Az asztal, ahol élünk - 4. rész

Ablakkezelők és ablakozók

Az ablakozó rendszer
Mi az az ablakozó rendszer(windowing system)? Az ablakozó rendszer (esetünkben az X Window System)maga a grafikus felület, amit a képernyőn magunk előtt látunk. Feladata általában, hogy biztosítsa az interakciót a futó alkalmazások, a számítógépünk hardvere és a felhasználó közt, egy könnyen és átláthatóan kezelhető grafikus felületen. Az ablakozó rendszer jeleníti meg a fontokat, az egérmutatót, az ablakokat, az asztalon elhelyezkedő összes objektumot. Továbbá lehetővé teszi, hogy a grafikus felületen keresztül távoli számítógépekhez is hozzáférhessünk.

A Unix-szerű operációs rendszereken elérhető ablakozó rendszerek listája:

• 8½ and rio for Plan 9
• Fresco/Berlin
• FramebufferUI (fbui) in-kernel windowing system
• HP Windows
• ManaGeR (MGR)
• Metisse
• MicroXwin
• NeWS / OpenWindows
• NeXT DPS
• Qt Extended
• Quartz Compositor (Mac OS X)
• SunView
• Twin (Text WINdows)
• W Window System
• Wayland
• X Window System
• Xynth
• XFast
• Y Window System

Azokon a rendszereken, ahol az X-window rendszert használjuk, tisztán elválasztható az ablakkezelő, és az ablakozó rendszer. Az X-window rendszer nem közvetlenül kommunikál a video hardverrel, egérrel, billentyűzettel – ez a feladat az X -szerveré.


Egy kis pletyka: Bizonyára felfigyeltünk a listában egy mostanában sűrűn emlegetett új versenyzőre: a Wayland-re.. A Cannonical (Ubuntu) nem titkolt terve, hogy előbb-utóbb lecseréljék az X-et a Wayland-re. De tovább folytatva a cikket elérkeztünk az ablakkezelők népes táborához:

Az ablakkezelők

Az ablakkezelők a grafikus felület szerves részei, legyen az egyéni munkamenet, vagy egy önálló asztali környezet. Feladatuk segíteni az ablakozó rendszert az ablakok elhelyezésében, valamint irányításában a grafikus környezetben. A legtöbb ablakkezelő egy asztali környezetet szolgál ki. Együtt működnek a grafikus alrendszerrel, mely kezeli a grafikus hardver, a mutató eszközök(egér) és a billentyűzet közti kapcsolatot. Az ablakkezelők általában valamelyik (GTK+, QT) eszközkészletet(widget toolkit) használják. Funkcióik nagyon eltérőek lehetnek, sőt sok esetben rendelkeznek egyedi kisalkalmazásokkal, dokkokkal, asztali ikonokkal, valamint alkalmazás indítókkal.

Az ablakkezelők típusai

A "compositing(kompozitálás)" ablakkezelők
Az asztali objektumokat térbeli hatással, vetett árnyékkal, áttűnésekkel, egyéb effektekkel képesek megjeleníteni.

• 3Dwm, A projekt 2006 júniusa óta inaktív
• Desktop Window Manager és a  Windows Aero téma Windows rendszereken
• Quartz Compositor Mac OS X -en
• Compiz
• KWin (a 3.3 verzió óta)
• Mutter
• Xfce Xfwm (a 4.2 verzió óta)
• xcompmgr egy minimalista alternatívája a Compiznak
• Compton a dcompmgr javított változata, ami a xcompmgr egyik fejlesztési mellékága
• Ecomorph az ecomp (a Compiz "hekkelt" változata, hogy működjön az Enlightenment alatt) és az ecomorph modulja az  Enlightenmentnek.
• Cairo Compmgr  (Cairo Composite Manager) egy kompozítor kiterjesztés ablakkezelőkhöz. Cairo-t használ, ami egy grafikus könyvtár a GTK+ -ban.
• Unagi Compositing Manager, használható ablakkezelőkhöz, az XCB könyvtárat használja.
• MCompositor  MeeGo eszközökön használják.
• Metisse window system

"Stacking(halmozó, halmozott/lebegő ablakokat megjelenítő)" ablakkezelők Minden ablakkezelő, amelyik nem rendelkezik kompozítorral, és képes az ablakokat egymáson megjeleníteni, az "stacking" ablakkezelő. A "stacking" ablakkezelők lehetővé teszik az ablakok egymás feletti elhelyezkedését, melyeket egymás után rajzol meg, azaz először a háttérben lévő ablakot, majd az előtérben lévőt. Az ablakok halmozása lassú, és erőforrás igényes folyamat, megkívánja, hogy minden egyes változás alkalmával az ablakkezelő újra rajzolja az összes ablak tartalmát. Ezért sok ablakkezelő nem rajzolja meg a háttérben lévő ablakok tartalmát. Más ablakkezelők detektálják, hogy mikor van szükség újra rajzolni a háttérben lévő ablakot és mikor nincs. Például, ha egy ablak a háttérből az előtérbe kerül, akkor csak azt az ablakot kell újra rajzolnia az ablakkezelőnek. "Stacking" ablakkezelők az X Window rendszerben

• 4Dwm
• 9wm
• AfterStep
• amiwm
• awesome
• Blackbox
• ctwm
• cwm
• Enlightenment
• Fluxbox
• FLWM
• FVWM
• FVWM95
• Hackedbox
• IceWM
• JWM
• MWM
• olwm
• Openbox
• PLWM
• sawfish
• swm
• pekwm
• tvtwm
• twm
• Window Maker
• WindowLab
• wm2
• wmx

"Tiling(csempéző)" ablakkezelők "Tiling" ablakkezelők egymás mellett és alatt jelenítik meg az ablakokat kitöltve az egész képernyőt az ablakokkal, így azok soha nem takarhatják félig egymást. Ilyen ablakkezelőket alkalmazott a Windows is még az 1.0 verzióban, természetesen rengeteg "tiling" ablakkezelő elérhető X Window rendszerre is. Tiling ablakkezelők

• awesome - egy dwm derivatíva
• Bluetile,  xmonad -on alapul
• dwm
• Echinus
• euclid-wm
• Grid plugin - billentyűkombinációkat tesz lehetővé, az ablakok csempe elhelyezéséhez a Compiz compositing window manager -számára
• HerbstluftWM
• i3
• Ion
• Ion2
• kahakai
• KWin  (KDE)
• Larswm
• Lucca WM
• Lunchbox
• Matchbox
• Musca
• plpwm
• Qtile
• Ratpoison
• StumpWM
• Spectrwm
• shellshape - "tiling" kiterjesztés a  GNOME Shell -hez
• subtle
• Tritium window manager
• WMFS
• wmii
• xmonad

Dinamikus ablakkezelők A dinamikus ablakkezelők, képesek váltani a csempéző, és a halmozott/lebegő ablakmegjelenítés között. Dinamikus ablakkezelők X Window rendszeren

• awesome
• bluetile - egy teljes értékű ablakkezelő a  GNOME asztali környezethez
• dwm
• echinus
• fvwm
• larswm
• scrotwm
• xmonad

E cikket elolvasva elsőre talán elég keszekusza lehet a Linuxon elérhető grafikus felületek arzenálja. Ám nem véletlen a sokféleség, hiszen mindegyik lehetőség egy újabb igény miatt született. Számítógépeinket ezerféle módon felhasználhatjuk/felhasználjuk a napi munkánk, vagy szórakozásunk során. Egy ipari alkalmazáshoz nem feltétlenül szükséges a "csillogó" megjelenés az asztalon, így nagyobb hasznát vehetjük állandóan megjelenített és precízen felosztott ablakoknak a képernyőn...

Remélem nem vette el senki kedvét ez a sokadalom, hiszen ez is csak azt bizonyítja, hogy a Unix/Linux rendszereknél nincs testre szabhatóbb a világon! Biztos vagyok benne, hogy mindenki megtalálja a számára megfelelő asztali környezetet, ablakkezelőt!

A következő részekben rátérek a modding témájára: azaz elkezdem egyenként bemutatni az asztali környezetek alap lehetőségeit, majd mindegyik környezetnek az egyedi opcióit, hogyan módosíthatjuk a felületet stb.. 

Leginkább a témázást szeretném bemutatni, valamint a betűtípusokat és pár kisebb alkalmazást, melyek segítségével feldobhatjuk "tucatszerű(a fent leírtak alapján, még a legtucatszerűbb környezet is elég egyedi)" asztali környezetünket, ablakkezelőnket.

De előbb a következő részben egy kis általános információadaggal szolgálok, a Unix/Linux rendszerek mappáinak hierarchiájával kapcsolatban, hiszen ha valamit módosítani akarunk, akkor ismernünk kell, hogy mit hol találunk a rendszerben:

-hol vannak a témafájlok?

-hol vannak a betűtípusok?

-hol vannak a menük egyes ablakkezelőknél?

-hol vannak az ikonok?

-hol vannak az egérmutató témák? (hát ahol az ikonok.. hopp elszóltam magam...)

Addig is, kellemes böngészést mindenkinek!

Az asztal, ahol élünk - 3. rész Bejelentkezés

Bejelentkezés. A számítógépünk elindítása után nem sokkal általában a bejelentkező képernyő fogad minket. De mi is ez valójában?

Mi az a Display Manager?

A Display Manager (kijelző kezelő ha helyesen fordítjuk, de a továbbiakban inkább maradnék az angol rövidítésnél: DM) az a felület, mely lehetővé teszi számunkra, hogy felhasználónevünket, és jelszavunkat beírva a Linux grafikus felületét (az X-et) elérjük. Persze számos egyéb funkciója is van, amik nagyon hasznosak:

- Kiválaszthatjuk az asztali környezetünket, amit használni szeretnénk
- Kiválaszthatjuk az asztali környezetünk nyelvi, valamint billentyűzet beállításait(billentyűzet kiosztás)
- Bejelentkezhetünk rajta keresztül távoli számítógép grafikus felületére
- Bejelentkezhetünk rajta root(rendszergazda)-ként a grafikus felületre
- Beállíthatjuk a rendszer óráját.
- Leállíthatjuk, hibernálhatjuk, újraindíthatjuk a számítógépünket ezen a kezelőfelületen is
- Automatikus bejelentkezés(jelszó nélkül)

Lehetőségek

Ahogy azt már Linux alatt megszokhattuk, itt is van számos választási lehetőségünk.
Majdnem annyiféle DM közül választhatunk, ahányféle asztali környezet létezik.
A legtöbbet lehet könnyen témázni is(testre szabni a megjelenését). Így már a bejelentkezéskor tudathatjuk a felhasználóval, hogy:

-milyen disztribúciót használ
-hasznos információkat írhatunk ki üdvözlő szövegként

A leg közismertebb DM-ek:

XDM
GDM
KDM
LightDM
LXDM
SLiM
Enter
Dtlogin
WDM

Végül, de nem utolsó sorban, arra is van lehetőségünk, hogy bejelentkező képernyő nélkül indítsunk el egy asztali környezetet. Ezzel legtöbb esetben Linux alapú mobil eszközökben találkozhatunk.

Erre itt (is)találunk megoldást.

Persze akár ennyivel is megelégedhetnénk, és itt véget is érhetne a DM-eket tárgyaló rész. Alapinformációnak ennyi elég. Azonban a későbbiek folyamán, még találkozni fogunk a bejelentkező képernyőkkel..

Az elkövetkezendő részekben ki fogok térni arra is, hogy adott asztali környezet esetében a DM-et hogyan szabhatjuk testre. Azért nem ebben a részben írtam róla, mivel ez erősen asztali környezet függő. Egyes esetekben lehetőségünk van grafikus környezeten kattintgatva állítgatni, de van ahol csak szöveges fájlok segítségével tudjuk testreszabni kedvenc DM-ünket. Bármilyen asztali környezeten, egyedi munkameneten is dolgozzunk, egyéni opciónk az, hogy melyik DM-et használjuk hozzá. Ezért akár Gnome alatt is használhatunk SLiM-et, ha nekünk az tetszik.

A következő részben az ablakkezelőkkel, ablakozókkal ismerkedünk, majd azután kezdődhet a kezelőfelületek sajátosságait, egyedi lehetőségeit tárgyaló sorozat!

Az asztal, ahol élünk. - 2. rész

Egyedi munkamenet

Folytatva az előző cikket, mai témánkban az egyedi munkamenetekkel, vagyis jobban mondva az egyedileg összeállított asztali környezetekkel foglalkozunk. Ismerkedjetek meg a standalone sessionnel!

Általában mikor használunk egyedi munkamenetet?

- Amikor nem szeretnénk egy asztali környezet minden eszközét kihasználni, de grafikus környezetet szeretnénk.
- Ha számítógépünk már egy kicsit öregecske, és megelégszünk azzal, ha egy ablakkezelőt indítunk, meg pár programot amit használunk.
- Ha olyan munkakörnyezetben van a számítógépünk, ahol minimalizálni kell az operációs rendszerünk erőforrásigényét(szerverek), viszont van egy alkalmazás aminek esetleg nincs CLI megfelelője, de futtatni szeretnénk.
- Ha egy szebb, látványosabb(szubjektív) kezelőfelületet szeretnénk, mint a megszokott és széleskörben elterjedtebb asztali környezetek.

Milyen összetevőkből áll egy egyedi munkamenet?

- bejelentkezés-kezelő(kijelzőkezelő)
- ablakkezelő
- egy (vagy több) asztali környezet szolgáltatásai (energiagazdálkodás, hálózatkezelés, hangszerver, lemezkezelés)
- egyedi alkalmazáscsomag (általában ez is többféle asztali környezetből összeollózva)

A legtöbb esetben valamelyik pehelysúlyú ablakkezelővel találkozhatunk, pl.: az Openboxszal.
Tehát az ablakkezelő(Openbox) mellé elindítjuk a Gnome, a KDE vagy az Xfce szolgáltatásait (lemezkezelés, energiagazdálkodás, hálózatkezelés). Így lesz egy olyan asztali környezetünk, amit saját igényeink szerint állítottunk össze. Az utóbbi iőben felkavarodott a Linux kezelőfelületének állóvize, megjelentek új szereplők: a Unity és a Cinnamon. Mindkettő egyedi külsőt varázsol az asztalunkra, mégsem nevezhetjük őket asztali környezetnek. Hogy miért? Mert a saját alkalmazásaik mellett a Gnome szolgáltatásait használják. Most már mindenki számára világos lehet, hogy a Unity egy egyedi munkamenet. Igen, a Unity egy Compiz egyedi munkamenet a Gnome szolgáltatásaival(lemezkezelés, hálózatkezelés, energiagazdálkodás). A Unity tulajdonképpen egy Compiz plugin.

Persze a fenti megoldásokon kívül rengeteg lehetőségünk van egyedi munkamenetet létrehozni:

- Compiz: Compiz+Emerald+Gnome szolgáltatások
- Openbox: Openbox+ vegyes szolgáltatások(Xfce-energiagazdálkodás, gnome-hálózatkezelő, alsa stb.)
- Gnome-Openbox: Gnome szolgáltatások+Openbox mint ablakkezelő
- KDE-Openbox: KDE szolgáltatások+Openbox mint ablakkezelő
- Fluxbox: Fluxbox+vegyes szolgáltatások
stb.

Most azért nem térek ki az összes lehetőségre, mivel a későbbiek folyamán az ablakkezelőkkel, ablakozókkal közelebbről is megismerkedhetünk. Azonban van három kakukktojásunk, őket külön érdemes kiemelni!

Kakukktojások

Az előző cikkben volt szó az asztali környezetekről. Nem mehetünk el mellettük anélkül, hogy észrevennénk, hogy van köztük három olyan "versenyző" akik kicsit kilógnak a sorból:

- Xfce
- Enlightenment
- LXDE

Az első kettő(Xfce, Enlightenment) komplett asztali környezet is lehet, ugyanakkor mindkettő képes mind a Gnome, mind a KDE szolgáltatásait zökkenőmentesen integrálni. Azaz létrehozható olyan környezet, amelyben KDE alkalmazásokat használunk, de az Xfce, vagy az Enlightenment ablakkezelője biztosítja a megjelenítést.

A harmadik kakukktojásunk pedig az LXDE:

Az LXDE tekinthető akár egyedi munkamenetnek is, hiszen az LXDE-szolgáltatások(lxdm, lxsession, lxpanel, lxlauncher stb.) mellett Openboxot használ ablakkezelőnek. Azaz nincs saját ablakkezelője, mint pl a Gnome (3.xx verziók) a Mutter, vagy régebben (Gnome 2.xx verzióknál) a Metacity.

Az egyedi munkameneteket, és az asztali környezeteket is el kell valamivel indítanunk, hiszen azok nem működnek csak úgy maguktól... A következő részben a bejelentkezés-kezelőkről(ha az angol display managert lefordítjuk, akkor kijelzőkezelő) lesz szó.

Az asztal, ahol élünk

Kedves Olvasóim!

Hosszas hallgatás után, úgy gondoltam, hogy cikksorozatot indítok. A sorozat boncolgatni fogja a Linux felhasználói felületének lehetőségeit. Az első pár rész fontosabb alapfogalmakat tisztáz, majd a későbbiek folyamán részletesebben is szeretném bemutatni a cikkekben szereplő asztali környezeteket, ablakkezelőket, munkamenet kezelőket.


1. Rész: Asztali környezet.

Linux alatt rengeteg lehetőségünk van arra, hogy kialakítsuk asztali környezetünket számítógépünkön. Néha talán túl soknak is tűnhet egy újonc Linux felhasználó számára. Ugorjunk is a mélyébe, és oszlassunk el rögtön pár tévhitet, téves információt.

Mi az az asztali környezet?

Az asztali környezet

Az asztali környezetek komplett megoldást kínálnak rendszerünk kezeléséhez. Azaz egységes kezelőfelületet nyújtanak, melyen keresztül számítógépünk operációs rendszerével kommunikálhatunk, parancsokat adhatunk neki. Az asztali környezetek mellett, természetesen megmarad nekünk a jól bevált parancssori felület is, ám grafikus kezelőfelületen pár kattintással hatékonyabban végezhetünk feladatainkkal.

Az asztali környezetek tartalmazzák az ablakok, menük megjelenítéséhez szükséges ablakkezelőt, az ablakok tartalmát megjelenítő widget-rendszert, valamint egyéb alkalmazásokat. Ezek általában különféle panel alkalmazások, egyedi menürendszerek, saját fájlkezelő, webböngésző stb.

Példa:

A Gnome részei az alábbi alkalmazások(a teljesség igénye nélkül):

AbiWord szövegszerkesztő, a GNOME Office része;
Gnumeric táblázatkezelő, a GNOME Office része;
GNOME-DB adatbázis-kapcsolati alkalmazás, a GNOME Office része;
Epiphany webböngésző;
Evolution levelező és naptáralkalmazás;
Pidgin üzenetküldő program;
Empathy azonnali üzenetküldő;
Gedit egyszerű szövegszerkesztő;
GIMP rajzprogram;
Ekiga telefon és VoIP alkalmazás;
Nautilus fájlkezelő;
Rhythmbox zenelejátszó program;
Totem médialejátszó.

Asztali környezetek csoportosítása

Az asztali környezeteket a legkönnyebben a fejlesztői eszközkészlet alapján lehet csoportosítani, melyet a fejlesztésük során felhasználtak tervezőik.

- QT alapú: KDE, RazorQT
- GTK+ alapú: Gnome,  Mate(Gome 2.xx fork), Lxde, Xfce, Rox Desktop
- FLTK alapú: EDE
- Gnustep alapú: Étoilé
- ETK alapú: Enlightenment

Most sokakban felmerülhet, hogy a Unity, a Cinnamon miért nem szerepel a felsoroltak közt... A következő részben (jövő héten Hétfőn) az egyedi munkamenetekkel (angolul: standalone session) ismerkedhetünk.

Dilemmáim....

Dilemmáim....

Kifejtem bővebben a méhlepényem(véleményem), remélem nem bántom meg senkinek a vallását, nem az a célom:

Annyit minden esetre tudni illik, hogy mire nem alkalmas, vagy csak korlátozottan a Linux. Vagy éppen alkalmas, csak korlátokkal... A lista egy közös halmaz is lehetne akár:

1)Gamer gépnek (csak ha legalább egy felső közepes kártyád van, és lemondasz az FSAA-ról, meg megbarátkozol a Wine adta
korlátokkal/lehetőségekkel)
2)CAD (vannak ugyan CAD progik Linuxra, de.....)
3)Video vágásra (vannak már erre is alkalmazások, meg születőben is van 1-2, de azért na...)
4)Webfejlesztésre (Ha élből gyűlölöd a Flasht, akkor nincs baj, mert bár van Adobe Air, meg van hozzá fejlesztőeszköz is, de azért az úgy mégsem egy Adobe Flash CS5.. Egyébként majdnem minden más megoldható Linuxon is)
5)Hangtechnikára, stúdiónak stb..(Sokan használnak erre Linuxot, vannak is hozzá megfelelő eszközök, csak sokszor több szoftvert kell alkalmazni Linuxon, hogy azt az eszköztárt kapjuk, amit más platformon egy szoftverbe össze tudtak gyúrni)

Minden másra alkalmas.. (webszervernek, NAS-nak, otthoni netezős gépnek, routerre, alkalmazásszervernek, nyomtatószervernek, satöbbinek, mindenmásnak.. :-D)


Az előbbiekhez még annyit fűznék, hogy valaki régebben itt azt írta, hogy egy asztali környezet miatt nem érdemes disztrót váltani, ha az lassú... Nos részben egyetértek, de ez sajna nem mindig lehet igaz..
Személy szerint(bár az én felhasználási területem még egyelőre igencsak a netezősfilmezősolvasgatós meg man pages bújós, scriptek és összefüggések keresősösös a fájlrendszerben) azt látom, hogy most megint egy olyan állomáshoz érkezett a Linux, ahol még élesebben elválik majd a geek az r=1-től... Kezdjük ott, hogy Unity..
Nekem nem lenne bajom az Ubuntuval, és még most is örlődök, mert nekem a csomagválasztéka megfelel, meg tetszenek a kényelmes szolgáltatásai is, amit más disztrók alá nehezen lehet csak berántani (Ubuntu One, Szoftware Center<-ez mondjuk szerintem a Linuxmintéktől származik, mert ők már sokkal korábban kezdeményezték a szoftver centert, sőt anno volt internetes adatbázisuk is.... Mert ha jól rémlik Ubiban még csak sima synaptic volt, amikor Mintben már volt center), de... A Unity egyelőre nem tetszik, pedig fél éve erőltetem magamra.. Nekem az a bajom vele, hogy egy 2GHz-es Core2Duo processzoros 2 GB ramos gépnek sok-sok másodperc, mire a Launcherben(vagy miazakávészínűplecsni) kilistázza az előzményeket... Openboxban a jobbklikkes asztali menüben meg azonnal a rendelkezésemre állnak ezek a dolgok.Miért kell Compizt használni? Miért nem lenne elég egy Cairo?? Mert nem lenne annyi efekt?
Én ugyan qrvára nem érzem magam geeknek, de a jelek szerint az vagyok, vagy már kezdek azzá válni, mert már elég sokat kell hegesztenem a Linuxot, hogy a "MODERN" 3 éves laptopomon élvezhető gyorsasággal reagáljon....
Továbbá én is fontolgatom egy SSD beszerelését a vinnyogó helyére, azt meg egy optibay-ben majd beteszem az amúgy is rég kipurcant DVD író helyére... Nagyjából 2 évig CrunchbangLinuxot használtam, azonban most, hogy kipróbáltam az Ubuntu 12.04-et, kezdett körvonalazódni számomra hogy:
Archlinux, Gentoo számomra azért nem pálya, mert azokkal megint egy ilyen több évre beszippantó szkriptturkáló örvénybe keverednék, ami nagyon hasznos is, de időrabló.... Tehát maradna mondjuk az Ubuntu alap, csak egy sima Openboxszal... Túl sok időt pazarlok a Linuxra, ugyanakkor nagyon sokat tanulok belőle, mégsem érzem elégnek, mindig többet akarok tudni, és minél többet tudok, annál hülyébbnek érzem magam, és annál későbbinek azt az időpontot, amikor majd érteni fogok hozzá... Viszont már sok dolog megy, ami pár éve még nem volt triviális(tehát a Linux is fejlődik): már a 3G modemek mennek szinte plug'n play, már a Pulseaudio is elég stabilnak mondható(viszonylag), és nem azzal kell majd kezdenem az asszony gépén, hogy a friss LinuxMint13-ból(mert neki bejöttek a mentolosok) azonnal kiírtom a Pulseaudio-t.. Nekem már rég eljött az a bizonyos "Linux Desktop Éve", már csak meg kéne tanulnom célirányos dolgokat tanulni rajta.. Mondjuk kezdetnek a hálózati lehetőségeket, lemezkezelést (nem GUI-n, hanem terminálban), majd akkor talán elégedett leszek, ha ezek is menni fognak :-D

Ubuntu Unity VS Gnome-Shell

Igen, újabb olyan dologra vetemedtem, amire már rég nem:

A nemrég telepített 11.10-est frissítettem a még fejlesztés alatt álló 12.04-re

Eddigi tapasztalatok:

Aki egyszer felteszi a 11.10, vagy az utáni verziót, meg kell barátkoznia azzal, hogy más asztali környezetet nem nagyon használhat teljes erejében, csak a Unity-t. Mivel nem nyugodott bennem a kisördög, így még a 11.10-re feltettem a Gnome-Shell-t, és sajna elég sok dolga összeakadt a Unityval.. Mellesleg, (lehet hogy ez most nagyon sok Gnome-Shell barátnak nagyon fog fájni) a Unity után, a Gnome-Shell használata olyan, mintha a egy gyönyörű Ferrari után egy rozzant Trabantba ülnénk át. Itt nem első sorban a funkciókra gondolok, hanem az összetettségre, meg a letisztultságra. Sokan vádolják azzal a Canonicalt, hogy az Ubuntu Unity fejlesztésénél az Apple Mac OS X volt a példa (felső global menü, azaz minden alkalmazás menüsora a felső panelon jelenik meg, és csak az épp előtérben lévő alkalmazásé látható). De erre azt kell, hogy mondjam, hogy ez a funkció már a KDE 3.xx, de lehet, hogy még régebbi változataiban is elérhető volt. Engem kifejezetten idegesít, hogy a háttérben futó kis hasznos izék értesítési területe a Gnome-Shellben alul van és csak a jobb alsó sarokba húzott egér hatására jelenik meg. Ugyanis ha már a felső panelen csakúgy, mint a Unityben ott van a hangerőgomb, meg a hálózat, meg dátum, meg ilyesmi, miért nem fért volna el már a systray is? A másik érdekes dolog: minimalizálás után nem lehet a Gnome-Shellben elérni a lecsukott ablakot, csak akkor, ha a "tevékenységek" menüre kattintunk.. Az egész felület amúgy is érdekes, mert engem emléleztet a KDE 4-re annyiból, hogy a Gnome-Shell tálcái, meg asztalválasztója olyan érzést kelt, mintha nem lenne szerves része a felületnek. A KDE4-ben is a Plasmoidok olyanok, mintha a csúnya alkalmazásablakok mellé valaki odabiggyesztett volna művészien szép, áttetsző felületeket, amik egyáltalán nem harmonizálnak az alkalmazásablakokkal. Persze ezt külső, és saját fejlesztésű témákkal lehet finomítani, de sosem fog tökéletes egységet alkotni a felület. A Unityban ez valamivel szebben sikeredett, viszont itt meg vannak más gondok. Pl, ha már egyszer megoldották, hogy az oldalsó panelon lehetnek a kedvenc alkalmazásaink, oda le is csukhatjuk(minimalizálhatjuk) őket, akkor a panelon az alkalmazás ikonjára kattintva, az miért nem megy le szépen oda?? Miért kell felmenni az egérrel a bal felső sarokba, hogy minimalizáljunk (persze, ha be van állítva a Unitynek, hogy a jobb felső sarokba húzva az egeret, megjelenjenek az éppen futó alkalmazások, akkor az egész csiki-csuki értelmetlen, na de ki akarja állandóan rángatni az egeret?)? Ezek persze csak ilyen apró személyes megjegyzések, mert nem vagyok sem informatikus, sem szoftver dizájner, vagy szoftver ergonómia tervező. De ezek bizony elég bosszantó dolgok lehetnek. Aki nem szereti faltól-falig rángatni az egeret, azt valószínűleg idegesítik.

Aztán meg ért engem egy nagy sokk, amikor frissítettem a 12.04-re:
Eddig a Banshee volt az alapértelmezett zenelejátszó, most meg majd átállnak Rhythmboxra(én is szerettem). Nos a frissítés után megnyitottam a Rhythmboxot, hogy akkor hallgassunk zenét.. Igen ám, de az előzőleg az Ubuntu One Music Store-ban megvásárolt zeném sehol sem volt.... Mondtam magamban, hogy a qrva életbe, most elqrtam 7,50€-t, de aztán megnyitottam a Banshee-t, és megnyugodtam mert ott meg megvolt.
Hogyan is működik ez? Hát úgy, hogy a vásárolt zenéket nem a Zenék mappába teszi, hanem a "Felhasználó/.ubuntuone/Purchased from Ubuntu One" mappába....(persze ezt én nem is figyeltem a zene megvásárlása után balga módon, pedig mindig azt nézem, melyik progi hova teszi a kis fájlokat, meg a beállítófájljai hol vannak...) Szóval megnyugodtam, remélhetőleg a Rhythmboxba is beépítik az Ubuntu One Music Store szolgáltatásait! Persze ez biztos úgy lesz, hiszen a 12.04 még csak 3 hónap múlva jelenik meg.

Nos egyelőre ennyi, most tesztelek, meg bugreportolok, meg túrom az Ubuntu fórumokat minden újítás és probléma után...

Búcsúzóul egy kis érdekesség:

Ubuntu 11.10

Igen, megtettem...

3 év Crunchbanglinux után, visszanéztem, a valamikori kiindulópontomra, az Ubuntura.

Első benyomások:

- Nincsenek teljesítményzabáló gondok vele, a sok tévhittel ellentétben
- A Unity-t szokni kell, mert érdekes felület...
- Ha nem b@sztatja agyon az ember, a Compiz(effektek) beállításokat, akkor nem hasal el. (legjobb alapon hagyni)
- Frisseb csomik vannak a tárolókban, mint a Debian tárolókban..
- Alapból ment a Wifi, pedig a Crunchbang alatt nem akart felmenni a WPA2 personal titkosítású WIFI hálózatra..(gondolom ez azért volt, mert a Crunchbang/Debian Squeeze tárolókban még a régi Gnome-Networkmanager volt, meg a Broadcom WIFI firmware sem épp a legjobb volt...)

Szóval egyelőre tetszik, aztán majd nyúzom.. Most öröm bódottá!!!

Egyébként asszem ez az ELSŐ alkalom, hogy a laptopom winchesterét CSAK Linux foglalja el, szóval VISZLÁT XP!!!! Nem mellesleg rájöttem, hogy az Ubuntut csak azért fikkantják annyian, mert ha nem vagy geek, akkor nem muszáj a terminálban túrni, a használatához. Persze én azért kapásból úgy telepítettem a számomra kedves appokat, ugyanis a Software Manager hajlamos néha elszállni, ha külső tárolótm vagy pl egy egyszerű Skype csomagot akartam vele megetetni...

Illetve leírom, hogy történt:

Meg volt nyitva a szoftvermenedddddzser, meg leszedtem a Skype.deb-et a Skype weboldaláról, és a FireFox-ban jobklikk->megnyitás az Ubuntu Szoftverközponttal, erre a már nyitott Szoftverközpont kiírta, hogy "belső hiba" aztán pá.. Viszont ha be volt zárva, akkor ha a Nautilusban(fájlkezelő) duplakattal nyitottam, települt.... Szóval, lehet, hogy a Szoftverközpont helyett, inkább a jól bevált Synaptic-ot, vagy a terminált fogom használni....

Egy shot: