógépünk energiagazdálkodását is módosíthatjuk. itt jegyezném meg, hogy a dinamikus virtuális asztalok nagyon hasznosak tudnak lenni!
Végül elérkeztünk az utolsó lapfülhöz, itt a GTK+, a Gnome-Shell, az ikon, valamint az egérkurzor témákat variálhatjuk kedvünkre. Sajnálatos, de eddig nem sok olyan asztaltémát találtam, ami "passzol" a Gnome-Shell minden eleméhez. Elég sokszor ütközik az ember meghökkentő grafikai hibákba -
- de ez nem lesz mindig így, hiszen a lelkes modderek mindig dolgoznak valamin...
Egyéb megoldások
A letöltött asztaltémákat, Gnome-Shell témákat, a /usr/share/themes -mappába másolva fokozhatjuk a látványt. Ikonokat pedig a /usr/share/icons -mappába helyezhetünk. Ez az eljárás minden ablakkezelő és asztali környezet alatt működik, így célszerű, ha a fájlkezelőben ki is tesszük őket az oldalsó panelre a hivatkozásokhoz. Persze ahhoz, hogy ezeket a mappákat írhassuk, ismét root -jogok szükségesek. (alt+F2, majd a "futtatás" buborékablakba írjuk: gksu nautilus /usr/share/themes) Ha témaszerkesztésre adjuk fejünket, akkor láthatjuk, hogy egy témafájl tulajdonképpen egy mappa, amelyben a különféle felületeknek megfelelően vannak almappák, ezekben pedig a konfigurációs fájlok, valamint a kis képek, amelyekből "összeáll" a felület.
A Gnome-Shell-ben, ha nem telepítjük a fent említett kiterjesztéseket, és nincs Gnome-Tweak-Tool sem, akkor sem kell nagyon elkeserednünk, hiszen a /usr/share/gnome-shell/theme -mappába bemásolva egy frissen letöltött téma fájljait, meg tudjuk változtatni a felületet.
Ehhez csak annyit kell tennünk, hogy a régi témát először elmentjük a biztonság kedvéért egy biztos helyre, majd miután felülírtuk a régi témát, egy futtatás ablakba beírunk egy "r" betűt. Ezzel a Gnome-Shell újraindul és már az új látvány tárul elénk. Egyébként tapasztalataim szerint, akármi történik, olyan még nem fordult elő, hogy a Gnome-Shell merevre fagyjon annyira, hogy ne tudjak semmit tenni, hogy kilépjek, vagy legalább egy Alt+F6-tal átlépjek a konzolra. Ha megszoktuk már a felületet, akkor pusztán billentyűzettel nagyon jól el tudunk navigálni a Gnome-Shellben. Ha valaki sok időt szakít rá, nagyon át lehet szabni a Shellt, persze ez a régebbi verziókra igaz, mert ehhez a verzióhoz, mint azt említettem, még elég kevés a kiterjesztés/bővítmény. Mindenesetre van sok hasznos bővítmény, néhányat felsorolnék a teljesség igénye nélkül, melyeket én hasznosnak vélek(bár ez erősen szubjektív):
Hasznos bővítmények
- Dock /bal oldalra kihelyezi a dockot, amelyet alapból csak a "Windows" -gomb hatására láthatunk
- Removable Drives / a felső panelen is elérhetjük/lecsatolhatjuk a merevlemezeinket, pendriveokat
- Places Status Menu / a fájlkezelő jobb oldalán lévő hivatkozásokat, azaz a kedvenc mappákat érhetjük el gyorsan és könnyen
- Applications Menu /alkalmazások menü
Hogy lássuk a különbségeket, készítettem egy előtte-utána videót. Így néz ki a Gnome általam tesztelt kezelőfelülete (3.5.91-0ubuntu1) :
Ez pedig egy kis "modding" után készült:
Végszó
Ezentúl hétfőnként friss cikkel jelentkezem!
A következő részben egy végső tesztnek vetem alá a Gnome-Shellt. Általános hétköznapi felhasználási tapasztalataimat fogom bebillentyűzni. Mivel ez a cikk Ubuntu-n készült, így más disztribúciók esetén nem biztos, hogy hasonló tapasztalataim lennének, ezért a következő rész elég szubjektív lesz.
Addig is, mindenkinek kellemes böngészést!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése