Az asztal, ahol élünk

Kedves Olvasóim!

Hosszas hallgatás után, úgy gondoltam, hogy cikksorozatot indítok. A sorozat boncolgatni fogja a Linux felhasználói felületének lehetőségeit. Az első pár rész fontosabb alapfogalmakat tisztáz, majd a későbbiek folyamán részletesebben is szeretném bemutatni a cikkekben szereplő asztali környezeteket, ablakkezelőket, munkamenet kezelőket.


1. Rész: Asztali környezet.

Linux alatt rengeteg lehetőségünk van arra, hogy kialakítsuk asztali környezetünket számítógépünkön. Néha talán túl soknak is tűnhet egy újonc Linux felhasználó számára. Ugorjunk is a mélyébe, és oszlassunk el rögtön pár tévhitet, téves információt.

Mi az az asztali környezet?

Az asztali környezet

Az asztali környezetek komplett megoldást kínálnak rendszerünk kezeléséhez. Azaz egységes kezelőfelületet nyújtanak, melyen keresztül számítógépünk operációs rendszerével kommunikálhatunk, parancsokat adhatunk neki. Az asztali környezetek mellett, természetesen megmarad nekünk a jól bevált parancssori felület is, ám grafikus kezelőfelületen pár kattintással hatékonyabban végezhetünk feladatainkkal.

Az asztali környezetek tartalmazzák az ablakok, menük megjelenítéséhez szükséges ablakkezelőt, az ablakok tartalmát megjelenítő widget-rendszert, valamint egyéb alkalmazásokat. Ezek általában különféle panel alkalmazások, egyedi menürendszerek, saját fájlkezelő, webböngésző stb.

Példa:

A Gnome részei az alábbi alkalmazások(a teljesség igénye nélkül):

AbiWord szövegszerkesztő, a GNOME Office része;
Gnumeric táblázatkezelő, a GNOME Office része;
GNOME-DB adatbázis-kapcsolati alkalmazás, a GNOME Office része;
Epiphany webböngésző;
Evolution levelező és naptáralkalmazás;
Pidgin üzenetküldő program;
Empathy azonnali üzenetküldő;
Gedit egyszerű szövegszerkesztő;
GIMP rajzprogram;
Ekiga telefon és VoIP alkalmazás;
Nautilus fájlkezelő;
Rhythmbox zenelejátszó program;
Totem médialejátszó.

Asztali környezetek csoportosítása

Az asztali környezeteket a legkönnyebben a fejlesztői eszközkészlet alapján lehet csoportosítani, melyet a fejlesztésük során felhasználtak tervezőik.

- QT alapú: KDE, RazorQT
- GTK+ alapú: Gnome,  Mate(Gome 2.xx fork), Lxde, Xfce, Rox Desktop
- FLTK alapú: EDE
- Gnustep alapú: Étoilé
- ETK alapú: Enlightenment

Most sokakban felmerülhet, hogy a Unity, a Cinnamon miért nem szerepel a felsoroltak közt... A következő részben (jövő héten Hétfőn) az egyedi munkamenetekkel (angolul: standalone session) ismerkedhetünk.

Dilemmáim....

Dilemmáim....

Kifejtem bővebben a méhlepényem(véleményem), remélem nem bántom meg senkinek a vallását, nem az a célom:

Annyit minden esetre tudni illik, hogy mire nem alkalmas, vagy csak korlátozottan a Linux. Vagy éppen alkalmas, csak korlátokkal... A lista egy közös halmaz is lehetne akár:

1)Gamer gépnek (csak ha legalább egy felső közepes kártyád van, és lemondasz az FSAA-ról, meg megbarátkozol a Wine adta
korlátokkal/lehetőségekkel)
2)CAD (vannak ugyan CAD progik Linuxra, de.....)
3)Video vágásra (vannak már erre is alkalmazások, meg születőben is van 1-2, de azért na...)
4)Webfejlesztésre (Ha élből gyűlölöd a Flasht, akkor nincs baj, mert bár van Adobe Air, meg van hozzá fejlesztőeszköz is, de azért az úgy mégsem egy Adobe Flash CS5.. Egyébként majdnem minden más megoldható Linuxon is)
5)Hangtechnikára, stúdiónak stb..(Sokan használnak erre Linuxot, vannak is hozzá megfelelő eszközök, csak sokszor több szoftvert kell alkalmazni Linuxon, hogy azt az eszköztárt kapjuk, amit más platformon egy szoftverbe össze tudtak gyúrni)

Minden másra alkalmas.. (webszervernek, NAS-nak, otthoni netezős gépnek, routerre, alkalmazásszervernek, nyomtatószervernek, satöbbinek, mindenmásnak.. :-D)


Az előbbiekhez még annyit fűznék, hogy valaki régebben itt azt írta, hogy egy asztali környezet miatt nem érdemes disztrót váltani, ha az lassú... Nos részben egyetértek, de ez sajna nem mindig lehet igaz..
Személy szerint(bár az én felhasználási területem még egyelőre igencsak a netezősfilmezősolvasgatós meg man pages bújós, scriptek és összefüggések keresősösös a fájlrendszerben) azt látom, hogy most megint egy olyan állomáshoz érkezett a Linux, ahol még élesebben elválik majd a geek az r=1-től... Kezdjük ott, hogy Unity..
Nekem nem lenne bajom az Ubuntuval, és még most is örlődök, mert nekem a csomagválasztéka megfelel, meg tetszenek a kényelmes szolgáltatásai is, amit más disztrók alá nehezen lehet csak berántani (Ubuntu One, Szoftware Center<-ez mondjuk szerintem a Linuxmintéktől származik, mert ők már sokkal korábban kezdeményezték a szoftver centert, sőt anno volt internetes adatbázisuk is.... Mert ha jól rémlik Ubiban még csak sima synaptic volt, amikor Mintben már volt center), de... A Unity egyelőre nem tetszik, pedig fél éve erőltetem magamra.. Nekem az a bajom vele, hogy egy 2GHz-es Core2Duo processzoros 2 GB ramos gépnek sok-sok másodperc, mire a Launcherben(vagy miazakávészínűplecsni) kilistázza az előzményeket... Openboxban a jobbklikkes asztali menüben meg azonnal a rendelkezésemre állnak ezek a dolgok.Miért kell Compizt használni? Miért nem lenne elég egy Cairo?? Mert nem lenne annyi efekt?
Én ugyan qrvára nem érzem magam geeknek, de a jelek szerint az vagyok, vagy már kezdek azzá válni, mert már elég sokat kell hegesztenem a Linuxot, hogy a "MODERN" 3 éves laptopomon élvezhető gyorsasággal reagáljon....
Továbbá én is fontolgatom egy SSD beszerelését a vinnyogó helyére, azt meg egy optibay-ben majd beteszem az amúgy is rég kipurcant DVD író helyére... Nagyjából 2 évig CrunchbangLinuxot használtam, azonban most, hogy kipróbáltam az Ubuntu 12.04-et, kezdett körvonalazódni számomra hogy:
Archlinux, Gentoo számomra azért nem pálya, mert azokkal megint egy ilyen több évre beszippantó szkriptturkáló örvénybe keverednék, ami nagyon hasznos is, de időrabló.... Tehát maradna mondjuk az Ubuntu alap, csak egy sima Openboxszal... Túl sok időt pazarlok a Linuxra, ugyanakkor nagyon sokat tanulok belőle, mégsem érzem elégnek, mindig többet akarok tudni, és minél többet tudok, annál hülyébbnek érzem magam, és annál későbbinek azt az időpontot, amikor majd érteni fogok hozzá... Viszont már sok dolog megy, ami pár éve még nem volt triviális(tehát a Linux is fejlődik): már a 3G modemek mennek szinte plug'n play, már a Pulseaudio is elég stabilnak mondható(viszonylag), és nem azzal kell majd kezdenem az asszony gépén, hogy a friss LinuxMint13-ból(mert neki bejöttek a mentolosok) azonnal kiírtom a Pulseaudio-t.. Nekem már rég eljött az a bizonyos "Linux Desktop Éve", már csak meg kéne tanulnom célirányos dolgokat tanulni rajta.. Mondjuk kezdetnek a hálózati lehetőségeket, lemezkezelést (nem GUI-n, hanem terminálban), majd akkor talán elégedett leszek, ha ezek is menni fognak :-D

Ubuntu Unity VS Gnome-Shell

Igen, újabb olyan dologra vetemedtem, amire már rég nem:

A nemrég telepített 11.10-est frissítettem a még fejlesztés alatt álló 12.04-re

Eddigi tapasztalatok:

Aki egyszer felteszi a 11.10, vagy az utáni verziót, meg kell barátkoznia azzal, hogy más asztali környezetet nem nagyon használhat teljes erejében, csak a Unity-t. Mivel nem nyugodott bennem a kisördög, így még a 11.10-re feltettem a Gnome-Shell-t, és sajna elég sok dolga összeakadt a Unityval.. Mellesleg, (lehet hogy ez most nagyon sok Gnome-Shell barátnak nagyon fog fájni) a Unity után, a Gnome-Shell használata olyan, mintha a egy gyönyörű Ferrari után egy rozzant Trabantba ülnénk át. Itt nem első sorban a funkciókra gondolok, hanem az összetettségre, meg a letisztultságra. Sokan vádolják azzal a Canonicalt, hogy az Ubuntu Unity fejlesztésénél az Apple Mac OS X volt a példa (felső global menü, azaz minden alkalmazás menüsora a felső panelon jelenik meg, és csak az épp előtérben lévő alkalmazásé látható). De erre azt kell, hogy mondjam, hogy ez a funkció már a KDE 3.xx, de lehet, hogy még régebbi változataiban is elérhető volt. Engem kifejezetten idegesít, hogy a háttérben futó kis hasznos izék értesítési területe a Gnome-Shellben alul van és csak a jobb alsó sarokba húzott egér hatására jelenik meg. Ugyanis ha már a felső panelen csakúgy, mint a Unityben ott van a hangerőgomb, meg a hálózat, meg dátum, meg ilyesmi, miért nem fért volna el már a systray is? A másik érdekes dolog: minimalizálás után nem lehet a Gnome-Shellben elérni a lecsukott ablakot, csak akkor, ha a "tevékenységek" menüre kattintunk.. Az egész felület amúgy is érdekes, mert engem emléleztet a KDE 4-re annyiból, hogy a Gnome-Shell tálcái, meg asztalválasztója olyan érzést kelt, mintha nem lenne szerves része a felületnek. A KDE4-ben is a Plasmoidok olyanok, mintha a csúnya alkalmazásablakok mellé valaki odabiggyesztett volna művészien szép, áttetsző felületeket, amik egyáltalán nem harmonizálnak az alkalmazásablakokkal. Persze ezt külső, és saját fejlesztésű témákkal lehet finomítani, de sosem fog tökéletes egységet alkotni a felület. A Unityban ez valamivel szebben sikeredett, viszont itt meg vannak más gondok. Pl, ha már egyszer megoldották, hogy az oldalsó panelon lehetnek a kedvenc alkalmazásaink, oda le is csukhatjuk(minimalizálhatjuk) őket, akkor a panelon az alkalmazás ikonjára kattintva, az miért nem megy le szépen oda?? Miért kell felmenni az egérrel a bal felső sarokba, hogy minimalizáljunk (persze, ha be van állítva a Unitynek, hogy a jobb felső sarokba húzva az egeret, megjelenjenek az éppen futó alkalmazások, akkor az egész csiki-csuki értelmetlen, na de ki akarja állandóan rángatni az egeret?)? Ezek persze csak ilyen apró személyes megjegyzések, mert nem vagyok sem informatikus, sem szoftver dizájner, vagy szoftver ergonómia tervező. De ezek bizony elég bosszantó dolgok lehetnek. Aki nem szereti faltól-falig rángatni az egeret, azt valószínűleg idegesítik.

Aztán meg ért engem egy nagy sokk, amikor frissítettem a 12.04-re:
Eddig a Banshee volt az alapértelmezett zenelejátszó, most meg majd átállnak Rhythmboxra(én is szerettem). Nos a frissítés után megnyitottam a Rhythmboxot, hogy akkor hallgassunk zenét.. Igen ám, de az előzőleg az Ubuntu One Music Store-ban megvásárolt zeném sehol sem volt.... Mondtam magamban, hogy a qrva életbe, most elqrtam 7,50€-t, de aztán megnyitottam a Banshee-t, és megnyugodtam mert ott meg megvolt.
Hogyan is működik ez? Hát úgy, hogy a vásárolt zenéket nem a Zenék mappába teszi, hanem a "Felhasználó/.ubuntuone/Purchased from Ubuntu One" mappába....(persze ezt én nem is figyeltem a zene megvásárlása után balga módon, pedig mindig azt nézem, melyik progi hova teszi a kis fájlokat, meg a beállítófájljai hol vannak...) Szóval megnyugodtam, remélhetőleg a Rhythmboxba is beépítik az Ubuntu One Music Store szolgáltatásait! Persze ez biztos úgy lesz, hiszen a 12.04 még csak 3 hónap múlva jelenik meg.

Nos egyelőre ennyi, most tesztelek, meg bugreportolok, meg túrom az Ubuntu fórumokat minden újítás és probléma után...

Búcsúzóul egy kis érdekesség:

Ubuntu 11.10

Igen, megtettem...

3 év Crunchbanglinux után, visszanéztem, a valamikori kiindulópontomra, az Ubuntura.

Első benyomások:

- Nincsenek teljesítményzabáló gondok vele, a sok tévhittel ellentétben
- A Unity-t szokni kell, mert érdekes felület...
- Ha nem b@sztatja agyon az ember, a Compiz(effektek) beállításokat, akkor nem hasal el. (legjobb alapon hagyni)
- Frisseb csomik vannak a tárolókban, mint a Debian tárolókban..
- Alapból ment a Wifi, pedig a Crunchbang alatt nem akart felmenni a WPA2 personal titkosítású WIFI hálózatra..(gondolom ez azért volt, mert a Crunchbang/Debian Squeeze tárolókban még a régi Gnome-Networkmanager volt, meg a Broadcom WIFI firmware sem épp a legjobb volt...)

Szóval egyelőre tetszik, aztán majd nyúzom.. Most öröm bódottá!!!

Egyébként asszem ez az ELSŐ alkalom, hogy a laptopom winchesterét CSAK Linux foglalja el, szóval VISZLÁT XP!!!! Nem mellesleg rájöttem, hogy az Ubuntut csak azért fikkantják annyian, mert ha nem vagy geek, akkor nem muszáj a terminálban túrni, a használatához. Persze én azért kapásból úgy telepítettem a számomra kedves appokat, ugyanis a Software Manager hajlamos néha elszállni, ha külső tárolótm vagy pl egy egyszerű Skype csomagot akartam vele megetetni...

Illetve leírom, hogy történt:

Meg volt nyitva a szoftvermenedddddzser, meg leszedtem a Skype.deb-et a Skype weboldaláról, és a FireFox-ban jobklikk->megnyitás az Ubuntu Szoftverközponttal, erre a már nyitott Szoftverközpont kiírta, hogy "belső hiba" aztán pá.. Viszont ha be volt zárva, akkor ha a Nautilusban(fájlkezelő) duplakattal nyitottam, települt.... Szóval, lehet, hogy a Szoftverközpont helyett, inkább a jól bevált Synaptic-ot, vagy a terminált fogom használni....

Egy shot:

Linuxos életem története röviden

Ebben a kis történetben most elmesélem Linuxos életem történetét...

Az egész még kb 2000-ben kezdődött..  Még akkoriban nem nagyon foglalkoztatott a számítástechnika mélyebben. érdeklődési köröm kiterjedése megállt a mobiltelefóniánál, valamint a számítógépes játékoknál.. Szóval annyit tudtam róla, hogy bekapcsolom elindítom a Nídfoszpídet, a Dúúúmot, meg a Qvéééket, aztán meg kikapcsolom, ha már nem kell. Viszont, elkezdett érdekelni maga a hardvervilág, mivel egy gamer gépbe azért kell szufla. A nagybátyámat ennél is jobban érdekelte a hardver, és szoftvervilág, ezért rendszeresen járatta (előfizetés) a PC-Format számítástechnikai magazint. Abban voltak különféle mellékletek demo játékokkal, meg vírusirtókkal, meg egyéb érdekes szoftverekkel. Ott találkoztam először a Linux szóval mint kifejezéssel.

2003
 Ha jól emlékszem, akkor első Linuxos kalandom egy Uhu 1.0 cd volt.
Betettem, elindult, feltelepítettem, és mivel nem volt még  Ati-driver, ezért a monitorom 60 Hz-en ment, mint valami stroboszkóp..
A szemkifolyás veszélyét vállalva, azért én átnyálaztam akkor az Uhut amennyire lehetett, és kipróbálgattam rajta mindent, hogy hogyan működik. Nagyon tetszett az akkori KDE (asszem még a 3.1. valahányas verzió volt, azóta a KDE 4.0-ás vonalával új fejezet, és merőben új megközelítésű kinek jó, kinek rossz irányt vett a fejlesztése) asztali környezet. Viszont szembetaláltam magam azzal, hogy nem értem, hogy mi az a csomag, meg csomagkezelő, meg egyáltalán mi az, hogy .rpm? Meg mi az, hogy .deb? Egyéb kételyek is voltak: ezen hogyan játszok majd a níííídforszpíííd Porsche Unleashed-del?? Hát rájöttem hogy sehogy.. Így aztán Linux le, XP vissza. Közben azért telt az idő(évek, külföldi munka, szóval nem értem rá Linuxszal tökölni), aztán megint egy újabb Livecd a Suse..... Ugyan az a végeredmény... Mi az a Yast?.... Aztán megismertem egy embert,(Antali Zoltánt) aki pár évig nagyon jó barátom volt, és ő világosított fel bővebben a Linux mibenlétéről, és még sok minden másról ami informatikával kapcsolatos.. Az alábbiakat tudtam meg tőle: A Linux az egy nyílt forráskódú, közösségi fejlesztésű ingyenes operációs rendszer. A rá telepíthető szoftverek szoftver CSOMAGOK formájában érhetők el az internetről. a CSOMAGOK kiterjesztése lehet általában.deb, .rpm, és .tgz(forrás, illetve a .tgz{{szleng nevén tarGizi}}, egyben egy tömörítési formátum is, csakúgy, mint a .zip, vagy a .rar)

Az akkori legnépszerűbb Disztribúciók(disztribúció a továbbiakban terjesztés) voltak, nem népszerűségi sorrendben, hanem ahogy eszembe jut:

1. Uhu / Magyar fejlesztésű (hát azt most nem tudom, hogy milyen alapú, de ha jól emlékszem Debianra épült az első Uhu) Anno én azt hittem, hogy ez mejd talán elterjedhet az országban, mint alapvető otthoni/iskolai rendszer, hiszen Uhuéknak is volt ilyen törekvésük. Ha valaki emlékszik a székesfehérvári Albacomp nevű vállalatra, az tudja, hogy az Albacomp a laptopjait, meg desktopjait Uhu Linuxszal árusította a Sulinet akción keresztül. Persze azóta az Uhu fejlesztése is szinte zombivá lassult, köszönhetően a Linux közösség felaprózódásának, no meg az Albacomp is eltűnt.... :-(
2. Suse(jelenleg OpenSuse) / Német terjesztés, a Novell áll mögötte, mely nagyvállalatoknak is nyújt szoftvermegoldásokat.
3. Red Hat Linux / USA terjesztés, szintén nagyvállalatok számára is, illetve jelenleg a RHEL(Red Hat Enerprise Linux) már csak a vállalatok számára érdekes, a hétköznapi felhasználók számára a Fedora az alternatíva, hiszen a Fedora-t tekinthetjük a RHEL homokozójának. Azaz a Fedora egyfajta tesztkörnyezetként szolgál, melyből a stabillá, és kiforrottá vált fejlesztéseket átemelik a RHEL-ba.
4. Gentoo / USA terjesztés. Avatottabb felhasználók számára.(10 éves Linuxos tapasztalatom ellenére, nem vállalkoznék egy Gentoo telepítésre.. Anno azért nem, mert nehéznek tűnt, ma azért nem, mert ha már macerás telepítést felvállalva akarom kínozni magam, akkor inkább választanám az ArchLinuxot) Nagyon testreszabható terjesztés.
5. Ubuntu / Man Szigeti terjesztés (Dél-Afrika) Debian alapokon, átlagfelhasználói igényekre optimalizálva az egyszerű kezelhetőség érdekében. További változatai (derivatívái): Kubuntu (KDE asztali környezettel), Xubuntu (Xfce4 asztali környezettel), Edubuntu (gyrmekek számára oktatást segítő szoftverekkel), Lubuntu (Lxde kezelőfelülettel). Sok grafikus felülettel rendelkező beállítási lehetőséggel rendelkezik mindegyik, ezért kezdőknek ajánlom ma is.
6. Debian / Közösségi(azaz világméretű közösségről, tehát nem köthető egy országhoz sem igazán) terjesztés. Ha azt mondom, hogy ma a webszerverek zömén Debian van, akkor talán nem állítok valótlant. Ez is mutatja, hogy talán a leg stabilabb Linux terjesztés, cserébe sajnos a legfrissebb kiadásaikban sok már a megjelenéskor is elavultnak számító csomag található.

Szóval nagyjából ezek a terjesztések voltak akkoriban elérhetők azok számára, akiknek az internet fogalma még idegen volt. (akkor még nem volt netünk). Lett netünk, és ez megváltoztatta a dolgokat.... Persze már akkoriban is majdnem száz terjesztés volt, de ezt akkor még nem tudtam.. Néha olvasgattam közben a fent már említett újságokat, és találkoztam olyan kifejezésekkel is, hohy: Apple, Mac OS X....

A gépembe minden évben horribilis összegekért tettem új alaplapot ramot, procit, meg videokártyát... Mert azért még végigtoltam a

Half Life2-t, a Doom3-at, meg pár GTA részt, de többnyire már azért Linuxot bootoltam, és ismerkedtem a részletekkel.. A neten utánanéztem ennek a Mac OS X-nek meg az Apple-nek, és belebotlottam egy akkor még kicsi de kedves közösségbe.

Ez volt a  http://www.beszeljukmac.com      

Elég sok időt töltöttem ott, és kifaggattam mindenkit a Mac OS-ról, meg az Apple-ről

Aztán 2006 végén a sok beszeljukmac.com-os olvasgatás hatására megvettem életem első Mac-jét, ami egy iMac 17" volt, az alábbi paraméterekkel:

17" kijelző, Ati Radeon X1600 videovezérlő integrálva, 2 GB RAM, 160 GB HDD, beépített iSight webkamera...

Persze a lényeg a rtajta futó Mac OS X volt....

Nagyon szép, és halk masina volt...

A felhasználói élmény:

Akinek még sosem volt Apple gép a kezében, az sokáig elgondolkodva szemléli a tökéletes formatervezést, és a hihetetlenül kis helyre összesűrített alkatrészeket, hogy mégis teszik a dolgukat.... Ez az egyik oldal, amit az első látásra mutat... Persze, mint azt ma már jól tudom, a kis méretek mögött valójában simán egy akkori notebook hardvere állt, meg egy szép designos műanyagkeret, meg egy középszerű LG TFT panel.(ezt nem azért írom, hogy fikázzam az Apple-t, de jó ha mindenki tisztában van vele, hogy mit vesz). Az Apple ugyanis épp a gépvásárlásom előtt nem sokkal tért át az Intel processzorok alkalmazására, ami abban nyilvánult meg, hogy az addigi IBM PowerPC procik helyett Intelt használtak.. Át kellett írni az összes szoftvert a fejlesztőknek ami akkoriban Mac-re volt, hogy fusson az új környezetben. Még az PowerPC procis időkben misztikuma volt a Mac stabilitásának, és erejének. Ma már sajna nincs akkora különbség. Aki ma vesz Apple gépet, az egy gyönyörűen formatervezett alumínium iparművészi remeket vásárol, átlag középkategóriás Notebook hardverrel. Viszont a rendszer(a Mac OS X) az nagyon jól van optimalizálva. Ezzel még mindig nem azt akarom mondani, hogy fúj Apple, meg, hogy F@S, csak azt, hogy az embernek meg kell őriznie(igen tudom, hogy nehéz) a józan itélőképességét, ha meglát egy high-tech cuccot... Nos akkoriban még elkábítottak engem is a külsőségek..

Aztán jött a hidegzuhany: Bedöglött 2 hét után a DVD író... Persze azonnal rohantam a kereskedőhöz ők pedig segítőkészen visszaküldték Budapestre a masinkát szervizbe.. Aztán kb egy évig boldogan használtam a gépet, majd eladtam mert épp kellett egy kis zsé.. Helyette vettem egy régebbi PowerBook 12"-t

Nos, mivel ez nem volt éppen egy erőgép, ezért erős kompromisszumokkal kezeltem, de nem kellett túl nagy áldozatokat hozni..

Ez a vas még az Apple hőskorából származott, amikor még nem Intel procik dobogtak az Apple gépek szívében, hanem PowerPC prockók.. Igazi kis strapabíró cuccolható masinka volt, nagyon szerettem.. Aztán közben nagyon megváltoztak a körülményeim(elköltöztem Dunaújvárosból egy jobb munka reményében Tatabányára) És jött az új masina a MacBook:

Nah ez sem volt egy rossz gép, leszámítva, hogy gyárilag anyaghibás volt a műanyagháza... Akkoriban sokan megszívták vele, mert repedt... Szóval nem volt azért fenékig tejfel az Apple érzés.. Ezt a hibát leszámítva nagyon megbízható volt, pedig nyúztam rendesen.. Minden nap cuccoltam melóhelyre/melóhelyről.. Kísérletezgettem rajta dualboot (két operációs rendszer egy gépen a kettő közt egy boot-loaderben lehet váltani) Linuxszal, satöbbi. Aztán egy éves korában megváltam tőle, mert annyira megtetszett a Linux, meg annyira rossz volt akkoriban az Apple gépek hazai szervizelése, hogy gondoltam veszek egy Dell Studio 1537 laptopot:

Mivel a laptopot eleve operációs rendszer nélkül vettem (illetve volt rajta egy FreeDos) így teljes mértékben testreszabhattam, azt tettem rá amit akartam.. Kezdetnek azt hiszem egy Linux Mint volt rajta.

Linux Mint:  http://linuxmint.com/

Írországi fejlesztőcsapat által átalakított Ubuntu.

• A szoftvertárolók (repository-k) megegyeznek az Ubuntuéval, plusz vannak saját tárolóik is
• Vannak saját fejlesztésű kisalkalmazásaik, amiket szépen integrálnak a Gnome felületbe.

A Linux Mint -et Minden kezdőnek bátran merem ajánlani!!! Telepítése nagyon egyszerű, pár klikk az egész, emellett teljes a nyelvi támogatása is, hiszen az Ubuntun alapul. Nem kell tehát bajlódni a nyelvi csomagok utáni keresgéléssel, mert a rendszer alapból BESZÉLNI MÁGYÁR :-D A kezelőfelülete nagyon letisztult, nem túl csicsás, és nagyon zöld :-D.. Persze a kezelőfelület az egyik olyan dolog a Linuxon amit azonnal saját igényeire szab az ember telepítés után. 

Aztán jött az azóta is tartó függőségem:

Crunchbanglinux: http://www.crunchbanglinux.org

Egy egy emberes projektnek indult, ma már elég nagy közössége van. Angol nyelvű a fóruma, és a weboldala, bár a francia felhasználók készítettek hozzá saját nyelvű fórumszekciót.

Lassan már három éve csak ezt használom.. Miért? Mert igazából ezalatt az időszak alatt mélyültem csak el a Linux rejtelmeiben. Persze ez nem azt jelenti, hogy mindent tudok, sőt egyre inkább azt hiszem, hogy még semmit... De nagyon sokat tanultam a három év alatt teljesen autódidakta módon. Ebben nagy segítségemre volt a Crunchbanglinux, és a hozzá tartozó közösség.

Miben is rejlik a Crunchbang ereje?

Nos amíg csak a felületes szemlélődéssel voltam elfoglalva, egy csomó olyan dologba ütköztem, ami rákényszerített a terminál (parancssor) használatára. Ez persze eléggé idegesített, mert úgy éreztem magam mindig, hogy "jó persze másol beilleszt, majd enter, de ez mi a franc??".... Aztán mikor először rátettem a kezem a #!-re (#! a Crunchbanglinux logója, a továbbiakban így jelenik meg. a rovidebb szöveg érdekében :-D), megértettem, hogy a terminál akár még a barátom is lehet, meg a szövegszerkesztő is...

A #!-ben ugyanis a legtöbb dolgot nekünk magunknak kell beállítani szövegszerkesztővel.. Persze nem kell ám megijedni, mert eleve az asztali menüt úgy lőtték be, hogy az ember gyereke megtalálja ezeket a beállításokat. Szóval nem kell keresni a hatalmas könyvtárrendszerben, hogy adott konfigurációs fájl hol van. (persze később azért a kíváncsiság csak rávitt, hogy mindent megtudjak, hogy hol mit lehet állítgatni) Rászoktam arra, hogy olvassak.. Igen nagyon sok olvasnivalóval szolgál a Linux... Csak nyissunk meg egy terminált, és üssük be:

  man gmrun  

Igen, a Linux alatt szinte mindenről olvashatunk a leírásokban.. A programok funkcióiról, terminálparancsokról..
Szóval aki nem rest tanulni, nagyon hamar elég hasznos tudást szerezhet azzal, ha feltérképezi a saját rendszerét


Nos.. Úgy érzem eljutottam a rövid történet végére, mivel a speciális eseteket, megoldásokat amikkel találkozok/találkoztam, szeretném külön leírásokban szemléltetni..

MIért szeretem az Openboxot?

Először is kezdjük azzal, hogy mi az az Openbox?
Nos az Openbox az egy ablakkezelő illetve inkább csak ablakozó Linuxra. Mint a többi *box is(blackbox, fluxbox) ez is nagyon kis erőforrás igényű, és igen közkedvelt a minimalista környezetet kedvelők körében. Azt is érdemes róla tudni, hogy a Gnome-mal, és a KDE-vel valamint az Xfce-vel ellentétben az Openbox nem egy teljes asztali környezet, hanem csupán az asztali elemek és az ablakok menedzselésére használatos.
Tehát ha valaki Openboxot használ, nyugodtan használhatja az egyéb asztali környezetekben már megszokott alkalmazásokat.
Nagyon nagy előnye, hogy bármilyen alkalmazást ami csak van Linuxra be tudunk ízzítani rajta. Sőt, kevert környezetet is kialakíthatunk: Gnome-Openbox, vagy KDE-Openbox-ot. Fájlkezelőnek tehát alkalmazhatunk Nautilust, Thunart(XFCE4 fájlkezelője) Dolphint, vagy akármit. Én leginkább a Pcmanfm-re esküszöm, mert nagyon keveset eszik, egyszerű, és még szkriptelhető is, akárcsak a Nautilus.

Miért is szeretem? Hát azért, mert nagyon kicsi az erőforrásigénye, könnyen testre szabható, és ha elég leleményes az ember, akkor akár fel lehet vértezni tiling-ablakkezelőkre jellemző funkciókkal is. mire gondolok?

1. Ablakok elhelyezése billentyűkombinációkkal (képernyő jobb, bal oldalába, de akár a négy sarkába is).
2. Billentyűkombinációk használata alkalmazásindításokra, valamint rendszerparancsokra is akár.
3. Több munkaasztal kezelése (bár ez nem egyedi dolog a Linuxvilágban, hiszen a legtöbb ablakkezelő tudja ezt).
4. Asztal terület méretének testre szabhatósága. (ez nagyon hasznos tud lenni, hiszen jobbklikkes menü van, így ha kifeszítek egy ablakot teljes képernyőre, akkor is marad 2 pixel helyem mellette, hogy egérrel előcsaljam az Openbox menüt)
5. Teljesen testre szabható, valamint "pipemenu"-kkel kiegészíthető menü (azaz van egy csomó kis hasznos szkript, amit be lehet rántani a menübe, gondolok itt időjárás előrejelzésre, rendszer információk megjelenítésére, előzmények listázására, e-mail lekérdezésre, és még sok egyéb hasznosságra)
6. Könnyen témázható, hiszen az Openbox themerc egyetlen szöveges fájl, plusz az ablakkezelő gombokat kell megrajzolni és kész.
7. Három-négy szöveges fájl szerkesztésével, az egész kezelőfelületet, az automatikusan indítható alkalmazásokat, valamint a billentyűkombinációkat vezérelheti az ember egy egyszerű szövegszerkesztőben (én a Geany-t szeretem)

Ha valamit kihagytam volna, majd még leírom.

Bővebb információk az Openboxszal kapcsolatban angolul:

http://openbox.org/

A következő pár cikkben mélyebben is beletúrok majd az Openbox konfigurálásába, illetve közzéteszem az általam használt konfigurációs fájlokat.

Elkezdtem egy új asztaltémát

Elkezdtem farigcsálni egy új asztaltémát, természetesen Openbox-GTK2-Conky-GDM2.0-(esetleg Slim) vonalon. Háttérkép is lesz hozzá. A téma neve: Cacaó lesz, ennek megfelelően barna lesz a színvilág alapja, meg fehér, és szürke. A Slim témát majd akkor készítem el, ha újrarántottam a lapost, mert már ráférne egy rendbetétel. Szokásomhoz híven nem fogom külön-külön közzétenni a téma részleteit, hanem majd egyben feltolom a deviantartra ha kész lesz. Ha már érdemesnek találom rá, majd képernyőfotókat azért teszek fel.