2012. nov. 27.

Pár szó, ami kimaradt a KDE cikkből..

Pár gondolat a KDE-vel, valamint az openSUSE-vel kapcsolatban

Ma reggel úgy döntöttem így meló után fáradtan, hogy körmölök ide pár szót a KDE-vel kapcsolatban. Ezt azért teszem, mert a cikkből az objektív tájékoztatás miatt kihagytam egy csomó saját gondolatot. Még tegnap Makay-val chateltem, és egy kicsit ki is beszéltük a KDE-t. Persze a jó értelemben. Nagyon rég használtam utoljára, így most majdnem úgy álltam hozzá a cikk megírásához, mintha valóban csak három hete ismerném ezt az asztali környezetet. A sztori a következő:

Még anno amikor elkezdtem élénkebben érdeklődni a Linux irányába (nem tudok pontos dátumot, de azt tudom, hogy PC-formatos melléklet lemezeken találkoztam először a Linuxszal), akkor még nem volt ennyi disztribúció. Már akkor is volt sok, csak kis hazánkban annyira sem nem volt ismert a Linux, mint manapság. Így még nekem is csak a magazinok kuriózumszámba menő Linux CD mellékletei maradtak.. Nos, akkoriban volt az UHU Linux 1.0 kiadása (most néztem a distrowatch-on, hogy az 2003-ban volt... öregszem!), Akkor még csak a KDE 3.1.1-volt benne, de én már azzal használtam, illetve kíváncsiságból feltelepítettem a KDE-t. Már akkor is tetszett a környezet, persze akkoriban még azt sem tudtam, hogy mi az, hogy asztali környezet... Aztán teltek-múltak az évek, és valamikor a Kubuntu 6.06 körül tettem ismét egy próbát, illetve kísérletet arra, hogy átálljak teljesen Linuxra. Helyesebben ekkor tettem rá először kísérletet. Nyomban ketté is osztottam a winyót, az első partícióra Ubuntu került Gnome-mal, a másikra meg egy Kubuntu, a swap meg közös volt. Ekkor hol a Gnome-ot, hol a KDE-t használtam. A vége az lett, hogy a KDE-t jobban szerettem. Ha jól emlékszem akkoriban figyeltem fel az Apple termékekre is, illetve a Mac OS X-re magára.. Láttam képernyőfotókon, ahogy  a Linuxot is, és nem hagyott nyugodni a gondolat, hogy milyen lehet..
Aztán nem sokkal később, amikor már boldog Apple iMac tulaj lettem, a Mac OS X mellett nem átallottam felhelyezni a szép fehér masinára egy Ubuntut rEFIt segítségével. Aztán folytatódott a Mac OS X ismerkedés, meg is szerettem magát az operációs rendszert, azonban a termékstratégiájukkal már akkor sem voltam kibékülve, meg a hazai szervizellátással sem igazán. Aztán amikor a MacBook-om meglett, ha jól emlékszem azon kísérleteztem megint a rEFIt-tel, viszont akkor már a Kubuntuval, mégpedig a 4.xx KDE-vel. Akkoriban még elég bugos volt.

Nos a sztori lényege az lett volna, hogy a KDE, csakúgy mint a Linux is, időről időre mindig visszatértek az életembe. Tetszett az a három év a Mac OS X használatával, de sajnos mára már teljesen kiábrándultam az almás cégből. Nagyon sajnálom, hogy az új vezetőség konzumer, és szabadalmi troll márkát csinált ebből a régebben misztikumszámba menő patinás cégből. Tehát most megint KDE. Nem tudom meddig. Nagyon nagy hatással volt rám a két év Crunchbanglinux az Openboxszal is. Hiszen akkoriban tanultam meg nem félni a termináltól, meg vájkálni a fájlrendszer mélyén konfigurációs fájlokat böngészgetve... Lehet, hogy majd kombinálom Openboxszal, de egyelőre még nem. A lényeget majdnem ki is felejtettem, hogy a KDE azért is tetszett mindig, és azért tetszik most is, mert kitart a koncepciója mellett. Ugyan bejöttek a taperolós kijelzők, de a KDE alapértelmezett kialakítása továbbra is a klasszikus alsó panelos, menüs megoldás. Persze a háttérben megbújik az érintőképernyős használat lehetősége, és át lehet szabni sokféleképpen a KDE-t, de ami a fontos: NEM KÉNYSZERÍT RÁ SENKIRE egy merőben új felhasználói hozzáállást, más fajta kezelési módot, mint pl a GnomeShell, vagy a Unity. Ez pedig nagyon nagy előny. Így a KDE továbbra is része lesz a mindennapjaimnak, sőt, elkezdtem már gondolkodni egy Androbit asztaltémán, a már meglévő Plasmoid témához kiegészítésnek. Abban viszont nem vagyok biztos, hogy az openSUSE is marad... Nekem kicsit merev. Vagy csak az a bajom, hogy a KDE mindent GUI-n intézős koncepciója mellé párosul az openSUSE kicsit vállalati felnőtt Linuxos érzése, azaz, hogy sok mindent el lehet intézni grafikus felületen is, de azért nem mindent. Nekem igazából nem lenne gondom vele, csak ez a csomagkezelős dolog még mindig érthetetlen.. Ott van egyszer a Yast2. abban is tudok telepíteni, frissíteni, eltávolítani. De ott van az Apper is... Most úgy vagyok, hogy inkább a Yast2-t használom, meg terminálban ugye a Zyppert. Azért ilyen vegyesek az érzéseim a kaméleonos disztróval kapcsolatban, mert alapból ugyan nincs annyi csomag, mint egy Ubuntuhoz, viszont sok dolog van ami meg jobban megy. Döntésképtelen vagyok. Egyelőre marad, aztán meglátom. Adok még időt ennek a "kapcsolatnak", hogy érjen.. Azaz, hogy én érjek hozzá, mert igazából fél Nyugat-Európa openSUSE-t használ. Mármint a vállalatoknál elég sűrűn bele lehet botlani (persze vállalatoknál nem az openSUSE van, hanem a SLED).. Így, ha megtanulom a nyűgjeit kezelni, a későbbiekben jól jöhet még, ha ismerem az openSUSE-t. Összességében jobban féltem ettől az .rpm dologtól, mint kellett volna.

Nos, ennyi a mai gondolatsor ide a blogba.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

openSUSE 42.2

Folytatódik openSUSE használatom története.. Ami azóta történt: Már nem csak virtuálisan használom, hanem élesben Már nem a 42.1-et, ha...