2012. okt. 7.

Egy álom, mely nincs többé.. Dreamlinux

Kedves Olvasóim!

Ma egy Brazil "származású" disztribúcióról a Dreamlinux-ról fogok megemlékezni, mert nincs többé. A Linux világában nem újdonság, ha egy disztribúció megszűnik, viszont ritkán sajnálja az ember, mivel elég sok van ahhoz, hogy egy másik hasonlót válasszunk helyette.



Minden Linux felhasználónak vannak kedvenc híroldalai, ahol informálódhat a világ eseményeiről.
Nekem az egyik ilyen weboldal(hála Makay-nak, mert a unixmenre ő hívta fel a figyelmem) a unixmen.com. A minap olvasgatva ütköztem bele a rossz hírbe, miszerint a Dreamlinux nincs többé...

Röviden felvázolnám, hogy miért érdemes róla megemlékezni, vagy miért érdemes sajnálni.

A Dreamlinux egy Debian Testing alapokra építkező terjesztés volt, Xfce asztali környezettel. Aki ismeri, használja az Xfce-t, annak ismerősen csenghet a Dreamlinux, mert a distrowatch.com, ha rákerestünk a szűrőben az Xfce-re, a Dreamlinux ott volt a listában. A Dreamlinux csapatának az volt a célja, hogy az Xfce-t minél felhasználóbarátabbá tegyék. Ehhez néhány saját megoldást, meg pár pár közismert kisalkalmazást használtak fel.

Amit érdemes megemlíteni:

- DLI - azaz Dreamlinux Installer:
Könnyedén pár kattintással telepíthettük tetszőleges helyre a rendszerünket már akkor, amikor a Debianban még csak a CLI installer létezett.

- Easy Install:
Szintén pár klikkre volt csak több közismert ingyenes szoftver(Skype, Firefox, Opera, Azureus, Google-Earth), valamint a két nagy gyártó grafikus meghajtó programjai(ATI, nVidia)

- Conky Manager:
A Conky nevű népszerű rendszer monitorozó kisalkalmazást vezérelhettük a segítségével. Aki ismeri a Conky-t, az tudja, hogy kizárólag szövegesen konfigurálható. A Dreamlinux csapata készített hozzá egy szerény kis alkalmazást, melyen pár előre beállított témát válthattunk egyszerűen, pár kattintással.

- MKDistro:
Segítségével felépíthettük saját szájízünk szerint a rendszertelepítőt, amit USB-re, vagy CD-re menthettünk..

- Dreamlinux Controll Panel:
Ez a "rendszerbeállítások" panel már nagyon régóta létezett a disztribúcióban, már jóval a többi hasonló megoldás előtt.

Az asztal stílusa a Mac OS X-re hajazott. Ezt lehet szeretni, vagy gyűlölni, de szerintem esztétikus volt a megjelenése. Ennek megfelelően a Dreamlinuxban is volt dock, melynek hasonló funkciói voltak, mint a Mac OS X dockjának. Érdemes még azt is megjegyezni, hogy a felhasználó megkapta a telepítéskor az összes kodeket, amit csak médialejátszáshoz telepíteni érdemes. A Dreamlinux csapata mindig adott a megjelenésre, így maga a környezet, no meg a honlapjuk is "összeszedett" hatást keltett. A tetszetős disztribúció egykori témacsomagjait, ikontémákat, egyebeket, itt lehet elérni: dreamlinux.info

Nagyon sokáig szemezgettem vele, hogy letöltsem, vagy ne.. Ha szigorúan vesszük, akkor igen, ezt akárki összedobja magának egy Debian Testingből, de azért mégis csak más, ha az ember készen megkapja. Ennek ellenére én azt gondolom, hogy a "Dream-Team" elég sokat tett annak érdekében, hogy a Dreamlinux ne csak egy újabb Debian klón legyen! Azt sem árt tudni, hogy a disztribúcióban fel-felbukkantak az évek során népszerű hasznos alkalmazások is, melyek talán a legjobbak a maguk területén.

Ezek is egy alap Dreamlinux install részei voltak(persze ez verziónként változott):

- Blender 3D grafika
- Inkscape vektorgrafika
- XaraLX vektorgrafika
- Scribus kiadványszerkesztés
- Kino videó szerkesztés
- AviDemux videó szerkesztés
- Audacity hang anyagok szerkesztése/vágása
stb...

Egy kis videó a Dreamlinux legutóbbi kiadásáról:



Végezetül, aki szeretné megtekinteni, a Dreamlinux eddigi kiadásainak képernyőfotóit, az még megteheti, ha ellátogat ide: chrishaney.com

források: unixmen.com distrowatch.com dreamlinux.info

t@m

2012. okt. 3.

Ubuntu 12.10 megjelenés 15 nap múlva..

Kedves Linux rajongók!

15 nap múlva megjelenik az Ubuntu 12.10 (Quantal Quetzal) kiadása.

Mit hoz magával az új kiadás?

Először is a Unity 2d megszűnését, azaz a Unity ezen túl csak egy féle módban indítható. A Unity 2d helyett sokat dolgoztak le a Compiz/Unity étvágyából, hogy gyengébb grafikai képességű hardveren is használható legyen. Ezt az LLVMpipe Opengl raszterező segítségével érik elÍgy már nincs többé szükség a Unity 2d párhuzamos fejlesztésére.

A LightDM-ben mostantól bejelentkezhetünk távoli számítógépekre is.




A Dash-ban frissebb, szebb animációk lesznek, valamint új funkcióként az előnézeti képét is megtekinthetjük mindennek, ami csak fellelhető a számítógépünkön, vagy az alkalmazásboltban.




Ahogy azt már egy régebbi hír is említette, bemutatkozik majd egy új Unity - lencse, melynek segítségével könnyen az amazon online áruházában vásárolhatunk.






Továbbfejlesztik, illetve lecserélik az üzenetjelző indikátort a panelen. Így mindig kapunk majd vizuális visszajelzést állapotunkról.






Ezeken kívül még a fájlszinkronizációs menüt is érdemes megemlíteni, mely a hangeszközök, médialejátszók kezelését biztosító indikátorhoz hasonlóan, a felső panel egyik kisalkalmazása lesz. Ennek segítségével pár mozdulattal csatlakoztathatjuk majd Dropbox, vagy UbuntuOne tárhelyünket, valamint nyomon is követhetjük az aktuális fájl-tranzakciókat a segítségével.



A "Sync Menu" még nem biztos, hogy alapértelmezetten bekerül a végleges Ubuntu kiadásba, de elérhető lesz a Szoftverközponton keresztülígy mindössze egy kattintás lesz a telepítése.

További érdekesség lesz, hogy ha a Dash-ban kiválasztunk egy alkalmazást telepítésre, akkor már nem fogja elindítani a szoftverközpontot, hanem az alkalmazás szépen települ majd a háttérben.

Az új kiadásban tehát rengeteg új funkció lesz, így elképzelhető, hogy még azoknak is érdemes lesz váltani rá, akik az LTS (hosszú távon támogatott) verziót használják jelenleg. Az mindenesetre már biztos, hogy az Asztal, ahol élünk cikksorozatban már az új kiadás Unity felülete fogja összemérni erejét a KDE -vel. Valamint, ha megjelenik a 12.10 egy Disztribúció bemutató cikk is olvasható lesz az androbit.org-on!

Addig is aki kedvet, időt érez hozzá, az bátran töltse le a Beta2 kiadást, próbálja ki!

Ubuntu 12.10 Beta2


forrás: OMG Ubuntu

t@m

2012. okt. 2.

Cinnamon - Az asztal, ahol élünk 10. rész


Kedves olvasók, Linuxszal ismerkedők, rutinos Linux falhasználók!

Folytatjuk mentolos sorozatunkat.. Elnézést! Sorozatomat a Cinnamon asztali környezet bemutatásával folytatom, mely szintén a LinuxMint fejlesztőcsapatához köthető.

Mi is a Cinnamon?

Angolul fahéj, de ez most nem egy gasztronómiai cikk.. A viccet félretéve, a Cinnamon voltaképp egy kifordított GnomeShell. Ahogy azt az előző cikkben is írtam, a LinuxMint fejlesztői gondoltak egy merészet(illetve kettőt), és a jelenleg már így is eléggé fragmentált Linux asztali környezet „repertoárt” újabb két taggal bővítették. A Cinnamon a GnomeShell környezet Mintesített változata. A Cinnamon is a régi jó alsó tálcás, „startmenüs” megoldást kínálja nekünk alapértelmezetten. Persze, aki nagyon régi Gnome felhasználó, az megtalálja a klasszikus Gnome kétpaneles megoldását is, csupán beállítás kérdése.

Elrendezés, alapvető felületi elemek, kisalkalmazások

Alul található a panel, a bal felső sarokba rántva az egeret láthatjuk a GnomeShell-ből már jól ismert megnyitott alkalmazások miniatűrjeit. A beállításokból lehetőségünk nyílik arra is, hogy ez az egérmozdulat inkább a munkaterületeket mutassa. Ha a bal felső sarokban a "végtelen jel" ikonra kattintunk, akkor alapból a munkaterületeket tekinthetjük meg. Tehát a bal felső saroknak itt kettős funkciója van! Az egyiket kattintásra, a másikat az egér főléirányításával érhetjük el. A Cinnamon esetében a munkaterületek nem dinamikusak, tehát ha nyitunk egy alkalmazást egy harmadik munkaterületen, az alkalmazást bezárva a harmadik munkaterületünk nem tűnik el. A GnomeShell-ből ismert dock itt nem látható, mivel az alkalmazásokat egy másik módon érhetjük el nagyon könnyedén(akinek hiányzik a dock, az beszerezheti a cinnamon-spices.linuxmint.com/applets -webhelyen, a többi kisalkalmazással együtt). A MintMenüvel. Ahogy azt már a Mate-ben is megismerhettük, a Cinnamonban is a Mint csapat által fejlesztett menü látható. Persze itt már a környezetnek megfelelően egy kicsit modernebb a felület, de a funkciói hasonlók. A menü bal szélén találhatók a hivatkozások, ezeket átrendezhetjük. Ha valamire nincs szükségünk, akkor egyszerűen csak behúzva azt a többi alkalmazás közé, eltűnik a listából. Új „kedvenceket” ugyanígy egyszerűen az alkalmazások közül húzhatunk ki a bal oldalra. A menüben itt is van keresőfunkció, mely keres az alkalmazások közt. Az asztalon itt sincs semmi, ahogyan a GnomeShell-ben sem alapértelmezetten, de a Cinnamon is ad rá lehetőséget, hogy a "Sajátgép", "Lomtár", valamint a többi Windowson megszokott ikont megjelenítsük az asztalon. Ha viszont alkalmazás ikonokat akarunk kihelyezni az asztalra, az nem olyan egyszerű, mint gondolnánk. A menüből nem lehet, hanem a fájlkezelőnkkel kell elnavigálnunk a /usr/share/applications helyre, és onnan kimásolgatni kedvenc alkalmazásaink ikonjait. Persze most nyilván sokan felhördülnének, hogy miért? Minek? Nos, ha a Mint csapatnak az a célja, hogy az egykori Windows felhasználókat könnyen hozzászoktassa a Linuxhoz, akkor joggal merülhet fel ez az igény.



Beállítási lehetőségek

A Cinnamonban külön „vezérlőpultot” kaptak a Cinnamon specifikus beállítások. Ezt a panel jobb oldali részén egy kis nyíl alakú ikonra kattintva az ott felugró menüben találjuk. Továbbá itt kapcsolhatjuk a panelt szerkeszthető módba. Ilyenkor szabadon húzhatjuk a panel kisalkalmazásait más helyekre a panelon. Ha a kétpaneles felületet választjuk, a panelok közt is áthúzhatjuk az egyes panel elemeket. Ha jobban szemügyre vesszük a Cinnamon beállításait, láthatjuk, hogy azért van mit rajta állítgatni. A Cinnamon témákat is ezen a kis beállítópulton leljük fel. Érdekessége, hogy a Cinnamon témákat azonnal alkalmazza, viszont az ablakkeret téma változtatásához a téma kiválasztása után újra kell indítani a Cinnamont. Ami nem nehéz, hiszen a GnomeShell-ből ismert módon, Alt+F2 hatására előtűnő „futtatás” ablakba kell egy „r”-betűt beírnunk ehhez, majd egy „Enter”-re újra is indul. Már amikor, mert nekem nem mindig akart így cselekedni(az 1.4-es verziószámú Cinnamon). Minden esetre elméletileg így működik. A beállítások közt tovább turkálva megtaláljuk a kisalkalmazások listáját. Itt egy hivatkozás segítségével ellátogathatunk a http://cinnamon-spices.linuxmint.com/applets -webhelyre, ahonnan további kisalkalmazásokat tölthetünk le. Ezek installálását következőképp végezhetjük:

-kisalkalmazás letöltése
-kicsomagolás az archívumból a /home/felhasználónevünk/.local/share/cinnamon/applets – mappába
-Cinnamon újraindítása
-a beállítások megnyitása
-a kisalkalmazás kikeresése, majd hozzáadása a panelhez(egy pipa az alkalmazás ikonja elé)

Asztaltémát a /home/felhasználónevünk/.themes (vagy a /usr/share/themes)mappába helyezhetünk. Közben rájöttem, hogy a Cinnamon újraindítása csak bizonyos Cinnamon témák használatkor nem működött. Az alapértelmezett asztaltémával mindig működik.

A beállítások közt tallózva további lehetőségeink vannak:

-ablakok, ablakgombok beállításai
-aktív sarkok beállításai
-asztali ikonok beállítása
-asztali effektek változtatása
-asztal háttérképének változtatása
-asztal témák, Cinnamon témák változtatása, beállításai
-betűtípus változtatása
-kiterjesztések hozzáadása, eltávolítása
-kisalkalmazások hozzáadása, eltávolítása, beállításai
-menü szerkesztése
-munkaterületek beállításai
-naptár beállításai
-panel beállításai


A "teszt" közben gondoltam egy nagyon merészet, és felvettem a „Romeo” azaz instabil tárolót a csomagkezelőben, hogy ráfrissítsek a legújabb Cinnamonra, mert a napokban jelentették be. mit hozott magával az új Cinnamon?

-a frissítés után, már azonnal alkalmazta az ablakdekoráció témákat is
-a munkaterületeket ezentúl el is nevezhetjük
-a Mintmenüben megjelent a legutóbb megnyitott dokumentumok, valamint a "helyek" listája
-egy okosabb beállítófület kapott a panel, melyben azonnal navigálhatunk az egyes lehetőségek közt
-jött egy Cinnamon újraindítása kisalkalmazás
-egy legutóbb megnyitott dokumentumok kisalkalmazással is gazdagabb lett a repertoár
-végül egy jobb hangkezelő menü is bekerült.

Az újítások teljes listája elolvasható itt: http://blog.linuxmint.com/?p=2177

Az elmaradhatatlan videó:



Stabilitás

A cikksorozatban ennek ezentúl külön menüpontot fogok szentelni, mert nagyon fontos, hogy az asztali környezetünket mennyire tudjuk stabilan használni. Nos, vegyesek az érzelmeim a Cinnamon stabilitásával kapcsolatban. Magától random nem omlott össze, viszont, ha témát módosítottam, akkor volt, hogy nem akart újraindulni, csak leállni. Miután frissítettem az 1.6 verziószámú Cinnamonra, ez az instabilitás megszűnt, viszont jött helyette egy másik. Amikor Cinnamon témát váltottam az egyik képernyő videó során, a videó felvevő kisalkalmazás nemes egyszerűséggel eltűnt! Úgy kellett újra előkotorni. Egyetlen szerencse, hogy közben nem állt meg, hanem folytatta a felvételt. Lényegében a stabilitása mindaddig kielégítő, amíg nem kezdi el az ember nagyon átszabni. Ha valaki a stabilabb verziót szeretné, akkor frissítsen az 1.6 -os verziószámúra, ami ugyan szinte most jött ki, mégis stabilabb, mint a régebbi verzió. Ez kicsit paradox, de ez van. Ez nem tudom kit mennyire riaszt el a használatától, de mentségére legyen mondva, hogy a Cinnamon még nagyon fiatal asztali környezet.

Szubjektív

Mivel a Cinnamon lényegében egy GnomeShell származék, így nem is merném a többi valódi teljes értékű asztali környezet közé sorolni, ha nagyon szigorúan értelmezem az "asztali környezet" kifejezést. Vannak saját beépített alkalmazásai, de azokat átnevezve, enyhén átszabva emelték át fejlesztői a GnoomeShellből. Az egész egy kicsit olyan öszvér megoldásnak tűnik, de ez még tisztulhat sokat. A Synapticban a Cinnamon csomag leírásában is azt lehet olvasni, hogy később lesznek saját alkalmazások, egyedi megoldások benne, melyekkel a Gnome funkcióit kiválthatjuk. Úgy legyen, eddig nagyon szép munka! A kezelhetősége során nem tapasztaltam lassúságot, hasonlóan volt reszponzív, mint a GnomeShell. Amikor már sok alkalmazásablak nyitva volt, akkor is tette a dolgát. Aki ki szeretné próbálni, de türelmes, az ha teheti várja meg vele a következő Mint kiadást, ami már az ubuntu 12.10-re fog épülni. Aki türelmetlen, az vegye fel a "Romeo"(azaz instabil) tárolót a LinuxMint 13 -ban, így már az új Cinnamonhoz juthat.

Pro
-egykori Windows felhasználóknak is könnyen használható
-könnyű testre szabhatóság
-viszonylag elfogadható erőforrásigény (nálam 300MB -ot evett átlagban, ami alig több, mint a Mate esetében)

Kontra
-zavarba ejtő ez a sok átnevezett alkalmazás, aki már megszokta a régi Nautilust, Geditet, annak idegesítő lehet
-ha piszkáljuk a beállításokat, összeomolhat(Cinnamon 1.4), vagy bizonyos funkciók hirtelen eltűnnek(Cinnamon 1.6)
-a GnomeShell használatához képest szinte csupán az alsó klasszikus panellel ad többet, ám az igaz, hogy ez nagyban változtat a felhasználói élményen

Száz szónak is egy a vége: Használható, élhető asztali környezet. Ajánlom olyan már nem kezdő Linux felhasználóknak, akik még félnek elszakadni teljesen a Windowson megszokott dolgoktól, de azért szeretnének valami olyan környezetet, ami szépen lassan átvezeti őket a Linux világába. Valamint, mindenkinek aki szereti kipróbálni az újdonságokat.

A cikksorozat következő részében a GnomeShell, a Unity, valamint a Cinnamon csökkentett módú felületeit fogom bemutatni. A cikksorozat folyamán tettem olyan könnyelmű ígéretet, hogy minden hétfőn lesz cikk. Nos ezt sajnos most módosítom arra, hogy igyekszem, hogy legyen, de inkább minden hétfőtől szerdáig bezárólag várható. Továbbá igyekeztem eleget tenni a képekkel kapcsolatos problémáknak úgy, hogy beágyazott diavetítésként tekinthetők meg, vagy a nyilvános picasa albumban teljes méretben.

Minden eddigi, valamint az eztán csatlakozó olvasónak köszönöm a türelmét!

Tehát akkor a jövő héten is: Az asztal, ahol élünk!

t@m

2012. szept. 17.

Gnome - Shell Szubjektív. Az asztal, ahol élünk. 8. -rész.

Szubjektíven a Gnome-Shellről

Elérkeztünk a GnomeShell bemutatásának utolsó részéhez. Az előzőekben magát a felületet, funkciókat mutattam be, most egy amolyan összesítő rész következik arról, hogy mik a személyes benyomásaim. Ezt már azért kell az elején leszögezni, hogy "személyes", mert más felhasználónak, más hardveren, másik disztribúción eltérő tapasztalatai lehetnek. Ennek ellenére, megpróbálok kizárólag magára a GnomeShell-re koncentrálni. Ugyan a Gnome-Shell nem csak egy felület, hanem a vele járó alkalmazáskörítés is, ezt most mégsem venném nagyon figyelembe, mert ez is disztribúciónként változhat.

Amikor elkezdtem a Linuxszal ismerkedni, még nem nagyon tudtam, hányféle felületet választhatok asztali környezetemnek. Ez nagyjából a 2000-es évek elején volt. Akkoriban még informatikai lapok mellékleteként terjedtek a leggyorsabban a Linux disztribúciók hazánkban(legalábbis számomra). Volt három, vagy négy ismertebb, illetve mondanám inkább úgy, hogy ismertetettebb disztribúció. A Suse, az UHU, a Red-Hat, valamint már akkoriban is valahonnan sikerült beújítanom egy Gentoo lemezt, persze azt még csak nézegettem, nem mertem telepíteni.
Akkoriban nálam az elsődleges asztali környezet a KDE 2.xx vonulata volt. Így amikor már internettel rendelkezve letöltöttem első Gnome alapú Live CD-met, az Ubuntu 5.04 -est, csodálkoztam a felületen. Aztán hamar sikerült megszoknom, és testre szabnom. A Gnome már akkor sem annyira a látványosságra és a funkciók tömkelegére koncentráló felület volt, de az ember a napi dolgait könnyedén és hatékonyan el tudta végezni rajta. Aztán először a KDE váltott hatalmasat(3.5.xx->4.0), minek hatására sok KDE felhasználó választotta a Gnome asztali környezetet, mellőzve az új verziót. Aztán a Gnome fejlesztők is gondoltak egy merészet. Ennek lett eredménye a jelenlegi Gnome-Shell.

A fent emlitett nem az első, és nem is az utolsó ilyen "korszakalkotó" változás a Linux világában, sőt már ezt megelőzően is voltak hasonló események. A korral haladnunk kell. Bejöttek új eszközök napi használatba, melyeket már nem csak egérrel kezelhetünk, hanem a saját "mutatóeszközeinkkel" is. A Gnome-Shell friss verzióinak az a nem titkolt célja, hogy ezt megtehessük egyetlen felületen. Így bármilyen eszközt használunk(PC, Tablet), ugyanazt a felhasználói élményt kaphatjuk. A GnomeShell nem a beállítási lehetőségek tömkelegével szerez jó pontokat, mert alapértelmezetten ezeknek elég szegényes a választéka. Ám nem is biztos, hogy egy átlagos felhasználónak ennél többre lenne szüksége. Pont ez az ami tetszett benne, hogy amit általában babrál az ember, az könnyedén elérhető a Rendszerbeállítások ablakban.



Persze, ahogy az előző részben megtettem, bármikor telepíthetjük a Gnome-Tweak-Toolt. Azt kell, hogy mondjam, hogy összességében kellemesen csalódtam. még annak ellenére is, hogy egy alpha állapotban lévő tesztkörnyezetben használom három hete a Gnome-Shellt. Amennyire idegenkedtem, amikor megjelent, most annyira megszoktam. A rendszerigényével nincsenek nagy bajok, talán csak én szoktam meg a kis rendszerigényű környezetet(Openbox), ezért talán túl nagyok az elvárásaim.. Maga a Gnome-Shell nálam két nap uptime után 205 MB memóriát eszik meg.. Ami az én laptopom esetében 10%. Ez nem lenne sok, de ez csak a Gnome-Shell. A többi szolgáltatás (pulseaudio, nautilus, nm-applet, zeitgeist, stb)együtt még felemészt hozzá ugyanennyit, így 400-450 MB a vége. Ez szerintem egy kicsit sok. Ennek ellenére elég gyorsan reagál a Shell. Akadozást, vagy fagyást nem tapasztaltam. Persze azért próbálkoztam a szándékos megfagyasztással, de nehezen jött össze, és akkor is csak annyi volt, hogy maga a Gnome-Shell megfagyott, de hamar sikerült újra működésre bírnom, a gép újraindítása nélkül. Az is nagyon tetszett benne, hogy egy idő után az egeret akár hanyagolhatja is az ember, mert csupán billentyűzet használattal is kezelhető nagyon könnyedén. Ha a Tweak-Tool meg a többi kis kiegészítő is fent van, akkor pedig még többet ki lehet belőle hozni.

Értékelés
Pro
-könnyed, áttekinthető, egyszerű felület
-pusztán billentyűzet használatával is könnyen kezelhető
-bővítményekkel nagyon testreszabható
-rengeteg bővítmény(a stabil verziókhoz)
-érintőképernyőn is használható(nem próbáltam, de ha bekapcsoljuk a nagy szöveg opciót, elég naggyá válnak a gombok, fülek ehhez)

Kontra
-szerintem egy picit még sok a memóriaigénye
-"gyári" állapotában egy kicsit fapados


Végszó
A Gnome-Shellt bátran merem ajánlani minden kezdő Linux felhasználónak, aki szeretne egy egyszerű, könnyen kezelhető felületet a napi munkához, szórakozáshoz. A Gnome-Shell jelenleg a nagy disztribúciók közül párban LiveCD formájában elérhető:

-Fedora
-OpenSuse
-Ubuntu (12.10 Gnome Edition jelenleg még alpha)
-Mageia

Illetve akármelyik disztribúció esetében megtehetjük, hogy a szoftverkezelőből feltelepítjük, de én azért favorizálom a direkt Gnome "ízű" LiveCD-ket, mert ha más asztali környezet mellé tesszük fel, az esetlegesen hibákat okozhat.

A jövő héten a Mate asztali környezetet veszem górcső alá, már a hosszabb, azaz egy témakör, egy nagy cikk változatban. Addig is gondoktól mentes GnomeShell ízlelgetést minden kezdő Linuxosnak, meg a kíváncsi rutinosabbaknak is!

2012. szept. 12.

Gnome-Shell - Az asztal, ahol élünk - 7. rész


Az előző részben a Gnome-Shell alapvető felépítéséről írtam, de mindenki szereti kialakítani az egyedi személyre szabott környezetét. Ezért most bemutatom a Gnome-Shell extra lehetőségeit.

Hozzávalók telepítése

A Gnome-Shell alapból elég egyszerű kezelőfelület, viszont ügyes kis kiegészítőkkel elég jól fel lehet tupírozni. Ahogy azt előzőleg már írtam, ha ellátogatunk a https://extensions.gnome.org/ -weboldalra, ott a mi shell verziónknak megfelelő kis kiegészítőkből válogathatunk. az én verzióm, mivel még elég friss, ezért nem igazán bővelkedik kiegészítőkkel. Viszont már van az Ubuntu tárolókban is pár alapvető kiterjesztés, amit egy Synaptic segítségével hamar feltelepíthetünk:



Ezek után, ha használni is akarjuk ezeket, fel kell telepítenünk a Gnome-Tweak-Tool-t:



Miután ez is megvan, körülnézhetünk, hogy milyen lehetőségeink vannak. Ehhez csak meg kell nyitnunk a Gnome-Tweak-Tool-t, ha magyar nyelvű a rendszerünk, akkor az alkalmazások közt Tweak-Tool -ként fog szerepelni. De használjuk ki a Gnome-Shell képességeit, és egy Windows(Mod4)-gomb leütése után írjuk be, hogy Gnome és ott fog szerepelni a listában. Lássuk, mivel lehet fokozni a Gnome-Shell hatékonyságát:

Gnome-Tweak-Tool


Az alkalmazás első fülén az ablakok viselkedését "dirigálhatjuk".


A második fül számunkra a legérdekesebb, hiszen itt találhatjuk az installált Shell-kiterjesztések kapcsolóit. Nálam csak a User-Themes  kiterjesztés van bekapcsolva.


A harmadik fülön, az asztal viselkedését szabályozhatjuk. Legyenek/ne legyenek saját mappa, hálózati helyek, kuka, meghajtók ikonok az asztalon. Ezzel pótolhatjuk a más rendszerekről érkező felhasználók azon hiányérzetét, hogy: "hol van a sajátgép?"


A negyedik lapon a felület betűkészleteit állíthatjuk be, ha felkeressük a http://www.dafont.com/ , vagy a http://www.urbanfonts.com/ -helyeket, ott további rengeteg változatos betűtípust tölthetünk le. A saját kedvenc betűinket elmenthetjük a /usr/share/fonts -mappába. Persze ehhez root jogok kellenek. Ha be akarjuk állítani újdonsült szerzeményünket, a font-fájl letöltése után csak indítsuk újra a Tweak-Toolt, és változtassuk meg a betűtípust.


Ötödik fül: Itt a Nautilus "helysávját" változtathatjuk teljes elérési utat kijelző interaktív(azaz szerkeszthető) beviteli mezőre. Így, ha fejből tudjuk, hogy hova akarunk navigálni a fájlkezelőben, könnyen megtehetjük:



A hatodik fülön a Gnome-Shell beépített naptárával szöszmötölhetünk, valamint egy igen fontos beállítási lehetőségünk is van ugyanitt: A Gnome-Shellben alapértelmezetten nem látható ablakkezelő gombokat szépen visszatehetjük a helyükre. Ezen felül, a virtuális asztalok viselkedését és számítógépünk energiagazdálkodását is módosíthatjuk. itt jegyezném meg, hogy a dinamikus virtuális asztalok nagyon hasznosak tudnak lenni!


Végül elérkeztünk az utolsó lapfülhöz, itt a GTK+, a Gnome-Shell, az ikon, valamint az egérkurzor témákat variálhatjuk kedvünkre. Sajnálatos, de eddig nem sok olyan asztaltémát találtam, ami "passzol" a Gnome-Shell minden eleméhez. Elég sokszor ütközik az ember meghökkentő grafikai hibákba -


- de ez nem lesz mindig így, hiszen a lelkes modderek mindig dolgoznak valamin... 

Egyéb megoldások

A letöltött asztaltémákat, Gnome-Shell témákat, a /usr/share/themes -mappába másolva fokozhatjuk a látványt. Ikonokat pedig a /usr/share/icons -mappába helyezhetünk. Ez az eljárás minden ablakkezelő és asztali környezet alatt működik, így célszerű, ha a fájlkezelőben ki is tesszük őket az oldalsó panelre a hivatkozásokhoz. Persze ahhoz, hogy ezeket a mappákat írhassuk, ismét root -jogok szükségesek. (alt+F2, majd a "futtatás" buborékablakba írjuk: gksu nautilus /usr/share/themes) Ha témaszerkesztésre adjuk fejünket, akkor láthatjuk, hogy egy témafájl tulajdonképpen egy mappa, amelyben a különféle felületeknek megfelelően vannak almappák, ezekben pedig a konfigurációs fájlok, valamint a kis képek, amelyekből "összeáll" a felület. 


A Gnome-Shell-ben, ha nem telepítjük a fent említett kiterjesztéseket, és nincs Gnome-Tweak-Tool sem, akkor sem kell nagyon elkeserednünk, hiszen a /usr/share/gnome-shell/theme -mappába bemásolva egy frissen letöltött téma fájljait, meg tudjuk változtatni a felületet.


Ehhez csak annyit kell tennünk, hogy a régi témát először elmentjük a biztonság kedvéért egy biztos helyre, majd miután felülírtuk a régi témát, egy futtatás ablakba beírunk egy "r" betűt. Ezzel a Gnome-Shell újraindul és már az új látvány tárul elénk. Egyébként tapasztalataim szerint, akármi történik, olyan még nem fordult elő, hogy a Gnome-Shell merevre fagyjon annyira, hogy ne tudjak semmit tenni, hogy kilépjek, vagy legalább egy Alt+F6-tal átlépjek a konzolra. Ha megszoktuk már a felületet, akkor pusztán billentyűzettel nagyon jól el tudunk navigálni a Gnome-Shellben. Ha valaki sok időt szakít rá, nagyon át lehet szabni a Shellt, persze ez a régebbi verziókra igaz, mert ehhez a verzióhoz, mint azt említettem, még elég kevés a kiterjesztés/bővítmény. Mindenesetre van sok hasznos bővítmény, néhányat felsorolnék a teljesség igénye nélkül, melyeket én hasznosnak vélek(bár ez erősen szubjektív):

Hasznos bővítmények

- Dock /bal oldalra kihelyezi a dockot, amelyet alapból csak a "Windows" -gomb hatására láthatunk
- Removable Drives / a felső panelen is elérhetjük/lecsatolhatjuk a merevlemezeinket, pendriveokat
- Places Status Menu / a fájlkezelő jobb oldalán lévő hivatkozásokat, azaz a kedvenc mappákat érhetjük el gyorsan és könnyen
- Applications Menu /alkalmazások menü


Hogy lássuk a különbségeket, készítettem egy előtte-utána videót.  Így néz ki a Gnome általam tesztelt  kezelőfelülete (3.5.91-0ubuntu1) :




Ez pedig egy kis "modding" után készült:




Végszó

Ezentúl hétfőnként friss cikkel jelentkezem!
A következő részben egy végső tesztnek vetem alá a Gnome-Shellt. Általános hétköznapi felhasználási tapasztalataimat fogom bebillentyűzni. Mivel ez a cikk Ubuntu-n készült, így más disztribúciók esetén nem biztos, hogy hasonló tapasztalataim lennének, ezért a következő rész elég szubjektív lesz.

Addig is, mindenkinek kellemes böngészést!

2012. szept. 4.

Gnome-Shell - Az asztal, ahol élünk - 6. rész


Sorozatunk ezen epizódjában a Gnome(3.xx) asztali környezettel ismerkedünk.

A sorozatot ezentúl szeretném az alábbi módon folytatni: Minden asztali környezetnek szánok három részt, az anyag terjedelme miatt. Az első részben az általános  tudnivalókat, a másodikban a környezet egyedi lehetőségeit, a harmadikban pedig, a szubjektív véleményemet tolmácsolnám. Ezt azért emelem ki, mert a harmadik „al-epizód” nem lesz mentes olykor lesújtó véleményemtől. Ezt nem azért teszem, hogy trollkodjak, hanem azért, hogy aki olvassa a cikket, annak legyen képe arról, hogy a jelenlegi Linux felületek közül, melyikkel, milyen problémákba ütközök az laptopomon.  Dell Studio 1537 Intel Core2duo 2GHz 2GB ram, Intel GMA HD 4500 Így egyben képet is kaphat arról, hogy egy 3 éves gépen hogy futnak a jelenlegi felületek, azaz esetleg segíthet a választásban, vagy segíthet új hardver vásárlása esetén a válogatásban.

Egyben szeretnék megkérni minden Linuxszal először ismerkedőt, hogy ne adjanak se az én véleményemre, sem mások véleményére! Hogy miért? Mert ha egy olyan környezettel ismerik meg a Linux világát, amit mások sugallnak, vagy sok esetben esetleg erőltetnek („jó lesz ez neked, én is ezt használom”), akkor ez az első próbálkozás egy életre megutáltathatja az illetővel még a pingvin mintás ágyneműt is... Másrészt, mindenki a saját tapasztalatai, hardverei alapján mond véleményt.

Mit lehet tenni? Nos mi sem egyszerűbb: el kell látogatni a youtube.com-ra, ott ezerszám található videókból kiszemezgetni a Gnome, Xfce, KDE, Mate, Cinnamon, Unity, egyéb videókat, nézelődni. Majd a distrowatch.com-on megnézni az oldalsó lista első 15 disztribúcióját, vagy a szűrő segítségével kiválasztani azt, amelyik a nekünk legmegfelelőbb. Próbáljunk ki bátran több asztali környezetet, akár Virtualboxban is, mielőtt döntünk! De ha tehetjük, akkor inkább Live CD formában!

Nos, úgy érzem bevezetésnek, meg jó tanácsnak ennyi elég is volt, most jöhet a „mustra”!

Amikor a GTK+ a 2. verziószámozásról a 3.-ra váltott, ezzel egy időben a Gnome is új verziót, illetve teljesen új külsőt kapott. Ez elég nagy port kavart a Linux világ állóvizében. Sokan ekkor menekültek a KDE, vagy az Xfce felületre, a minimalista stílust kedvelők, pedig a kisebb ablakkezelőkre. Ugyanakkor sokan látatlanban kritizálták a Gnome-ot úgy, hogy nem is próbálták ki. Szinte ezzel egy időben az Ubuntu is kapott egy új felületet a Unity-t, hogy ezt még megfejeljük, a Linuxmint lelkes csapata kifejlesztette a Mate asztali környezetet, válaszul a Gnome-Shell-re és a Unity-ra. Helyesebben a Gnome 2.xxx verziós vonulatát nevezték át Mate-re, és folytatják a fejlesztést(remélhetőleg) s hogy még nagyobb csavart tegyünk bele, a mentolos csapat még egy Cinnamon nevű felülettel is előállt, ami ha úgy vesszük, a Gnome 2.xx felülethez hasonlatosat ad, de már GTK3 alapokon. Ennyire még mostanában nem volt felaprózva a mainstream felhasználói felületek  köre a Linux világában. No de lássuk, hogy mit is rejteget az a felület, amelyik ennyire megosztotta a közvéleményt!

A cikksorozatban nagyon körültekintően megpróbálom elkerülni a részrehajlást, akármelyik disztribúció előnyben részesítését a többivel szemben! Azonban nem tudok mindig pártatlan lenni. Ha az ember Gnome-Shell-re vágyik, akkor jelenleg a fő disztribútorok közül a Fedora és az Opensuse csomagolja Gnome-mal a terjesztéseit, Ubuntu felhasználóknak meg kell várniuk a 12.10 verziót, majd akkor lesz (már le is lehet tölteni tesztelésre) egy Gnome „ízű” változat is.... Mivel van lehetőségem arra is, hogy az asztali rendszeremre(Ubuntu 12.10) egy egyszerű sudo apt-get install gnome -all beírásával feltelepítsem, ezért én ezt teszem, kényelmi okokból.

A környezet sajátosságai

Maga a kezelőfelület egyszerű. Van egy felső panel, ahol az óra, az „indikátorok"(itt válthatunk hangerőt, csatlakozhatunk a hálózatokhoz, bejelentkezhetünk a szociális hálózatra), a munkamenet menü, és egy épp az aktuális megnyitott alkalmazás ikonja látható, valamint a „Tevékenységek“ gomb, melynek hatására láthatóvá válik a „dash" felület azaz a bal oldali dock, a megnyitott ablakok, valamint a lehetséges virtuális asztalok.









A bal oldali dock egyébként hasonlóan működik, mint a Unity-launcher, ide a kedvenc alkalmazásaink ikonját húzhatjuk ki az alkalmazások listájából, és egy halvány derengő fehéres sáv jelzi, hogy mi van közülük épp használatban.



Ezen a felületen találunk egy keresőmezőt, amelyben kereshetünk alkalmazások, a helyi dokumentumaink közt és a weben, valamint egy gombot, amivel elnavigálhatunk az alkalmazásainkhoz.



Alul az alap nézetben, ha levisszük az egeret a jobb alsó sarokba, láthatunk egy második panelt, amin a megnyitott minimalizált (más asztali környezetekben a systray-be épülő) alkalmazások ikonjait láthatjuk: Shutter, Clipit, Skype stb. Ez az alsó kis panel az alap nézetben is, és a „dash“ rétegen is látható, előhívható.



 Mivel bánt nagyon az a pár magyartalan menüelem, amit találtam, kíváncsiságból letöltöttem a Fedora 17 Gnome felületű változatát, és a végső kritikát az Ubuntus változat helyett, inkább majd az alapján írom, mivel az Ubuntus verzió még csak "alfa", így ez alapján nem mondhatok véleményt.
Ha ellátogatunk a extensions.gnome.org  weboldalára, ott nem meglepő módon, Gnome-Shell kiegészítőket tölthetünk le. Ezek általában minden disztribúció alatt működnek, ha figyelünk a verziószámozásra. Az oldalon eleve azokat is szűrhetjük, melyek a mi Gnome-Shell verziónkkal kompatibilisek. A következő részben ezekkel a kiterjesztésekkel/kiegészítőkkel ismerkedhetünk meg, valamint a Gnome további testreszabási lehetőségeit fogom boncolgatni.

Folytatás a jövő héten.

2012. aug. 30.

Az asztal, ahol élünk - 5. rész. Rejtett témafájlok

A grafikus felületekkel foglalkozó sorozatom most egy kicsit elkanyarodik a fájlok, mappák irányába, hogy áttekintsük, mit merre találunk rendszerünkben. Aki Linuxot használ, az előbb-utóbb szembesülhet azzal a ténnyel, hogy a Linux fájlrendszere, mappái teljesen másképp néznek ki, mint a Windowsokon. Linux alatt nincs "C-meghajtó", nincs "Program Files" mappa, és az asztaltémáink sem ott vannak ahol ezt Windowson találhatjuk. Ha arra adjuk a fejünket, hogy egy kicsit módosítjuk asztalunk kinézetét, esetleg a témán kívül még módosítani szeretnénk az ikonok, valamint az egérkurzor kinézetét is, akkor be kell ásni magunkat a mappák rengetegébe. Mivel ez a cikksorozat inkább a kezelőfelülettel foglalkozik, ezért a mapparendszer témakörét most csak annyira érintjük, amennyire a témakör megkívánja. Ha valaki többet szeretne megtudni a fájlrendszerről, akkor többek között itt is talál leírást az Androbit.org-on..
A legtöbb esetben módunkban áll grafikus felületen is asztaltémát, ikoncsomagot installálni. De mivel ahány asztali környezet, annyiféle megoldás, ezért legjobb ha mindjárt megjegyezzük azt ami mindenhol működik:

Témafájlok, Ikonok, Fontok

A témafájlokat és az ikoncsomagokat általában .tar.gz tömörített állományokban leljük fel az internet bugyraiban. Amennyiben GTK+ témát szeretnénk módosítani, akkor nyissuk meg a fájlkezelőnket, és a saját mappánkban tegyük láthatóvá a rejtett mappákat, majd keressünk egy .themes-nevű mappát. GTK+ asztaltémáinkat ide tömöríthetjük ki. Fontos, hogy a megnyitott tömörített állományban ellenőrizzük le, hogy megfelelően van-e "összerakva" a téma. Ha igen, akkor ilyen mappaszerkezetet találunk a tömörített állományban:




Amint azt láthatjuk a témák nem csupán a GTK+ témát, hanem a Metacity, Xfwm4, Openbox, és esetleg az Emerald témákat is tartalmazzák, így megkönnyítve az ablakkezelő témázását is. Egyéb ablakkezelők esetében, még mélyebbre kell ásnunk. Vegyük például a Fluxboxot, vagy a Pekwm-et. Az ő témafájljaik a /usr/share/pekwm/themes, és a /usr/share/fluxbox/styles - mappákban találhatók. KDE felhasználók a felhasználó/.kde/share/apps/desktoptheme/ -alatt találják a témafájlokat.

 Figyelem! Ha a /usr/share mappában kutatunk, és módosítunk, akkor ott csak rendszergazdai jogokkal tehetjük meg! Mielőtt bármit módosítunk, mindenképp mentsük el az eredeti példányt a módosítani kívánt szöveges fájlból! Ha kilépünk a /home könyvtárunk biztonságából, a fenti javaslatot mindenképp ajánlatos betartani, mert könnyen okozhatunk magunknak kellemetlen perceket egy-egy elírt sor miatt... Az ikonokat és az egérkurzor témákat a /felhasználó/.icons -mappában találjuk. Ha figyelmesen barangolunk a /usr mappában, akkor észre vehetjük, hogy ott is van egy themes, és egy icons mappa. Ez azért van, mert itt tárolja a rendszer a globális témákat és ikonokat. Ugyan ez a helyzet a fonts (betűtípusok) mappával is, mindháromból létezik egy a saját, valamint a /usr mappában is. A saját mappánkban azok a témafájlok, ikonok, és betűtípusok vanak, amiket mi telepítünk grafikus felületen (tehát nem kézzel egyenesen a /usr/share/themes vagy icons vagy fonts -mappákba), ezek a többi felhasználó számára nem elérhetők, azaz nem használhatják. Egyébként ajánlott a mi mappánkba tenni az extra témáinkat, így nem kockáztatjuk, hogy véletlenül rossz helyre nyúlunk, miközben a /usr mappában turkálunk... 

Menük

Minden ismertebb ablakkezelőnek van egy úgynevezett főmenüje, amelyből az alkalmazásainkat könnyen elérhetjük. Ez egyes esetekben automatikusan generált menü(Xdg-menü) a /usr/share/applications -mappában található ".desktop" fájlok alapján, más esetben pedig akár magunk is írhatunk menüt, ha akarunk(Openbox XML menü). Amint az nyilvánvaló, előfordul, hogy egy ablakkezelőnek csak a /usr/share/"ablakkezelő" -mappájában találunk rá az asztali menü forrására. Openbox alatt azonban a /home/felhasználó/.config/openbox -mappában van az asztali menü, valamint az ablakkezelő viselkedését szabályzó rc-XML fájl is, továbbá a "csővezeték menük" (pipemenus) -mappa, melyben kis kiegészítő menük vannak, melyeket az ablakkezelő induláskor behúz a főmenübe. Ha ezeket manuálisan szeretnénk szerkeszteni, ahogy azt már fentebb is írtam, ajánlatos a régi fájlról egy biztonsági mentést csinálni, biztos, ami biztos!!


A menükre még vissza fogunk térni részletesebben is később, az asztali környezeteket/ablakkezelőket egyenként bemutató részekben.

A következő alkalommal a Gnome asztali környezettel ismerkedünk.
De, hogy ne távozzunk most üres kézzel, íme pár cím, ahol érdemes körülnézni modding témakörben:

Témák-Ikonok:

KDE-look.org
Gnome-look.org
Box-look.org
Xfce-look.org
EDE-look.org
E17-stuff.org
Compiz-Themes.org
Deviantart.com

Fontok:

Dafont.com
Urbanfonts.com

Kellemes moddingolást mindenkinek!!! De csak óvatosan!!

U.I.: Ha esetleg a bejegyzéseimben többes szám első személyben beszélnék, az nem azért van, mert akkora király vagyok, hanem azért, mert ezt a cikksorozatot az http://androbit.org/-ra írom, és ha nagyon lusta vagyok, akkor benne hagyom egy-két helyen a magázódás miatt, hogy nehogy letegezzem a kedves olvasókat.

DE-k WM-ek, satöbbi.. Mé útálom a Gnome-ot?

Mint az virtuális ismerőseim körében ismeretes, Openbox fan vagyok nagyon régóta. Mégsem ezt ajánlanám olyanoknak, akiknek nincs türelme/id...