Cinnamon - Az asztal, ahol élünk 10. rész

Kedves olvasók, Linuxszal ismerkedők, rutinos Linux falhasználók!

Folytatjuk mentolos sorozatunkat.. Elnézést! Sorozatomat a Cinnamon asztali környezet bemutatásával folytatom, mely szintén a LinuxMint fejlesztőcsapatához köthető.

Mi is a Cinnamon?

Angolul fahéj, de ez most nem egy gasztronómiai cikk.. A viccet félretéve, a Cinnamon voltaképp egy kifordított GnomeShell. Ahogy azt az előző cikkben is írtam, a LinuxMint fejlesztői gondoltak egy merészet(illetve kettőt), és a jelenleg már így is eléggé fragmentált Linux asztali környezet „repertoárt” újabb két taggal bővítették. A Cinnamon a GnomeShell környezet Mintesített változata. A Cinnamon is a régi jó alsó tálcás, „startmenüs” megoldást kínálja nekünk alapértelmezetten. Persze, aki nagyon régi Gnome felhasználó, az megtalálja a klasszikus Gnome kétpaneles megoldását is, csupán beállítás kérdése.

Elrendezés, alapvető felületi elemek, kisalkalmazások

Alul található a panel, a bal felső sarokba rántva az egeret láthatjuk a GnomeShell-ből már jól ismert megnyitott alkalmazások miniatűrjeit. A beállításokból lehetőségünk nyílik arra is, hogy ez az egérmozdulat inkább a munkaterületeket mutassa. Ha a bal felső sarokban a "végtelen jel" ikonra kattintunk, akkor alapból a munkaterületeket tekinthetjük meg. Tehát a bal felső saroknak itt kettős funkciója van! Az egyiket kattintásra, a másikat az egér főléirányításával érhetjük el. A Cinnamon esetében a munkaterületek nem dinamikusak, tehát ha nyitunk egy alkalmazást egy harmadik munkaterületen, az alkalmazást bezárva a harmadik munkaterületünk nem tűnik el. A GnomeShell-ből ismert dock itt nem látható, mivel az alkalmazásokat egy másik módon érhetjük el nagyon könnyedén(akinek hiányzik a dock, az beszerezheti a cinnamon-spices.linuxmint.com/applets -webhelyen, a többi kisalkalmazással együtt). A MintMenüvel. Ahogy azt már a Mate-ben is megismerhettük, a Cinnamonban is a Mint csapat által fejlesztett menü látható. Persze itt már a környezetnek megfelelően egy kicsit modernebb a felület, de a funkciói hasonlók. A menü bal szélén találhatók a hivatkozások, ezeket átrendezhetjük. Ha valamire nincs szükségünk, akkor egyszerűen csak behúzva azt a többi alkalmazás közé, eltűnik a listából. Új „kedvenceket” ugyanígy egyszerűen az alkalmazások közül húzhatunk ki a bal oldalra. A menüben itt is van keresőfunkció, mely keres az alkalmazások közt. Az asztalon itt sincs semmi, ahogyan a GnomeShell-ben sem alapértelmezetten, de a Cinnamon is ad rá lehetőséget, hogy a "Sajátgép", "Lomtár", valamint a többi Windowson megszokott ikont megjelenítsük az asztalon. Ha viszont alkalmazás ikonokat akarunk kihelyezni az asztalra, az nem olyan egyszerű, mint gondolnánk. A menüből nem lehet, hanem a fájlkezelőnkkel kell elnavigálnunk a /usr/share/applications helyre, és onnan kimásolgatni kedvenc alkalmazásaink ikonjait. Persze most nyilván sokan felhördülnének, hogy miért? Minek? Nos, ha a Mint csapatnak az a célja, hogy az egykori Windows felhasználókat könnyen hozzászoktassa a Linuxhoz, akkor joggal merülhet fel ez az igény.

Beállítási lehetőségek

A Cinnamonban külön „vezérlőpultot” kaptak a Cinnamon specifikus beállítások. Ezt a panel jobb oldali részén egy kis nyíl alakú ikonra kattintva az ott felugró menüben találjuk. Továbbá itt kapcsolhatjuk a panelt szerkeszthető módba. Ilyenkor szabadon húzhatjuk a panel kisalkalmazásait más helyekre a panelon. Ha a kétpaneles felületet választjuk, a panelok közt is áthúzhatjuk az egyes panel elemeket. Ha jobban szemügyre vesszük a Cinnamon beállításait, láthatjuk, hogy azért van mit rajta állítgatni. A Cinnamon témákat is ezen a kis beállítópulton leljük fel. Érdekessége, hogy a Cinnamon témákat azonnal alkalmazza, viszont az ablakkeret téma változtatásához a téma kiválasztása után újra kell indítani a Cinnamont. Ami nem nehéz, hiszen a GnomeShell-ből ismert módon, Alt+F2 hatására előtűnő „futtatás” ablakba kell egy „r”-betűt beírnunk ehhez, majd egy „Enter”-re újra is indul. Már amikor, mert nekem nem mindig akart így cselekedni(az 1.4-es verziószámú Cinnamon). Minden esetre elméletileg így működik. A beállítások közt tovább turkálva megtaláljuk a kisalkalmazások listáját. Itt egy hivatkozás segítségével ellátogathatunk a http://cinnamon-spices.linuxmint.com/applets -webhelyre, ahonnan további kisalkalmazásokat tölthetünk le. Ezek installálását következőképp végezhetjük:

-kisalkalmazás letöltése
-kicsomagolás az archívumból a /home/felhasználónevünk/.local/share/cinnamon/applets – mappába
-Cinnamon újraindítása
-a beállítások megnyitása
-a kisalkalmazás kikeresése, majd hozzáadása a panelhez(egy pipa az alkalmazás ikonja elé)

Asztaltémát a /home/felhasználónevünk/.themes (vagy a /usr/share/themes)mappába helyezhetünk. Közben rájöttem, hogy a Cinnamon újraindítása csak bizonyos Cinnamon témák használatkor nem működött. Az alapértelmezett asztaltémával mindig működik.

A beállítások közt tallózva további lehetőségeink vannak:

-ablakok, ablakgombok beállításai
-aktív sarkok beállításai
-asztali ikonok beállítása
-asztali effektek változtatása
-asztal háttérképének változtatása
-asztal témák, Cinnamon témák változtatása, beállításai
-betűtípus változtatása
-kiterjesztések hozzáadása, eltávolítása
-kisalkalmazások hozzáadása, eltávolítása, beállításai
-menü szerkesztése
-munkaterületek beállításai
-naptár beállításai
-panel beállításai

A "teszt" közben gondoltam egy nagyon merészet, és felvettem a „Romeo” azaz instabil tárolót a csomagkezelőben, hogy ráfrissítsek a legújabb Cinnamonra, mert a napokban jelentették be. mit hozott magával az új Cinnamon?

-a frissítés után, már azonnal alkalmazta az ablakdekoráció témákat is
-a munkaterületeket ezentúl el is nevezhetjük
-a Mintmenüben megjelent a legutóbb megnyitott dokumentumok, valamint a "helyek" listája
-egy okosabb beállítófület kapott a panel, melyben azonnal navigálhatunk az egyes lehetőségek közt
-jött egy Cinnamon újraindítása kisalkalmazás
-egy legutóbb megnyitott dokumentumok kisalkalmazással is gazdagabb lett a repertoár
-végül egy jobb hangkezelő menü is bekerült.

Az újítások teljes listája elolvasható itt: http://blog.linuxmint.com/?p=2177

Az elmaradhatatlan videó:



Stabilitás

A cikksorozatban ennek ezentúl külön menüpontot fogok szentelni, mert nagyon fontos, hogy az asztali környezetünket mennyire tudjuk stabilan használni. Nos, vegyesek az érzelmeim a Cinnamon stabilitásával kapcsolatban. Magától random nem omlott össze, viszont, ha témát módosítottam, akkor volt, hogy nem akart újraindulni, csak leállni. Miután frissítettem az 1.6 verziószámú Cinnamonra, ez az instabilitás megszűnt, viszont jött helyette egy másik. Amikor Cinnamon témát váltottam az egyik képernyő videó során, a videó felvevő kisalkalmazás nemes egyszerűséggel eltűnt! Úgy kellett újra előkotorni. Egyetlen szerencse, hogy közben nem állt meg, hanem folytatta a felvételt. Lényegében a stabilitása mindaddig kielégítő, amíg nem kezdi el az ember nagyon átszabni. Ha valaki a stabilabb verziót szeretné, akkor frissítsen az 1.6 -os verziószámúra, ami ugyan szinte most jött ki, mégis stabilabb, mint a régebbi verzió. Ez kicsit paradox, de ez van. Ez nem tudom kit mennyire riaszt el a használatától, de mentségére legyen mondva, hogy a Cinnamon még nagyon fiatal asztali környezet.

Szubjektív

Mivel a Cinnamon lényegében egy GnomeShell származék, így nem is merném a többi valódi teljes értékű asztali környezet közé sorolni, ha nagyon szigorúan értelmezem az "asztali környezet" kifejezést. Vannak saját beépített alkalmazásai, de azokat átnevezve, enyhén átszabva emelték át fejlesztői a GnoomeShellből. Az egész egy kicsit olyan öszvér megoldásnak tűnik, de ez még tisztulhat sokat. A Synapticban a Cinnamon csomag leírásában is azt lehet olvasni, hogy később lesznek saját alkalmazások, egyedi megoldások benne, melyekkel a Gnome funkcióit kiválthatjuk. Úgy legyen, eddig nagyon szép munka! A kezelhetősége során nem tapasztaltam lassúságot, hasonlóan volt reszponzív, mint a GnomeShell. Amikor már sok alkalmazásablak nyitva volt, akkor is tette a dolgát. Aki ki szeretné próbálni, de türelmes, az ha teheti várja meg vele a következő Mint kiadást, ami már az ubuntu 12.10-re fog épülni. Aki türelmetlen, az vegye fel a "Romeo"(azaz instabil) tárolót a LinuxMint 13 -ban, így már az új Cinnamonhoz juthat.

Pro
-egykori Windows felhasználóknak is könnyen használható
-könnyű testre szabhatóság
-viszonylag elfogadható erőforrásigény (nálam 300MB -ot evett átlagban, ami alig több, mint a Mate esetében)

Kontra
-zavarba ejtő ez a sok átnevezett alkalmazás, aki már megszokta a régi Nautilust, Geditet, annak idegesítő lehet
-ha piszkáljuk a beállításokat, összeomolhat(Cinnamon 1.4), vagy bizonyos funkciók hirtelen eltűnnek(Cinnamon 1.6)
-a GnomeShell használatához képest szinte csupán az alsó klasszikus panellel ad többet, ám az igaz, hogy ez nagyban változtat a felhasználói élményen

Száz szónak is egy a vége: Használható, élhető asztali környezet. Ajánlom olyan már nem kezdő Linux felhasználóknak, akik még félnek elszakadni teljesen a Windowson megszokott dolgoktól, de azért szeretnének valami olyan környezetet, ami szépen lassan átvezeti őket a Linux világába. Valamint, mindenkinek aki szereti kipróbálni az újdonságokat.

A cikksorozat következő részében a GnomeShell, a Unity, valamint a Cinnamon csökkentett módú felületeit fogom bemutatni. A cikksorozat folyamán tettem olyan könnyelmű ígéretet, hogy minden hétfőn lesz cikk. Nos ezt sajnos most módosítom arra, hogy igyekszem, hogy legyen, de inkább minden hétfőtől szerdáig bezárólag várható. Továbbá igyekeztem eleget tenni a képekkel kapcsolatos problémáknak úgy, hogy beágyazott diavetítésként tekinthetők meg, vagy a nyilvános picasa albumban teljes méretben.

Minden eddigi, valamint az eztán csatlakozó olvasónak köszönöm a türelmét!

Tehát akkor a jövő héten is: Az asztal, ahol élünk!

t@m