Sorozatunk ezen epizódjában a Gnome(3.xx) asztali környezettel ismerkedünk.
A sorozatot ezentúl szeretném az alábbi módon folytatni: Minden asztali környezetnek szánok három részt, az anyag terjedelme miatt. Az első részben az általános tudnivalókat, a másodikban a környezet egyedi lehetőségeit, a harmadikban pedig, a szubjektív véleményemet tolmácsolnám. Ezt azért emelem ki, mert a harmadik „al-epizód” nem lesz mentes olykor lesújtó véleményemtől. Ezt nem azért teszem, hogy trollkodjak, hanem azért, hogy aki olvassa a cikket, annak legyen képe arról, hogy a jelenlegi Linux felületek közül, melyikkel, milyen problémákba ütközök az laptopomon. Dell Studio 1537 Intel Core2duo 2GHz 2GB ram, Intel GMA HD 4500 Így egyben képet is kaphat arról, hogy egy 3 éves gépen hogy futnak a jelenlegi felületek, azaz esetleg segíthet a választásban, vagy segíthet új hardver vásárlása esetén a válogatásban.
Egyben szeretnék megkérni minden Linuxszal először ismerkedőt, hogy ne adjanak se az én véleményemre, sem mások véleményére! Hogy miért? Mert ha egy olyan környezettel ismerik meg a Linux világát, amit mások sugallnak, vagy sok esetben esetleg erőltetnek („jó lesz ez neked, én is ezt használom”), akkor ez az első próbálkozás egy életre megutáltathatja az illetővel még a pingvin mintás ágyneműt is... Másrészt, mindenki a saját tapasztalatai, hardverei alapján mond véleményt.
Mit lehet tenni? Nos mi sem egyszerűbb: el kell látogatni a youtube.com-ra, ott ezerszám található videókból kiszemezgetni a Gnome, Xfce, KDE, Mate, Cinnamon, Unity, egyéb videókat, nézelődni. Majd a distrowatch.com-on megnézni az oldalsó lista első 15 disztribúcióját, vagy a szűrő segítségével kiválasztani azt, amelyik a nekünk legmegfelelőbb. Próbáljunk ki bátran több asztali környezetet, akár Virtualboxban is, mielőtt döntünk! De ha tehetjük, akkor inkább Live CD formában!
Nos, úgy érzem bevezetésnek, meg jó tanácsnak ennyi elég is volt, most jöhet a „mustra”!
Amikor a GTK+ a 2. verziószámozásról a 3.-ra váltott, ezzel egy időben a Gnome is új verziót, illetve teljesen új külsőt kapott. Ez elég nagy port kavart a Linux világ állóvizében. Sokan ekkor menekültek a KDE, vagy az Xfce felületre, a minimalista stílust kedvelők, pedig a kisebb ablakkezelőkre. Ugyanakkor sokan látatlanban kritizálták a Gnome-ot úgy, hogy nem is próbálták ki. Szinte ezzel egy időben az Ubuntu is kapott egy új felületet a Unity-t, hogy ezt még megfejeljük, a Linuxmint lelkes csapata kifejlesztette a Mate asztali környezetet, válaszul a Gnome-Shell-re és a Unity-ra. Helyesebben a Gnome 2.xxx verziós vonulatát nevezték át Mate-re, és folytatják a fejlesztést(remélhetőleg) s hogy még nagyobb csavart tegyünk bele, a mentolos csapat még egy Cinnamon nevű felülettel is előállt, ami ha úgy vesszük, a Gnome 2.xx felülethez hasonlatosat ad, de már GTK3 alapokon. Ennyire még mostanában nem volt felaprózva a mainstream felhasználói felületek köre a Linux világában. No de lássuk, hogy mit is rejteget az a felület, amelyik ennyire megosztotta a közvéleményt!
A cikksorozatban nagyon körültekintően megpróbálom elkerülni a részrehajlást, akármelyik disztribúció előnyben részesítését a többivel szemben! Azonban nem tudok mindig pártatlan lenni. Ha az ember Gnome-Shell-re vágyik, akkor jelenleg a fő disztribútorok közül a Fedora és az Opensuse csomagolja Gnome-mal a terjesztéseit, Ubuntu felhasználóknak meg kell várniuk a 12.10 verziót, majd akkor lesz (már le is lehet tölteni tesztelésre) egy Gnome „ízű” változat is.... Mivel van lehetőségem arra is, hogy az asztali rendszeremre(Ubuntu 12.10) egy egyszerű sudo apt-get install gnome -all beírásával feltelepítsem, ezért én ezt teszem, kényelmi okokból.
A környezet sajátosságai
Maga a kezelőfelület egyszerű. Van egy felső panel, ahol az óra, az „indikátorok"(itt válthatunk hangerőt, csatlakozhatunk a hálózatokhoz, bejelentkezhetünk a szociális hálózatra), a munkamenet menü, és egy épp az aktuális megnyitott alkalmazás ikonja látható, valamint a „Tevékenységek“ gomb, melynek hatására láthatóvá válik a „dash" felület azaz a bal oldali dock, a megnyitott ablakok, valamint a lehetséges virtuális asztalok.
A bal oldali dock egyébként hasonlóan működik, mint a Unity-launcher, ide a kedvenc alkalmazásaink ikonját húzhatjuk ki az alkalmazások listájából, és egy halvány derengő fehéres sáv jelzi, hogy mi van közülük épp használatban.
Ezen a felületen találunk egy keresőmezőt, amelyben kereshetünk alkalmazások, a helyi dokumentumaink közt és a weben, valamint egy gombot, amivel elnavigálhatunk az alkalmazásainkhoz.
Alul az alap nézetben, ha levisszük az egeret a jobb alsó sarokba, láthatunk egy második panelt, amin a megnyitott minimalizált (más asztali környezetekben a systray-be épülő) alkalmazások ikonjait láthatjuk: Shutter, Clipit, Skype stb. Ez az alsó kis panel az alap nézetben is, és a „dash“ rétegen is látható, előhívható.
Mivel bánt nagyon az a pár magyartalan menüelem, amit találtam, kíváncsiságból letöltöttem a Fedora 17 Gnome felületű változatát, és a végső kritikát az Ubuntus változat helyett, inkább majd az alapján írom, mivel az Ubuntus verzió még csak "alfa", így ez alapján nem mondhatok véleményt.
Ha ellátogatunk a extensions.gnome.org weboldalára, ott nem meglepő módon, Gnome-Shell kiegészítőket tölthetünk le. Ezek általában minden disztribúció alatt működnek, ha figyelünk a verziószámozásra. Az oldalon eleve azokat is szűrhetjük, melyek a mi Gnome-Shell verziónkkal kompatibilisek. A következő részben ezekkel a kiterjesztésekkel/kiegészítőkkel ismerkedhetünk meg, valamint a Gnome további testreszabási lehetőségeit fogom boncolgatni.
Folytatás a jövő héten.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése