2014. máj. 13.

Firefox 29 na meg a FONTos kérdések...(update2)

Nah, kipróbáltam én is a Firefox 29-es verziószámú kiadását. Hát mit ne mondjak... A kezelőfelület Chrome-osítása nekem bejött, mert amúgy is most ez a trend minden böngészőnél. Hiába no, a Google designer székeiben azért nem hülyék ülnek annyi pénzért. Viszont amin nagyon kiakadtam, az a takony fontrenderelés. Az a szörnyű, hogy nem is tudtam rajta változtatni alkalmazáson belül. Hogy ez most "kinek a hibája", az nem tudom. Majd azért megnézem GTK-s asztali környezet alatt is, mert nekem az a gyanúm, hogy megint egy ilyen Firefox és a KDE nem szeretik egymást klasszikus esete áll fenn.




Ha megnéztem Openbox alatt, majd rakok fel onnan is screenshotot... Meg azért rá is keresek a neten, hogy más is járt -e így a fontokkal, vagy lehet, hogy csak az én egyedi KDE ohne Plasma plus Be::Shell szörnyetegem cseszte szét a tűzrókát? Mindegy, majd a végére járok, mára elég a fontoskodásból, addig használom a Maxthont, vagy a kémek kémét a Google Chromeot.....

Nem bírtam addig elaludni, míg ki nem próbálom, és az eredmény elég elkeserítő:


Tehát a Google Chrome szépen rajzolgatja a betűket, a FF29 meg nem... NAGYON NEM... :-(

Update!!








Mégis az "én készülékemben" volt a hiba..
Rájöttem, hogy elállítgattam a rendszer fontbeállításait. Emellett a Google Chrome egyedi fontmegjelenítést alkalmaz ezexerint, mert rá semmi hatással nem volt az állítgatás. Mindegy, nekem tetszik az új Firefox! Most maradok is ennél egyelőre.


2014. márc. 12.

Enyhült a mérgem...

Ismét írni támadt ingerenciám..

Legutóbb, még azt írtam, hogy gondjaim vannak a KDE-vel. Nos megoldottam őket:

A képlet baromi egyszerű, nem használom a Kontacctot, viszont használom az AkonadiTrayt, ami szépen ott csücsül a "rendszertálcán", ahogyan az a nevében is van. Ennek segedelmével bármikor ki/be tudom kapcsolni az online fiókjaim szinkronban tartását. Hihetetlen, hogy egyetlen kattintással képes vagyok 2-300 mega ram sorsáról dönteni.. :-D



Emellett, lehet, hogy már írtam valahol valamikor, Be.Shellt használok a Plasma Desktop helyett. Kevés az erőforrásigénye, és legalább olyan jól átszabható, mint az Openbox. Annyival csicsásabb, hogy itt lehet a paneleknek saját hátteret beállítani, valamint az elrendezésük is tágabb határok közt állítható. No meg ott a Global Menu, ami az OS X óta amúgy is kedvencem maradt. Summa-summarum, ha kikapcsolom az Akonadit, és a Nepomuk semantic search bekapcsolva marad, akkor most kb 300 megát eszik ez a KDE-Plasma+Be.Shell "szörnyeteg", ami szerintem már elfogadható, főleg, ha azt nézzük, hogy a semantic search ebből legalább 100 megát eszik. Ebből következik, hogy a teljesen lecsupaszított KDE 200 mega alatt is el van.


Ezt csak azért írtam le, mert az összes asztali környezet közül kizárólag a KDE-t lehet ennyire tág határok közt skálázni.

Mára ennyi. Most "sláfen", mert egymerő takony vagyok még mindig, pedig régebben kb 3 nap alatt megúsztam egy enyhébb náthát.. Ez úgy tűnik nem enyhébb, sőt..

2013. dec. 15.

openSUSE 13.1 tapasztalatok

Igen, közben eltelt egy, vagy két hét.. Belaktam a rendszert, már nem használom a Be::Shellt, mert elkezdett idegesíteni, hogy sokkal több melót igényel, és sokkal többet fogyaszt, mint egy Openbox(tudtam, hogy megint ahhoz fogom hasonlítani).. Visszatértem nagyjából az eredeti beállításokra, egyetlen plusz Plasma Widgetet használok, ez pedig az XBar. Semmi egyebet. De közben felmerültek bizonyos kényelmi igényeim, melyek csúfos kudarcba torkollottak...
Miért van az, hogy ahányszor az openSUSE-t szeretném hosszabb távon használni, mindig olyan bugokba ütközök, amiket már évek óta nem tudtak sikeresen javítani? (és ez nem az openSUSE hibája, inkább a KDE fejlesztőké)

A történet:

Minden alkalommal úgy telepítem magamnak a Linuxokat, mintha most látnám először, legalábbis igen cinikusan nézem, hogy mennyit fejlődött/nem fejlődött a dolog. Pont azért mert szeretem, és szeretném, ha minden emberhez eljutna, aki Windowst használt, de váltana, mert nyitottnak érzi magát a nyílt forráskód felé.

Mint az köztudott, a KDE egy komplex megoldás egy hétköznapi felhasználó napi feladatainak elvégzésére. Nem csupán egy asztali környezet, hanem egy komplett szoftvercsomag. Na mármost, ha én, mint egyszerű felhasználó feltelepítek egy full KDE desktopot, és látok benne olyan alkalmazásokat, melyeknek elvileg az lenne a dolga, hogy megkönnyítsék a hétköznapjaimat, akkor azokat szeretném is használni...

Igen, itt jön a probléma. Sorolom:


KDE Wallet Manager (köznapi nevén kwallet)

Az szép, és jó, hogy elmenti a jelszavakat, de az kifejezetten (a ki után egy nyomdafestéket nem tűrő kifejezést is használhattam volna, de nem írom le azt, hogy kibaszottul) idegesítő, hogy egyes szoftverek használatakor minden alkalommal felugrik, hogy jelszót kér. Minden egyes rendszerinduláskor ha elindítom a Chromiumot, azonnal jön a kwallet az idegesítő jelszóablakkal. Ha meg leállítom a kwalletet, akkor is fut a háttérben. Ráadásul eddig nem találtam rá megoldást(lehet, hogy én vagyok a béna, és még kell egy pár évet KDE-znem, mire kiismerem...), hogy a bejelentkezés után egyetlen "mester jelszó" használatával beléphessek mindenhova, ahova jelszó kellene. Ennek az lesz a vége, hogy kiírtom a rendszerből.

Akonadi

A másik "mákvirág"... Mivel én voltam olyan idióta, hogy a Kontact alkalmazáscsomagot feltettem, ezért használnám is, ha nem zabálná meg a fél ramot, amikor a Kontact elkezdi frissíteni a levelezést, meg a névjegyzéket. Miért van az, hogy Gnome alatt ezek a dolgok kevesebb erőforrást igényelnek? Jó, tudom, megint én vagyok az idióta, mert:

a) akkómeg ménem gnómot hasznász?
b) minek hasznász olyat, felesleges erőforrás pazarlóként, amit elérsz a webes felületen?

Mert KDE-t AKAROK(illetve szerettem volna) használni!

De utoljára hagytam a legjobbat.

Amennyiben az ember "belakja" a rendszert, tehát fájlokat, mappákat használ, elindítja a Nepomuk fájlkereső/naplózó/egyéb szolgáltatásait is, úgy könnyen megehet csak a rendszer úgy 900 mega ramot is(mármint a két mákvirág, plusz a nepomuk). Ez nem hogy elképesztő, de számomra elfogadhatatlanul sok. Még akkor is, ha azt nézzük, hogy a mai modern gépekben legalább 4GB ram van. Az enyémben csak 2GB van. Szóval, ha erre én rányitok egy Chromiumot, megnyitok benne 4-5-6-7-8-12 tabot, amiből egy Facebook, egy Youtube, a többi meg szinte csak szöveges weboldal, akkor a Chromium megzabál további NÉGYSZÁZ MEGÁT, marad tehát 600. Ami még nem is lenne baj, csakhogy közben a proci sem étvágytalan. Ha most ehhez még veszünk egy Skype hívást, akkor nagyjából semmit nem tudok csinálni a géppel. Mire egy Dolphin ablak megjelenik, kihozzák a nyugdíjamat, pedig, ha optimista vagyok, akkor addig még van majdnem 30 év....

Tudom, azzal, hogy telepítettem/töröltem rajta egy-két dolgot (komplett Enlightenment környezet, Xfce, Gnome), már én is "okozhattam" problémát. Ez így is lenne, csak épp nem ezek okozzák a gondot, hanem a beépített KDE szolgáltatások. (nem mellesleg azt hiszem, a fent említett asztali környezeteket sikerült gyökeresen kiírtanom, vagyis nem maradtak háttérben szunnyadó maradványaik sem)

Konklúzió:

Elhatároztam, hogy nem hagyom, hogy a KDE közénk álljon, és teszek még egy próbálkozást, illetve kettőt:

1) újra telepítem az openSUSE KDE változatát, de nem a DVD-ről, hanem a minimalistább KDE live CD-ről, és csak olyan alkalmazásokat teszek fel, amik nem keserítik meg az életemet. (Nepomuk-kikapcs, Kwallet-nem használ, Kontact-nem telepít-nem használ) Kíváncsi leszek a végeredményre. Az ugyan megint csak egy másik kérdés, hogy akkor meg minek a komplett KDE, ha a fele használhatatlan?

2) még mélyebbre nyúlok, és telepítem köldökzsinórra kötve(UTP kábel), minimalista módon, ezek után pedig felhúzok rá egy Openboxot, valami minimalista alkalmazáskörítéssel. A Yast is kell, mert az ncurses felülete is nagyon kényelmessé teszi az ember dolgát, szóval Yast biztosan lesz, de megpróbálom, hogy lehet-e csak az ncurses felületét telepíteni. Aztán kell még pcmanfm, terminator, alsa, alsamixer-GUI, Gnome-networkmanager, nm-applet, gparted(vagy egyéb grafikus felületű partíció kezelő), file-roller, Gnome-commander, Geany, egy vlc, egy firefox, meg kodekek, Gimp, Scribus, Inkscape, K3B, Skype, Steamclient(a The world of goo miatt), meg pár "kellemes" Openbox pipe menü, és még pár script a Crunchbang installjaim mentéseiből. Azaz végülis akarok csinálni, egy openSUSEbang-et, illetve inkább SUbang-et, hogy egy kicsit legyen olyan sha-bang-es áthallása a névnek...

Ez lesz a vége, mármint a második megoldás. Mert attól félek, hogy, ha megint KDE-hez nyúlok, azt megint először jól "szénnécsicsázom", aztán utána meg sír a szám, hogy használhatatlan.... Igen, tudom, lehet, hogy hibás vagyok, de ha így lenne, akkor viszont eddig minden KDE próbálkozásom ezzel végződött->azaz a KDE és én mégsem vagyunk jó barátok. Pedig én csak hétköznapi feladatokat szerettem volna megoldani, amelyek ráadásul eddig sehol nem voltak ilyen szépen összedolgozva! De hiába a szép kivitelezés, ha az összes "kényelmi" szolgáltatás bekapcsolása ekkora erőforrásigényt generál. Összehasonlításképp, a Gnome, az Xfce, az Enlightenment együtt nem zabálnának ennyit. Pedig a Gnome is csatlakozik az online fiókjainkhoz, és az alatt is lehet rendszeres levelezés frissítést beállítani.... Egyedül a Nepomukra nincs azt hiszem Gnome megfelelő... No de mindegy is, mert Gnome-ot úgysem szeretnék használni. Ennyi, megint jól kimérgelődtem magam. A következő nagyobb szabadidőmet openSUSE minimal installra fogom áldozni...

2013. nov. 24.

Egy experimentális utazás a BE::Shell világába


Ma megtörtént egy újabb csoda, illetve nem ma, hanem még tegnap.

Leírom:

Hosszas kutakodás után, na és azután, hogy szénné konfigoltam a Crunchbanget, majd miután ez nem elégítette ki a kíváncsiságomat, hirtelen jött egy ötletem: openSUSE, BE::Shell...

Előzmények:

Kb két-három hónapja is megvan annak, hogy eldöntöttem, valami stabil disztró után nézek, az Ubuntu és derivatívái után. Sokat gondoltam egy Debian alapú dologra, így szinte azonnal ki is próbáltam a már régen látott kedvencemet, a Crunchbanget.

Azonban, nem volt minden felhőtlen, és egy kellemesen összegyúrt Elementary OS után, kifejezetten csalódott voltam, mivel a GTK3 alapú alkalmazásokkal külön foglalkozni kellett, hogy konzisztensen jelenjenek meg, az amúgy csekély étvágyú Crunchbang alap GTK2 alkalmazásai mellett. Ennek csupán az az oka, hogy nem minden asztaltémát portoltak GTK3-ra, ezért figyelni kell, hogy mit választunk. Tudom, egy normál felhasználónak ilyen eszébe sem jutna, hogy asztaltémát akar váltani, vagy megváltoztatja a panel kinézetét, de én már csak ilyen vagyok...

Közben felvetődött bennem, hogy mi lenne, ha egy igazi "vállalati" disztróval kezdenék el pepecselni. Mivel már régóta "kerülgetjük egymást (asszem az első SUSE CD amit kipróbáltam, a 7.0 volt, le sem merem írni, milyen rég..)" az openSUSE-val/vel/zal (nem tudom, hogyan ejtsem helyesen: ópenszjúzi, ópensuse, ópenszjúsza, majd egyszer valaki kioktat, de mivel ez egy német mozaikszó, ezért én maradnék az ópensusénél), ezért adott volt az alkalom.
Éppen a napokban adták ki (kedvesem születésnapján) a 13.1 evergreen editiont. Ami annyit takar, hogy 3 évig támogatott lesz. Király! Gondoltam magamban, meg még mellé mormoltam, hogy ha lejár a 3 év, akkor majd a következő evergreen előtt átváltok tumbleweed-re.. Nosza, neki bele, DVD változat leszed, offline telepítés a B43(broadcom wifi) chipem miatt, majd routerhez odasompolyog (munkásszállás, bugyuta kérdések elkerülése, pl.: "mitakarszarúterrel?"), kábelen rádug, aztán B43 telepítés.. Kb 10 percen belül volt net, skype, kodekek, meg minden ami kell.

Stabilitás:

Mint egy gép, amit nem lehet megállítani. Igen, az openSUSE, meg a KDE úgy össze van gyúrva, hogy az hihetetlen. Nem véletlen, hogy a Youtube tele van az openSUSE 13.1-et hypeoló videókkal..
Minden normálisan működik, még ezen a kissé megkopott Dell Studio 1537-esen is, a kis Intel GMA grafikával.. Hasonlításként, a Unity jóval lassabb(egyelőre, amíg compizra alapoznak, addig az is lesz).
Ha nem megyünk a mélyére, akkor egy Windows 7 felületéhez hasonlít, ahogyan azt régebben már be is mutattam. De én a mélyére nézek... :-D


BE::Shell

Az ilyen experimentális, deviáns viselkedésformát a társadalom már nem nézi jó szemmel, de én mindig is kilógtam a sorból.. Hogy lehet annyi esze egy embernek, hogy a szinte Windows 7 Aero-t megszégyenítő stabilitású KDE asztali környezetet lecseréli egy scriptekkel, meg szöveges fájlokkal konfigurálható, Qt alapú(asszem) "tákolmányra"?

A BE::Shell-re a Deviantart.com-on figyeltem fel, még évekkel ezelőtt. Elég szenvedélyesen rajongok a GUI tervezés, fejlesztés, vagy csak optikai tunning iránt, ezt nem is tagadom. Nos, itt találtam pár olyan képernyőképet, melyen egy teljesen egyedi megoldás volt látható:

Több paneles elhelyezés, de a felső panelon egy global menü, mint OS X-ben. Hihetnénk, hogy egy régi Ubuntu, csak épp ott a bökkenő:

- lekerekített képernyőszélek
- a panelok "lebegnek" a semmi közepén (dehogy, csak be van nekik lőve 8 pixel padding.. :-D )
- oldalt meg valami rendszerfigyelő alkalmazás fut
- a global menü ellenére, van normál alkalmazás menü is...

Ez igen, ez kell az igazi pimpelő-betyárnak! Gondoltam magamban. Most egyébként a véletlen hozta így össze. Épp kapóra jött, hogy váltottam openSUSE13.1-re, így adta magát, hogy az alap KDE mellé felteszem a BE::Shellt is.

Install:

Marha egyszerű: fel kell venni a Packman repót, onnan telepíteni a Bespint, meg a Be-shellt.
Mielőtt elindítanánk, szedjünk le pár témát hozzá, és olvassuk el figyelmesen, mit írnak az igazi BE::Shell guruk instrukcióként!

Gyors összefoglaló, a hétvégi tapasztalatomból:

openSUSE 13.1:

Pro:

- frissebb
- lágyabb
- jobb
- legeslegjobb!!
- 1klikk install a software.opensuse.org -on, azt hiszem mindent visz!!!

Kontra:

- NINCS!!!!

BE::Shell

Videó:




Összegzés:

Pro:
- naggyon gyors
- letisztult
- tetszetős (ez szubjektív)
- könnyen konfigurálható, nem sokkal bonyolultabb állítgatni, mint egy openboxot
- minden kiforratlansága ellenére, még így is stabilabb, mint sok másik asztali környezet a stabil állapotában!

Kontra:

- senki nem tudja, hogy mi ez, még Linuxot sokat látott embereknek is kikerekedik a szeme, ha kipróbálják
- gyér dokumentáció, de az legalább angol, és használható
- ez egy experimentál cucc, tehát csak igazi önjelölt mazochistáknak való






2013. szept. 24.

Visszatekintés - Az asztal, ahol élünk.


Hosszúra nyúlt nyári szünet után, folytatom cikksorozatomat, melyben a Unix/Linux rendszerek leginkább közkedvelt asztali környezeteit mutatom be. A sorozat ezen része, afféle visszapillantóként szolgál. A cikksorozat kezdete óta nagyon sok érdekesség történt az asztali környezetek háza táján, ezért megpróbálom összefoglalni a leginkább figyelemre méltó változásokat.

Azon olvasóknak, akik "lemaradtak", vagy csak most kapcsolódnak a témakörhöz, ajánlom az Androbiten megjelent cikkeket elolvasásra: Az asztal, ahol élünk cikksorozat eddigi részei.

Gnome

Kezdeném rögtön az egykor sokkal nagyobb népszerűségnek örvendő GTK alapú asztali környezettel. Annak idején elég nagy port kavart a radikális változás, melyet a Gnome 3 hozott magával. Mivel az addigi megszokott felület után, egy merőben más felhasználói viselkedést megkövetelő felépítéssel "riogatta" a békés Gnome rajongókat. Mostanában ismét nekilódultak a Gnome háza táján, a 3.10 -es verziószámú kiadás ápp a napokban jelent meg. A Gnome fejlesztői is rájöttek végre, ha az asztali környezet beépített alkalmazásait könnyen megtanulható nevekkel illetik, talán megkönnyíthetik a kezdő Gnome felhasználók életét. Ennek megfelelően, a jövőben alapértelmezetté kívánják tenni a zenelejátszót, a képkezelőt, valamint a fájlkezelőt is. Azt ugyan nem tudom, hogy ezek a parancssorban is hívhatóak lesznek -e Files, Music, valamint Photos neveken, de remélhetőleg igen. A másik (számomra régóta áhított.. - a szerk.) grandiózus változás az alkalmazásablakok felületét érte. Végre egybemosták az eszköztárat a fejlécsávokkal. Ezt az egyáltalán nem elhanyagolható felületi módosítást, már rég megléphették volna, hiszen maga a Gnome Shell, mint koncepció, a minél nagyobb teljes képernyős alkalmazásfelületekre koncentrál. Így azt is mondhatjuk, hogy a Gnome Shell, mint alapötlet mostanra forrja ki magát. Stabilitásával mostanság ismét akadhatnak gondok, de ha türelmesen várunk egy-két hónapot, a Gnome 3.10 is alkalmas lesz a napi használatra.

Íme egy kis videó a Gnome 3.10 képességeiről, újdonságairól.



Honnan szerezhetem be a Gnome-ot?

A Gnome asztali környezetet számos disztribúció szállítja, mint alapértelmezett megoldást. A legnépszerűbb, a Fedora, de aki Ubuntu vonalon szeretne Gnome-ot, annak sem kell elkeserednie, hiszen egy ideje már létezik az Ubuntu Gnome Edition. Emellett az Androbiten igen népszerű openSUSE is rendelkezik Gnome változattal. Természetesen ezen disztribúciók egyike sem a legfrissebb kiadást tartalmazza, akik szeretnék a legfrissebb verziót, azok a Fedora 20 béta verziójában elérhetik, vagy a Gnome weboldaláról Live CD formában kipróbálhatják.

Cinnamon

A Linuxmint csapat saját kezdeményezése inkább csak a stabilitásra törekedett az utóbbi időkben, ezért elmondhatjuk, hogy a Cinnamon egyre jobban megérdemli a stabil, kényelmes asztali környezeteknek járó "plecsnit". Ugyan ez nem hangzik valami izgalmasan, de egyáltalán nem elhanyagolható. Akik szeretnének egy még békebeli Windows XP, vagy inkább Windows 7 sémára működő asztali környezetet, vagy épp ezek valamelyikéről váltottak Linuxra, azoknak szinte zökkenőmentes lehet a megszokása. Ezért joggal népszerű, ami meg is látszik a statisztikai adatokon. A Linux Mint a distrowatch.com -on folyton az első öt legnépszerűbb disztrók egyike.

A Cinnamon weboldalán a legutóbbi kiadás hasznos fejlesztéseiről olvashatunk, melyek a következők:

- sikeresen integrálták a Desklets minialkalmazásokat az asztali környezetbe, melyeket ezen túl akár a képernyőzár közben is kint hagyhatunk, a számítógépünket "piszkáló" bámészkodóknak.

- a Cinnamon Settings ezentúl egy egységes beállítófelület, mely tartalmazza a rendszer beállításait is, így nem kell többé a Gnome Settings Managert használni

- spices management: A Cinnamon kiegészítőinek telepítéséhez, nem kell többé a weben szörföznünk, hiszen adott egy asztali alkalmazás az Applets személyében, további előny, hogy a Deskleteket is elérhetjük innen.

Bővebb információ, itt olvasható.


MATE

A MATE fejlesztői sem tétlenkednek. A legutóbbi stabil kiadásban egy halom fejlesztés történt a motorháztető alatt. ezek többsége a stabilitást, valamint az egykori Gnome gyökerektől való teljes elszakadást szolgálta. Így már elmondható, hogy a MATE, egy teljesen önálló, stabil megoldás. Bár egyesek szerint a Gnome csökkentett módja is tudja ugyanazt, mint a MATE, mégsem annyira bővíthető. A MATE felhasználók zöme Linux Mintet használ, ami nem meglepő, hiszen a legnépszerűbb disztribúciók közül egyedül a Mintnek van hivatalos MATE változata. A második sorban ott van azonban a Sabayon, valamint a Salix OS, ezeken kívül a Fedora is letölthető a MATE környezettel.

Xfce

A mindig sokadik megoldásként szereplő, és méltatlanul háttérbe szorult Xfce is finomodott. A 4.10 -es kiadás sok változást hozott.

Kedvcsinálónak idéznék az Xfce 4.10 kiadásbejelentéséből:

A 4.10-es ciklusban főképp az asztal tökéletesítésére és a felhasználói élmény javítására összpontosítottunk többféle módon. Címszavakban:


- Teljesen újraírt alkalmazáskereső, mely egyesíti a régi xcfe4-appfinder és az xfrun4 funkcióit.
- A panel immár egy új, függőleges megjelenítési móddal is rendelkezik – ez az oldalsáv. Mi több, a panelbővítmények már több sorba is rendezhetők, mely kifejezetten hasznos az oldalsáv módban.
- Új MIME-típus szerkesztő, mely lehetővé teszi a különböző fájltípusokhoz rendelt alkalmazások könnyű kiválasztását. Az egér és érintőtábla beállítások, illetve a beállításszerkesztő funkcionális szempontból kibővült. Előbbi már sokkal inkább támogatja a tableteket.
- Az asztalon lehetővé vált az alkalmazások indítása és fájlok megnyitása egy egérkattintással. Ezen túlmenően a 4.10-es asztal képes bélyegképek megjelenítésére az asztalon és a háttérképlista automatikus végigjárására is.
- Az ablakkezelő beállítható, hogy csempézve helyezze el az ablakokat, ha azokat a képernyő széléhez húzza. A tabulátor ablak (Alt+Tab) támogatja a rugalmasabb témákat és a kurzor billentyűkkel történő navigálást.

Az Xfce-t továbbra is említhetjük titkos aduászként, hiszen egy meglehetősen fürge, kis erőforrásigényű munkakörnyezetet teremthetünk az Xfce segítségével. Az, hogy az Xfce képes elindítani mind a KDE, mind pedig a Gnome alapszolgáltatásait rendszerindításkor, szintén egy nagyon fontos pluszpont azok számára, akik vegyes környezetben dolgoznak. Ahogyan a többi asztali környezetet is, az Xfce-t is szállítja több Linux terjesztés. Az Xfce-t a Xubuntu legfrissebb stabil kiadásában, továbbá a Zenwalkban, valamint  a Fedora Xfce-Spinben érhetjük el alapértelmezett környezetként. De az Xfce csomagok megtalálhatók minden disztribúció szoftvertárolóiban.

Enlightenment

Mialatt elszaladt a nyár, az Enlightenment is egyre jobb benyomást kelthet az egzotikumokat kedvelőknek, hiszen a 1.7 verzió óta sokkal stabilabb, már-már kezdők számára is nyugodtan használható. Anno épp a 1.7 bejelentés környékén írtam róla a cikket, és bár akkor elég erősen lehúztam, azóta úgy tűnik a fejlesztők sem aludtak, és tökéletesítettek ezt-azt az Enlightenmenten. Ugyan itt sem történt semmi grandiózus változás, de öröm látni, ha egy ennyire "misztikus" asztali környezet is megpróbál beállni a sorba. A már fent is belinkelt, rendszeresen látogatott "kedvencem", épp a nyári szünet közepén tett fel, egy amolyan bemutatóvideót, az Enlightenment képességeit méltatva.

A videó itt látható.



KDE

Talán nem árulok el túl nagy titkot, ha elmondom, hogy az asztali környezetek közt, a Pantheon Desktop mellett, a KDE az én egyik személyes favoritom. Ennek ellenére, mégsem használom, mert számomra túlságosan addiktív. Túlzottan testre szabható, és a hozzám hasonló beállítottságú embereknek nagyon sok idejét képes elrabolni. Ez ugyan nem biztos, hogy hátrány, hiszen voltaképp hasznos időtöltésnek is lehet nevezni a KDE faragást. Minden esetre ez semmit nem von le a KDE előnyeiből, melyek egyre csak szaporodtak az utóbbi időben.

Visszatért a felső menü, igaz egy kicsit másképp, mint OS X-ben, hiszen a menüsor alapértelmezetten nem a felső panelon/tálcán kapott helyet, hanem egy amolyan "popup" panelként. Ezt ugyan erősen szokni kell, de hasznos tud lenni, ha az ember egy teljes képernyős szövegszerkesztőben küzd azzal, hogy nem lát át elég sort egyszerre, hála a GUI fejlesztők gombmániájának. Mivel a KDE-ben az ablakdekorációkat is beleértve, szinte minden "lepucolható" egy alkalmazásablakról, így a legnagyobb áttekinthető hasznos felületet jelenleg a KDE kínálja. A KDE-t továbbra is ajánlom minden olyan felhasználónak, aki kordában tudja tartani a "kütyübizgentyűzés" mániáját, és képes arra, hogy egyszer jól beállítva használja. A többiek pedig, menthetetlenül a rabjává fognak válni, és ilyen, meg ehhez hasonló futurisztikus megoldásokat hoznak ki a KDE-ből:



RazorQt, LXDE

Miért hoztam őket egy alcím alá? Nos, ez igen érdekes. Tájékozottabbak talán már tudják, hogy az LXDE fejlesztőinek elindult egy amolyan side-projektje. Az LXDE-t elkezdték Qt-re írni. Bár jelenleg mindkét pehelysúlyú asztali környezet önállóan is elérhető, a nem olyan távoli jövőben, talán egyesül a két fejlesztés. Ez egyébként is egy igen érdekes tendencia, hiszen a Unity után az LXDE a második olyan kezelőfelület, mely az egykori GTK alapok helyett, a Qt-t alkalmazza.

Pantheon Desktop

Miért hagytam a végére? Nos egyszerű a magyarázat: Mivel a Pantheon Desktop egy speciális megoldás. Leginkább két dolognak köszönheti kitüntetett figyelmemet:

első:
Bár a Pantheon is egy Gnome3 átiratnak indult, mégis megpróbálták úgy "összehozni", hogy a felhasználó ne szembesüljön az ilyenkor szokásos "ezt, és ezt, Pantheon alatt hogy hívják" -problémával. Magyarra fordítva: Ha valaki Pantheont használ, nem kell kimondhatatlan alkalmazásneveket tanulni, az egyszerű, és logikus névválasztásoknak köszönhetően. Éppen ezért bármikor ajánlom kezdőknek is.

második
Kizárólag az Elementary OS szállítja alapértelmezett megoldásként (minden tudomásom szerint. - a szerk.). Egyszerűségében nagyszerű, mert nincsenek áttekinthetetlen beállítások, letisztult, egységes, és ráadásul keveset is fogyaszt. (na jó, ez nem két dolog volt, de elfogult vagyok. - a szerk.)

Végszó


Gondolom, mindenki észrevette, hogy most hiányoznak a képek, meg a megszokott videók. Ennek oka igen egyszerű: nem volt rá időm/kedvem/helyem. Ugyanis épp költözésben vagyok. Egyrészt nemrég rendezkedtem be a munkásszállásomon, másrészt a gépen is költözök. Mármint le szeretném cserélni a jelenlegi Ubuntu 13.04/ElementaryOS kombómat. Visszatérek Crunchbangre. Döntésemnek egy igen egyszerű oka, hogy továbbra is elkötelezett Openbox rajongó vagyok, s bár nagyon meggyőzött a Pantheon Desktop, valamint a KDE is, egyelőre egy asztali környezet sem tudja verni az Openboxot funkcionalitásban. Kívülálló számára ez paradoxonnak hathat, azonban ebben semmi ellentmondás nincs. A Crunchbang igen stabil, nekem megfelelnek a stabil Debian csomagok, emellett, az Openboxot rendkívüli módon testre szabhatom, ráadásul nem eszik annyi memóriát sem, mint egy komplett asztali környezet.

Képek, videók, hamarosan. A Legközelebbi cikkben (Unity), már lesznek színes-szagos zsíros videók!
Valamit erre is ki kellene találnom.. Lehet, hogy én is indítok egy screencast csatornát a juhtyúbon? Ki tudja.. Mondjuk ahhoz kellene egy erősebb vas, így egyelőre maradnak a néma screencastok.
Ez a cikk elvileg holnapra megjelenik az Androbiten is (persze kicsit populárisabbra átfogalmazva), attól függően, mennyire leszek hajnalban fáradt. Utólag is bocsánat az egy hét késésért!

t@m

2013. szept. 17.

Az asztal, ahol élünk. A sorozat folytatása.

Örömmel jelentem be, hogy hamarosan (jövő hét vége) folytatom a népszerű cikksorozat írását. A következő rész témája, a Unity lesz, mely az Ubuntu egyedi kezelőfelület megoldása. Azért nem írok asztali környezetet, mert nem igazán számít annak. De nem lövöm le a poént, majd a cikkben mindenki olvashat róla épp eleget. :-D

A sorozat ezzel a résszel lezár egy fejezetet, majd következnek a kisebb pehelysúlyú kezelőfelületek, melyekből a legnépszerűbbeket fogom "bemutatni".

- openbox
- fluxbox
- awesomeWM

Eközben készül majd a PDF "füzetecske" is, amelyet a karácsonyfa alá szánok majd mindenkinek, akit érdekelnek az asztali környezetek. A füzet a cikkek alapján, kissé átfogalmazva, és nyomdakész formában fog eligazítást nyújtani.

Továbbá, energiámtól, és szabadidőmtől függően, folytatom a "Windowsról Jöttem" - sorozatot is.

A cikkek az Androbit.org -on is olvashatók lesznek, ahogyan eddig is.
Minden jog fenntartva, satöbbi, satöbbi GPL licenc, meg egyebek...