DE-k WM-ek, satöbbi.. Mé útálom a Gnome-ot?

Mint az virtuális ismerőseim körében ismeretes, Openbox fan vagyok nagyon régóta. Mégsem ezt ajánlanám olyanoknak, akiknek nincs türelme/ideje/ötlete személyre szabni, vagy nagyon kezdők a témában. Haladóbb érdeklődőknek viszont egy igazi svájci bicska lehet, ha személyre szabták. A Linuxra elérhető asztali környezeteket nem különösebben imádom, bár néha egyik-másik megörvendezteti az embert valami új képességgel, amit a többi nem tud, jelenleg azt lehet mondani, hogy a konzervatív kialakítású DE(Desktop Environment)-ken kívül (MATE, Xfce Cinnamon) a többi folyamatosan kísérleti stádiumban van. Ami azért szomorú, mert a nagy disztrók zöme, pont azt a két nagy öregnek számító asztali környezetet csomagolja a szoftvercsomagba, amelyeknek csak az LTS verzióiban bízhatunk valamelyest. Ez a két nagy öreg DE a Gnome, valamint a KDE. Ráadásul, a mérleg nyelve érezhetően a Gnome felé billen, ha azt nézegetem, hogy melyik az a DE, amit alapból a nagy Enterprise disztrók támogatnak a legjobban. Több köröm is volt már a Gnome-mal, én mint egyszerű felhasználó voltam elégedett is vele, de aztán általában az lett a vége, hogy:

1. vagy jött egy rendszerfrissítés, ami után már a login sem ment, mert a login után Gnome crash fogadott
2. vagy frankó volt minden, de egyszer csak egy plugin miatt már bizonyos UI elemek nem voltak a helyükön frissítés után
3. eleve idegesítő, hogy sok a Gnome crash a többi WM-hez, DE-hez képest

Sokakban felmerül a kérdés, amikor Linuxra váltanak, hogy melyik disztrót, milyen WM-et, DE-t válasszanak. Az ember legszívesebben azt mondaná, hogy amelyik jön a disztróval, amit kinéztél magadnak. De én mégsem ajánlanám az Ubuntuban, Fedorában, Debianban jelenleg alapértelmezett Gnome-ot. Megpróbálom összeszedni, hogy miért:

- Bár a Gnome billentyűzetről vezérelhető elképzelése még jó is lenne, engem zavar, hogy akkor miért olyan nagyok a UI elemek alapból, mintha csak a tácccsos vonalat erőltetnék? Minden célközönségnek nem lehet egyszerre megfelelni.. Desktop használatra nem értem miért a böszme gombok? Hogy kicsit ismét tömjénezzem az Elementary OS-t, abban a Pantheon is GTK3 alapú, használ egyes Gnome libraryket(legalábbis eleinte igen, most nem vagyok benne biztos, mióta independent DE lett a Pantheon, lehet, hogy saját libjei vannak, de a GTK3 miatt biztos van közös.), de a Pantheon UI elemei már kezdettől fogva ALAPBÓL kompaktabbak voltak, az animációk finomabbak, rövidebbek, érezhetően kevesebb grafikus erőforrást igényel a felület. Egy Dell Studio 1537-en a topiknyitó () konfigjához hasonló vason szépen futott anno már az Elementary OS Luna is.
- Ha már UI revolution, - visszatérve kicsit az előző ponthoz - ne azért kelljen már asztaltémát keresgetnem telepítés után azonnal, hogy a UI elemek kellemes méretre zsugorodjanak, mert az Adwaita egy böszme undorító fos. 
- Ne azért kelljen azonnal telepítés után elmennem az extensions.gnome.org-ra, hogy legyen system tray a felső panelen, ahova mindenki mióta világ a világ reflexből azt keresi a hangerőszabályzó ikonja mellett..
- Számomra ezért kellemesebb egy Xfce, mert egyszerűen nincs útban. Alapértelmezetten az is elég öregesen néz ki finoman szólva, de a UI elemek nem keltik azt a böszme órmótlan érintőképernyős benyomást, mint Gnome alatt. Hogy egyszerűen hatalmas kihasználatlan területek vannak az alkalmazások ablakaiban, melyek közepén egyetlen gomb, vagy vezérlőelem trónol.

Szóval, miután a topicons, a dash-to dock extensiont, valamint a Numix, vagy a Vertex témát letölti az ember, már egész használható a Gnome, már csak a frissítések után kell "aggódni", hogy remélhetőleg az újabb verziót is kellemesen összehangolták a vele aktuális Xorggal, meg legalább az Intel grafikus driverrel, vagy legalább összevárják kiadás előtt ezek kellemes együttállását, bármelyik disztróról is beszélünk...


Tehát végszó első Linuxosoknak:

NE Gnome-mal válasszatok első Linuxos élményt, inkább közelítsetek a konzervatív Windows szerű élmény oldalról: Linux Mint Cinnamon, MATE, Ubuntu MATE, Fedora Xfce, MATE, Debian MATE, Xfce, Manjaro default Xfce van választék hála az égnek. Ha valami csicsásabb modernebb dolog kell, akkor meg inkább a Plasma Desktop. Disztrók, amelyekben a legjobb Plasma Desktop élményem volt: openSUSE, Manjaro, Fedora, KDENeon,  Debian (ebben viszonylag régi LTS verzió van, mármint a stable ágban, akinek kellenek a dzsírújj fícsörök, azoknak inkább testing ág, vagy más rolling, semi-rolling disztró)

Ha pedig mindenképp Gnome szerű, de stabil élményre vágytok, akkor Elementary OS, Pantheon Desktop. Komolyan. Szégyen, hogy a Gnome fejlesztői ezt nem értik, nem látják. A Pantheon a legjobban sikerült Gnome variáns!

Mielőtt Linuxra Váltanál

Mai szösszenetem azok számára lehet érdekes, akik már látogatják a Linuxos fórumokat, érdeklődnek a Linux iránt, de még nem döntöttek, mert vannak kérdéseik, félelmeik.

Amennyiben valóban érdekel az opensource világa, érdekelnek az alternatív szoftveres megoldások, nyitott vagy az új dolgokra, kis fejlesztőcsapatok ötleteire, hajlandó vagy szoftvereket tesztelni, hibajelentéseket beküldeni, észrevételeket eljuttatni a fejlesztők felé, úgy igazából nincs is félnivalód.

Ám mielőtt elhatároznád magad a végleges döntésre, fontolj meg pár dolgot:

1) Mennyire vagy a szokások rabja?
Ugyanis Linux használata közben tapasztalni fogod a különbségeket a Windows és a Linux Között. Ezeket vagy el tudod viselni, vagy nem. Majdnem minden máshogy van, mint a megszokott.

2) Mennyire vagy tisztában a Linux határaival?
Sokan gondolják, hogy egy öreg masinán nem megy a Windows, mert vagy a hardver nem bírja, vagy a Windows 10 alatt már nincs a hardverhez elég új driver, nincs már támogatva, így majd ha Linuxot tesznek a gépre, az majd szárnyalni fog.

Nos ez egy nyilván való tévhit. A Linux fejlesztése, legalább olyan gyors ütemben, sőt inkább gyorsabban zajlik, mint a Windowsé. Bár a Linux kernel maga is tartalmaz elég széles körű hardvertámogatást, vannak bizonyos eszközök (főleg videokártyák, hangkártyák, hálózati eszközök), melyeket Linux alatt is elég körülményes, sőt lehetetlen szóra bírni.

Ezen problémák egy részét áthidalhatják olyan speciális disztribúciók, melyek direkt a régebbi hardverek támogatására készülnek, kevesebb erőforrást igénylő grafikus felületekkel, régebbi kernelekkel.

A másik (a jobbik) megoldás lehet, a tudatos hardvervásárlás. Vannak olyan weboldalak melyek irányt mutathatnak hardvervásárlás előtt, tesztekkel, felhasználói visszajelzésekkel. Ezeket érdemes lehet lapozgatni, mielőtt a Linux melett dönt valaki. Pár ezek közül:

Phoronix

Ez a weboldal Michael Larabel weboldala. Ő készítette a Phoronix Test Suite-ot, amely egy benchmark szoftver Linuxra. Minden friss hardverről olvashatók cikkek, teszteredmények. A tesztekben leírja milyen disztribúciót használt a teszt folyamán, tehát érdemes azokkal a disztribúciókkal kísérletezni, ha adott hardverünk van.

Linux on laptops

Ezen a weboldalon felhasználói visszajelzések olvashatók az adott laptopokkal kapcsolatban, érdemes lapozgatni, bár egyes márkák típusai között nem nagyon található viszonylag friss leírás.

HUP

Igen, a jó öreg hángérien junix portál eredeti nevén, ma más csak hup. Sokan kerülik a trollok miatt, sokan információbányaként használják. Nos én mindenképp értelmes alternatívának, sőt magyar nyelven szinte az egyetlen lehetőségnek látom jelenleg, ahol elég részletes leírásokat lehet olvasni felhasználói tapasztalatokról, akár blogbejegyzésekben is. Kezdő Linuxosoknak mindenképp ajánlott az olvasgatása!

Youtube

Érdemes beírni kulcsszónak hardvereink nevét, majd a Linux szót, hátha dob ki valami kézzelfogható értelmes tartalmat, mely hasznos lehet. Emellett természetesen használd a google, a duckduckgo, vagy egyéb keresőt, ahogy azt már megszoktad, hiszen a probléma megoldására először a létező megoldások keresése sokszor célravezetőbb, mint válaszokra várni napokat egy eldugott fórumban.

3) Mennyire vagy kitartó?
A kezdő Linux felhasználók közül, nagyon sokan az első botladozások után hajlamosak azonnal visszaváltani Windowsra, mert azt már kitapasztalták, vagy mert azt felpakolja nekik a szomszéd Pisti és le van a gond.. Linux alatt bizony sok dolgot önállóan kell megoldani. Mivel elég kis számú a hazai Linux felhasználói közösség, ezért nem annyira biztos, hogy lakhelyedtől 500 méterre találsz hozzáértőt. Itt jönnek képbe a fórumok, facebook csoportok.

Trollok támadása
Sajnos a Linux közösség sem mentes a trolloktól, ezek a figurák bármilyen témakörben léteznek, viszont általában akkor a legzavaróbbak, ha egy kezdő, azonnal beléjük botlik egy kérdés során. Próbáld meg kiszűrni a pozitív hozzáállású embereket és inkább azok szavára hallgatni, azok tanácsait megfogadni.

Distro War

Ez is egy teljesen felesleges dolog. Azok az emberek, akik elítélnek másokat, mert azok másik Linux disztribúciót használnak, ekvivalensek azokkal, akik egymást elítélik, amiért Windowst/Mac OS-t/BSD-t/egyebet használnak.. NEM KÖTELEZŐ egyiket sem használni, mindenki azt használ, ami neki a napi tevékenysége szempontjából a legkedvezőbb.

Lépcsőfokok

Bár a distro war ahogy azt már fentebb is írtam felesleges, vannak azonban megkérdőjelezhetetlen tények, melyeket tudni érdemes még egy kezdőnek is. Ezek nem negatív kritikák bizonyos disztribúciókkal szemben, inkább azok határait, lehetőségeit vázolják. Mivel jelenleg több, mint 300 Linux disztribúció létezik, ésszerű, hogy vannak kezdőbarátabb, és inkább a rendszergazdákat, avatotabb felhasználókat célzó disztribúciók is. Ha kezdőként rögtön egy Gentoo telepítéssel kezdesz, nem biztos, hogy azonnal szerethető lesz számodra a Linux világa. Vannak sajnos trollok, akik ezt javasolják, részint igazuk is van, hiszen a Gentoo áll legközelebb a UNIX rendszerekhez, a legrészletesebben ezen tudsz mindent bekonfigurálni, de egyáltalán nem kezdőbarát. Kezdésnek jobb inkább valami populárisabb, szélesebb körben ismert disztribúcióval próbálkozni. Pár ezek közül:

Linux Mint
Ubuntu (Xubuntu/Kubuntu/Lubuntu/Ubuntu MATE/Ubuntu Budgie)
KDE neon

Mint azt láthatod, kezdőknek csupán Debian/Ubuntu alapú rendszereket ajánlottam. Nos, ez azért van, mert akárki akármit mond, ezekkel kapcsolatban van jelenleg a legtöbb felhasználói tapasztalat, fórumtopik az interneten. Emellett a legtöbb Linuxra létező szoftvert is .deb csomagkezelésre terjesztik. (persze Archra bármi IS elérhető, ahogy Gentoora is, de ezek már nem a kezdő kategóriába tartoznak)

Ha elég kitartó leszel, látni fogod az Ubuntu, valamint az ubuntu alapú disztrók határait, így majd próbálkozni fogsz más lehetőségekkel is. Ezt a folyamatot azonban nem érdemes siettetni. Jómagam közel 15 éve használok Linuxot, de nagyjából másfél éve kezdtem el Arch irányba kacsingatni. Semmivel nem vagy elkésve. Ha Linuxot használsz, az már eleve egy tanulási görbe kezdete. Ha megélhetés, munka szempontjából érdekel a Linux, valószínűleg jóval hamarabb tágul az érdeklődési köröd Linuxon belül is, mint nekem.

Végcél

Az nincs. Mindig van mit tanulni, mindig jönnek újabb fejlesztések, melyek sutba dobnak régebben használt dolgokat. Nyitottnak kell lenni. Pár példa:

Wayland-Xorg, Alsa-Pulse Audio, sysvinit-Systemd. Bár lehet az új dolgokat támadni, véleményem szerint először elemezni, megérteni érdemes és nem zsigerből elutasítani. Előbb-utóbb mindenki eljut legalább az Arch telepítésig/használatig, majd a Gentoo telepítésig is. Ezt inkább a tanulási görbe egyik szakaszaként élem meg. Általános hétköznapi felhasználásra felesleges folyton terminált bújni, hiszen az ember nem akarja folyton foltozni a Linuxát.

Az alternatívák
Elértem az egyik fő célomhoz, megemlíteni a lehetőségeket, melyek eléd tárulnak, ha elég nyitott vagy.

Linux alatt nem csak a szoftverek közül válogathatunk, hanem a grafikus felületek között is. Ez legalább ugyanannyira hátránya a platformnak, mint előnye. Windowsra és Mac OSra jószerivel csak egyetlen grafikus felhasználói felület létezik, amelynek csak a színsémáját lehet megváltoztatni. Linuxra rengeteg létezik. Ezért is lehet bizonytalan egy kezdő Linuxos. Nem szeretnék senkit sem egyik asztali környezet irányába terelni, hiszen mindegyik egy adott célcsoportot, felhasználási módot szolgál. Azonban pont a Windows felől érkezőknek érdemes párat kipróbálni a végső döntés előtt.

A szerintem leginkább "Windows érzést" okozó asztali környezetek:

Cinnamon 

alapértelmezetten a Linux Mint hozza, de bármellyik Linux disztribúció alatt elérhető a szoftvertárolókból

MATE 

Linux Mint, Ubuntu MATE alatt elérhető alapértelmezett környezetként, ha a Mintnek ezt a változatát töltjük le

Plasma Desktop (KDE)

Kubuntu, KDE neon hozza alapértelmezésként.

Mint azt fentebb írtam, ezeket célszerű kipróbálni mielőtt élesben feltelepítjük gépünkre.

Még érdemes megjegyeznem, ha még csak nézelődsz a témakörben, okos megoldás lehet, ha Windows alatt is megpróbálod kiváltani azokat az alkalmazásokat multiplatformos nyílt forráskódú megoldásokra, amelyek jelenleg kizárólag Windowsra léteznek. Lesznek majd olyan megoldások (sőt a legtöbb ilyen), amelyeket újra kell tanulni, hiszen eltérnek a Windowson megszokottaktól. Viszont általánosságban elmondható, hogy jelen pillanatban már elég jól el lehet "éldegélni" Windows nélkül, Adobe, Microsoft Office, stb. nélkül a mindennapi életben. Amennyiben munkád miatt nélkülözhetetlenek ezek a megoldások, akkor is van egy lehetőség, illetve több, az egyik a wine, a másik pedig egy virtualizált Windows, az azon futtatott szoftverrel.

Egy szerintem igen hasznos weboldal, alternatív megoldások felkutatására:

Alternativeto

Végszó

Miért nem említettem az RPM alapú disztrókat, a Debiant, valamint a többi asztali környezetet? Nos, mivel szerintem nem épp kezdőknek való.

Következő írásom tovább fogja boncolgatni e témakört, mivel úgy érzem ez talán még mindig hiánypótló lehet. Ugyan vannak youtube csatornák, unalmas végigkattintós disztrótelepítésekről, viszont kevés a valós információtartalom. Ha magamból indulok ki, jobban szeretek olvasni, mint videót nézni. terveim között szerepel a jó öreg asztali környezeteket bemutató cikksorozatom újraélesztése is. Ha van rá igény, kommentben jelezhetitek. Nem kell profizmusra számítani, hiszen nem vagyok újságíró, viszont megpróbálom tényszerű adatokkal, linkekkel, képernyőképekkel, esetleg kisebb videókkal kiegészítve láttatni azt, ami egy kezdőre várhat a linux fronton.

További kellemes böngészést, disztróvadászatot minden csoport/fórum/Linux felhasználó társamnak!

Flatpak app hívása openbox menüből

Gyorstipp, Flatpak, Discord, Openbox alatt egyszerűen.

A mai gyorstipp apropója: Adott egy Archlabs telepítés. Mivel a jelenlegi laptop, amit használok egy nem épp mai darab, a discord telepítése, majd fordítása AUR-ból, eltartana legalább egy órát. Mivel én nem szeretném ezt megvárni, felpattintottam a Flatpakot, meg a Gnome-szoftverközpontot, így az összes Flathubon lévő appot tudom GUIn telepíteni. A Discordnak is van Flathubon egy stabil változata. Így már csak azt kellett megoldanom, hogy valahogy kreáljak egy launchert a Discordnak. Mivel nem akartam teleszemetelni egyedi .desktop fájllal a rendszert, ezért csak egyszerűen az Openbox menu.xml-be:

<item label="Discord"> <action name="Execute"> <command>flatpak run com.discordapp.Discord/x86_64/stable</command> </action> </item>

Hogy eztet én honnan tudtam? Hát megrídeltem a mutterfucker manuált, azaz elolvastam az anyabaszó kézikönyvet az flatpaknak. Igen! Ez a tipikus RTFM esete Tóth Mari nélkül! Ugyanis lehet, hogy nem vagyok elég türelmes, de magán a flatpak weboldalán nem leltem megoldást. Nem vagyok fejlesztő, így reméltem a manpages majd ad választ. Adott. ha beírjuk, hogy man flatpak, szépen elolvashatjuk az opciókat. innen már egyszerű volt rákeresni az installált flatpak alkalmazásokra (nekem csak a Discord van). Kilistázta szépen, aztán kipróbáltam terminálban, hogy mi van, ha beütöm: flatpak run com.discordapp.Discord/x86_64/stable... S láss csodát, műxe!
Ennyi. Most csak kipróbáltam, hogy műxe-e, mivel minden frankó, ezért hamarosan totálisan átszabom a menüt, olyan egyszerű lesz, mint a faék.

jah, shot (mint a képen is látható, eléggé nagy a jelenlegi menü):

Mára ennyi!

Manjaro tint2 config

Készítettem a Manjaro Vertex Maia asztaltémához passzoló tint2 configot.

Az van ugyanis, hogy bár Xfce-t használok, mellőzöm az Xfce4-panel használatát, mert a tint2 könnyedebb, és nagyon szépen konfigolható kézzel is, egy text fájlban, vagy a tint2 settings GUI-n keresztül is akár.

Jelen esetben lusta voltam, és a GUI toollal összekattintgattam, majd a generált kész tint2rc-t osztom meg, a konfig itt olvasható:

#---- Generated by tint2conf 28a8 ----

# See https://gitlab.com/o9000/tint2/wikis/Configure for 

# full documentation of the configuration options.

#-------------------------------------

# Gradients

#-------------------------------------

# Backgrounds

# Background 1: Active desktop name, Active task, Active taskbar, Battery, Default task, Iconified task, Inactive desktop name, Inactive taskbar, Launcher, Normal task, Panel, Tooltip

rounded = 0

border_width = 0

border_sides = TBLR

border_content_tint_weight = 0

background_content_tint_weight = 0

background_color = #353836 100

border_color = #353836 0

background_color_hover = #000000 0

border_color_hover = #000000 0

background_color_pressed = #000000 0

border_color_pressed = #000000 0

# Background 2: Clock

rounded = 0

border_width = 0

border_sides = TBLR

border_content_tint_weight = 0

background_content_tint_weight = 0

background_color = #159b81 100

border_color = #777777 0

background_color_hover = #159b81 100

border_color_hover = #159b81 100

background_color_pressed = #159b81 100

border_color_pressed = #159b81 100

# Background 3: 

rounded = 4

border_width = 1

border_sides = TBLR

border_content_tint_weight = 0

background_content_tint_weight = 0

background_color = #777777 20

border_color = #ffffff 40

background_color_hover = #aaaaaa 22

border_color_hover = #eaeaea 44

background_color_pressed = #555555 4

border_color_pressed = #eaeaea 44

# Background 4: Urgent task

rounded = 4

border_width = 1

border_sides = TBLR

border_content_tint_weight = 0

background_content_tint_weight = 0

background_color = #aa4400 100

border_color = #aa7733 100

background_color_hover = #cc7700 100

border_color_hover = #aa7733 100

background_color_pressed = #555555 4

border_color_pressed = #aa7733 100

# Background 5: 

rounded = 1

border_width = 1

border_sides = TBLR

border_content_tint_weight = 0

background_content_tint_weight = 0

background_color = #222222 100

border_color = #333333 100

background_color_hover = #ffffaa 100

border_color_hover = #000000 100

background_color_pressed = #ffffaa 100

border_color_pressed = #000000 100

# Background 6: Button

rounded = 0

border_width = 0

border_sides = TBLR

border_content_tint_weight = 0

background_content_tint_weight = 0

background_color = #c4e1db 100

border_color = #c4e1db 100

background_color_hover = #c4e1db 100

border_color_hover = #c4e1db 100

background_color_pressed = #c4e1db 100

border_color_pressed = #c4e1db 100

# Background 7: Systray

rounded = 0

border_width = 0

border_sides = TBLR

border_content_tint_weight = 0

background_content_tint_weight = 0

background_color = #252525 100

border_color = #18b193 0

background_color_hover = #18b193 0

border_color_hover = #18b193 0

background_color_pressed = #2ddeba 0

border_color_pressed = #17ac8f 0

#-------------------------------------

# Panel

panel_items = LTSCP

panel_size = 100% 28

panel_margin = 0 0

panel_padding = 0 0 0

panel_background_id = 1

wm_menu = 1

panel_dock = 0

panel_position = bottom center horizontal

panel_layer = top

panel_monitor = all

panel_shrink = 0

autohide = 0

autohide_show_timeout = 0

autohide_hide_timeout = 0.5

autohide_height = 2

strut_policy = follow_size

panel_window_name = tint2

disable_transparency = 1

mouse_effects = 1

font_shadow = 0

mouse_hover_icon_asb = 100 0 10

mouse_pressed_icon_asb = 100 0 0

scale_relative_to_dpi = 0

scale_relative_to_screen_height = 0

#-------------------------------------

# Taskbar

taskbar_mode = single_desktop

taskbar_hide_if_empty = 0

taskbar_padding = 0 0 0

taskbar_background_id = 1

taskbar_active_background_id = 1

taskbar_name = 1

taskbar_hide_inactive_tasks = 0

taskbar_hide_different_monitor = 0

taskbar_hide_different_desktop = 0

taskbar_always_show_all_desktop_tasks = 1

taskbar_name_padding = 4 4

taskbar_name_background_id = 1

taskbar_name_active_background_id = 1

taskbar_name_font = Retro Mono Wide 8

taskbar_name_font_color = #e3e3e3 100

taskbar_name_active_font_color = #ffffff 100

taskbar_distribute_size = 0

taskbar_sort_order = none

task_align = left

#-------------------------------------

# Task

task_text = 1

task_icon = 0

task_centered = 0

urgent_nb_of_blink = 100000

task_maximum_size = 1920 28

task_padding = 8 0 8

task_font = Retro Mono Wide 8

task_tooltip = 1

task_thumbnail = 0

task_thumbnail_size = 210

task_font_color = #ffffff 53

task_normal_font_color = #ffffff 53

task_active_font_color = #ffffff 100

task_urgent_font_color = #000000 100

task_iconified_font_color = #7a857e 46

task_background_id = 1

task_normal_background_id = 1

task_active_background_id = 1

task_urgent_background_id = 4

task_iconified_background_id = 1

mouse_left = toggle_iconify

mouse_middle = none

mouse_right = close

mouse_scroll_up = toggle

mouse_scroll_down = iconify

#-------------------------------------

# System tray (notification area)

systray_padding = 8 0 8

systray_background_id = 7

systray_sort = ascending

systray_icon_size = 22

systray_icon_asb = 100 0 0

systray_monitor = 1

systray_name_filter = 

#-------------------------------------

# Launcher

launcher_padding = 8 0 8

launcher_background_id = 1

launcher_icon_background_id = 0

launcher_icon_size = 24

launcher_icon_asb = 100 0 0

launcher_icon_theme = Faenza-Darkest

launcher_icon_theme_override = 1

startup_notifications = 1

launcher_tooltip = 1

launcher_item_app = tint2conf.desktop

launcher_item_app = /usr/share/applications/xfce4-run.desktop

#-------------------------------------

# Clock

time1_format = %H:%M

time2_format = 

time1_font = Retro Mono Wide 8

time1_timezone = 

time2_timezone = 

clock_font_color = #ffffff 100

clock_padding = 8 0

clock_background_id = 2

clock_tooltip = 

clock_tooltip_timezone = 

clock_lclick_command = 

clock_rclick_command = orage

clock_mclick_command = 

clock_uwheel_command = 

clock_dwheel_command = 

#-------------------------------------

# Battery

battery_tooltip = 1

battery_low_status = 10

battery_low_cmd = notify-send "battery low"

battery_full_cmd = 

battery_font_color = #ffffff 100

bat1_format = 

bat2_format = 

battery_padding = 1 0

battery_background_id = 1

battery_hide = 101

battery_lclick_command = 

battery_rclick_command = 

battery_mclick_command = 

battery_uwheel_command = 

battery_dwheel_command = 

ac_connected_cmd = 

ac_disconnected_cmd = 

#-------------------------------------

# Button 1

button = new

button_text = X-IT

button_tooltip = xfce4-session-logout

button_lclick_command = xfce4-session-logout

button_rclick_command = xfce4-session-logout

button_mclick_command = 

button_uwheel_command = 

button_dwheel_command = 

button_font = Retro Mono Wide 10

button_font_color = #353836 100

button_padding = 8 0

button_background_id = 6

button_centered = 0

button_max_icon_size = 0

#-------------------------------------

# Tooltip

tooltip_show_timeout = 0.5

tooltip_hide_timeout = 0.1

tooltip_padding = 4 4

tooltip_background_id = 1

tooltip_font_color = #dddddd 100

A konfig elengedhetetlen alapja egy szép betűtípus, a Retro Stereo Wide, amely itt található:

https://www.dafont.com/retro-stereo-wide.font

egy shot a kész tint2-ről:

mára ennyi... :-D

Manjaro Újra, avagy Fedora mégsem találtam meg...

Distro-hopping back again....

Úgy tűnik mégsem olyan happy minden Fedora földön.. A Distro-hopping érámnak sem lett vége, vagy mégis, vagy mégse. Történt ugyanis, hogy F27-re váltásom után nem sokkal kijött Fedorára egy olyan kernelfrissítés, amivel be sem bootolt többé. Még annyit próbáltam, hogy a 26-ról frissített rendszerem helyett 27-et telepítettem frissen, de az is ezt produkálta a telepítés utáni frissítéskor. Megmondom őszintén, először arra gyanakodtam, hogy a sok telepítgetés-eltávolítgatás okozott a 26-nál valami végzetes hibát, ami miatt a kernelfrissítés csak olaj volt a tűzre, de nem. Most visszatértem Manjarora. Az Xfce editiont használom, azaz az alap Manjarot. Megy rendesen, közben volt már több kernel update is, úgy néz ki a grafikus alrendszer sem szarakodik. Még nem merem elkopogni, de lehet, hogy az opensource AMD GPU driver egyre jobban viselkedik, és kiadásról kiadásra jobb lesz tényleg. Játékok mennek, Discorddal még nem szórakoztam, egyelőre Rambox van megint.

Szóval most egy darabig, amíg minden flottul megy, marad a Manjaro. Természetesen ez is LTS kernellel megy, a 414-essel. Eddig 2 vagy 3 frissítés érkezett hozzá kernelpatch formájában, az egyik (amitől kurvára féltem) az a grafikus alrendszert érintette, a másik meg hálózati eszközmeghajtókkal kapcsolatos frissítés volt. Mindkettő után természetesen ujjaim keresztbe, majd reboot, aztán hangos felsóhajtás.. :-D

Közben agyaltam, hogy a Fedora-ban asszem a 4.13-as kernellel volt probléma. lehet, hogy ha váltottam volna Rawhide-ra, ami ugye Fedoráéknál a rolling rilísz, akkor a frissebb kernellel minden rendben lett volna. Viszont azt nem tudom mégcsak hallomásból sem, hogy Fedora Rawhide mennyire instabil, egy ismerősöm sem használ ilyet. Manjaro-ról legalább olvastam már magyar tapasztalatokat is. Fedora Rawhide-ról még angol nyelven is viszonylag kevés az infó. Vagy csak én vagyok annyira bezárva a google buborékomba, hogy inkább duckduckgo-val kéne keresni róla valami érdemlegeset.. Na mindegy ha ez így megy tovább legalább annyi ideig, mint ameddig a régi vasamon ment a Manjaro (több, mint fél év), akkor merem majd mondani, hogy igenis van helye a rolling disztróknak átlagos asztali felhasználásra is, nem csak hekkereknek. terminálban nem sokat szöszmötöltem, talán csak kedvtelésből adtam ki a grafikus frissítő helyett terminálban a "pacman -Syu" -t.

Az alap telepítés után csak a szokásos ment fel:

Rambox, Steam, Spotify, pcmanFM(Thunar helyett mindig ezt használom bármilyen disztrón Xfce környezetben), Vivaldi, Inkscape, Geany, Guake, a többi meg alapból felmegy (Libre Office, meg a többi egyéb)

A végére egy szokásos shot:

Igen, megint a Darth Vaderes mellékhelyiségeseses...

Fedora.... megtaláltam!

Nagyon rég írtam már bármit is. Ezúttal is csupán azokat érdekelheti eme pár odahányt sor, akik hozzám hasonlóan megpróbálják Linuxon élni napi informatikai szükségleteiket. Azaz nem használnak Microsoft Windowst.

Mióta gyermekeink megszülettek, nem igazán volt időm írni terjedelmesebbet, meg rövidebbet sem. Ezt most bepótolom. (spoiler alert: ez kurvahosszú lesz)

Történt, hogy egy-két hónapja összetettem magamnak egy viszonylag jónak mondható új gépet.

Tech Specs:

Proc: AMD Ryzen3 1200

RAM: 2x4GB Corsair Vengeance LPX 2400 MHz DDR4

VGA: MSI Radeon RX 550 2GB DDR5 ITX

Alaplap:MSI A320M Bazooka

HDD/SSD: A régi gépből egy 120GB Kingston SSD, meg két öreg vinyó, az egyik egy 160GB Samsung, a másik egy 250GB WD.

Nos, mivel új vas, gondoltam kipróbálok rajta pár disztrót, annál is inkább, mivel eleve kétségeim voltak, hogy vajh a Radeon grafika hegesztés nélkül menni fog-e.

Célom az volt, hogy megtaláljam, melyik Linux disztribúció lesz az, amelyik különösebb felhasználói beavatkozás nélkül telepíthető, max fél óra alatt.

Chapter 1: Manjaro

Mivel a régi gépemen Manjaro volt utoljára, így gondoltam teszek egy próbát vele. Ekkortájt épp a 17.05-ös rilísz volt ha jól emlékszem. Mivel már a telepítő elhasalt, mert nem tudott grafikus felületet produkálni, így a Manjaro ment is a levesbe. Miért adtam fel ilyen könnyen? Mert csupán esténként volt akkortájt egy-két órám telepítésre, mint afféle rendes családapának, aki csak akkor gépezik, ha gyermekei alszanak.

Persze korábban heteket is elcsesztem volna, parancssori túrással, meg rossz képernyőfelbontással, de erre most nem igazán volt időm/türelmem.

Ennek ellenére, minden komolyabb Linux felhasználónak merem ajánlani a Manjarot, (az én esetem speciális, mivel az AMD RX550-hez még alig-alig van driver, Manjaronak sem volt alapból, azóta a helyzet javult valószínűleg, de már nem akarok Arch alapú disztrót használni, mivel nincs annyi időm csesztetni) hiszen a régi gépemen több, mint fél évig bírta! Több változat is van belőle (asztali környezetek szerint), mindenki megtalálja a magának tetszőt. A letöltött ISO-ról természetesen csak az adott asztali környezet települ. Az installer hülyebarát, de a frissítések előtt nem árt elolvasni az Archwikit, nomeg a fórumokat.

Chapter 2: Ubuntu MATE

Régen, már nagyon régen használtam Ubuntut, elvből nem is akartam, mivel, ha már .deb, akkor Debian. De mivel rákerestem szemfülesen az AMD GPU Pro driver szavakra a gugliban, és túrva a netet, az Ubuntu Mate esetében rendkívül jó felhasználói visszajelzéseket olvastam, így bepróbáltam ezt is.

Az install rém egyszerű volt, a saját "gyártmányú" Software Boutique pedig igen kényelmesen a pofánkba tolja a napi szokásos alkalmazások installálásának lehetőségét. Steam egy katt, Shadow Warrior megy, nem szaggat, ötös. Ami felidegesített: A Mate asztali környezet örökölte a Gnome2.xx vonal azon kellemetlen szokását, hogy néha egy egy update után a saját felhasználói beállításaim a panel elemekkel kapcsolatban egyszerűen "összekócolódnak". Ennek okát nem volt időm kideríteni, de mindenesetre érdekes tünet...

Chapter3 Antergos többször is.
 Az Antergosszal többször is próbálkoztam, de valahol valami mindig oda fajult, hogy AUR csomagot kellett használnom, ami aztán összeveszett valamivel.. Na meg túl gyakran frissülnek a kernelek, ezáltal a grafikus alrendszer is, amely egyes frissítések után volt, hogy rosszabbul teljesített, mint előtte.

Chapter4 Fedora.. Te Drága!
Visszatekintve az eddigi tapasztalataimra a Linux disztribúciókat illetően, arra a végkövetkeztetésre jutottam, hogy megpróbálom a Fedorát. Egyedül még ezt nem próbáltam az összes nagy bináris alapú disztró közül.

Debian-megvolt többször is lásd-> Crunchbang->BuinsenLabs
Ubuntu-megvolt többször is lásd->6.06-8.10->12.04
openSUSE-megvolt többször is lásd->12.2->13.2->Leap42.2->Leap42.3

A fentebbi tapasztalatokra alapozva határozottan kijelentettem magamban a következőket:

Amire nincs szükségem/amivel rossz a tapasztalatom:
- lassú nehézkes adminisztratív eszközök (openSUSE, Yast2)
- a többi disztrótól eltérő GTK patchelési gyakorlat, melyek miatt egyes alkalmazásoknak akadhatnak problémáik (Ubuntu)
- a többi disztrótól nagyban elmaradva kiadott csomagok (Debian Stable ág)

Amire szükségem van:
- gyorsan, egyszerűen telepíthető/frissíthető disztribúció
- az adott asztali környezet alkalmazásait leszámítva vékony userland, minél kevesebb "hozzáadott" alkalmazással
- ismertebb napi használatú szoftverekhez alapból legyen hozzá csomag (.deb, vagy jelen esetben ugye .rpm)
- a 3rd party alkalmazásokhoz ne kelljen 625 külső repót felvenni, hanem legyen egy közösségi noinfree repó, mint Debianban, Ubuntuban, vagy openSUSE alatt
- a nagyobb asztali környezetek egyaránt támogatottak legyenek.

Nos, ezeknek meg is felel a Fedora. Az ismerkedést a 26-os kiadással kezdtem, természetesen a Gnome asztali környezet ekkor még 3.22-es kiadásával. A telepítés viszonylag zökkenőmentes volt, egyedül az volt számomra érdekes (ahogy a PenguinePit Discord chatszobájában @cc-vel ki is veséztük), hogy a BTRFS nem volt hajlandó sima EFI partícióról bootolni. Létre kellett hoznom egy /boot-ot is ext4-re formázva. A következő "csapás" akkor ért, amikor a Discord nem volt hajlandó elindulni. Bypass:-> feltelepítettem a Ramboxot, így legalább több netes aktivitásom egyetlen alkalmazásból megoldható.
Ezeket leszámítva, minden szép és jó. A telepítés után azonnal felkerestem az RPMfusion repó weboldalát, majd a Fedy-ét. Mindkettő telepítése pár kattintás.

RPM Fusion:

 https://rpmfusion.org/

Az RPM Fusion Fedorára az, ami openSUSE-ra az packman repó, azaz:-innen kényelmesen települnek a multimédiás kodekek
-könnyedén elérhetünk olyan viszonylag frissnek számító fejlesztéseket, amelyek a freissességük/szoftverlicencelésük miatt nem kerülnek be a Fedora épp aktuális kiadásába

Fedy:

 https://www.folkswithhats.org/

A Fedy egy grafikus felület bizonyos hasznos alkalmazások/asztaltémák/konfigurációs beállítások egyszerű telepítésére/beállítására.

A Fedy-ből a Steam kliens is egyszerűen települ. Ami nem általános, sajnos még Debian/Ubuntu alapú disztribúciókon sem. Legutóbb Mint 18.3-on bajlódtam vele elég sokat, mire hajlandó volt települni. Szóval, úgy néz ki tizennemistudomhányév Linux felhasználói tapasztalat után, talán vége az angol kifejezéssel élve "distro-hopping" érámnak. Fedora==otthon. Persze, ez még mindig nem azt jelenti, hogy a tizensokév időközben hackert faragott volna belőlem, nem.. Sőt, mondhatni "kibekkeltem" eddig komolyabb csomagfordítások, kernelfordítás, forrásból telepítgetések nélkül. Úgy látszik eddig mindig kifogtam az épp leginkább felhasználóbarát disztrót.. Ez nekem most a Fedora.

Jajh, a végére egy screenshot, vagy nem történt meg.. :-D

Mára Ennyi!

openSUSE 42.2

Folytatódik openSUSE használatom története..

Ami azóta történt:

Már nem csak virtuálisan használom, hanem élesben
Már nem a 42.1-et, hanem a 42.2-t.

Eredetileg Xfce-vel telepítettem fel, de "ránéztem" a KDE 5.9.3-ra (remélem helyesen írtam a verziószámot). Eddig minden rendben. Boot idő kiváló, apró szokásos openSUSE-s óvintézkedések listája telepítés után:

1. Azonnal felvenni a packman repót
2. Telepíteni a kodekeket
3. KDE esetén belőni, hogy a VLC backendet használja
4. A network settingsben beállítani, hogy ne a Wicked, hanem a Network manager kezelje a hálózatot. (a boot idő igy SSD-vel lerövidül kb 9-10 másodpercre, az előzőleg 40(!!!) másodpercről). Mert az van, hogy bootkor a wicked vacakol a nettel, és ez sokáig tart neki.

Továbbra is negatívum/vagy nem tudom hova tegyem:

Yast....... Váááá annyira jó, hogy van egy GUI tool, amin lehet csesztetni a dolgokat, de néha annyira nehézkes.. És szénné pörgeti a procit egy laza szoftvermenedszer indítás is. Mondjuk ez az egész zypperre is igaz. Jó, végülis mi más dóga van ilyenkor, csak az, hogy a szoftvert frissítse... Meg a szoftver adatbázist túrja... De akkor is.. Egy apt-get update meg sem mozdítja szinte a procit a zypperhez képest.

A tudathasadás netovábbja:

Most, hogy KDE 5.9.xxxxx, most már van zypperem a terminálban, van Yastom, van packagekit, ami a szoftverfrissítéseket intézi, meg van ez a leánykori nevén Muon Discover.... Legtöbbet csak a zyppert használom, mert az a leggyorsabb..

Mára ennyi..

openSUSE - Játék a dobozban

Első rész:

Előzmények

Miután több/kevesebb régebbi sikertelen próbálkozásomon túltettem magam, lassacskán ráérzek az openSUSE "ízére". Kitaláltam, hogy felteszem VirtualBoxba, de csak minimal -xorg installal, azaz csak egy Xorg, egy Icewm, meg talán egy terminál a kapott eredmény az install után. Ebből pedig felépítek magamnak egy BunsenLabs-szerű végeredményt, annyi különbséggel, hogy a Yastot sem hagyom ki, mert bár sokan a halálba szídják, nekem mint kezdő openSUSE felhasználónak, kifejezetten tetszik, hogy csak clicketty-click minden.. Illetve majdnem minden. Pár dolgot fejből vágtam már, és ezért el sem indítottam a Yastot, szoftverinstallhoz pölö, vagy repófelvételhez. Bár az OpenBuildService egykattintásos megoldása sokszor gyorsabb... Valahogy össze kéne szednem a gondolatokat, aztán rittyenteni egy amolyan "együtélés a kaméleonnal" cikksorozatot. Mindenesetre előtte még piszkálgatom kicsit VBoxban. 

Pár lényeges infó előre, azoknak, akiket érdekelnek eme szösszeneteim:

Amikor elkezdtem openSUSE-val próbálkozni, azelőtt csak nagyon régi tapasztalataim voltak vele, már ha azt lehet tapasztalatnak nevezni, hogy PC Formatos CD betesz - parancssor meglát - halálra rémül, sikítva sarokba hajít... Nagyjából 10, de inkább 13 éve használok Linuxot a Má$ik megoldás helyett, de ezen évek alatt leginkább valamilyen Ubuntu klónt, vagy régebben magát az Ubuntut használtam. Az utóbbi 4-5 évben a Debian egyik derivatíváját, a Crunchbanget, majd ennek megszűnése után a BunsenLabsot kezdtem el használni. Nagyon tetszett, hogy ha egyszer beállítom, nem kell bajlódni a dist-upgrade után semmivel. Viszont elkezdett zavarni, hogy nagyon régi szoftverek vannak a Debian Stable tárolókban. Mivel hobbiból olykor asztaltémát ikonokat, egyéb giccset gyártok, ezért idegesített az, hogy a Gimp, vagy az Inkscape újításait nem élvezhetem. Mivel testing repót nem akartam felvenni, az azzal járó apt-pinning ügyeskedéssel bajlódni, elkezdtem keresgélni, melyik az a disztró, ahol nincsenek agyon peccselve a GTK libraryk, (Ubuntuban sajna igen), viszonylag stabil kiadásai vannak, viszonylag vállalható ideig támogatva, Elég nagy a globális ismertsége ahhoz, hogy ne szűnjön meg maholnap, esetleg egy nagyobb cég áll mögötte.. Ekkor gondoltam újra a Novell SUSE közösségi megoldására.

Következő írásaimat azoknak szánom, akik hozzám hasonlóan belefáradtak már a disztrókeresésbe, hogy melyik a legjobb, a legkézreállóbb stb. Akik belefáradtak az asztali környezetek  újra meg újra átalakulásába.

A történetet már mindenki ismeri aki hozzám hasonlóan régen Gnome 2.xx felhasználó volt, majd annak megszűnése/átalakulása után sorban próbálgatta a többi megoldást.

Folyt. köv. hamarosan.

openSUSE 42.1 A kaland folytatódik..

Kisebb balfékségem története:

Ma belefutottam egy érdekes hibába, bár valószínűleg én magam okoztam. Tegnap, mielőtt kikapcsoltam volna a gépet kipróbáltam/ki szerettem volna próbálni, milyen a Gnome az openSUSE Leap-en,  most hogy már SSD-ről fut a cucc, de el sem indult, de mivel már este volt, nem volt vele kedvem sokat xarakodni, szóval gondoltam jól van, akkor gyalu minden ami csak Gnome, gdme le, lightdm vissza.. Szóval vissza a jó öreg stabil Xfce-hez. No nem mintha a Gnome nem lenne az, csak mivel már megpiszkáltam a rendszert(volt csomag, aminél terjesztőt váltottam((vendor change))), így nem volt kedvem kibogozni a függőségi hibákat, csak. A lényeg, hogy valószínűleg szétcseszte azaz átállítgatta a pulseaudio configot a nagy Gnome uninstall, ezért Firefoxban a videók, Deadbeefben meg a zenéim mentek dupla sebességgel, hang nélkül(Deadbeefben dupla sebességgel ment a progressbar). Beírva a "double speed audio and video playback linux" kifejezést a gugliba, ezt dobta ki nagyjából elsőre:

https://bugs.launchpad.net/ubuntu/+source/alsa-driver/+bug/930617

itt olvasgatva megtaláltam a megoldást, törölni kell a /home/felhasználónév/.config/pulse/ -tartalmát így:

rm -r ~/.config/pulse; pulseaudio -k

ehhez nem kell root jog, mivel a saját könyvtárunk, a saját felhasználónk pulseaudio configja. Ezek után már ment minden.

Tanulság:

Ha felteszel egy rendszert egyik fajta asztali környezettel, és ki akarsz próbálni mellette másikat is, nézz körül a függőségi listákban, hogy mi, mit húz magával....

Egy mai shot:

Mára ennyi. Kellemes hétvégét mindenkinek!

openSUSE Leap 42.1 What a bummer...

openSUSE újra és újra visszatér a gépre..

Nemrégiben lehetőségem volt gépet bővíteni, ezért gondoltam a megnövekedett háttértárnak hála, no meg, mivel először van SSD-m, kipróbálom megint az openSUSE-t. Az SSD-re való telepítésről eddig bibliányi anyagot olvastam. Majd azt a végkövetkeztetést vontam le, hogy:
- btrfs-ben alapból van autotrim

- azért nem árt a /var, valamint a /tmp mappákat külön kezelni (mivel van HDD, ezért arra áttenni)

Így is tettem. Bár így utólag elgondolkodva, lehet, hogy paranoid vagyok. A fórumon (hup) sokan azt írták, hogy felesleges para ez az SSD partícionálgatás, mert mire az írási lehetőségeinek végére ér, addigra úgyis vesz az ember nagyobbat. Mindegy, én azért még a / partíciójának becsekkoltam telepítés közben a noatime opciót is. Mert hogy ezt szépen lehet grafikus felületen ma már.

Na de a lényeget: Az openSUSE-nak legutóbb a 13.2  kiadását használtam hosszabb távon. Azóta egyszer próbáltam a Leap-et, de akkor még nem nyerte el a tetszésemet az új KF5.

No persze nem azért, mert nem esztétikus, hanem mert nem elég stabil. A gépem fejlesztése a grafikus vezérlőre egyelőre nem terjedt ki, ezért "hála" az AMD mérnököknek, nem élvezhetem az ilyen csillivilli felületeket, mint a KF5. Mondjuk komolyabban nem is ástam bele magam, az is lehet, hogy a múltkori képernyő villódzás, KF5 bug volt, amit esetleg már javítottak azóta. Ha ezt leszámítjuk, sajna még akkor is ugyanazokban a gyermekbetegségekben szenved a KF5, mint az elődje a KDE 4, vagy Plasma desktop vagy mi. A KDEPIM szoftvercsomag (rss olvasó, levelezőkliens, naptár, névjegyzék, akonadi, balou, kwallet) nagyjából használhatatlan. Az online accounts nevű csodához nem lehet adni online fiókot, szóval csak úgy díszeleg a "vezérlőközpont" színes ikonjai közt. Legalábbis egy-két hónapja ezt tapasztaltam. A KF5 elődje, a KDE4/Plasma desktop az utóbbi időben már egész stabil volt(mármint, ha nem akarjuk használni a kmail/korganizer/akregator/kwallet kvartett egyikét sem). Értem, hogy újra kellett írni az egészet, de még nagyon messze van a stabiltól. Számomra felfoghatatlan, hogy egy ilyen nagy vállalati múlttal rendelkező disztró egy ennyire instabil félkész valamit választ grafikus felületnek.

Most úgy döntöttem, mivel eddig negatív tapasztalataim voltak a nagy asztali környezetekkel openSUSE alatt, most valami könnyedebbel telepítem. Így lett az a vége, hogy telepítéskor az Xfce-t jelöltem be.

Az Xfce mindig is elkerülte a figyelmemet, mert amikor még Gnome2-t használtam Ubuntun, akkor nem volt sokkal gyorsabb nála, amikor Crunchbanget használtam az Openboxot nem verte semmi használhatóságban, Amikor meg openSUSE volt a gépemen, azt mindig KDE-vel használtam. Crunchbang és Bunsenlabs alatt fel szoktam pakolni, de csak azért, ha esetleg vendég ül a gépem elé, meglegyen neki az a Windows XP feeling..

Szóval feltettem az Xfce-t (meg azért egy Openboxot is :-D) és jó minimalista stílusban beállítottam, ahogy nekem kényelmes. Így most jöttem rá, mennyire kézre tud állni. Mennyire nincs útban. Szinte bármelyik nagy asztali környezetet lehet szimulálni Xfce-ben, persze nekem a klasszikus két paneles megoldás jött be:

 Használat közben kiderült számomra az openSUSE semmivel nem rosszabb, mint a Debian. Vannak egyértelmű előnyei, meg tagadhatatlan hiányosságai/idegesítő megoldásai.

Amiket szeretek:

- sokkal frissebb csomagokat szállít, mint a Debian

- van annyira stabil, mint a Debian

- a software.opensuse.com-on egy kattintással is lehet telepíteni szoftvert, nem biztos, hogy guglizni kell, meg githubot túrni forrásért, ha akar az ember valamit

- van ez a Yast... van mikor szeretjük, van mikor nem, most ide írom a "szeretem dolgok" közé

- a zypper elég fejlett csomagkezelő, a Yast grafikus felületén is elég sok dolgot lehet állítgatni, informálódni a csomagokról. Talán picivel jobb, mint a Synaptic.
- ha valamit beállítok, akkor az úgy van, és mindig, és mindig, és megint, és örökké

- van rollback alapból többféleképp: egyrészt eleve grub-ban listázza a régi kerneleket, tehát ha valami elqródik, visszabootolhatok egy régebbi kernellel. Másrészt a BTRFS miatt is van snapshoot, bár ez bármelyik disztróban megvan. Zyppert még nagyon mélyen nem elemezgettem, de a Yast logja alapján szépen el lehet távolítani, ami esetleg elcseszett valamit (pl esetemben az amd fglrx driver).

- Yast ismét: a csomagkezelőben szépen lehet szűretni mintákra (pl: asztali környezet, játékok), vagy repókra, van több nézet, áttekinthető.

- lehetőség van vendor change-re, azaz váltani a terjesztők közt, ha egy csomagot adott terjesztő/forrás frissebb verzióban "szállít", át lehet rá "állni", persze a következményekkel (függőségek törése) számolni kell.

- Yast harmadszor: Mindent szájba rág, megkérdez 3szor, hogy biztos, hogy akarja-e ezt a forrást felvenni, de biztos, hogy akarja-e, meg, ha ezt most telepíti, ezt és ezt a csomagot megtöri, telepíti -e mégis, vagy előző változat.... Szóval ha az ember nem balfék, és tud olvasni, nem nagyon lehet összeborítani a rendszert.

- Komolyabb dolgokhoz kell a sudo, vagy root jog, szóval itt nem olyan egyszerű összekócolni a dolgokat..

Amit nem szeretek:

- Yast, most azért nem szeretem, mert TEKERI A PROCIT.. Mármint amíg frissít, vagy amíg előtúrja a csomagkezelőt. Lehet, hogy a packagekit a hibás ebben, nem is annyira a Yast, de én azt tapasztaltam, hogy pl egy hálózati beállításoknál is meglöki egy pillanatra a procit.

- Magyar közösség szinte nem létezik, tehát alig találni online magyar segítséget. Marad az angol, meg a német. Még az a szerencse, hogy I am sprechen inglés..

- A csomagválaszték nem olyan nagy, mint Ubuntun, sok triviálisnak tűnő alkalmazáshoz úgy kell összevadászni a függőségeket. Vagy, mivel a fejlesztők zöme eleve Ubuntura koncentrál, olyan függőségeket követel egy-egy alkalmazás, amiket mondjuk más néven kell keresni az openSUSE repókban, ha az ember gyereke forrásból próbál telepíteni. Esetemben pl egy Shutter telepítés után elszáll, mert nem találja a "perl Gnome2.pm" csomagot.. Ma már nem nézek utána, de gyanítom, hogy meglesz az valahol más néven.. :-D

- Yast sokadszor: Igen ide is, mert ez néha idegesítő... Mindent szájba rág, megkérdez 3szor, hogy biztos, hogy akarja-e ezt a forrást felvenni, de biztos, hogy akarja-e, meg, ha ezt most telepíti, ezt és ezt a csomagot megtöri, telepíti -e mégis, vagy előző változat....
- Ide is: Hogy lehet egy vállalati felmenőkkel rendelkező komolynak számító disztrónak a KF5 az alapértelmezett asztali környezete?!?!

Végkövetkeztetés:

Az openSUSE kiszámítható módon halad tovább, kiváló disztró azoknak akik szeretnek kézben tartani mindent grafikus felületen. Talán ideális lehet olyan vállalati környezetben, ahol már sikerült Linuxra váltani. Bizonyos megoldásai megkönnyítik a sysadminok életét. A Yastnak rengeteg vállalati környezetben kihasználható funkciója van (webyast, samba, vnc, proxi, firewall, Windows Domain beállítások satöbbi, satöbbi) A csomagkezelőben mi is hozhatunk létre telepítési mintákat, emellett létezik egy online megoldás is saját mini disztribúció összekattintgatására.

Szóval kezdőknek csak felügyelettel ajánlanám, de tapasztaltabb Linux felhasználóknak semmivel sem rosszabb openSUSE-ben a terminált túrni, mint bármely más disztróban. Fejlesztők, haladó felhasználók, kis és középvállalati környezetek.... Ezek lehetnek az openSUSE célközönsége. Már amennyiben nem a KF5-öt választották volna alapértelmezett asztali környezetnek. Ez egy olyan ballépés volt, amire még az angol is csak annyit mond: oh, what a bummer... Szerencsére telepítéskor lehet mást választani, valamint a már feltelepített rendszerre is könnyedén lehet kattintani másik grafikus felületet.

Mindenesetre egyelőre elvagyok vele.. :-D

Crunch-bumm-bang-over....

Hát ez a nap is eljött... :-(


Szomorú vagyok. Ma csalódottan olvastam, hogy a kedvenc Linux disztróm "atyja" befejezi a további terjesztést/fejlesztést. S bár mondhatná bárki, hogy a Crunchbang csak Debian+Openbox volt, én azért meg tudnám cáfolni. A Crunchbang akkor "robbant be" a Linux kedvelők, buherálók köztudatába, amikor épp a legnagyobb szükség volt rá. Amikor már mindenkinek elege volt az akkor még igencsak köhécselő Pulseaudio (azóta már elég jól használható) kellemetlenségeiből, vagy az Ubuntu kezdődő irányváltásából.. Szóval a Crunchbang egy Ubuntu klónként kezdte, de aztán az Ubuntu instabilitása miatt a terjesztő meggondolta magát, és a Crunchbang 8.10, valamint a 9.04 -es kiadást követően Debian alapokra helyezte a disztribúciót. A kiadások eztán követték a Debian stabil ág kiadási ciklusát. Közben egy remek közösség alakult ki a Crunchbang fórumon. A világ minden tájáról írtak a lelkes felhasználók. ötleteket, konfigurációs fájlokat, vagy azok tartalmát cserélgették egymás közt. Szinte mindenre született megoldás, olyannyira, hogy olykor jobb volt itt keresni valamit, mint egy Debian fórumon. A Crunchbang példáján felbuzdulva számos másik Linux disztró is megjelent (többek között az Archbang, valamint a LinuxBBQ). A közösség egy kicsit elkezdett hígulni. Persze ez várható volt. A Crunchbang lassan, de biztosan túlhaladta az egy emberes projekt keretet. Philipnek egy idő után már apaként is kellett létezni, nem csak lelkes NERD-ként. Ezért úgy döntött, valamit fel kell áldozni a sok projekt közül, az élhetőbb élet érdekében. Sajnos a Crunchbanget áldozta be, bár a helyében én is ezt tettem volna.

A legjobban talán azt sajnálom, hogy mostanában már én sem "jártam" fel a fórumra sem, hiszen a rendszer szépen működött, ahogy belőttem, évek óta.

Hát viszlát Crunchbang, Philipnek pedig több szerencsét és kitartást a többi projekthez!

Firefox 29 na meg a FONTos kérdések...(update2)

Nah, kipróbáltam én is a Firefox 29-es verziószámú kiadását. Hát mit ne mondjak... A kezelőfelület Chrome-osítása nekem bejött, mert amúgy is most ez a trend minden böngészőnél. Hiába no, a Google designer székeiben azért nem hülyék ülnek annyi pénzért. Viszont amin nagyon kiakadtam, az a takony fontrenderelés. Az a szörnyű, hogy nem is tudtam rajta változtatni alkalmazáson belül. Hogy ez most "kinek a hibája", az nem tudom. Majd azért megnézem GTK-s asztali környezet alatt is, mert nekem az a gyanúm, hogy megint egy ilyen Firefox és a KDE nem szeretik egymást klasszikus esete áll fenn.

Ha megnéztem Openbox alatt, majd rakok fel onnan is screenshotot... Meg azért rá is keresek a neten, hogy más is járt -e így a fontokkal, vagy lehet, hogy csak az én egyedi KDE ohne Plasma plus Be::Shell szörnyetegem cseszte szét a tűzrókát? Mindegy, majd a végére járok, mára elég a fontoskodásból, addig használom a Maxthont, vagy a kémek kémét a Google Chromeot.....

Nem bírtam addig elaludni, míg ki nem próbálom, és az eredmény elég elkeserítő:

Tehát a Google Chrome szépen rajzolgatja a betűket, a FF29 meg nem... NAGYON NEM... :-(

Update!!

Mégis az "én készülékemben" volt a hiba..
Rájöttem, hogy elállítgattam a rendszer fontbeállításait. Emellett a Google Chrome egyedi fontmegjelenítést alkalmaz ezexerint, mert rá semmi hatással nem volt az állítgatás. Mindegy, nekem tetszik az új Firefox! Most maradok is ennél egyelőre.

Enyhült a mérgem...

Ismét írni támadt ingerenciám..

Legutóbb, még azt írtam, hogy gondjaim vannak a KDE-vel. Nos megoldottam őket:

A képlet baromi egyszerű, nem használom a Kontacctot, viszont használom az AkonadiTrayt, ami szépen ott csücsül a "rendszertálcán", ahogyan az a nevében is van. Ennek segedelmével bármikor ki/be tudom kapcsolni az online fiókjaim szinkronban tartását. Hihetetlen, hogy egyetlen kattintással képes vagyok 2-300 mega ram sorsáról dönteni.. :-D

Emellett, lehet, hogy már írtam valahol valamikor, Be.Shellt használok a Plasma Desktop helyett. Kevés az erőforrásigénye, és legalább olyan jól átszabható, mint az Openbox. Annyival csicsásabb, hogy itt lehet a paneleknek saját hátteret beállítani, valamint az elrendezésük is tágabb határok közt állítható. No meg ott a Global Menu, ami az OS X óta amúgy is kedvencem maradt. Summa-summarum, ha kikapcsolom az Akonadit, és a Nepomuk semantic search bekapcsolva marad, akkor most kb 300 megát eszik ez a KDE-Plasma+Be.Shell "szörnyeteg", ami szerintem már elfogadható, főleg, ha azt nézzük, hogy a semantic search ebből legalább 100 megát eszik. Ebből következik, hogy a teljesen lecsupaszított KDE 200 mega alatt is el van.

Ezt csak azért írtam le, mert az összes asztali környezet közül kizárólag a KDE-t lehet ennyire tág határok közt skálázni.

Mára ennyi. Most "sláfen", mert egymerő takony vagyok még mindig, pedig régebben kb 3 nap alatt megúsztam egy enyhébb náthát.. Ez úgy tűnik nem enyhébb, sőt..

openSUSE 13.1 tapasztalatok

Igen, közben eltelt egy, vagy két hét.. Belaktam a rendszert, már nem használom a Be::Shellt, mert elkezdett idegesíteni, hogy sokkal több melót igényel, és sokkal többet fogyaszt, mint egy Openbox(tudtam, hogy megint ahhoz fogom hasonlítani).. Visszatértem nagyjából az eredeti beállításokra, egyetlen plusz Plasma Widgetet használok, ez pedig az XBar. Semmi egyebet. De közben felmerültek bizonyos kényelmi igényeim, melyek csúfos kudarcba torkollottak...

Miért van az, hogy ahányszor az openSUSE-t szeretném hosszabb távon használni, mindig olyan bugokba ütközök, amiket már évek óta nem tudtak sikeresen javítani? (és ez nem az openSUSE hibája, inkább a KDE fejlesztőké)

A történet:

Minden alkalommal úgy telepítem magamnak a Linuxokat, mintha most látnám először, legalábbis igen cinikusan nézem, hogy mennyit fejlődött/nem fejlődött a dolog. Pont azért mert szeretem, és szeretném, ha minden emberhez eljutna, aki Windowst használt, de váltana, mert nyitottnak érzi magát a nyílt forráskód felé.

Mint az köztudott, a KDE egy komplex megoldás egy hétköznapi felhasználó napi feladatainak elvégzésére. Nem csupán egy asztali környezet, hanem egy komplett szoftvercsomag. Na mármost, ha én, mint egyszerű felhasználó feltelepítek egy full KDE desktopot, és látok benne olyan alkalmazásokat, melyeknek elvileg az lenne a dolga, hogy megkönnyítsék a hétköznapjaimat, akkor azokat szeretném is használni...

Igen, itt jön a probléma. Sorolom:

KDE Wallet Manager (köznapi nevén kwallet)

Az szép, és jó, hogy elmenti a jelszavakat, de az kifejezetten (a ki után egy nyomdafestéket nem tűrő kifejezést is használhattam volna, de nem írom le azt, hogy kibaszottul) idegesítő, hogy egyes szoftverek használatakor minden alkalommal felugrik, hogy jelszót kér. Minden egyes rendszerinduláskor ha elindítom a Chromiumot, azonnal jön a kwallet az idegesítő jelszóablakkal. Ha meg leállítom a kwalletet, akkor is fut a háttérben. Ráadásul eddig nem találtam rá megoldást(lehet, hogy én vagyok a béna, és még kell egy pár évet KDE-znem, mire kiismerem...), hogy a bejelentkezés után egyetlen "mester jelszó" használatával beléphessek mindenhova, ahova jelszó kellene. Ennek az lesz a vége, hogy kiírtom a rendszerből.

Akonadi

A másik "mákvirág"... Mivel én voltam olyan idióta, hogy a Kontact alkalmazáscsomagot feltettem, ezért használnám is, ha nem zabálná meg a fél ramot, amikor a Kontact elkezdi frissíteni a levelezést, meg a névjegyzéket. Miért van az, hogy Gnome alatt ezek a dolgok kevesebb erőforrást igényelnek? Jó, tudom, megint én vagyok az idióta, mert:

a) akkómeg ménem gnómot hasznász?

b) minek hasznász olyat, felesleges erőforrás pazarlóként, amit elérsz a webes felületen?

Mert KDE-t AKAROK(illetve szerettem volna) használni!

De utoljára hagytam a legjobbat.

Amennyiben az ember "belakja" a rendszert, tehát fájlokat, mappákat használ, elindítja a Nepomuk fájlkereső/naplózó/egyéb szolgáltatásait is, úgy könnyen megehet csak a rendszer úgy 900 mega ramot is(mármint a két mákvirág, plusz a nepomuk). Ez nem hogy elképesztő, de számomra elfogadhatatlanul sok. Még akkor is, ha azt nézzük, hogy a mai modern gépekben legalább 4GB ram van. Az enyémben csak 2GB van. Szóval, ha erre én rányitok egy Chromiumot, megnyitok benne 4-5-6-7-8-12 tabot, amiből egy Facebook, egy Youtube, a többi meg szinte csak szöveges weboldal, akkor a Chromium megzabál további NÉGYSZÁZ MEGÁT, marad tehát 600. Ami még nem is lenne baj, csakhogy közben a proci sem étvágytalan. Ha most ehhez még veszünk egy Skype hívást, akkor nagyjából semmit nem tudok csinálni a géppel. Mire egy Dolphin ablak megjelenik, kihozzák a nyugdíjamat, pedig, ha optimista vagyok, akkor addig még van majdnem 30 év....

Tudom, azzal, hogy telepítettem/töröltem rajta egy-két dolgot (komplett Enlightenment környezet, Xfce, Gnome), már én is "okozhattam" problémát. Ez így is lenne, csak épp nem ezek okozzák a gondot, hanem a beépített KDE szolgáltatások. (nem mellesleg azt hiszem, a fent említett asztali környezeteket sikerült gyökeresen kiírtanom, vagyis nem maradtak háttérben szunnyadó maradványaik sem)

Konklúzió:

Elhatároztam, hogy nem hagyom, hogy a KDE közénk álljon, és teszek még egy próbálkozást, illetve kettőt:

1) újra telepítem az openSUSE KDE változatát, de nem a DVD-ről, hanem a minimalistább KDE live CD-ről, és csak olyan alkalmazásokat teszek fel, amik nem keserítik meg az életemet. (Nepomuk-kikapcs, Kwallet-nem használ, Kontact-nem telepít-nem használ) Kíváncsi leszek a végeredményre. Az ugyan megint csak egy másik kérdés, hogy akkor meg minek a komplett KDE, ha a fele használhatatlan?

2) még mélyebbre nyúlok, és telepítem köldökzsinórra kötve(UTP kábel), minimalista módon, ezek után pedig felhúzok rá egy Openboxot, valami minimalista alkalmazáskörítéssel. A Yast is kell, mert az ncurses felülete is nagyon kényelmessé teszi az ember dolgát, szóval Yast biztosan lesz, de megpróbálom, hogy lehet-e csak az ncurses felületét telepíteni. Aztán kell még pcmanfm, terminator, alsa, alsamixer-GUI, Gnome-networkmanager, nm-applet, gparted(vagy egyéb grafikus felületű partíció kezelő), file-roller, Gnome-commander, Geany, egy vlc, egy firefox, meg kodekek, Gimp, Scribus, Inkscape, K3B, Skype, Steamclient(a The world of goo miatt), meg pár "kellemes" Openbox pipe menü, és még pár script a Crunchbang installjaim mentéseiből. Azaz végülis akarok csinálni, egy openSUSEbang-et, illetve inkább SUbang-et, hogy egy kicsit legyen olyan sha-bang-es áthallása a névnek...

Ez lesz a vége, mármint a második megoldás. Mert attól félek, hogy, ha megint KDE-hez nyúlok, azt megint először jól "szénnécsicsázom", aztán utána meg sír a szám, hogy használhatatlan.... Igen, tudom, lehet, hogy hibás vagyok, de ha így lenne, akkor viszont eddig minden KDE próbálkozásom ezzel végződött->azaz a KDE és én mégsem vagyunk jó barátok. Pedig én csak hétköznapi feladatokat szerettem volna megoldani, amelyek ráadásul eddig sehol nem voltak ilyen szépen összedolgozva! De hiába a szép kivitelezés, ha az összes "kényelmi" szolgáltatás bekapcsolása ekkora erőforrásigényt generál. Összehasonlításképp, a Gnome, az Xfce, az Enlightenment együtt nem zabálnának ennyit. Pedig a Gnome is csatlakozik az online fiókjainkhoz, és az alatt is lehet rendszeres levelezés frissítést beállítani.... Egyedül a Nepomukra nincs azt hiszem Gnome megfelelő... No de mindegy is, mert Gnome-ot úgysem szeretnék használni. Ennyi, megint jól kimérgelődtem magam. A következő nagyobb szabadidőmet openSUSE minimal installra fogom áldozni...

Egy experimentális utazás a BE::Shell világába

Ma megtörtént egy újabb csoda, illetve nem ma, hanem még tegnap.

Leírom:

Hosszas kutakodás után, na és azután, hogy szénné konfigoltam a Crunchbanget, majd miután ez nem elégítette ki a kíváncsiságomat, hirtelen jött egy ötletem: openSUSE, BE::Shell...

Előzmények:

Kb két-három hónapja is megvan annak, hogy eldöntöttem, valami stabil disztró után nézek, az Ubuntu és derivatívái után. Sokat gondoltam egy Debian alapú dologra, így szinte azonnal ki is próbáltam a már régen látott kedvencemet, a Crunchbanget.

Azonban, nem volt minden felhőtlen, és egy kellemesen összegyúrt Elementary OS után, kifejezetten csalódott voltam, mivel a GTK3 alapú alkalmazásokkal külön foglalkozni kellett, hogy konzisztensen jelenjenek meg, az amúgy csekély étvágyú Crunchbang alap GTK2 alkalmazásai mellett. Ennek csupán az az oka, hogy nem minden asztaltémát portoltak GTK3-ra, ezért figyelni kell, hogy mit választunk. Tudom, egy normál felhasználónak ilyen eszébe sem jutna, hogy asztaltémát akar váltani, vagy megváltoztatja a panel kinézetét, de én már csak ilyen vagyok...

Közben felvetődött bennem, hogy mi lenne, ha egy igazi "vállalati" disztróval kezdenék el pepecselni. Mivel már régóta "kerülgetjük egymást (asszem az első SUSE CD amit kipróbáltam, a 7.0 volt, le sem merem írni, milyen rég..)" az openSUSE-val/vel/zal (nem tudom, hogyan ejtsem helyesen: ópenszjúzi, ópensuse, ópenszjúsza, majd egyszer valaki kioktat, de mivel ez egy német mozaikszó, ezért én maradnék az ópensusénél), ezért adott volt az alkalom.
Éppen a napokban adták ki (kedvesem születésnapján) a 13.1 evergreen editiont. Ami annyit takar, hogy 3 évig támogatott lesz. Király! Gondoltam magamban, meg még mellé mormoltam, hogy ha lejár a 3 év, akkor majd a következő evergreen előtt átváltok tumbleweed-re.. Nosza, neki bele, DVD változat leszed, offline telepítés a B43(broadcom wifi) chipem miatt, majd routerhez odasompolyog (munkásszállás, bugyuta kérdések elkerülése, pl.: "mitakarszarúterrel?"), kábelen rádug, aztán B43 telepítés.. Kb 10 percen belül volt net, skype, kodekek, meg minden ami kell.

Stabilitás:

Mint egy gép, amit nem lehet megállítani. Igen, az openSUSE, meg a KDE úgy össze van gyúrva, hogy az hihetetlen. Nem véletlen, hogy a Youtube tele van az openSUSE 13.1-et hypeoló videókkal..
Minden normálisan működik, még ezen a kissé megkopott Dell Studio 1537-esen is, a kis Intel GMA grafikával.. Hasonlításként, a Unity jóval lassabb(egyelőre, amíg compizra alapoznak, addig az is lesz).
Ha nem megyünk a mélyére, akkor egy Windows 7 felületéhez hasonlít, ahogyan azt régebben már be is mutattam. De én a mélyére nézek... :-D


BE::Shell

Az ilyen experimentális, deviáns viselkedésformát a társadalom már nem nézi jó szemmel, de én mindig is kilógtam a sorból.. Hogy lehet annyi esze egy embernek, hogy a szinte Windows 7 Aero-t megszégyenítő stabilitású KDE asztali környezetet lecseréli egy scriptekkel, meg szöveges fájlokkal konfigurálható, Qt alapú(asszem) "tákolmányra"?

A BE::Shell-re a Deviantart.com-on figyeltem fel, még évekkel ezelőtt. Elég szenvedélyesen rajongok a GUI tervezés, fejlesztés, vagy csak optikai tunning iránt, ezt nem is tagadom. Nos, itt találtam pár olyan képernyőképet, melyen egy teljesen egyedi megoldás volt látható:

Több paneles elhelyezés, de a felső panelon egy global menü, mint OS X-ben. Hihetnénk, hogy egy régi Ubuntu, csak épp ott a bökkenő:

- lekerekített képernyőszélek
- a panelok "lebegnek" a semmi közepén (dehogy, csak be van nekik lőve 8 pixel padding.. :-D )
- oldalt meg valami rendszerfigyelő alkalmazás fut
- a global menü ellenére, van normál alkalmazás menü is...

Ez igen, ez kell az igazi pimpelő-betyárnak! Gondoltam magamban. Most egyébként a véletlen hozta így össze. Épp kapóra jött, hogy váltottam openSUSE13.1-re, így adta magát, hogy az alap KDE mellé felteszem a BE::Shellt is.

Install:

Marha egyszerű: fel kell venni a Packman repót, onnan telepíteni a Bespint, meg a Be-shellt.
Mielőtt elindítanánk, szedjünk le pár témát hozzá, és olvassuk el figyelmesen, mit írnak az igazi BE::Shell guruk instrukcióként!

Gyors összefoglaló, a hétvégi tapasztalatomból:

openSUSE 13.1:

Pro:

- frissebb
- lágyabb
- jobb
- legeslegjobb!!
- 1klikk install a software.opensuse.org -on, azt hiszem mindent visz!!!

Kontra:

- NINCS!!!!

BE::Shell

Videó:

Összegzés:

Pro:
- naggyon gyors
- letisztult
- tetszetős (ez szubjektív)
- könnyen konfigurálható, nem sokkal bonyolultabb állítgatni, mint egy openboxot
- minden kiforratlansága ellenére, még így is stabilabb, mint sok másik asztali környezet a stabil állapotában!

Kontra:

- senki nem tudja, hogy mi ez, még Linuxot sokat látott embereknek is kikerekedik a szeme, ha kipróbálják
- gyér dokumentáció, de az legalább angol, és használható
- ez egy experimentál cucc, tehát csak igazi önjelölt mazochistáknak való

Visszatekintés - Az asztal, ahol élünk.

Hosszúra nyúlt nyári szünet után, folytatom cikksorozatomat, melyben a Unix/Linux rendszerek leginkább közkedvelt asztali környezeteit mutatom be. A sorozat ezen része, afféle visszapillantóként szolgál. A cikksorozat kezdete óta nagyon sok érdekesség történt az asztali környezetek háza táján, ezért megpróbálom összefoglalni a leginkább figyelemre méltó változásokat.

Azon olvasóknak, akik "lemaradtak", vagy csak most kapcsolódnak a témakörhöz, ajánlom az Androbiten megjelent cikkeket elolvasásra: Az asztal, ahol élünk cikksorozat eddigi részei.

Gnome

Kezdeném rögtön az egykor sokkal nagyobb népszerűségnek örvendő GTK alapú asztali környezettel. Annak idején elég nagy port kavart a radikális változás, melyet a Gnome 3 hozott magával. Mivel az addigi megszokott felület után, egy merőben más felhasználói viselkedést megkövetelő felépítéssel "riogatta" a békés Gnome rajongókat. Mostanában ismét nekilódultak a Gnome háza táján, a 3.10 -es verziószámú kiadás ápp a napokban jelent meg. A Gnome fejlesztői is rájöttek végre, ha az asztali környezet beépített alkalmazásait könnyen megtanulható nevekkel illetik, talán megkönnyíthetik a kezdő Gnome felhasználók életét. Ennek megfelelően, a jövőben alapértelmezetté kívánják tenni a zenelejátszót, a képkezelőt, valamint a fájlkezelőt is. Azt ugyan nem tudom, hogy ezek a parancssorban is hívhatóak lesznek -e Files, Music, valamint Photos neveken, de remélhetőleg igen. A másik (számomra régóta áhított.. - a szerk.) grandiózus változás az alkalmazásablakok felületét érte. Végre egybemosták az eszköztárat a fejlécsávokkal. Ezt az egyáltalán nem elhanyagolható felületi módosítást, már rég megléphették volna, hiszen maga a Gnome Shell, mint koncepció, a minél nagyobb teljes képernyős alkalmazásfelületekre koncentrál. Így azt is mondhatjuk, hogy a Gnome Shell, mint alapötlet mostanra forrja ki magát. Stabilitásával mostanság ismét akadhatnak gondok, de ha türelmesen várunk egy-két hónapot, a Gnome 3.10 is alkalmas lesz a napi használatra.

Íme egy kis videó a Gnome 3.10 képességeiről, újdonságairól.

Honnan szerezhetem be a Gnome-ot?

A Gnome asztali környezetet számos disztribúció szállítja, mint alapértelmezett megoldást. A legnépszerűbb, a Fedora, de aki Ubuntu vonalon szeretne Gnome-ot, annak sem kell elkeserednie, hiszen egy ideje már létezik az Ubuntu Gnome Edition. Emellett az Androbiten igen népszerű openSUSE is rendelkezik Gnome változattal. Természetesen ezen disztribúciók egyike sem a legfrissebb kiadást tartalmazza, akik szeretnék a legfrissebb verziót, azok a Fedora 20 béta verziójában elérhetik, vagy a Gnome weboldaláról Live CD formában kipróbálhatják.

Cinnamon

A Linuxmint csapat saját kezdeményezése inkább csak a stabilitásra törekedett az utóbbi időkben, ezért elmondhatjuk, hogy a Cinnamon egyre jobban megérdemli a stabil, kényelmes asztali környezeteknek járó "plecsnit". Ugyan ez nem hangzik valami izgalmasan, de egyáltalán nem elhanyagolható. Akik szeretnének egy még békebeli Windows XP, vagy inkább Windows 7 sémára működő asztali környezetet, vagy épp ezek valamelyikéről váltottak Linuxra, azoknak szinte zökkenőmentes lehet a megszokása. Ezért joggal népszerű, ami meg is látszik a statisztikai adatokon. A Linux Mint a distrowatch.com -on folyton az első öt legnépszerűbb disztrók egyike.

A Cinnamon weboldalán a legutóbbi kiadás hasznos fejlesztéseiről olvashatunk, melyek a következők:

- sikeresen integrálták a Desklets minialkalmazásokat az asztali környezetbe, melyeket ezen túl akár a képernyőzár közben is kint hagyhatunk, a számítógépünket "piszkáló" bámészkodóknak.

- a Cinnamon Settings ezentúl egy egységes beállítófelület, mely tartalmazza a rendszer beállításait is, így nem kell többé a Gnome Settings Managert használni

- spices management: A Cinnamon kiegészítőinek telepítéséhez, nem kell többé a weben szörföznünk, hiszen adott egy asztali alkalmazás az Applets személyében, további előny, hogy a Deskleteket is elérhetjük innen.

Bővebb információ, itt olvasható.


MATE

A MATE fejlesztői sem tétlenkednek. A legutóbbi stabil kiadásban egy halom fejlesztés történt a motorháztető alatt. ezek többsége a stabilitást, valamint az egykori Gnome gyökerektől való teljes elszakadást szolgálta. Így már elmondható, hogy a MATE, egy teljesen önálló, stabil megoldás. Bár egyesek szerint a Gnome csökkentett módja is tudja ugyanazt, mint a MATE, mégsem annyira bővíthető. A MATE felhasználók zöme Linux Mintet használ, ami nem meglepő, hiszen a legnépszerűbb disztribúciók közül egyedül a Mintnek van hivatalos MATE változata. A második sorban ott van azonban a Sabayon, valamint a Salix OS, ezeken kívül a Fedora is letölthető a MATE környezettel.

Xfce

A mindig sokadik megoldásként szereplő, és méltatlanul háttérbe szorult Xfce is finomodott. A 4.10 -es kiadás sok változást hozott.

Kedvcsinálónak idéznék az Xfce 4.10 kiadásbejelentéséből:

A 4.10-es ciklusban főképp az asztal tökéletesítésére és a felhasználói élmény javítására összpontosítottunk többféle módon. Címszavakban:

- Teljesen újraírt alkalmazáskereső, mely egyesíti a régi xcfe4-appfinder és az xfrun4 funkcióit.

- A panel immár egy új, függőleges megjelenítési móddal is rendelkezik – ez az oldalsáv. Mi több, a panelbővítmények már több sorba is rendezhetők, mely kifejezetten hasznos az oldalsáv módban.

- Új MIME-típus szerkesztő, mely lehetővé teszi a különböző fájltípusokhoz rendelt alkalmazások könnyű kiválasztását. Az egér és érintőtábla beállítások, illetve a beállításszerkesztő funkcionális szempontból kibővült. Előbbi már sokkal inkább támogatja a tableteket.

- Az asztalon lehetővé vált az alkalmazások indítása és fájlok megnyitása egy egérkattintással. Ezen túlmenően a 4.10-es asztal képes bélyegképek megjelenítésére az asztalon és a háttérképlista automatikus végigjárására is.

- Az ablakkezelő beállítható, hogy csempézve helyezze el az ablakokat, ha azokat a képernyő széléhez húzza. A tabulátor ablak (Alt+Tab) támogatja a rugalmasabb témákat és a kurzor billentyűkkel történő navigálást.

Az Xfce-t továbbra is említhetjük titkos aduászként, hiszen egy meglehetősen fürge, kis erőforrásigényű munkakörnyezetet teremthetünk az Xfce segítségével. Az, hogy az Xfce képes elindítani mind a KDE, mind pedig a Gnome alapszolgáltatásait rendszerindításkor, szintén egy nagyon fontos pluszpont azok számára, akik vegyes környezetben dolgoznak. Ahogyan a többi asztali környezetet is, az Xfce-t is szállítja több Linux terjesztés. Az Xfce-t a Xubuntu legfrissebb stabil kiadásában, továbbá a Zenwalkban, valamint  a Fedora Xfce-Spinben érhetjük el alapértelmezett környezetként. De az Xfce csomagok megtalálhatók minden disztribúció szoftvertárolóiban.

Enlightenment

Mialatt elszaladt a nyár, az Enlightenment is egyre jobb benyomást kelthet az egzotikumokat kedvelőknek, hiszen a 1.7 verzió óta sokkal stabilabb, már-már kezdők számára is nyugodtan használható. Anno épp a 1.7 bejelentés környékén írtam róla a cikket, és bár akkor elég erősen lehúztam, azóta úgy tűnik a fejlesztők sem aludtak, és tökéletesítettek ezt-azt az Enlightenmenten. Ugyan itt sem történt semmi grandiózus változás, de öröm látni, ha egy ennyire "misztikus" asztali környezet is megpróbál beállni a sorba. A már fent is belinkelt, rendszeresen látogatott "kedvencem", épp a nyári szünet közepén tett fel, egy amolyan bemutatóvideót, az Enlightenment képességeit méltatva.

A videó itt látható.

KDE

Talán nem árulok el túl nagy titkot, ha elmondom, hogy az asztali környezetek közt, a Pantheon Desktop mellett, a KDE az én egyik személyes favoritom. Ennek ellenére, mégsem használom, mert számomra túlságosan addiktív. Túlzottan testre szabható, és a hozzám hasonló beállítottságú embereknek nagyon sok idejét képes elrabolni. Ez ugyan nem biztos, hogy hátrány, hiszen voltaképp hasznos időtöltésnek is lehet nevezni a KDE faragást. Minden esetre ez semmit nem von le a KDE előnyeiből, melyek egyre csak szaporodtak az utóbbi időben.

Visszatért a felső menü, igaz egy kicsit másképp, mint OS X-ben, hiszen a menüsor alapértelmezetten nem a felső panelon/tálcán kapott helyet, hanem egy amolyan "popup" panelként. Ezt ugyan erősen szokni kell, de hasznos tud lenni, ha az ember egy teljes képernyős szövegszerkesztőben küzd azzal, hogy nem lát át elég sort egyszerre, hála a GUI fejlesztők gombmániájának. Mivel a KDE-ben az ablakdekorációkat is beleértve, szinte minden "lepucolható" egy alkalmazásablakról, így a legnagyobb áttekinthető hasznos felületet jelenleg a KDE kínálja. A KDE-t továbbra is ajánlom minden olyan felhasználónak, aki kordában tudja tartani a "kütyübizgentyűzés" mániáját, és képes arra, hogy egyszer jól beállítva használja. A többiek pedig, menthetetlenül a rabjává fognak válni, és ilyen, meg ehhez hasonló futurisztikus megoldásokat hoznak ki a KDE-ből:

RazorQt, LXDE

Miért hoztam őket egy alcím alá? Nos, ez igen érdekes. Tájékozottabbak talán már tudják, hogy az LXDE fejlesztőinek elindult egy amolyan side-projektje. Az LXDE-t elkezdték Qt-re írni. Bár jelenleg mindkét pehelysúlyú asztali környezet önállóan is elérhető, a nem olyan távoli jövőben, talán egyesül a két fejlesztés. Ez egyébként is egy igen érdekes tendencia, hiszen a Unity után az LXDE a második olyan kezelőfelület, mely az egykori GTK alapok helyett, a Qt-t alkalmazza.

Pantheon Desktop

Miért hagytam a végére? Nos egyszerű a magyarázat: Mivel a Pantheon Desktop egy speciális megoldás. Leginkább két dolognak köszönheti kitüntetett figyelmemet:

első:

Bár a Pantheon is egy Gnome3 átiratnak indult, mégis megpróbálták úgy "összehozni", hogy a felhasználó ne szembesüljön az ilyenkor szokásos "ezt, és ezt, Pantheon alatt hogy hívják" -problémával. Magyarra fordítva: Ha valaki Pantheont használ, nem kell kimondhatatlan alkalmazásneveket tanulni, az egyszerű, és logikus névválasztásoknak köszönhetően. Éppen ezért bármikor ajánlom kezdőknek is.

második

Kizárólag az Elementary OS szállítja alapértelmezett megoldásként (minden tudomásom szerint. - a szerk.). Egyszerűségében nagyszerű, mert nincsenek áttekinthetetlen beállítások, letisztult, egységes, és ráadásul keveset is fogyaszt. (na jó, ez nem két dolog volt, de elfogult vagyok. - a szerk.)

Végszó

Gondolom, mindenki észrevette, hogy most hiányoznak a képek, meg a megszokott videók. Ennek oka igen egyszerű: nem volt rá időm/kedvem/helyem. Ugyanis épp költözésben vagyok. Egyrészt nemrég rendezkedtem be a munkásszállásomon, másrészt a gépen is költözök. Mármint le szeretném cserélni a jelenlegi Ubuntu 13.04/ElementaryOS kombómat. Visszatérek Crunchbangre. Döntésemnek egy igen egyszerű oka, hogy továbbra is elkötelezett Openbox rajongó vagyok, s bár nagyon meggyőzött a Pantheon Desktop, valamint a KDE is, egyelőre egy asztali környezet sem tudja verni az Openboxot funkcionalitásban. Kívülálló számára ez paradoxonnak hathat, azonban ebben semmi ellentmondás nincs. A Crunchbang igen stabil, nekem megfelelnek a stabil Debian csomagok, emellett, az Openboxot rendkívüli módon testre szabhatom, ráadásul nem eszik annyi memóriát sem, mint egy komplett asztali környezet.

Képek, videók, hamarosan. A Legközelebbi cikkben (Unity), már lesznek színes-szagos zsíros videók!

Valamit erre is ki kellene találnom.. Lehet, hogy én is indítok egy screencast csatornát a juhtyúbon? Ki tudja.. Mondjuk ahhoz kellene egy erősebb vas, így egyelőre maradnak a néma screencastok.

Ez a cikk elvileg holnapra megjelenik az Androbiten is (persze kicsit populárisabbra átfogalmazva), attól függően, mennyire leszek hajnalban fáradt. Utólag is bocsánat az egy hét késésért!

t@m